ma reggel fel bírtam kelni, és odaérni 6.30-ra a jános kórház elé. edzeni. kicsit tartottam tőle, mert amikor először próbálkoztam a diós árokkal, akkor megszivatott, le kellett szállnom a bicajról 2x is.
akkor régi hajtómű+taposópedál. ma új hajtómű+patent. izgultam, nehogy elboruljak a patenttal a lassúságom miatt. erre nem került sor, felaraszoltam, ezzel a montis áttétellel 1 cseppet könnyebb volt feltekerni a diós árkon. tesóm késve érkezett, természetesen megelőzött, ment mint a rakéta.
a jános-hegyre mentünk fel ezután az eötvös úton. ez nagyon jó szakasz, nem olyan ratyi, mint a diós árok. azt már tegnap el6ároztam, hogy én a dióson le biztos nem megyek, inkább kerülök az istenhegyin 1 picit. kerültem, és elmentem az orbánhegyin lefele, ja...
amúgy fasza volt, kicsit szemerkélt az eső még kora reggel, aztán elállt. elégedetten indultam haza. hogy végre csináltam valamit, egészségesnek éreztem magam.
DE!
amikor tényleg egészségesnek gondolom magam, mindeig bebaszik valami. megnyaltam a szám szélét, és kis púpot éreztem rajta. neeeem. herpesz? merem remélni, hogy nem. ettől kiborulok. idén már volt vagy 2x. nem lehetek ennyire legyengülve. nem hiszem el. kiborító. egészséges vagyok! sima a szám! (ha már a bőröm nem az) na!
tegnap újra próbálkoztam a laugen brötchennel. eszerint a recept szerint készítettem. kis kiegészítés: tepsít kizsíroztam, sütőpapírral kibéleltem. több tejjel dagasztottam. a nagyszemű só fontos a tetejére.
nem bánnám, ha nem nagyon esne az eső. nincs kedvem megint szarrá ázni. ez nem kedv kérdése úgy látom... :( sajnálom magam...
1 megjegyzés:
Emiatt ne szégyenkezz, hisz ikrek vagytok!
Megjegyzés küldése