legatyásodtam

szó szerint. kiszakadt. tavaly nagy gondossággal megvarrtam, de elvékonyodott a anyag a folt mellett, és keletkezett 1 újabb lyuk..
a boltban meg fönnakadtam hehe. vásárlás után odasétáltam a pulthoz elpakolni, majd sarkon fordultam... vmi elkezdett húzni. hát a nadrág zsinórja beakadt a pultra rögzített kis akasztóba. visszamentem, kiszabadítottam magam közben röhögtem. az emberek nem értették, mi bajom van.
1x a 49 villamoson valamely zipzárom beakadt valakinek a pulóverébe. valahogy sikerült elválasztanunk magunkat 1mástól. épp leszállni készültem, necces volt.

tudom miért kell normálisan rendes asztalnál ülve kajálni. előredőlve sokkal kevésbé esélyes leenni magam, mint a székben hátradőlve...

az üllői úti felüljárón múltkor este találtam 1 villáskulcsot. este volt már, forgalom alig, megfordultam, de visszafordulni csak később tudtam, mert közben elkezdtek jönni az autók. és felvettem. 16-17-es würth. jó lesz az még. ilyet se kell vennem.


végre történt valami:
reggel tekerek a budai felső rókaparton. autók módjával. hallok 1 dudálást. no, mi az? fel sem merült bennem, hogy rám dudálnának. még 1 dudálás. mellém ér -ekkor a batthyány térnél voltunk már- kiszól a kisautóból a faszi, hogy mérnem a bicikliúton mész? nem szóltam semmit. később újra nekiáll dudálni meg kiabálni, hogy menjek a bicikliútra. aztán visszakiabáltam neki, hogy maga meg szálljon fel a buszra és tömegközlekedjen. még 1x elmentem mellette, és kiabált, hogy feljelentelek. intettem neki, hogy jól van, jelentsen.
újra megerősítette 1 autós a tapasztalatomat miszerint csak akkor dudálgatnak meg szólnak be, ha van hely az úton, nincs dugó. különben nem érnek rá, mert figyelni kell.

csak azért írtam, hogy ezt a szép képet közölhessem. majd új erőre kapok, és akkor minden szuper lesz. ha vkit még érdekel.

indy

akartam olvasni híreket. erre megszűnt az indymedia itthon...

pedál

a güssingi vár

 7végén hazamentünk.
biciklizés spd nélkül?
igen.
megáll nélküle az élet.
hónapok óta, pontosabban kb. október közepe óta nem bicikliztem sima pedállal, ezért amikor fel akartam szállni, kibuggyant belőlem: úristen, hogyan kell spd nélkül? hogy elszoktam a sima pedáltól. elkényelmesedtem. visszagondolva a múltra, el se tudom képzelni, hogy tudtam sima pedállal biciklizni. nagyon fura az ember. amikor először megálltam, önkéntelenül kifordítottam a bokámat- mintha ki akarnék oldani. ez a 3. megálláskor elmúlt.

autó <---> bicikli
múltkor itt voltak a szüleim, és autóval mentünk valahova. olyan fura volt beülni és alacsonyról szemlélni a környezetet, mintha kamionból ültem volna szgk-ba. ilyen még nem történt velem sosem. és persze  szokásos: 2 pirosat végigvártunk, és már ideges voltam. kérdeztem apát, hogy lehet ezt túlélni, hogy mindig csak sorban áll. azt mondta, ő már nem nagyon megy városban, ezért kibírja. régen mennyit szívtak a 6áron. kemény lehetett. ott tötyögni a sorban órákon, félnapokon át. nem al6tak el, csak araszolt a sok kamion.

