barkács

barkács

nem emléxem, hol hagytam abba.

(a végét összecsaptam, hogy a 7re is legyen vmi. ez a *.txt szöveg sem illeszthető ide be normálisan... sőt, a képeket sem akarja bevenni... most nagyon igyekeznem kell, hogy ne legyek ideges. gáz lesz ez a külalak... hát mind1, ilyenek lettek a székek, azért ez látszik. sőt a polc is. azokból a deszkákból csak minimumot lehetett kihozni... a 3. szék még nincs kész)

szóval a lecsiszolt, szétszedett székek, és a beújságpapírozott ablakok oár hete vártak rám.
a redőnyt akartam lefesteni, de amikor a közelébe kerültem, észrevettem, hogy nem csak a lécek, hanem a fém részek is rossz állapotban vannak, így azokat is le kell festeni. -1.500 a rozsdaálló fekete zománcfesték...
műveleti sorrendet nem írok. vasárnap reggel még készítettem sorrendet, de azt hamar felrúgtam.
vasárnap korán keltem, nekiláttam a munkálatoknak. kipakoltam minden eszközt és anyagot 1 kis ládába, ami majdnem megtelt.

elkezdtem az alapozást. ugye a 3 szék meg a 3 deszka a polchoz. kis doboz trinát fehér alapozót vettem, amit maradéktalanul felhasználtam. jobban nem is gazdálkod6tam volna az alapozóval.
közben telt-múlt az idő. hol ez száradt, hol az száradt, csiszoltam, sőt még ecsetért is el kellett mennem az obiba. ez elvett pár órát az életemből, mert nyilván akkor beugrottam tesómékhoz is a barackért meg hogy mi újság, milyen volt a nyaralás.
a vastaglazúrt csak kicsit kellett higítani, ment fel a redőnyre. nyilván harmadnap tudatosult bennem, hogy akármennyire is igyekeztem, jól elszúrtam a lécek lefestését: a redőny léceit én hülye széthúzogattam, és azt a 2 fémszalagot, amin futnak a lécek, is bekentem lazúrral. azóta ezek nem mondanám, hogy nagyon mozognának. hogy ez miért kerülte el a figyelmemet? hogy lehettem ilyen amatőr?! akkor megakadt a redőny. kiderült, hogy megcsavarodott a gurtni. próbaképpen kiszedtem az ablaktokból, hátha látok valamit. láttam: megcsavarodott valóban. leszedtem a gurtnit arról a dobozkáról, és felhívtam attilát, az 1000mestert. aki elmondta, mit kell csinálni. a telefonban nem nagyon értettem, de miután letettem, nekiálltam nézni, és 1x csak beugrott, hogy mit mondott, meg tudtam csinálni. hát 1 kicsi híja volt, meg bizonyos magasságban elkezdett lefele csúszni a redőny, amit 1 csipesszel állítottam meg. szóval így le tudtam festeni a redőnyt. az utolját este sötétben lámpafényben... másnap kívülről még 1x rámentem. na, ha ezek után szét tudom szedni a rendszert, akkor gratulálok magamnak. én mekkmesterné vagyok inkább :( a fémrészeket is 2x kellett lefesteni, mert nem fedte be teljesen a festék őket. hála a festőnek, aki összekent mindent fehérrel. én is majdnem akkorát gányoltam így, mint ő...
amilyen lelkesen álltam hozzá a barkács témához, most annyira elkeserítőnek találom a félmegoldásaimat. maradjunk annyiban: tanulok, de még sokat kell tanulnom.

az alapozó nem száradt meg, így a székek illetve a deszkák színezését vasárnap ki kellett hagynom. míg dolgoztam, világosban szél kerekedett, nekiállt dörögni, éppen össze tudtam pakolni, bemenekítettem a cuccokat a lakásba, és dohogtam, nem is ígértek esőt. akkor mi ez? rövidesen alábbhagyott az eső/záporocska, és folytat6tam tovább a munkát.
7főn du. 1ből azokkal kezdtem. ez a trinát sötétbarna frissen vásárolt magasfényű zománcfesték szépen terül, sokkal szebben, mint a régi piros zománcfesték, aminek tuti lejárt már a szavatossága.olyan szépek lettek a székek! csillognak. mintha frissen leöntötték volna őket étcsokoládéval. naggyon menő lesz hozzájuk a fehér-zöld csíkos kárpit.
a 7fő éjjelem is nyugtalan volt, minden levélzördülést hallottam, és esőt sejtettem, így éjfélkot kikászálódtam az ágyból, és bepakoltam mindent a lakásba. nagy élmény volt lazúr és zománcfesték szagban aludni. az ablakot becsuktam, mert annyira zavart a szél.
a székek reggelre szinte teljesen megszáradtak. azért írom, hogy szinte teljesen, mertszerda du. beletenyereltem 1 nagy pöttybe.
kedden a polcokat kentem még 1x pirosra meg a redőny vasakat először feketére.
szerda reggelre már csak a redőnyvasak másodszori áthúzása maradt.
a redőnyhöz hozzányúltam még 1x- nem kellett volna. azt a gurtnis részt meg kell csinálnom valahogy. és a léceket is. van feladat...
a piros polcokat 1másnak támasztottam. természetesen nem száradtak meg tökéletesen, így megmaradt a nyomuk 1máson. mind1. már fent vannak a helyükön, rápakolni még nem mertem.... 2 nap száradás után rápakoltam, és aztán leszedtem a cuccokat, ám tépőzár hangot adott, úgyhogy b meg a festék. miért nem szárad hamarabb? napok se elegek hozzá...

