tour de zalakaros 2015

a tavalyi sikeren felbuzdulva -és 1ébként is-, idén is beneveztünk orsival a tour de zalakarosra.
volt 1 kis kavarás a szervezésben, ui. eddig a velo szervezte, s zalakaros önkormányzata hirtelen úgy döntött, hogy mégsem velük bonyolítja le, hanem a vuelta sportirodával. ezen többen felháborodtak, először köztük én is. aztán úgy voltam vele, hogy a harc vagy görénység vagy minek nevezzem, talán nem megy a színvonal rovására. most kezdjem azzal, hogy 1 kicsit igen? egy bringás rendezvényen tésztacsomagokat kell kisorsolni a tombolán? tavaly osztották a sisakokat, minden nyeremény kapcsolatban volt a bringázással. a fődíj 1 bianchi outi bicaj volt campa veloce-vel szerelve. és még 1 menőbb montit is kisorsoltak.

királynői kényelemben jutottam le zalakarosra. ugyanis orsi elkérte a bátyjától az autójukat, s azzal furikáztuk magunkat meg a 2 biciklit. érdemes volt orsinak megtanulni vezetni, nem féltem mellette :) jól nyomja ezt is.

péntek-szombat
kitekertem orsi munkahelyére, s a biciklik ki-bepakolása után elhagytuk a fővárost. egészen a orsi nővéréhez meg a családjához jutottunk. itt aludtunk és persze ettünk meg társalogtunk. nagyon szórakoztató volt minden és mindenki. laza család. könnyen megtaláljuk a közös hangot. a legjobb sztori az volt, amikor a 8éves lilivel a kertben bóklásztunk, majd hir-te-len előrántottam a ruhazsepimet, elkezdtem fújni az orromat. rámnéz érdeklődő tekintettel, megérdezi:
-mi ez?
-ruhazsebkendő. nem láttál még ilyet?
-nem.
tessék, ezt is megértük, hogy van aki a ruhazsepit nem ismeri fel. így változik a világ.
szombat délelőtt lilivel kimentünk az udvarra, s teleíruk az egész járdát. hol ő kérdezett, s én válaszoltam, hol fordítva. meglepett, hogy ennyire szeret írni és gyors is. nem gondoltam volna róla, mert olyan kis hebrencs :) de cuki.
délután felkerekedtünk, és elindultunk zalakarosra a szt. orbán psnzióba. tavaly is itt szálltunk meg. nagyon megtetszett a hely annak ellenére, hogy klárika elfelejtett takarítani.
ez idén is hasonlóan történt. amikor odaértünk, kiderült, hogy nem azt a szobát kaptuk, mint amit tavaly (ezt kértem). mind1, hamar belenyugodtunk. kb. az az 1 érv volt a tavalyi szoba mellett, hogy tudjuk, hol van a domestos (és nem kell átmenni érte a szomszédokhoz). végül is ez nem volt akadály, amikor nem látta senki, átlopóztam, és kiszedtem a teraszon lévő padból. majd munkám (klárika munkájának) végeztével visszacsentem a helyére. érdekes tünemény ez a klárika. lát6óan nincsenek megelégedve a munkájával, mégis őt alkalmazzák takarításra. nem hiszem el, hogy nem találnának 1 lelkiismeretesebb takarítónőt a városban. végül is ez üzlet, a panzió bevétele múl6 a tisztaságon.
na, mind1, ez nem tudta elvenni a jókedvünket. ki se pakoltunk amúgy, hanem lesétáltunk a rajtcsomagot átvenni. már kocsikázás közben is tornyosultakm a viharfelhők zalakaros körül, sanszos volt, hogy elázunk. kicsit mérgesek voltunk, hogy ez is klárika miatt van. de ez inkább viccelődés volt, mint méreg. alig, hogy elindultunk, elkezdett csöpögni. az iskolaudvar játszóterére menekültünk, s beültünk a kisházba. mivel ez oldalt nyitott, esélyes volt, hogy bever majd az eső, így kimenekültünk onnan. szerencsére orsinak eszeébe jutott, hogy a közelben van 1 kocsma, ott meghúz6juk magunkat, míg elmegy a vihar. nosza, odarohantunk. még éppen időben, ui. leszakadt az ég. a muskátli étteremben (menza) volt 2 vendég meg 3 dolgozóféle és nagy csönd. olyan fura volt, hogy nem szól a zene, az emberek némán esznek, esetleg suttognak kaja közben. a pultos ránkcsodálkozott meg mondta, hogy este mennek bolognait osztogatni- volt 1 tészta party szombat este.
a muskátliban ö.ismerkedtünk a szomszéd asztallal. 2 idősebb csóka. ők zenélnek egész nyáron zalakaroson. hja. meglepődtem, hogy erre van igény meg ki is fizetik és megéri.
bámultunk kifelé az ablakon. a színek olyanok voltak, mintha tél lenne és hóvihar. a radarképen leellnőriztük az időjárást. ahogy jött, úgy ment is az eső. csak fél órát kellett ücsörögnünk a muskátliban.
az eső elálltával lesétáltunk a fő placcra átvenni a rajtcsomagot. épp akkor kezdődött a gyerekfutam. több kategóriát indítottak. nagyon cukik voltak a kicsik, ahogy tekertek. a nagyobb korosztályban volt 1 kiscsávó, aki tuti versenyzik, ui. pici outija volt. elég viccesen néz ki 1 kis outi kerékpár.ahogy láttam, hátsó féket nem használt.
miután kibámészkodtuk magunkat, elindultunk a szállásra abban a reményben, hogy klárika kitakarított, s végre elhelyezkedhetünk. mitadisten? befejezte. itt jött a domestosos sztori. aztán nekiláttunk orsi bringájára felszerelni a km-órát. le volt fényképezve a netről a felszerelési útmutató. jól át kellett tanulmányozni, hogy 3 D-ben is el tudjam képzelni az egészet. nem mondom, hogy 10 perc alatt, de sikerült.
ezalatt újra megeredt az eső, így a tészta partyn való részvétel megkérdőjeleződött. legnagyobb örömömre. én a szt. orbán éttermében akartam enni. végül orsit  meggyőztem, hogy együnk ott. neki ez nem jött be- leszokott a húsevésről, s az 1etlen húsmentes étel, a rántottsajt nem hozta azt a színvonalat, amit az én kajám. én uo. jót kajáltam, mint tavaly.
amíg várakoztunk az ételitalra, odaült mellénk zita, a szomszédaink női fele. a férjével szintén a zalakarosi megmozdulásra jöttek, csak a 60 km-es távra, mert kezdők. elmesélte, hogyan kezdtek el biciklizni miután kirepültek a gyerekek. ránk csodálkozott. én meg mindig arra csodálkozok, aki rám csodálkozik, hogy mennyit megyek :) minek csodálkozik? :) jól megbeszéltünk mindent, aranyos volt. sőt vacsora után kint ült a teraszukon, és áthívott minket, hogy kóstoljuk meg a kemencés rétest. van 1 szuper kemence a panzió mellett, azt hetente 1-2 alkalommal felfűtik, s mindenféle finomságot készítenek benne. ez a meggyesrétes
éppen olyan finom volt, mintha a mama meg én csináltuk volna.
hehe, amúgy ez az apartman a nászutas lakosztály volt.

