jóga

tegnap történelmet írtam. életemben először elmentem jógázni.
már évek óta érlelődött bennem, hogy megnézem milyen is. de valami visszatartott. úgy éreztem, nem vagyok rá kész. hogy túl lassú. vicces. amikor én nem vagyok gyors, és azt feltételeztem róla, hogy lassú. csak azért, mert biciklivel lehet haladni. nem volt bennem előítélet, vártam, hogy jöjjön 1 érzés, hogy andi, indul6sz.
nem érzés jött, hanem kíváncsiság felkeltés e-tól. hoyg ez a jóga mennyire jó, kihagy6atlan, meglátod, újjászületsz, olyan mint a gyógytorna stb. na ez 6ott. ui. gyógytornázni járok a sportkórházba hátizom(ki)fejlesztés cáéljából.
és ha újjá nem is születtem, de majdnem.
átmozgatott rendesen, olyan izomlázam van, húú. már az óra közepén patakokban folyt rólam a víz, annyira kell nyújtózni, amennyire csak tudsz. az oktató szerint ide nem elég a 100 %-os teljesítmény, ide több kell. csak rá kell nézni: mint 1 indiai. komolyan mondom, annyira át6otta a jóga, hogy indiais vonásokat vett fel. olyan szép tartása van, mint 1 királynőnek. királynőnek érezhettem magam én is az óra felétől még pár órán át. hihetetlen élmény megtapasztalni azt, hogy lehet 1enesen járni-kelni minden erőfeszítés nélkül, az izmaid valóban megtartanak. láttam a tükörben. na, az egyórás gyógytorna után nincs ilyen erős testi élményem. van összehasonlítási alapom. jártam ízületklinikára egyéni gyógytornára. eredményesebb volt egy óra, mint a sportkórházas gyógytorna, de a jógáét ez sem érte el. tehát jógáznom kell. nem akarok púpos maradni, mert ez a púp azt jelent, nem vagyok egészséges. töben azt mondják, nem is vagy te púpos. pedig de. nem értem, hogy nem veszik észre. nem kell engem vígasztalni, minden szaki azt mondta, hogy gáz van agerincemmel meg az azokat (nem)tartó izmokkal, és érzem is.

persze nem olcsó mulaság/terápia ez a jóga. biztos felkészültem már rá belül. nemhiába nem kívánom mostanság az alkoholt. amit a sörön megspórolok, azt jógára költhetem. így működnek (változnak) a dolgok. új dimenziókat nyit meg a jóga. mint az országúti kerékpár. számoljunk... 1 bicajért vehetek 20 jógabérletet. ez 80 foglalkozást jelent, ami 80 héten át biztosít heti 1 nap rendszeres elfoglaltságot. ez idő alatt csodálatosan szépen ki1enesedek. felnézek, megnyílik előttem a világ, hurrrá, tele lesz apénztárcám, és vehetek országútit. asszem a jógát előtérbe tolom az outival szemben. immár sokadszorra az életemben megkezdem a gerincem helyreállítását. ez 1 életen át tartó program.

este már csak szódavizet ittam a sport büfében az elte sporttelepen vagy hol, még sosem figyeltem meg rendesen a táblát. a biciklim kiszabadításához a portásbácsit fel kellett csengetni- nem örült nekem, hahaha.

rizottó

tegnap paradicsomosat készítettem. otthoni szuperérett paradicsomból. a héját könnyen le tudtam húzni. jobb ez így, mert hőkezelés 6ására ugye felpöndörödik, és ehetetlen lesz, rontja az élvezeti értéket. parmigano raggiano helyett grana padano került bele. ez nekem jobban bejön, nincs olyan erőszakos íze, olcsóbb is (főleg azért mert ajándékba kaptam 1 db-ot). ha a parmezánt túladagolom, vége. elnyom minden ízt. tehát óvatosan bánjunk vele. nem is értem, hogy gondolta areceptíró, h 275 g rizshez 100 g parmezánt vegyünk. én kb. a negyedét teszem bele. de most már áttértem a grana padanohoz :)
fúúú, ez a paradicsomos rizottó sokkal finomabb lett, mint a múltkori. a bazsalikom dobott rajta sokat. ezt a piacon vettem 1 savanyúságosnál 150 ft-ért. az eladólány nagyon kedves volt, és ahogy beleszagolt a bazsalikomba, isteni, úgy látszott rajta, hogy jó helyen van, szereti az árut meg minden.
a despar-os rizottórizs is jelesre vizsgázott. ezentúl a sparban veszek rizottórizst.
majdnem elájultam magamtól. hiába jó alapanyagokból lehet igazán jót főzni.