cukker bírkák

oua & aua
elmentek.
jó hogy itt voltak. gyakoroltam az angolt és megismertem amerikaiakat. valamennyire. azt mondták, jövőre is jönnek.
én meg adós vagyok 1 csomó sztorival, amit közösen éltünk át. nem nagyon iparkodtam blogot írni az elmúlt 1 hónapban.
voltunk epret szedni. oua nagyon gyors volt, aua alig maradt le tőle. mondtam nekik, jó rabszolga lett volna belőlük, mert olyan gyorsan és ügyesen dolgoztak. 14 kiló epret szedtünk le. oua hozta az utánfutót, és abba pakoltuk bele. egész jól túlélték, csak a zacskós eprek sérültek meg, a dobozosak nem.
hazafele betértünk a város legjobb gyrososához. rettenetes kivárni a sort. kb. másfél óránkba telt, mire leléptünk onnan. jönnek a telefonos megrendelések, és szerintem az zavar be ennyire. erre fel kell készülni. hogy itt program várni.
otthon eperturmixozás, pálinkázás volt. fú, odabaszottt az az eperturmix.

hullámos macska

nyugszik a nap

lekvárt 7főn főztem. orsi eljött segíteni epret pucolni, így hamar végeztem. hajmosás, dunsztolás, mosogatás is megvolt, és éjfélkor már vízszintben voltam. a lekvárt szerdán bontottuk ki közösen ouaval és auaval, amikor meghívtam őket babgulyásozni. konstans színvonalat hozom. mindig ugyanolyan jól sikerül a babgulyás. nem érzek különbséget az 1es sarzsok között.
valamit még kéne írnom, hogy ne lógjon a levegőben az utolsó kép. ma elővettem a fényképezőt, de csak holnap teszem fel a szuperfotót, ne legyen 1xre olyan sok. most nincs türelmem, nemtom hogy szedjem össze magam.
nagy tanulság, hogy az események megtörténte után gyorsan el kell készíteni a beszámolót, különben minden a feledés homályába vész.

big day

megígértem, így hát írnom kell róla, különben nem ír6om le a 7végét az eperszedéssel.

május 14. volt.
tesóm már pedzegette, hogy menjünk le lábon pásztóra. azaz csak biciklivel oda-vissza plusz 3x felmenni galyatetőre. nem hangzott rosszul... csak nem láttam magamban annyi energiát, hogy majdnem 300 km-t letekerjek. a motiváció megvolt: még sosem tekertem ennyit, max a velence 280 km volt, most túlszárnyal6nám magam, ráadásul ebben még szint is van. a másik tényező mellette, hogy csak kajára kell költeni, vonatjegyre vagy benzinre nem.

bevásároltam a túra előtt rendesen: tesómnak+nekem 36 müzliszeletet. még vittem 1 powerbart tartaléknak.

reggel fél 6-kor indultunk. tamás is jött velünk, így nem 2nknek kellett végigküzdeni. bár én nem nagyon küzdöttem, mert a fiúk voltak elől, én stéhereztem mögöttük több-kevesebb sikerrel. néha nagyon le tudok maradni. ha elől vagyok, akkor kénytelen vagyok nem lemaradni, de azt mondta tesóm, tartalékoljak, majd hazafele menjek elől. oké, nem erősködtem, végtére is lány vagyok.

az útvonalra nem emlékszem. volt 1-2 rosszabb minőségű szakasz, de alapvetően jó volt bringázni odafele. tán hátszél is támogatott minket. gödöllő előtt a lejtőn kiesett a banán a zsebemből, természetesen nem álltam meg, csak csendben megsirattam. idáig cipeltem, erre pont most esik ki elfogyasztás előtt pár perccel... tesóm figyelmeztetett, hogy egyek rendesen, ő legkésőbb félóránként tol 1 müzliszeletet. én meg nem tudok biciklin enni, ahhoz meg kell állnom, a többiek meg mennek... szóval 1-2 technikai trükk megtanulása rámférne.