én jól aludtam, orsi azonban kevésbé: lejtett kifele az ő ágyrésze. 1x tesóm mesélte, hogy vmi nyári gyakorlaton annyira lejtett az ágy, hogy az 1ik osztálytársa kikötötte magát, és úgy aludt.

szombaton hazafelé a boltban megvettük a reggelit. és én életemben először vettem ilyen 3in1 kávét. arra az esetre, ha belémszorulna a vacsora. bár a tavalyi tapasztalatok alapján erre csekély volt az esély, mert izgultunk, s kár volt reggelizni, energiát nem sokat nyertünk belőle. idén azt gondoltam, hogy már rutinos versenyző vagyok, és a lelki feszültség nem manifesztálódik a testben. tévedtem. no, a kávéról is beszámolok, micsoda élmény volt az elfogyasztása: ször-nyűűű. olyan kibaszott édes volt, hogy felét a mosogatóba borítottam. most már megértem, hogy a menő kávéivók minek fikázzák azokat, akik becukrozzák, betejezik a kávét. semmi kávéíze nem volt, csak cukor. i6atlan. gondolom így a legsilányabb kávét is el lehet adni...
orsi meggyőzött, hogy ne vegyek fel aláöltözőt, úgyis 15 percen belül izzadni kezdek, jó idő lesz, térdmelegítő se kell. igaza volt. kedvező időjárás volt a maratonon, nem túl meleg, részben felhős, pár csepp esővel. olyannyira kedvező, hogy amikor a végén levettem a sapkámat, az száraz volt, és nem csurgott a hajamból a víz, ahogy szokott. amikor a lendületből a kékestetőre-t csináltuk, annyit izzadtam, hogy a sapkából kilógó tincsek ropogtak a rászáradt sótól. (erre azt mondta az  optikus, hogy el vagyok savasodva, lúgosítsak):
no, 9 körül lecsorogtunk a starthoz. már jó sok biciklis volt, izzítottak. a szervizesektől kért szigetelőszalaggal rögzítettük az időmérő chipet. 1 szem gyorskötözőt adtak hozzá, azonban ha csak azzal szorítottam volna oda, lecsúszott volna az 1. villáról. utána jött a para, hogy vajon nem árnyékolja -e le a szigszalag a chipet- nem akarok fölöslegesen 127 km-t biciklizni. végül megkérdeztem az 1ik górét, aki megnyugtatott, hogy érzékelni fogja.
9:40 körül elkezdtek beállni az emberek a rajthoz. orsi előrébb került, ahogy kavarodott a tömeg. azt találtuk ki, hogy az elejével el kell menni, mert lemaradni 1 gyengébb bolyhoz még mindig nagyobb nyereség, mint felzárkózni 1 erősebbhez, és lehet stéherezni az erős férfiak mögött. hát ez nem jött össze.
amúgy nagyon lelkesítő érzés elrajtolni többszáz biciklissel 1ütt. olyan hangja van a kerekeknek... hangos surrogás. eszméletlen. galambokig volt lassú rajt, utána megindult a csapat.
én nem éreztem magamban az erőt, kb. szenvedtem. megettem még a rajt előtt majdnem 1 egész giant bar-t, de kurvára nem csúszott, csak nyammogtam. eddig csak olyat ettem, ami ki volt mártva csokiba, ez meg nem. mintha fűrészport kellett volna nyelnem, blöá.
szóval araszolgattam, éreztem, ahogy maradok le, orsi bőven előttem. azt gondoltam, csak érjek be a célba valahogy, a dobogós álmaim szertefoszlottak pár percen belül.
rácuppantam a srácokra, és tekerés közben megpróbáltam magam elé idézni a tavalyi évet. gelse előtt ráfutottam vmi kátyúra, amit az új kerekek sokkal jobban bírtak, mint a jobb csuklóm. na, remek, hogy támaszkodok még 100 km-en át?! mondanom sem kell, hogy ez a fájdalom hamar elmúlt, csak averseny befejezése után jelentkezett újra. megdöbbentő, hogy a szervezet ha összpontosít valamire, akkor más dolgot totál figyelmen kívül hagy.

