jótett?

tegnap akartam leírni, hogy mi történt tegnapelőtt, de nem volt időm, így ma. nem mintha a történések idejének bármi jelentősége is volna.

kv-vel a villányin sétáltunk a nemtommilyen teázóba. eszembe jutott, h z. mennyit szidta pestet, miylen lepra, igénytelen, amíg a rózsavölgyben lakott. és átkerült pestre, mindjárt másképp látta a dolgokat. lám, lám, budán is vannak szutyok, döbbenet helyek. a villányin 1x majdnem lehugyozott minket 1 hajlékony, amikor elhaladtunk mellette a járdán. úgy kellett félreugranunk. szigeten szoktak ilyet csinálni a srácok. 1ik se különb a másiknál...

szóval haladtunk. látom, hogy 1elektromos tolókocsis ember próbálja kinyitnii a kaput, de visszaesik. a 6áron volt, hogy ki ne essen. odaugrottam, hogy segítsekk -e bemenni. igen. kinyitottam az ajtót, majd a másik szárnyat is, és begurult. nézem a lépcsőt, hát ide hogy szokott felmenni? és a 6.-ra?! van lift. kb. eddig volt hangja. utána az is elment. műlábai voltak meg a bal karja is hiányzott félig.
nem hiszem, hoyg színjózan volt. ezt mint tényt közlöm. mondta, hogy nagyon maga alatt van. látszott is.
kérdeztem, hoyg segítsek -e a továbbiakban is. bólogatott- innentől kezdve már csak eldöntendő kérdéseket tettem fel neki, amire bólogatni tudott vagy rázta a fejét.
tök gáz volt. nagyon nehezen ment megérteni őt. kicsit ingerült is voltam tőle. de ha már 1x belekezdtem, akkor végig kellett csinálnom.
kikászálódott a tolókocsiból. néztem, hogy mi lesz vele, hol hagyjuk? akkor nagy nehezen kapcsoltam, hogy ott van az a lemezajtó, oda szokta betenni. na, mire sikerült beirányítani oda azt a kocsit, volt vagy 5 perc. csak tologattam azt a kart, ment körbe, oda-vissza. nagyon érzékeny kis irányítóizéje van. alig értem hozzá, már módosította az irányt. ezzel nem volt vége.
mutogatott. megértettem, hoyg be kell dugni a töltőbe a kocsit. mire megláttam, hogy a zsinór nincs bent a konnektorban, és hogy rossz felét próbálom a kocsiba bedugni, megint eltelt 2 perc. stressz volt.
na, sikeresen megoldottuk ezt is, bezártam a lemezajtót, és megkérdeztem, felkísérjem -e. bólogatott. felbaktattunk a lépcsőn, be a liftbe. nem indul. neee. még be is döglött. aztán mutatta az ember, hogy nem csuktam be rendesen az ajtót. huhh. a 6.-on lakik valóban. kinyitottam az ajtót, de nem kísértem be. hát remélem, bejutott rendesen.
annyira durva voolt, hogy milyen könyű ez az ember. ahogy fogtam a karját. kb. a hátamon felvihettem volna.
nem vagyok túl szociális.
nem tudok mit kezdeni az ilyen helyzetekkel. hogy kell normálisan csinálni? hogy ne sértsem meg. és beszélni sem tudott.
kicsit lelkisismeretfurdalásom van, hogy nem kísértem be a lakásba. hogy csak felkapcsoltam avillanyt, és valamit mondtam, és lesiettem a lépcsőn. mert valami hangokat halottam. remélem, csak a botját ejtette le. épp elég az is neki. vissza kellett volna fordulnom ./?
kv. azt mondta erre, hogy a mennyországba fogok kjutni. én mégis rosszul éreztem magam. most se túl kellemes.
1 hónapja ilyet biztos nem csináltam volna meg. amikor a metró vészgomb megnyomása után is olyan fura volt. nem jó, ha figyelnek.
nemtok mit kezdeni ezzel.

a teázóban nagyon jó volt. bár a végére elég hideg lett. és az eperturmix akkor látott epret, amikor én élő kolibrit...
miután kv. kifizette a fogyasztásunkat, odajött az 1ik pultoslány 1 dobozzal, s ezt mondta: válasszatok szerencsesüteményt! ez nagyon kedves gesztus a bóvendégek részére. kivettem 1et, ami mellet 1 cetlin ez a szöveg ez állt:
Árulónk a kétség: attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk, ha volna merszünk (shakespeare)
elgondolkoztam kicsit, és most is. ez vajon aktuális -e az én élethelyzetemre? azt hiszem igen. bár lehet az egész életemre aktuális.

jól beöltöztem, a petőfi hídon már izzadtam rendesen. a mester utcánál átgurultam apiroson, és behúzódtam sávközépre, hogy a mesterből kikanyarodó biciklis jól elférjen.
aztán 1más mögött haladtunk. ill. én mögötte. az üllői #ben 1más mellé kerültünk. "milyen a kesztyű?" "hm, horgász, cérnakesztyűvel elmegy." "nekem is ez van, jó ez."
aztán stéherben mentem mögötte a hegedűs gyuláig. közben még pár mondatot váltottunk. nagyon poén volt. spontán is. az oktogon után megelőztünk 1 lassabb bringást- fáradt lehetett. mondom akollégát i svigyük magunkkal. ő rákiabált, hogy gyere velünk! nem jött, araszolt tovább.
jól megraktuk a nagykörtét :)

a hegedűsnél megksözöntem, köszöntem, dobtam 1 jobbost, és irány haza.
tökjó volt. majdnem széjjel hasadt a fejem, annyira mosolyogtam.
és rágondoltam arra a szerencsétlen emberre...
nekem mennyivel jobb. becsüljem meg az életet. mindjárt könnyeket fakasztok magamból. de tényleg.

hát ilyen 2 jelentős esemény történt kedden.

tegnap a nr. 3. rizottó is elkészült. csicseriborsós-paradicsomos. a húsleves mint alaplé nagyon odabaszott a történetnek. szerintem zseniális lett. persze a parasztgyomornak ez nem akkora csoda, mint azt megtudtam. én szeretem a pörköltet is meg minden, de valahogy jobban vonzódom már az ilyen könnyebb kajákhoz. ez van, változok. ilyen tunya városi léthez nem is kell annyi pörkölt nokedlival (vel?).