hogy volt hogy nem volt, 9-re pásztóra érkeztünk. odakanyarogtunk a vasútállomáshoz- ott volt a találkozó. vagyis 1 élelmiszerbolthoz. oda bementünk, tesóm vett kakaóscsigát magának, nekem meg fánkot. nagyon finom volt ez a fánk, nem tudom, mit tehettek bele. olyannyira, hogy bementem, és kértem még 2t. kiderült, hogy csak 60 ft/db. ezeket betömtem a mezembe, hogy a müzliszeletek 1hangúságát a későbbiekben megtörjem. mire összeszedtük magunkat, a többi biges arc odaért a közelünkbe, megkezdődött az 1üttekerés.
1 élő legenda valósággá változott györgyi gábor személyében. telefonon már beszéltem vele, de úgyis megismertem volna, tudtam, hogy neki lesz legjobban megpakolva a biciklije :)
fú megbecsülöm hányan lehettünk... 25.
galyatető pásztótól 26 km. az eleje nem volt vészes. a közepe már igen, mert nagyon nyomta a hólyagomat a cucc, csak pásztáztam körbe a tájat, hol áll6nék meg könnyíteni magamon. jó sokára sikerült. az is benne volt, hogyha megállok, utolérnek akik utánam jönnek, és jól lemaradok. ennek az útnak nagy részét 1edül tettem meg, tamás és tesóm előreviharzottak, amit szerintem később megbántak, mert kitekerték magukból a szuszt, nem osztották be az erejüket rendesen.
az idő remek volt, a táj is már ahol ki lehetett látni az erdő közül. az út minősége változó, helyenként szar, ami elindította bennem a rettegést, hogy ezen le is kell majd jönni.
mire felértem, a srácok (amúgy én voltam az 1etlen lány) nagy része már pihent, sörözött. a vendéglátóipari 1ség teraszára odasütött a nap, úgy remek volt, de mihelyst elbújt, elkezdtem fázni. hamar felkerült a széldzseki, azt meg bántam, hogy térdmelegítőt nem hoztam, pedig tamás mezébe befért volna simán :)

mivel ő nem hozott semmit. mondom, mondom, hogy vegyél 1 hiperkönnyű dzsekit, ami mellesleg kicsi is. már 14.000-ért lehet...
szóval tamás tesóm karmelegítőjét vette fel. ez szükséges volt a guruláshoz, amelyet parádsasvár felé tettünk meg. jól meglepődtem, hogyan van felújítva az út helyenként. fél sáv itt, fél sáv ott. az elején még kavicsszétszóródás is volt, ollé. nem volt olyan vészes, de vártam a végét. ekkor még nem sejtettem, hogy mi lesz később.
a lejtő alján lévő kocsmába betértünk néhányan vízért. nem mondanám, hogy a bácsi nagy szeretettel fogadott minket, de megtöltötte a kulacsokat.

a 2. hegymenetben a társaság jobban szétoszlott. tamással 1ütt mentünk végig. már untam eléggé. megtanultam... megtanultam? bicikliről enni, így 1x sem kellett megállni. ez tizenegynéhány km volt. megváltás volt felérni. bár annyira nem voltam ki. fejben még sokat kell erősödnöm. ekkor már nagyon untam a müzliszeleteket. és kockás volt a járásom. a 2 pótfánkot már az előző körben elpusztítottam, valami normálisabbat kellett enni, maradt a hot dog mint megoldás. közben táplálkozási tanácsokat is hall6tunk meg elbeszélgettünk. valamivel jobban megismertük 1mást. nem mintha bárkit is ismertem volna a bigesek közül.

a 2. gurulást tamással kicsit később kezdtük, mert késett a hot dog. sok kedvem nem volt hozzá, ui. mondták a többiek, hogy ez 1 erdészeti út lesz. jesszum. nyugi, olyan, mint a pilisben. ja, oké. a gurulás eleje ismerős volt: foltozott út kavicsokkal. majd 1 tájvédelmi körzet táblánál dobtunk egy balost. gőzöm nem volt, hány km még nemti, csak abban reménykedtem, hogy nem sok. hát volt vagy 18. rettenetes volt az út nagy része. örültem, hogy nem estem le. totál kifárasztott ez a koncentrálás agyilag is meg a nyakamat. mert a szemüveg miatt kissé feljebb kell tartani a fejemet, ui. kicsit lecsúszik, és ez éppen arra jó, hogy megfájduljon. ez a pici elmozdulás is jelentős kényelmetlenséget okoz.
minősíthetetlen volt ez az út. a konával nem is tudom, mi lett volna itt. akkora kráterek meg nemtommik. szerencsére nulla volt a forgalom. hosszú volt az út, a visszafele se nagyon tetszett volna már. végre elérkeztem a többiekhez. ők már jól kipihenhették magukat. itt páran leváltak, majd lassan megkezdtük a 3. karikát.