fél falu drukkolt

annyira nem volt bennem erő, hogy elképzelhetetlennek tartottam, hogy felküzdjem magam a 20 %-os gelsei emelkedőn. pedig svájcban gyakoroltam. sőt, a börzöncei 15 %-os is rémálommá csúnyult a gondolataimban. mind1, nekikezdtem. orsit itt értem utol. araszolgattam felfelé, de sajnos olyan lassan mentem, hogy elkormányoztam jobbra, s pont megállt előttem vki, én nem tudtam már balra irányítani, így kénytelen voltam leszállni. végtelen szomorúság töltött el. ui. feltolni se sokkal könnyebb. csúszik a stopli, dolgozni kell a gravitáció ellenében. orsi le is hagyott a tolásban. mire felértem, alig kaptam levegőt.
amúgy baromi szép a kilátás fentről. sokat nem lehetett benne gyönyörködni, mert koncentrálni kellett. lefele már csak 1 10 %-os lejtő volt, balkanyar, irány pölöskefő. tavaly itt is utolért a colnago-s kolléga. 1edül maradtam, végre jobban éreztem magam, elmúlt a hányingerem, s be tudtam tolni 1 gélt. szerintem fele a ruhámra meg a biciklire ment, minden ragadt. hirtelen megértettem, miért kért tőlem vizet orsi a csütörtöki tekerésen 1 kevésbé jól elfogyasztott zselé után :)
zala-szent-balááázs. úgy éreztem, vminek történnie kell. valahogy ö.szedni magam a börzöncei emelkedőre. orsi 1x csak megelőzött, hogy menjek. én ismét elképedtem, hogy lehet síkon csak úgy 37-tel menni. csak rövid ideig tudta megrakni, mert jött a jobbkanyar börzönce felé. itt leszakadt.
kis 10 %-os szakaszt követ 1 tartósabb, enyhébb emelkedő, majd az erdőben 1 nagy lejtő, beérsz börzöncére, majd nemsokára ki, s jön a 3lépcsős dombocska. amúgy nagyon jó ez a szakasz. kompakt áttétellel alig kellett kiállnom a nyeregből, kezdtem újra visszanyerni az erőmet. kb. a felénél 1 díszes társaság várta a versenyzőket. bíztattak, poénkodtak, 1 lány meg is tolt. nagyon cukik voltak, ezen csak mosolyogni lehetett. főleg az ördögruhába bújt srác volt vicces, amint az útra letett szobabiciklivel teker, miközben haladnak el mellette a bringások. mintha földönkívüli őrültek szállták volna meg az útszakaszt.
a tetején volt a frissítőállomás. fél banánt tudtam magamba tuszkolni meg 1 vizet, s leborítottam a kormányt vízzel, hogy ne ragadjak a továbbiakban, mint 1 tépőzár.
uccu, gurultam is tovább. az emelkedőt lejtő követi az erdőben. na azon aztán lehet szaggatni. leérve 1 lánnyal mentem 1 db-ig, beálltunk 1más mögé, de lassúnak találtam, úgyhogy előre mentem.
hm nem tudom hol, de 1 jó db-ig utazgattam mások szélárnyékában. valószínű börzönce és pusztaszentlászló között.
ugyanis
innentől, baktól megjött az erőm, éreztem a lábamban a bugit, s azon a kis szerpentinen megelőztem a többieket. onnan már nem volt megállás, tapostam, ami csak kifért belőlem. végre elkezdtem élvezni a versenyt. attól féltem, ez nem következik be sosem. magam mögé gyűjtöttem pár embert, azt' mentünk. néha előrement valaki, de nem túl gyakran vagy rövid időre. ez természetesen síkon volt, mert az emelkedőn meg én voltam a gyorsabb. nem túlzottan erőltettem meg magam, de előre mentem, mert magamat visszafogni meg éppen nem akartam.
néha ránéztem a km-órára, és nem akartam hinni a szememnek, hogy ennyivel megyek. nem versenyhelyzetben tuti nem bírnék ilyen gyorsan (magamhoz képest) menni.
ha jól emlékszem, közben több bolyt is lehagytunk. vagy csatlakoztak hozzánk.
valahol az 1ik lány beszólt, hogy néha lassít6nék 1 kicsit. mondtam, hogy nem nyaralni jöttünk :)
csak a hátakat láttam többnyire, így 1etlen arcot jegyeztem meg, a colnago-st, aki tavaly is volt.