a margit hidat lezárták. számomra ez sajnálatos, mert annak ellenére, hogy utáltam -melyik hidat szeretjük, ugye...- mégiscsak soxor ezen keresztül intéztem a dolgaimat. most kerülhetek az erzsébet hídon- szuper. tegnap direkt a nagykörtén mentem a) megkíméljem magam a kiskörtei sinezéstől b) erre jobb megközelíteni a lehel piacot, ha a felüljárót ki akarom hagyni a bajcsyn c) kíváncsi voltam, mennyire mérséklődött a forgalom a margitka híd lezárása után.
jelentem, mérséklődött valamelyest. a blahától érezhetően kevesebb autó szorongott az úton.

reggel kíváncsian tekertem a kálvin tér felé, hiszen augusztus 19. óta nem láttam. itt majdnem mindig valami újdonságot tartogatnak a szakemberek számomra. most 1 darabig ez lesz a forgalmi rend, nem változott semmi.

főztem szilvalekvárt ringlókinézetű szilvából. ránézésre sárgabaracknak tűnik. és ízre is. inkább dzsem ez. most már annyi dzsemem van, hogy a hirtelen támadt cukoréhségemet kielégíthetem bármikor, és a joghurtokat is ízesíthetem. lesz tehát szilvás, ősziabarckos meg epres. a kalsszik banánost is hozzávehetem.

a szénhidrát szükséges feltétele annak, hoyg rendesen bírjak mozogni. legyen ez kenyér vagy tészta formájában. ennyi türelmem volt...

tegnap

temetésen voltam. kikészítettem a legnagyobb ruhazsebkendőmet (érdekes: zseBkendő, közben zsePi). engem a temetések mindig kiborítanak bárkié is legyen. olyan hangulat van ott, ami sírásra ösztönöz. még tán sztálin temetésén is bírtam volna bőgni. ez van. elég hamar elbőgöm magam. ezért kerülöm az olyan szituációkat, ahol esélyes 1 kiadós sírás. fura. nem értem, hogy miért van bennem ez. miért ne lehetne bőgni 1 filmen vagy akármi. nekem. mikor mások is ezt teszik.
jó meleg volt, sütötte a nap a fejemet. szerintem le is égtem 1 cseppet.
megérkezett a pap. 1 kis ember. dinamikusan beszélt, nem monoton sírbavivős hangon. rendhagyó szöveggel búcsúztatta az elhunytat. nekem tetszett. bár el tudtam képzelni, hogy sokak esetleg nem értik meg. idézett nietzsche-től meg számos nagy gondolkodótoól. tesóm mondta: ez 1 olvasott pap. nyilvánvaló. aki nyitott a világra, megérti a gyászoló rokonokat, a földön él, keresi a lelki megnyugvást, segíti az elengedést. tulajdonképpen ilyen jó temetésen még nem voltam- ha szabad ezt a kifejezést használni. olyan megnyugtatóan beszélt ez a pap. később a közeli hozzátartozók is elmondták, hogy a formabontó beszéd a meglepősége ellenére megnyugtatta őket.
igen.
és á. írt 1 emlékkönyvet - nevezzük így -, ami még jobban segítette feldolgozást. mindenkihez (minden családhoz) volt 1-1 oldala, fényképekkel. ez jó 5let volt tőle, eredeti meg minden. most már nagyon bánom, hogy nem ismertem jobban.
á. halála úgy tűnik, közelebb hozta a családot, és megerősödnek a rokoni szálak. olyan ellentmondásos, hogy egy ilyen esemény kell ahhoz, hogy újra közelebb kerüljünk 1máshoz. de hát ez van. fura ezt éppen most kimondani, hogy minden rosszban van valami jó.
a gödöllői temetőben elég érdekes dolgok vannak. nem kriptában hanem üvegházakban nyugszanak a holtak. nagyon undorító. 6 nm, benne fehér márványsír, a legkülönfélébb, az élőre 1 cseppet sem hasonlító művirágok. a "kedvencem" a kékfejű rózsa. de akkora mint 1 férfi ökle. ilyen temetkezési szokást én még nem láttam. botrányosan ízléstelen. persze cigány síremlékekről van szó. ez sejtettem is a színvilágból, aztán ránéztem a feliratra, és valóban. így történhetett meg velem életemben másfeledszer, hogy röhögtem 1 temetésen.