pont pont pont

jó sokára fejezem be ezt a posztot. most erőt veszek magamon, és kivégzem.
nem akarom mondani, hogy hány órát szívtam a kárpitozással. a kis támla nélküli székbe belement a tűzőgép kapcsa, mert az 2 cm vastag fenyődeszka, a támlás 7 mm-es ülőkéjébe -ami farostlemez- azonban nem. mindig visszapattant. így gondolkoznom kellett, hog ylehet odarögzíteni. tesóm ajánlotta a palmatexet, amit nem akartam elhinni, végül is kipróbáltam, és az megfogta a textilt. ha rögtön azzal kezdem, fele annyi idő alatt megvagyok. az anyag ráncolása nagy kihívás volt. ennyire sikerült.
és nemakaromondani, h a 4 napja száradó székláb is otthagyta a nyomát a parkettán...
a támlás székkel vasárnap 3 órát dolgoztam.
utána elkezdtem afürdőben a világító fugát. az megint nem lett tökéletes. amikor leszedtem a takarószalagot, a fuga felső része szép 1enes volt,az alsó meg cikk-cakkos. még nem jöttem rá, hogy mit csináltam rosszul, hogy ilyen csúnya lett. ha még 2x ennyi csíkot kifugázok, akkor éjjel valóban nem kell villany, ha kimegyek klotyóra. állati.

üveg

nem tudom,kit kell utálni a 7végi üvegszilánk tengerek miatt.
nyilván azokat, akik odaszórják a járdára, a kerékpársávra és lassan már az útközepére is az üvegeket.
szombat, vasárnap és 7főn különösen sok üvegszilánkkal találkoz6unk az utakon.
régen azt gondoltam, hát ez is 1 indok a gyalog-bicikliút és járda elkerülése mellett. de most már mindenféle, nagyobb forgalmú utakon is széttörik az üveget a bulizók. tenyerelne rá valamelyik ökör, és taposná meg valaki a kezét. ezt kívánom nekik.
1re durvábban buliznak az emberek. és ezzel mások életét megkeserítik. én akármilyen részeg is voltam, soha nem törtem el 1etlen üveget az utcán. a szórakozóhelyen is max levertem 1 poharat.
miért kell így csinálni. azt hiszik ezek (nem ők), hogy menő széttörni 1 üveget? szerintem az menőbb, ha valakit meg tud győzni, hogy ne hajigálja el...
most már hetente többször kell böngésznem a kerekemet apró üvegszilánkokat keresve.és bemennek, alig lehet kipiszkálni őket.
most már nem is bánom, hogy nem lehet este 10 után piát venni a boltokban. bár ugyanolyan könnyű kihozni 1 kocsmából is, ha éppen arról van szó...
ma reggel is jöttem a kiskörúton, az astoria megálló környéke keresztbe üvegszilánkos volt. azt se tudtam, hogy menjek. le kellett volna szállni a bringáról, és kézben arrébb cipelni.
balesetek után sem takarítják fel (rendesen) a huladékot.
elszomorító.
büszkék lehetünk a magyar értelmes, okos fiatalokra. 1re több van belőlük...