felsőrajkon meg kellett állnom frissíteni. gyorsra terveztem, ui. nem mindenki állt meg, a rohadékok, eddig utaztak a hátunkon most meg lelépnek. kezdtem megérteni, hogy mi ebben a bosszantó. az 1ik segítő -amíg én megettem a harmad banánt meg a 2 szem szőlőcukrot- bekeverte nekem a my proteines szénhidrát bombámat =tri carb, s már ültem is vissza a nyeregbe. a kulacsot emelkedőn felfele ráztam össze, amint elmentem a sor mellett. 1re jobban éreztem a biciklit (mindenféle értelemben :)
az púpok mindig megosztották a társaságot. nem voltak ezek nagyok, de aki fáradt volt meg nem szereti őket, az lemaradt.
ja, 1re jobb lett minden, mentem, mint a rakéta. a 75-ös útról dióskál felé dobtunk 1 jobbost. innentől jó kis hátszelünk volt. örültem nagyon, mert ez a szakasz elég sunyi, az út minősége se jó, és 1 pofaszél megkínozta volna a társaságot. időnként rápillantottam a sebességmérőre. 26... már csak ennyivel megyek és mégsem előz meg senki??? a falu előtt van 1 nagy lejtő szar úttal vegyítve. szerencsére nem jött szembe autó, így neki tudtuk ereszteni.
dióskáltól 1 sráccal váltakozva mentünk elől. én nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy ki van mögöttem, illetve csak annyira, hogy nők lehetőleg ne előzzenek meg :) úgysem a férfiakkal sorolnak 1be, elég a lányokkal is megküzdeni.
mentem elől sokat, a srác beszólt vmi fiatalabbnak, hogy mehetne ő is elől, nem itt lazsálni 1 lány mögött.
jah, de a többség csak stéherben bírta.
garabonc előtt a srác mondta, hogy elege van abból, hogy a többiek rajtunk utaznak, bírom -e még, lépjünk le. nem tiltakoztam, próbáljuk meg. gyere, csináljuk, azzal kipattant, mint a pezsgősdugó, én utána. aszittem, meghalok, síkon 44-gyel. még a colnago-s kolléga és 1 másik ember szökött velünk. sikerült annyira eltávolodnunk a többiektől, hogy magukban szenvedhettek tovább. srác nagyon kiakadt rájuk. garabonc után, zalakaros előtt ő is elment.
zalakaroson már csak a szőlődomb volt hátra. megittam annyi tri carbot, amennyit csak bírtam. most nem volt olyan halál felmenni. viszont le... még figyelmeztettem 1 srácot, hogy zalakaroson belül nagyon vigyázzon, mert van 1-2 veszélyes kanyar, ahol ki lehet csúszni. erre mi történt? felfestették, hogy lassíts, azonban én nem annyira lassítottam, mint kellett volna, s kb. 3 centiin múlt, hogy nem csúsztam ki az út széli kavicsra. fú, nem volt időm elképzelni, hogy mi történhetett volna, inkább arra koncentráltam, hogy a többi kanyart biztonságosan be tudjam venni.
a célegyenesben utolértem 1 nőt, akiről nem tudtam eldönteni, vajon melyik korosztály, ezért nyomtam 1 sprintet vele. ő volt a gyorsabb, én nem bírtam, nekiálltak égni az izmaim, s lemaradtam. érdekes módon ugyanannyi idő alatt teljesítettük a 127 km-t, pedig ő szerintem vagy 2 biciklihosszal előbb bent volt.
miután leszálltam, pont ö.futottam zitával, aki gratulált, hozott nekem vizet, és kicsit elbeszélgettünk.
aztán  rámtalált a "szökős arc", gratulált. majd jött a colnago-s kolléga és szintén gratulált valamint: "kibaszott erős vagy!"
ja, én is úgy éreztem, hogy egész jó voltam. a tavalyi eredményemen mindössze 3 percet javítottam. az idei mezőny erősebb volt. gelsén is kevesebben tolták a bringát, mint tavaly. több nő (40) vett részt a versenyen.
orsira se kellett sokat várni, hamar befutott. elmondta, hogy ő is utaztatta  a népet a hátán, mire vmelyik csaj megelőzte 1 óvatlan pillanatban. erre ő vissza. és még a lánca is leesett vmi kátyúban. szóval gratulálok neked innet is!
na, most már kurva sokat írtam, elég volt ebből.