tamással később indultunk, ketten araszolgattunk fölfelé. beszélni nem nagyon volt kedvem. 1x megálltunk enni. fölfelé legalább nem kellett félnem az eséstől. közben agyaltam azon, hogy még haza is kéne tekerni, az milyen menő lenne. ám belül azt éreztem, hogyha el is indulok, nem tudom végigcsinálni. mind1, csak érjek fel. a müzliszeletnek csak a funkcionalitására próbáltam koncentrálni, hogy lemenjen a torkomon.
asszem kijelenthetem, hogy 1ikünk sem élvezte különösebben ezt az utolsó 18 km fölfelét. közben még eszembe jutott, hogy pásztóig is le kell gurulni, bár az az út közel sem volt ilyen szar, mint ez a nemti-galyatető.
elpilledtem, mire felértem. volt közös fotózkodás, viccelődés, majd elköszönész. megbeszéltük, hogy jövőre nem itt, de valahol= kékestető.

egyéni tempóban legurultunk pásztó felé. ez a 26 km is örökkévalóságnak tűnt. jó volt megpihenni. aztán jött a tanakodás: vonattal vagy biciklivel? tamás és tesóm eltökélték magukat a bicikli mellett. namondom, akkor én is, max. félúton felszállok a vonatra.
előtte meglátogattuk a pásztói spart, így vételeztünk magunkhoz a müzliszeleten kívül más élelmiszert is. megváltás volt zsömlét meg felvágottat enni.
majd útbaigazítottak minket, s indultunk haza.
kiesik sokminden.
meg ez a k. goooooogle nem mentette el, amit írtam.
volt sok kátyús út.
én már csak hisztizni bírtam magamban, tesómat és tamást tisztes távolságból követtem.
alig vártam, hogy aszódra érjünk, ahol felszáll6ok a vonatra. így is történt. tesóm és tamás fellámpázódtak, mellényeződtek, és folytatták biciklivel az utat. én eltekertem a vasútállomásig, ahol a pénztárosnő nem tudta kiadni a kedvezményes kerékpárjegyet az MK kártyára, mert nem tudta a kódot. vagyis ki tudta volna adni, de éppen jött a vonat, így inkább felszálltam teljesárúval, minthogy várjak y órát a következőre. szerencsém volt, mert alacsonypadlós szupervonat jött, csak betoltam a biciklit. rögtön 1 ismerős bicikli mellé. györgyi gábor is ezen a vonaton utazott. így elbeszélgettünk szépen abban az 1 órában.
gyökkettővel mentem haza. a szifonszerelésről meg már írtam.
jól összecsaptam ezt az egészet. éppen 1 hónapja volt a big day...
lustulok, lustulok.

welcome, orsi
hihi

fülbevaló

nemtom mi lenne, ha nem adnék címet a bejegyzésnek. utálok címet adni. nagyon nehéz dolog. a valami-t átírtam fülbevaló-ra... ezek szerint az is volt már legalább 1x.

én nemtom mit kéne csinálni, hogy újra normálisan működjön ez a blogírás. hogy ide tudjak tenni 2 képet olyan sorrendben, ahogy nekem tetszik. szép, szebb, olvas6óbb, feldolgoz6óbb lehetne.
erre mi történik? leütöm az entert, és a kurzor nem megy le 1 sorral lejjebb, hanem a sor végén marad. és amikor elkezdem írni az új bekezdést, az jó helyen jelenik meg.

szóval kiesett a fülbevaló a fülemből. sajnos a mintás részét nem találom. már tegnap is kiütöttem valahogy, éppen le tudtam nyomni a mosdóban a dugót, hogy ne a szifonban kössön ki. amikor új volt, igen, 1 napot használtam, a big dayen, beleesett a mosdóba. megállt a lefolyó szélén. fogtam 1 csipeszt, óvatosan közelítettem feléje...
persze beleesett. este fél 10-kor nekiálltam szédszedni a szifont. pont ehhez volt kedvem 250 km lebiciklizése után... megtaláltam, és még miket a fülbevalón kívül...! pénzt is. hajat... azon csodálkoztam, hogyan tudott gyorsan elfolyni a víz ilyen beduggulás mellett. természetesen nem sikerült jól az összerakás- eresztett. ekkorra megérkezett tamás is. vacsora után nekiállt megcsinálni, de a víz átjött valahol. végül javasoltam, hogy tegye bele fordítva a gumitömítést, és így megállt a csöpögés.
most ez a fülbevaló tűnt el. 1 smile. nem értem, miért nem akar velem maradni.