amikor hazaértem, pistabácsival (a földszinti lakó) beszélgettem 1 kicsit, aki elmondta, hogy az 1ik gerle berepült az ablakán, alig bírta kikergetni. mert ugye olyna könnyű berepülni, de kikecmeregni valahogy mégis nagyon nehezükre esik ezeknek a szárnyasoknak. na kééész voltam. mondom csak hozzánk ne szálljon be 1ik sem, mert akkor azon nyomban meg-ő-rülök. hiába hessegetem őket, ezek mindig odaülnek. pedig nincs nekik kaja meg semmi. a fa pont a mi erkélyünknél végződik olyan kényelmesen agerlék számára, hogy csak átugranak és bámulnak. hát ne bámuljanak, és ne fossanak össze semmit sem. vajon hol éjszakázik az asokezer galamb és gerle? mert estére ugye eltűnnek. és a varjak?

egészség, edzés

ma reggel fel bírtam kelni, és odaérni 6.30-ra a jános kórház elé. edzeni. kicsit tartottam tőle, mert amikor először próbálkoztam a diós árokkal, akkor megszivatott, le kellett szállnom a bicajról 2x is.
akkor régi hajtómű+taposópedál. ma új hajtómű+patent. izgultam, nehogy elboruljak a patenttal a lassúságom miatt. erre nem került sor, felaraszoltam, ezzel a montis áttétellel 1 cseppet könnyebb volt feltekerni a diós árkon. tesóm késve érkezett, természetesen megelőzött, ment mint a rakéta.
a jános-hegyre mentünk fel ezután az eötvös úton. ez nagyon jó szakasz, nem olyan ratyi, mint a diós árok. azt már tegnap el6ároztam, hogy én a dióson le biztos nem megyek, inkább kerülök az istenhegyin 1 picit. kerültem, és elmentem az orbánhegyin lefele, ja...
amúgy fasza volt, kicsit szemerkélt az eső még kora reggel, aztán elállt. elégedetten indultam haza. hogy végre csináltam valamit, egészségesnek éreztem magam.
DE!
amikor tényleg egészségesnek gondolom magam, mindeig bebaszik valami. megnyaltam a szám szélét, és kis púpot éreztem rajta. neeeem. herpesz? merem remélni, hogy nem. ettől kiborulok. idén már volt vagy 2x. nem lehetek ennyire legyengülve. nem hiszem el. kiborító. egészséges vagyok! sima a szám! (ha már a bőröm nem az) na!

tegnap újra próbálkoztam a laugen brötchennel. eszerint a recept szerint készítettem. kis kiegészítés: tepsít kizsíroztam, sütőpapírral kibéleltem. több tejjel dagasztottam. a nagyszemű só fontos a tetejére.

nem bánnám, ha nem nagyon esne az eső. nincs kedvem megint szarrá ázni. ez nem kedv kérdése úgy látom... :( sajnálom magam...

Großer Speikkogel + Klippitztörl

micsoda hasonlat jutott eszembe. úgy megyek tesómmal biciklizni, követem mindenhova, mint 1 szemölcs, hahaha.

Großer Speikkogel + Klippitztörl

itt van ez a két BIG.
végre eljött a nagy nap. tesóm nagy napja. hogy meghódítsa a Großer Speikkogelt. volt izgalom.
tavaly indultunk neki először, amikor a Weinebene-t és a Speikkogelt akartuk megmászni egy nap alatt. Weinebene Nachtmusik c. bejegyzésemben a sztori.
rövid emlékezés:
a Weinebene volt az 1., ami már az elején kikészített minket. a hágóút eleje elég meredek volt, s ezzel indítani a napot, mindannyiunkat kicsinált és megingatott. végül is sikerült. a Speikkogelt nem tudtuk megmászni idő és kondi hiányában. tesóm régi hajtóműve elég brutál volt ahhoz a 16 km-hez, és kb. az 1/3-ánál feladtuk, megfogadtuk, hogy visszatérünk még.