szumma
tm bruttó: 4:09:30
tm nettó: 4:06:50
dst: 126,65 km
av: 30,7 km/h
max: 66,6 km/h
kaja
reggelire 3 szendvics
rajt előtt 4/5 giant bar
zalaszentbalázson 1 gél
börzöncén fél liter víz, fél banán (1/3?)
felsőrajkon fél banán (1/3?), 2 szőlőcukor
4 kulacs lötty

megállapítom, hogy ez a tri carb nagyon jó cucc. kulacsból könnyebb inni, mint bármit megenni, s ilyen erőltetett menethez ennyi kaja-pia elég is volt. csak ajánlani tudom. a verseny után a fehérje utánpótlás kicsit késett, csak a szálláson tettem meg. ez is my protein-es, tejsavó izolátum, 1 istenáldása. valóban könnyebben regenerálódok tőle, másnap nem úgy kelek fel, mint akit agyonvertek. a szénhidrát utánpótláshoz sok kedvünk nem volt, de ketten legyűrtünk 1 energia szeletet sokkal több, mint fél órával a célbaérkezés után.
éreztem a vádliimat. mintha külön életet éltek volna.
versenyhelyzet nélkül nem mentem volna ilyen nagyot. úgyhogy faszság azt mondani a gyerekeknek, hogy ne versenyezzenek. úgyis benne van ez az emberben. én se tudtam, hogy bennem van, csak pár éve derült ki. a verseny kihozza, meg-teremti ezt az érzést bennem. tök jó.
szóval igyátok a fehérjét. vagy egyétek, én nem tudom. szerintem ez a turmix hetente 1x megengedhető a szervezetnek.

eredmény
megöregedtem: master 1-be soroltak már, nem felnőttbe: 4. (az örök negyedik...). abszolútban 8.
orsi szintém master 1: 9. abszolútban 16.
hurrá nekünk!

lendületből kékestetőre

fölös
megpróbálom összevakarni magam, és legalább az utolsó bringázásomat közzétenni. balázs ugyanis már fölhánytorgatta, hogy a 2013-as osztrák nyaralásunkat se írtam meg, pedig mennyit jegyzeteltem, és a panske sedlo kört sem. elárulom, hogy a közelmúltban a fekete erdőben is bringáztam :) tehát 3 beszámolót kéne megírnom. és a múltkori gödöllö k100 teljesítménytúra csak most jutott eszembe. pedig fontosak mind az illatok szempontjából:

orgonaillat - dunazug 300 folytatása, 2015.??.??.

akácillat - gödöllő k100, 2015.05.17.

bodzaillat - panske sedlo kör, 2015.06.06

hársfaillat - lendületből kékesre, 2015.06.13. és még mindig virágzik a hársfa! mmm. hogy én ezt mennyire szeretem. jó lenne 1 fiola, amibe vegytiszta hársfaillat lenne elcsomagolva, s mindig beleszippant6nék- sokkal szebb lenne az életem.

előzmények
ezt a túrát gábor találta ki.
mit jelent pontosan a lendületből kékestetőre: magyarország legalacsonyabb pontjától  (tiszasziget, 75 m)elkerékpározni 1 nap alatt a legmagasabb (kékes, 1014 mpontjára). érdekes, hogy a tanulmányaim során ha említették is, de nem maradt meg a fejemben a legalacsonyabb, csak a legmagasabb. ez 245 km volt nekünk a következő útvonalon:
Tiszasziget (75 m)  – Szeged – Sándorfalva – Ópusztaszer – Csanytelek – Csongrád – Bokros – Tiszaalpár – Tőserdő – Lakitelek – Tiszakécske – Tiszabög – Tiszajenő – Szőlőkalja – Jászkarajenő – Kőröstetétlen – Abony – Újszilvás – Tápiószele – Farmos – Jászberény – Jászárokszállás – Vámosgyörk – Atkár - Gyöngyöshalász – Gyöngyös – Mátrafüred – Mátraháza – Kékestető (1014 m)

a résztvevők létszáma folyamatosan változott, végül hárman, balázs, gábor és én vágtunk neki a megmérettetésnek. ó, és ali! alit ki ne felejtsem, hiszen ő volt a hordárunk, aki nélkül keservesebb lett volna ez a móka.
tesóm megcsinálta már magyarország legkeletibb és legnyugatibb pontja közti átbiciklizést, sőt az észak-délt is. ez sokkal kevesebb volt. ha a velence 280-at már 3x túléltem, akkor ez se lehet gond- feltételeztem. gyöngyösig volt vagy 200 m szint az egészben. 227 km-en :) gyöngyöstől kezdődik a big. ez 17,7 km-t és 837 m szintkülönbséget jelent.