tócsi, tócsni, cicege, lapcsánka
kinek melyik szimpatikus.

tegnap ili tócsit készített. sárgarépa és cukkíni is került bele, nézzétek, milyen szép. sajnos sötétre állítottam a valamit a fényképezőn és nem annyira ragyogók a színek, mint élőben.
nagynéném múltkor csinált cicegét. a paprika tévében egy német/osztrák nő adta elő averzióját, amely csak nagyra reszelt krumplit, kevés lisztet, sót és kakukkfüvet tartalmazott. tojást tehát nem. szerintem ettől lett annyira ropogós. a massza összeállt szépen, nem hiányzott belőle a tojás. szépen ki lehetett sütni, nem hullott szét a tészta átfordításakor. eteti magát a kis nyavalyás.
 ezek szerint a nyavalya ly-t tartalamz és nem j-t...

erős fekete

munkatársam így issza a kávét.
azt mondja, a felesége mondogatta mindig a gyerekeiknek: az idétlen apátok. vajon miért? :)

most újra tudok normálisan képeket beilleszteni. mi lelte a rendszert? vagy csak simán béna voltam? benne van ez is a pakliban. ezt már nem tudjuk meg sosem. abban a hitben ringatom magam, hogy rendszerhiba volt. az önbecsülésünket ne romboljuk fölöslegesen, amikor úgyis olyan nehéz felépíteni, és pillanatok alatt meggyengülhet vagy akár darabjaira is hull6. hát ha ilyen ingatag, akkor az nem volt rendesen felépítve. küzdelem az élet. néha azért elbizonytalanodok, hogy a születéskor hozott kezdeti feltételek sokkal jobban meg6ározzák az életünket, mint hinnénk. hogy nehéz kitörni, változni. múltkorában úgy voltam vele, hogy basszus, itt küzdök, csinálok új dolgokat és semmi. ugyanolyan nehéz megcsinálni tizedszerre, mint elsőre. akkor mi értelme van kepesztetni, ha nem változik semmi? áhh. máskor más nézetek kerekednek felül bennem. ez főleg akkor van, ha másnak osztom az észt. ezt nagyon könnyű.

ma rizottót főzök hehe.


kapor
tegnapelőtt megerőltettem magam, és betakarítottam a kaprot a kertből. ez is megvan. sok nem lett, de legalább dolgoztam vele. imádom a kaprot. olyan jó illata van. mmmmmm. túltesz az élesztőn is
most szünet jön. folytatom a big day-jel vagy semmivel.

rizottó

a sokadik rizottó c. bejegyzés következik.
ebben kivételesen nem magamat méltatom, hanem mást szidok. azaz ezzel magamat méltatom haha