nekem többször eszembe jutott biciklitúrán, hogy úristen, mi lesz, aktuális még ez is. vajon képes vagyok rá? tesóm azt mondta, őt nem érdekli, ha kell, feltolja a bringát. én a fájós hátamat féltettem tőle, és beleéltem magam abba, hogy végigszenvedem az egész utat.

tesóm új hajtóművet tetetett, és sokat edzett, nem feltételeztem, hogy neki nem sikerül.
én új hajtóművet tetettem, montisat, nem feltételeztem, hogy nem sikerül. lassabb vagyok, de megcsinálom, ha beledöglök is.
Gábor már az országútival nyomta, sokat edzett, meg 3 tányér van elől, tudtam, hogy sikerülni fog.
Zoli csatlakozott még. ha nyugatra megyünk, akkor ős is jön velünk. tesóm vele kezdett el komolyabban biciklizni.
Tamás a mi pereputtyunk, ő is montival, előzőleg lázasan, most kurtyogó gyomorral... ennek megfelelő lett a teljesítménye is, pedig ő aztán megy mint a motoregér. az elképzelése, hogy kiizzadja magából a betegséget, szerintem csak részben jött össze.

Wolfsbergben találkoztunk össze az OMV benzinkút mellett balra. Zoli+tesóm+én hármasunk túlment a megbeszélt parkolón, Tamás+Gábor kettes is. csak véletlenül kanyarodtak be mellénk, nem az sms-em 6ására.
a lábamban volt a bugi, már este örültem egy nagyot, amikor kimondtam magamban, hogy "holnap biciklizek, de jóóóó".

fél kilenckor indultunk el a parkolóból Maildorf irányába. ismerős volt minden. telefonokat bekapcsoltuk, megkezdtük a hágót, s hamar szétszakadozott az 5fős csoportunk. emlékeztem, hogy az 1. pár km viszonylag könnyű volt, utána jött a durvulás. mintha csak tegnap történt volna, hogy ott jártunk. vártam, hogy mikor jön el az a szakasz, ahol feladtuk. egy biztonsági fokozatot meghagytam, hátha nagyon bedurvul az emelkedő. hamar elfelejthettem, hogy van nagy és középső tányér a biciklin, de azt nem gondoltam volna, hogy lesz olyan szakasz, amin újra lehet használni a középsőt.