haladjak valamiféle sorrendben!

időjárás
kánikulát ígértek. az ismerősök közül többen javasolták, hogy halasszuk el a túrát. nem nagyon értették, hogy erre van szervezve, ekkor érünk rá. gondoltam csak nem lesz olyan meleg, mint tavaly a velence 280-on, a tour de zalakaroson, és a tabu 200-on. hű, a tabu 200-ról se írtam :(
szerintem nem volt olyan kimerítő a hőség. ugyanis az alföldön 30-as átlagot mentünk, volt menetszél, ami csillapította a melegérzetet. persze amikor du. 3 körül gyöngyösről elkezdtük mászni a kékest, és újra kellett használni a kistányért, és araszoltam 10-zel, közben állt a levegő, rekkenőnek éreztem a hőséget. mintha fojtogatott volna. pedig csak a lábamat fojtogatta a cipő.

előző nap
12-én, péntek du. indultunk szegedre a szállásra, hogy korán reggel el tudjuk kezdeni a tekerést. balázzsal kitekertünk az m3 autópálya bevezetőjéhez, ahol ali és gábor vártak már ránk. balázs nem volt túl jól, azt hitte, lefordul a bringáról. az odaúton elfogyott a vizünk, így bementem a kfc-be, hogy adjanak nekem csapvizet. a feltételezhetően kezdő kiszolgáló leány kedves volt, mondta, hogy persze, hogy ad. erre a kolléganője mondta, hogy ne csapvizet adjon, "mert fáj tőle a has", adjon ásványvizet. meglepődtünk mindannyian, hogy a hűtőből?! neeem, ott van a ballonos. szóval enyhén szénsavas hidegvizet kaptunk a kulacsokba. hát nagyon cukik voltak!
a vár6ó hőség miatt már a buszban belőttük a korábbi indulást. végül abban 1eztünk meg, hogy 4.15-kor indulunk a szállásról, és már 5-kor úton leszünk, nyerünk 1 óra hűvöse(bbe)t.

aznap
szegeden az anna panzióban szálltunk meg. ali gáborral osztozott 1 franciaágyon, mi balázzsal 1 2ágyas szobába kerültünk. 7 körül megvacsoráztunk, és elvonultunk. tök világosban elaludni? lehetetlen. bekapcsoltam a tévét, és amerikai favágókról szóló műsort néztem, meg közben beszélgettünk. aztán valahogy csak besötétedett, és elszenderedtem. ébresztő előtt 1 órával felébredtünk,dumáltunk kicsit, majd javasoltam "az 1960-ban ördög szart a katlanba, aki először megszólal, azé lesz az ördögszar" mondóka komolyan vételét. így is tettünk. persze az lett belőle, hogy kb. 10 perc újraalvás után kelni kellett. nem szívesen szedtem össze magam. ilyenkor jobb gyorsan hidegvízzel locsolni az arcomat, belerángatni magam az álomból a valóságba (bár amilyeneket álmodok, jobb a valóságban lenni, mint az álmaimban...). ráadásul még éhes is voltam. hajnali 3/4 4-kor!