borús, esőáztatta szombat. dzs+gyuri+én a kós károlyra tartunk. 1enesen a vegetáriánus-bio étterembe. én nem akartam menni, de rábeszéltek. közösségi prg és lehet melegétellel fizetni. najó, akkor nem spórolok.
szoknyában mentem, mivel a hőmérséklet 20 fok körülre süllyedt. fáztam. szerencsére az étteremben meleg fogadott minket. levettem a melegítőfölsőmet is. gyurinak ez nemtom mekkora szerencse volt, ui. az étkezés közepén kénytelen volt elhagyni a helyiséget, mert annyira verte a víz. a rosszullét 6árán.
a csinos étlapot gyorsan átforgattuk. rizottó mellett döntöttem, mivel még más sosem főzött nekem, csak én magamnak. dzs már mondta előzőleg, hogy az én rizottóm jobb. aszaltparadicsomosat szerettem volna, ám az nem volt raktáron, így a spárgás maradt. a furanevű indiai (?) kaja hozzávalói híján asztaltársaim is rizottót kértek. aszalt paradicsomos helyett konzerv paradicsomos plusz 1 tökmagos.
fura volt nekem, hogy jázminrizsből készítik...
nagy sokára kihozta a pincérnő. addig feltehetően teljeskiőrlésű lisztből készült rágcsálnivalóval kedveskedett nekünk csakúgy mint a többi vendégnek. nos, megállapítottam immár sokadik alkalommal, hogy a teljeskiőrlésű cuccok kevésbé ízletesek, mint a simalisztesek. paleolit szempontból meg mind2 ugyanolyan szar. ráadásul mots olvastam 1 szendi gábor cikket, amelyben azt írja, hogy a tönkölybúza gluténtartalma meg nagyon nagy, úgyhogy a gluténérzékenyeknek ez absz. nem ajánlott.
kijött végre a rizottó. 1. a parmezán a tetején van, nem belekeverve. 2. nem folyik, hanem tök szilárd, semmi lé nincs rajta, állaga mint a rizseshús. 3. a parmezán nem parmezán. szerintem. a ténagytamásnál is szálasra reszelődik, ha megkérem a pultost, hogy reszelje le nekem. én is zsálasra "reszelem le" a diódarálóval. amúgy az olaszban vásárolt parmezán isssteni, nem kőkemény, könnyen vág6ó és reszelhető. látszik rajta, hogy ott van forgalom, nem szárad a boltoson a drága parmezán. feledhető volt az egész kaja. azaz hoyg feledhetetlen, mert nem ízlett. ha ingyen adták volna, akkor ott hagyom. gyuri meg kért rá még extra parmezánt. ezen meglepődtem, mert azt tudni kell, hogy elég sós sajtféleség, a rizottót nemigen kell sózni, ha beparmezánozod. hát olyan méregsós lett a cucc alapba', hogy vizet kellett kérni kaja közben. gyuri nemtom mit élhetett át ezzel a duplán sós rizottóval meg az izzadással. és most már tudom, miért sokkal jobb az én rizottóm, mint az ottani. persze lehet hogy csak szar napja volt a szakácsnak, és máskor finomakat főz. nemtom, de többet biztos nem eszek ott (rizottót). ez a példa jól rávilágít arra, hogy miért is kell a rizottót rizottórizsből készíteni. mondjuk én még más fajtából nem próbáltam , de 1x lehet kísérletet teszek. a bagettnél is bebizonyosodott, hogy kenyérlisztből a legjobb.
oua és aua is 1etértett velem, hogy az én rizottóm igazán remek volt. szóval én azt ki mertem volna adni fizető vendégeknek.

amerikai vacsora
ouából kikényszerítettem ... hehe.. hogy főzzön igazi amcsi vacsorát. majd én cserébe összedobok 1 gulyást. tamás megmondta, hogy én abban profi vagyok. ja, az enyém nagyon ízlik magamnak. különbözik a felmenőim gulyásától. miben? nemtom, már régen ettem mama v anya gulyásából.
zöldséges vacsora volt, mivel aua nem eszik húst. vegyes saláta, főtt krumpli valami fűszerekkel meg kelkáposzta szintén fűszerekkel. és az apple pie helyett 1 olyan édesség, ami zabpehely+mazsola+mogyoró+méz+alma sütőben megsütve. azt hitték, hogy odaégett, de csak a lábas barnult meg a sütőben. sima zománcosban készítették. szerintem nagyon finom volt.
közben jól megbeszéltük a víztornyokat meg tamás gazdasági elemzést tartott, amit nem bírtam követni. ő bezsélte a legbonyolultabb angolt az este folyamán. oua és aua lebutított angolt használnak :) ez kellemes, bár levon az angoltudásom értékéből saját szememmel nézve.
jaj, nagyon jófejek ezek a bringások. vasárnap megyünk velük epret szedni. és újra meglátogatjuk a pünkösfürdőnél a görögöket. múlt 7en 2x voltunk tamással, ui. eperföld szemlét tartottunk vasárnap. jelentem, gyak. nem volt érett eper, csak zöld. bőséges termés vár6ó- ezt írták a honlapra, ami így is van. csak le ne szedjék előlünk az összeset...

big day késik...