aztán megláttam Gábort meg tesómat, amint a szalagkorlátnak támaszkodva napoznak és trécselnek. mi van, emlékeztek? igen, itt adtuk fel tavaly, itt cserélte ki tesóm a fékpofáimat, hogy a hátsóval is tudjak fékezni. emésztgettünk, traccsoltunk, hülyeségeket szövögettünk, míg vártunk Tamásra meg Zolira. fasza idő volt. ideális biciklizéshez. jósoltak esőt, de az váratott magára.
ez volt az 1. és 1ben utolsó közös pihenőnk. a táv 1/3-ánál voltunk tehát. nehéz volt elindulni. nem az 1 db banán terhelte meg a szervezetemet, hanem a meredekség.
komolyan mondom, szinte élveztem a biciklizést. persze 20 kiló plussz cucc nélkül lehet is. és nem fárasztottam magam napokig a Speikkogel előtt bringázással. nem tűnt olyan meredeknek az út, mint ahogy ábrázolták a climbbybike-on.
úgy a táv 2/3-ánál van egy kereszteződés (kettéágazik az út), amit jó, hogy megemlített Zoli. igaz így is elmentem mellette rossz irányba. úgy tűnt, hogy van 1 épület feljebb, azt csá. de amikor ráterelődtem 1 kavicsos útra, megálltam gondolkozni. visszafordultam. gyanús volt az út a sok szép házzal, és úgy tűnt nem egyező irányban van ez a radarállomással vagy miaszösszel, ami a hegy tetején van. visszamentem a kereszteződéshez, néztem. áhh, sorompó, akkor biztos ez az, hiszen a leírásban az szerepel, hogy az utolsó szakaszra nem hajt6nak be autóval, sőt a bringások is ki vannak tiltva. aztán találtam egy sárga eligazítótáblát, meg vmi olaszokkal beszéltem (természetesen angolul, mert németül kezdtem el gagyogni, mire a nő angolul válaszolt nekem, a férjével meg olaszul kommunikált:)
a sorompó mellett áttoltam a bicajt. nézegettem, hogy szállok én fel, de aztán pont volt oldalt 1 kis emelkedő, amiről rá lehetett gurulni az útra. rettegve várta, hogy mikor lesz kavicsos, de végig jó aszfalt volt rajta. sőt, leírom, hogy kevésbé legyen fényes a teljesítményünk, hátszelünk volt, amely néha enyhe oldalszéllé módosult. tehenek, hirtelen kopárság, gyalogok.
a Koralpenhausnál találkoztam tesómékkal- Gáborral már lefele jöttek. innen már csak 2 km lehetett a radar. sajnos a végére kicsit eléheztem vagy meg- és nehezebben gyűrtem le a maradékot.
fent építkeztek. kis süti elfogyasztása után elkezdtem gurulni. a felfele tökéletesnek látszó aszfalt lefele nem volt tökéletes. dobált. a szél is fújt, nem mertem nekiereszteni. félek lefele. és hirtelen tök sok gyalog lett. pár kutya is. mehettem gyökketővel. a sorompónál vártak tesómék. napozás, kaja... Tamást megvártuk. közben a szokásos röhögés meg elemzés. tesóm felpillantott, s a hegytetőn 2 tehén futott. tök brutálisnak tűntek. nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan tudnak szaladni a tehenek.
állítólag a sorompó alatti szakasz kevésbé meredek. én ezen is elég óvatos voltam.
érdekes, hogy ránézésre a felfelé út nem tűnik annyira meredeknek, mint a lefelé út. csak a lábaimban és a tüdőmben érzem. úgy meg tud indulni a bicikli. valamit biztos nem jól csinálok, hogy ennyire nem merem nekiereszteni. mind1.
az autónál még vártunk Zolira 1 db-ig, aki közölte, hogy ő a Klippitztörle nem jön fel. Tamás kész volt a vírustól, így ő sem tartott velünk, hárman vágtunk neki a 15 km-nek. 1 db-ig azt hittem, a kistányért elfelejthetem aznapra. tévedtem, a közepe körül kissé bedurvult a hágó, de a tartalékfokozatot meghagyhattam most is.
közben befelhősödött, nekiállt morogni az ég. néha 1-1 csepp eső is alászállt, de többnyire az én verítékcseppjeim hullottak a lábamra. nem villámlott. mertem reménykedni, hogy kihúzza még legalább 3/4 órát. az utolsó 2-3 km-en már rendesen esett. ekkor Gábor és tesóm már lefele száguldottak. én az eléhezés 6árán voltam, pedig nem lett volna rossz ez a hágó annak ellenére, hogy nem nyújtott nagy vizuális élményt.
miután felértem, letámasztottam a biciklit, felvettem az esőkabátot, és elmajszoltam a banánomat. aztán gurultam lefele. tesómmal a 11. km-nél találkoztam még felfele (ő már lefele), mondta, ha nagyon gáz az idő, feljön értem, csak szóljak. kis ideig eljátszottam a gondolattal, hogy felhívom, aztán letettem róla. minek? pazarlás. én már úgyis eláztam, nekem mind1, ő is elázna, amikor teszi fel a biciklit, ha már feljöttem, akkor le is megyek, annak ellenére, hogy még lassabban mentem le, mint a Speikkogelről a francos eső miatt. tesóm mégis feljött, de nélkülem tért vissza a parkolóba.
közben komolyabbra fordult az eső, folytatódott az égi színjáték immár villámokkal. lefele nem sikerül úgy lemennem, hogy ne jutna eszembe, mi van ha kiesik az 1. kerék vagy meghibásodik a fék?! ehhez hozzájött még, mi van, ha belémvág a villám? bezzeg a többiek az autóban biztonságban, mert a faraday kalitka (bár fingom nincs, hogy mi az, csak 1x olvastam, hogy az autóba nem baßik bele a villám).
a hazautunk csodálatos volt. Graz környékén elkapott minket 1 istentelen óriási eső, zivatar, felhőszakadás, ami a végén borsnyi, nem borsónyi jégdarabokkal vegyítve kopogott a kocsin. nagyon hangos volt, ennek ellenére párszor elaludtam. alig láttunk valamit, tesóm 50-nel ment. sokan kiálltak a leállósávba és bekapcsolták a vészvillogót. ilyet még nem láttam. természetesen a biciklim nem lett sokkal tisztább. talán a jég több géppuskanyomot is rajta hagyott. már mind1 neki, hogy 100 vagy 120 van rajta.