kibuszoztunk a helyre. ott van 1 kopjafa, amilyenből 7 van az országban. a következők:
magyarország legészakibb, legdélibb, legnyugatibb, legkeletibb, legmélyebb, legmagasabb pontja és a közepe.
én tartottam az alföldi biciklizéstől, ui. km-ben is sok meg sík is... gábor azt mondta, hogy ő tartósan nem tud 25-28-nál többet menni, mert kifárad. ahhoz képest néha úgy kellett rászólni, hogy tartsa a 30-at, ossza be az erejét (erőnket?)
azonban meglepően kellemes volt az alföldön tekerni. főleg az elején, amikor még nem jött föl a nap. vagy alacsonyan járt. az utat 2oldalt bokrok és fák szegélyezték, tehát elég sok árnyékot adtak. dél körül már mindenki maga alatt hordta az árnyékát, hiába voltak növények körülöttünk.
ali volt tehát a sofőrünk. az 1esületi kisbuszt vezette, cipelte a kajánkat, vizünket, hűtőtáskát. fényképezett is 1 csomót. ez valóban óriási segítség volt, mert nem kellett gondoskodnunk útközben kajáról, minden megvolt a kocsiban. balázs és én a vízellátásunkat kék kutakról terveztük megoldani, ám alig voltak, így ali vett 1 karton ásványvizet a biztonság kedvéért.
még az elején, kb. csongrádnál jött velünk szembe pár országútis kolléga. balázs odakiabált nekik: "nem jöttök kékesre?" reakciójuk olyan volt, mintha a bonettre-re hívta volna őket :)
dél körül megálltunk 1 boltnál, és bevásároltunk balázzsal. azt mondta, időszerű lesz elfogyasztani a fehérje porainkat. igaza volt. komolyan mondom, hasznos ez a fehérjeizolátum . könnyebben regenerálódok tőle, nem érzem magam olyan kimerültnek.
hogy fenntartsuk a folyamatos figyelmet, elkezdtünk számolni mindannyian valamit:
*gábor a vasúti átjárókat
*én természetesen a víztornyokat
*balázsra nagy nehezen sikerült rátukmálni a döglött állatokat.
mint az vár6ó volt, gábor maradt képben 1edül a feladatával, 8-at számolt meg.
én 22 körül feladtam jászberény környékén.
balázs szerintem előbb, 12 körül állt meg. a legtöbb sün volt, de láttunk madarat és lapított borzot is. meg 1 róóókát?
meglepődök mindig, hogy mennyire nehéz megjegyezni, hogy hol tartottam, ha sok idő telik el 2 esemény (jelen esetben víztorony meglátása) között. holott kényszeres számoló vagyok: ha nekiállok hagymát/krumplit/uborkát szeletelni, 1folytában számolom, hány szelet. elkezdem automatikusan, majd amikor rádöbbenek, hogy számolom, abbahagyom. és jön a következő db zöldség...
hááát... 1befolyik minden. pedig volt 1-2 jó sztori.
a forgalomra nem panaszkodtunk, alig voltak autók. még a kékesre menet sem volt sok. pedig azt
gondoltam, hogy ellepik a kirándulók.
az útminőség se nagyon lassított minket.
mint említettem, a 30-as átlagot céloztuk meg. ez az alföldön jól tart6ó, főleg ha számításba vesszük azt is, hogy hátszelünk volt a táv nagy részén. ilyen sebesség mellett van menetszél, ami kellemesebbé teszi a hőségben való tekerést. a menetszél gyöngyöstől gyakorlatilag megszűnt, hiszen, ha 8-cal mész felfelé, és nem fúj 1ébként, akkor áll a levegő, ráadásul elkezdenek kísérni mindenféle rovarok, amiket 1folytában hessegetned kell magad körül. nagyon idegesítő tud lenni- szeretik az izzadtságszagot.
később találtunk kék kutakat, így meg tudtunk mosakodni, sapkát bevizezni. én rácsodálkoztam: hogyhogy megszárad a sapka a sisakom alatt, amikor 1folytában izzadok? úgy, hogy gyorsan mentünk és bazi meleg volt. amikor megkezdtük a kékest, és csak araszolgattam, és 1általán nem volt őszinte a mosolyom, amikor ali fényképezett, na akkor már beleizzadtam a sapkába, és csöpögött rólam a víz.
abony előtt megtanultam elengedett kormánnyal kivenni a zsebemből a müzlit, kibontani, majd megenni. pontosítok: sikerült. nem biztos, hogy újra meg tudnám tenni. ott volt hely, idő, minden.

úgy láttam, hogy gábor jászárokszálláson volt a mélyponton. nekem ilyen nem volt, csak a kékesre fölfele voltam kicsit mérges, mert égett a talpam a cipőben. balázs megmondta, hogy én 180 km után kezdek el pörögni. 1ből figyelni kezdtem magam, aztán figyelmem lankadt. majd amikor elkezdtem hülyeségeket beszélni, balázs szólt, hogy na, erről beszélt.
a hegy előtt gyöngyösön volt az utolsó megálló. találtunk 1 kék kutat. jól "megfürödtünk", feltöltöttük vízkészleteinket, ettünk, pihegtünk, valamint szóba elegyedtem 1 kisteher sofőrjével, aki szintén a kútnál vételezett vizet, csak nem magának, és nem olyan keveset, hanem mint1 4200 galambnak. ezekkel nem lehet tréfálni. postagalambok voltak, amiket németországba vittek, hogy majd onnan hazarepüljenek. azt mondta, rövidebb idő alatt hazaérnek a galambok, mint ők. és volt köztük olyan is, ami 2 millió ft-ot ért! aztán leléptünk. nem hallottam, hogy visszaköszönt volna, miután elköszöntem tőle. ettől kicsit mérges lettem, hogy ha már 1x elbeszélget velünk, miért nem bír köszönni?! nekem ez a mumusom. pl. az 1ik portás letegez. tegnapelőtt kristálytisztán hallottam, hogy az én viszontlátás-omra helló-t köszönt. baszki, most kezd el tegezni?! csak azért, mert biciklivel járok? nincs nekem semmi bajom a tegezéssel, csak itt nem a barátságot érzem benne. meg ez 1 munkahely, és nem úgy vagyok vele napi kapcsolatban, mint a munkatársaimmal.
gábor elnavigált minket a városban, majd amikor már tudtuk az utat, szétszéledtünk, következett a saját tempó. ő rá a bringaútra, mi természetesen nem. nem sokáig bírtam balázzsal tartani az iramot, elhúzott, mint a rakéta.
közben azon agyaltam, hol szálljak le budira. volt 1-2 jó hely, de nem akartam balázstól még jobban lemaradni meg újrakezdeni a biciklizést. 1x a szerpentinen 1ik kanyarban megláttam  a narancssárga, sisakját, namondom, ő elintézte :) végül kényszerleszállást hajtottam végre: amikor tettem vissza a kulacsomat, mellétettem, rámentem, az meg nekiállt gurulni természetesen az út közepe felé. jött 1 motoros is, de szerencsémre nem hajtott rá. 230 km megtétele utáni gyorsasággal odatopogtam érte. úgyis már annyira égett a talpam, örültem is neki, hogy meg kellett állnom. és még benne volt 1 csomó lötty, amit a hegyre tartogattam. huhh.
emlékeztem rá, hogy a meredek rész előtt van 1 kút. már alig vártam, hogy odaérjek, és bevizezzem magam. úgy sejtettem, hogy balázs megvár ott. így is lett. nyomta nekem a jéghideg vizet, meguzsonnáztunk, majd a lazítás után nekivágtunk az utolsó 4 km-nek. tesóm felvetése miszerint lehet majd üdítő lesz az 1síkú alföld után a hegymenet, nem igazolódott be, hiába sulykoltam magamba(n). nézegettem a kanyarokat, örültem a fáknak, hogy árnyékot tartanak, és próbáltam felidézni a 2012-es big dayt -amikor is 3x másztuk meg a kékest-, hogyan voltak a kanyarok, mikor jött a kékestető tábla (ekkor döbbentem rá, hogy a kékestető 1 településnév. a dobogókő is meglepett annakidején :) {én nem értem, hogy az annakidején-t minek hullámozza alá. úgy emlékszem, hogy mindig is 1beírtuk}
kurvára elegem volt, na! ekkor megváltásként az út jobb szélén 1 gyereksereg jött velem szembe, és hallottam, hogy balázsnak szurkolnak meg lepacsiznak vele. mertem remélni, hogy velem is épp ugyanez fog történni. nagyon aranyosak voltak. kiabáltak, hogy hajrá, jó a biciklid, jó vagy, s végigpacsiztam szinte mind1ikükekkl. pont a legjobbkor gyalogolt szembe a lelki segítség. miután hallótávon kerültek, elkezdtek égni az izmaim. nem szálltam le, hiszen el se tudtam volna indulni. csak tekergettem, és vártam a kékestető táblát. 1x csak ott volt előttem. utána már minden könnyebben ment. hipp-hopp fent voltam. kivoltam, mint a disznó. balázs is megkönnyebbülve ült a kő mellett. 1014-en már nem volt rekkenő hőség. jól leizzadtam, nekiálltam fázni, kiültem a napra.
hamarosan gábor is begurult. gratuláltunk 1másnak.
csoportkép, kicsi pihenő, majd vissza a parkolóba a buszhoz. ott rendezkedtünk meg ettünk, aztán lebuszoztunk gábor haverjáért parád felé, majd vissza mátraházán keresztül gyöngyös, hatvan. itt a srácok kidobtak minket a buszból, s balázzsal vonattal jöttünk haza. a restiben még volt idő 1-1 üveg sör elfogyasztására.
és a 19.11-es gyönyörű behűtött piros vonattal magunk mögött hagytuk a mátrát. hogy mi a bánatért kell 20 fokra lehűteni a vonatot?! csak azért nem vettem fel a széldzsekimet, mert nem akartam ö.koszolni az átizzadt testemmel. alig vártam, hogy kiszálljak a melegbe.
és mikor éheztem el? hazafele a wesselényi utcán. alig bírtam forgatni. az erőd utcán legkisebb fokozatba kapcsolva nyeregből kiállva alig bírtam feltekerni. mintha a fixxel lettem volna + 15 kilós hátizsák. valahogy bejutottam a lakásba, és betömtem magamba az utolsó szendvicsemet is meg 1 turmixot.
hú, szép volt ez a nap. ennyi fáradalmat igazán megért. nagyon jó volt, hogy síkon tudtunk 1más mögött haladni meg beszélgetni- már amikor volt hozzá kedvünk.

szumma 245 km-re és 1023 m szintre

kaja közben:
8 szendvics
1 kulacs lötty
3 cerbona
1 balaton szelet
1 túrórudi
1 adag fehérjeturmix
1 kaukázusi kefir
1-2 szelet zserbó
1 banán
víz

kaja itthon:
1 szendvics
1 kis tálka meggy
1 liter banános ribizliturmix

bringagyász

na, nem úgy, másképpen: eladtam a coppit.
új élet kezdődik? (már megint?)
lezárult életem 1 szakasza? (már megint?)
megsirattam, nem tagadom brühühü