szóval ahhoz képest, hogy milyen durvának hittem ezt a Speikkogelt, nem volt az. de ugye a feltételek sem a szokásosak voltak. most fordítva gondolkodok: milyen jó lenne megmászni csomaggal is. az összehasonlítás végett. hihihi.
na mind1, megcsináltuk, legyőztük (magunkat).

bocsánat

ezúton is bocsánatot kérek attól a biciklis kollégától, akinek majdnem nekimentem frontálisan. nem figyeltem. mentem a bajcsy kerékpárizén, és nem akartam belehajtani a jobb oldalon talál6ó vízbe, ezért balra kerültem, de a kereszteződés után nem volt üres a szembesáv, jött 1 másik bringás. mind2en rántottunk. kiáltottam 1 bocsot neki. fú, mérges voltam magamra, hogy nem néztem, mielőtt csalingázok. ilyenkor jól megdorgálom magam. nem lehet kihagyni 1 mp-re sem.

tegnap a sportkórházban voltam gyógytornán ---> izomláz
odafele csak kicsit, hazafele nagyon eláztam. nem volt gáz, mert meleg volt. csak a margithíd... az a zsufi. ráhajtottam a járdára. sinezni nem szeretek, és most a felújítás idején különösen nem vonzó lehetőség a száguldó buszokkal. már nagyon régen tekertem a marguthíd járdáján. nem hiányzott.

meg kell értenem a wc tartály működését. rengeteg alapvető dolog van, amivel nem vagyok tisztában és hozzátartozik a mindennapjaimhoz.
mindennap.
fel kéne hívni Grétsy tanár urat, hogy mondja meg, a mindennap-ot mióta írjuk 1be. szerintem 10 éve még nem írtuk 1be.

a javasasszony az, aki a javadat akarja? ki akar6ja a javadat? a barátaid és a tolvajok. meg a javasasszony.

a biciklisek két oldala

reggel gondolkoztam el azon, hogy milyen fura és vicces is 1ben, hogy vannak bringások, akiket már felismerek. hátulról. az arcukat még sosem láttam. van akit meg csak szemből.
egy régi kollégát előztem meg a bajcsyn. mindig gyorsabb szokott nálam lenni. biztos beugrott kajáért vagy valami, mert csak akkor láttam elmenni az üllőin, amikor én már végeztem a lakatolással, és baktattam felfelé.
nem vagyok az a naponta percre pontosan járó munkavállaló. volt 1 srác, aki mindig a bajcsyn jött szembe. mostanában nem látom. viszonylag kevés állandó arcot/hátat ismerek.
amikor reggel tesómmal összetalálkozunk az üllőin, mindig nagy öröm. néha sikerül időben elindulnom vagy annál korábban, ilyenkor van rá esély, hogy meglássuk 1mást, amikor vadul tekerünk melóba.

nézegetem a fejem a tükörben. milyen konszolidált lett. 5 éve nem gondoltam volna, hogy a punkfrizura a múlté lesz valaha is. hát bekövetkezett. szép folyamatosan, az én ütememben, ahogy én akartam. tessék, a változás bizonyítéka. ebben nincs semmi különös. változ6tam volna többet is. fejlődhettem volna. sok meló van még hátra...

jó lenne paradicsomot aszalni. de pesten nem lehet. annyiszor előtör belőlem ez a 2sségérzés. hogy pesten jó biciklizni, ittvan sok ismerős meg a barátaim. de itt nem lehet mezőgazdálkodni meg paradicsomot aszalni meg ilyeneket. hol a helyem? remélem, megtalálom 1x, mert ez így nem jó. nem lehet összegyúrni a nagyvárost a kis faluval. és ez a kor előrehaladtával csak rosszabb lesz. amúgy a semmibeélésemnek meg semmi köze a városhoz meg a faluhoz. ennek 1edül a belsőmhöz van köze. a bicikli(s)belsőmhöz.

a 7-es busz

HABGÖMB a múltból :)


a 7-es busz engem is megtréfált. azt mondom, itt volt az ideje. szinte hiányzott az életemből.

megyek a bartók bélán. jobb szélső sáv visz rá a villányira. én nem arra akartam. kitettem a kezem és eggyel beljebb soroltam. jött 1 terepjáró, és kicsit jobbra kellett húzódnom, hogy elférjeN/K. nem volt ez gond, hisz volt még jobbra hely. közben épp narancssárgára váltott a lámpa, amikor elgurultam alatta. 1x csak éktelen nagy dudálás. mi ez? honnan? hát a hetes busz mögöttem. nagyon meglepődtem, hogy tülköl mögöttem. ahogy visszaemlékszem, lassítottam, mert közben már félig megelőzött, és reméltem, hogy nem csap majd nekem. kb. a járdaszegélyt választ6tam volna, de annak csak nekimenni tudok 20-szal. meg ott a megálló a sok gyaloggal. nem tudom, hény másodpercig dudált. végül is mögötte elmentem, és kikerültem, majd folytattam az utam. persze később kicsit ideges lettem, és remegve léptem be a körtéri nagypostára. dudálás után mindig jól elgondolkozom. most arra jutottam, hogy én nem hibáztam, csak ideges lehetett a sofőr. ő is jó esetben a narancssárgán jött át, de inkább a piroson. mivel mögöttem jött. a srácok szeretnek száguldozni ezekkel a böhöm buszokkal.

úgy tűnik, nem kell kivenni a manduláimat. jó hír.

egész kellemes reggelre ébredtem. tökjó volt biciklizni. a mockba tértől a déli felé vezető szakaszt imádom.

fénykép, 7vége

BICIKLITÚRÁNK FÉNYKÉPEI 2/1

megsütöttem a ciabattat. ez időigényes folyamat, bár találtam olyan receptet, ami kevésbé hosszadalmas. persze nekem mindig a legbonyolultabbat kell választani...
a libákkal való kapcsolatom nem volt szorosnak nevezhető az elmúlt 30 év alatt. a szőke libákkal sem, és az élelmiszerlibákkal sem. nos, az utóbbit mélyítettem el a 7végén.
munkatársam szerzett libamájat egész olcsóért. nem nagy darabok, hanem kicsik meg ilyen zúzalék. de libamáj. ebből készítettem mondjuk úgy pástétomot. csak a konyakot felejtettem a munkahelyi hűtőben, és az almát elővigyázatlanul megettem, így ezek a hozzávalók kimaradtak belőle. maradt a só, fokhagyma , hagyma, libazsír, a végén kis frissen őrölt színesbors. a libazsírt én sütöttem ki. a piacon egy helyen találtam liba testhájat 450 ft/kg-ért. nem tudom, máshol mennyi, de a lehelen biztos drágább, mint a fővámon. a hentesnéni elmagyarázta, hogy kell kisütni. kedves volt. az előttem lévő vásárlót is próbálta meggyőzni, hogy póbálja ki a libazsírt, nem fog csalódni. legalább 1 kicsiiit.
hát a ciabatta a májpástétommal tökéletesen kiegészítik egymást. ehhez jön egy ksi friss hazai zöldpaprika, éás máris a csodálatos valóság részese vagyok.

vasárnap délután több órát sikerült aludnom. meglepődtem, hogy így el bírtam feküdni. közbe-közbe felébredtem, álmodtam mindenfélét.

este toldimoziztunk. még elég meleg volt kint. a moziba meg szereltek légkondit. mondom, pulóvert nem hoztam, akkor üljünk inkább kint. hát ja, mert meg kell fagyasztani az embereket mindenütt. egyre joban gyűlölöm a légkondit. eszetlenül használják, hangos, szórja a meleget a másik oldalon, begyullasztja az ízületeket, az orrot, a torkot. és mégse lehet nélküle létezni. pont szombaton mondta valaki, hoyg tudomásul kéne venni, hogy a nyár az ilyen: meleg van. a mediterránok jól csinálják. bezárják a boltot, azt csá. át kéne szervezni az országot oylanra, mint az övék. bár a gyárakban nem hsizem, hogy délben leállnak. itt úgysincs gyár, nincs semmi. minek a munkáspárt, ha munkásosztály sincs?!

ez a dynair párna rohadt kényelmetlen. szétmegy a fenekem.