7vége

hm. időrendbe veszem az eseményeket.

vízvető
péntek du elmentünk erával szemüveget csináltatni. nagyon megterveztem az utat.
a vízvető sorsát akartam rendezni. így először a külső mester utcába, a lapszbászatba autóztunk a vízvetővel. ott mondták, hogy visszaveszik, de 8 napon belül. hát, azon túl voltam sokszorosan is... ezt bebuktam. 1etlen esélyem a vatera... így a vízvető ismét visszakerült hozzám. zárójelben leírom az útját: megvettem, tesóm elfuvarozta hozzájuk. onnan átkerült hozzám. majd visszavitettem velük, hogy majd elviszem a lapszabászatba. aztán múlt 7en, maikor kutyaúsztattunk, áttettem era kocsijába. onnan kivettem, állt 1 hetet a garázsban, majd akkor pénteken ugye elvittük a lapszabászatban, ahol nem fogadták, így újra nálam van :) akkor módosítom a bekezdés címét vízvetőre :)


szemüveg
az wiener optika a bécsi úton van, oda kellett elvergődnünk. a budai alsó rakpart 1 része még mindig lezárva, úgyhogy nem haladtunk túl gyorsan. az üzlet előtti mozgássérült parkoló természetesen foglalt volt, így odébb találtunk szabad helyet. szerencsére a bécsi út ezen szakasza (symbol és környéke) csupa macskakő, így erának és nekem is nagy élmény volt megtenni a 200 méteres utat az üzletig. 1 db-on villamossineztünk, amit dudálással jutalmaztak az autósok. de hát annyira ratyi a járda. tiszta pukli, oszlopok, kifele lejt, befele lejt. remélem, azt is megcsinálják. amikor dudáltak, behúztunk a járdára 1 szalag alatt, mely 1 ilyen 3 ferdecsíkos táblához volt kötve. ezt majdnem felborítottam a hátizsákommal.
először era választott napszemüveget. érdekes módon nem a legdrágább állt neki legjobban. ez viszonylag gyorsan zajlott.
aztán edina megvizsgálta a szememet. nem romlott! olyan vizsgálati módszerek is voltak, melyeket én korábban nem láttam.
aztán edina kipakolt 50 szemüvegkeretet, és nekiálltam próbálni, később era is csatlakozott, hiszen neki is szüksége van új szemüvegre,  (biztos joya szétrágta:). próbálgattunk. úgy látom, már nem divat a nagyon lapos keret, inkább a nagyobbak mennek. szerettem volna feketét, de 1ik sem állt jól, pedig volt 1, aminek pöttyös volt a szára, s szinte halálosan beleszerettem, de beteljesületlen lett a kapcsolat, hiszen a szemüveg egész nap a fejemen van, nem lehet csak azért megvenni, mert tetszik...
volt 1 piros, ami erának is meg nekem is igen jól állt. aztán ugyanaz lilában. ám az elején edina kitett 1 rózsaszín-kék-sárgát, ami nagyon megtetszett, és nem is állt rosszul, hogy nem volt kérdés, eráé lehet a piros, nekem a tarka kell :) így meg1eztünk.
...
kivergődni már könnyebb volt.

szórakozás 1
era hazafuvarozott, bedobáltam a lakásba a fent említett vízvetőt, a gyúródeszkámat és 1éb barkácskellékeket. elégedetten dörzsöltem a kezem, hogy milyen jól kisakkoztam mindent, a lehető legkevesebb kocsikázással megoldottuk a feladatainkat.
és itt nem ért véget, ui. erát meghívtam 1 limonádé+fagyikehely kombinációra, mait akciósan vásároltam. az idő jól eltelt, erát várta a kiskutya, de már mindketten ki voltunk éhezve a fagyira, így szó sem lehetett 1 másik alkalomról.
a ferenc téren van ez a francesco cukkrázzda, . tök jó heyl lenne, ha nem pöfögnének az orrunkba az autók. klassz volt a fagyi, féláron megérte.

szóarkozás 2
estére fecóékhoz voltam hivatalos pécelre. kitekertem igénybevéve a bicikliutat. mostanában használok bicikliutat. öregszem vagy mi. és nem is pörgetem túl magam. lassulok. mégiscsak 42-es tányér kellett volna előre... de meredeken meg nem rossz ez.
rákoskeresztúr központ után a pesti úton folytattam utamat, hiszen nem messze van a sáv, amiből pécel felé lehet kanyarodni. erre jön 1 kisbusz, faszi üvölt, mint a fába szorult féreg, hogy a bringaút, menjek oda. nem is tudom, minek foglalkozok vele, hsiszen úgysem tudja, hogy nekem mi okom van használni az utat, azonkívül, hogy jogom van használni.
fecóéknál rengeteg rántott zöldséget megettem. én érkeztem legkésőbb, a lányok már paníroztak és sütöttek. mondtam, hogy nem segítek, most k. nincs hozzá kedvem. csak ittam meg ettem.
jót dumáltunk. viola bébi 1re szebb lesz. nemtom miért bámulta folyton tihanyit :)
hazafele nem csábultam el, és tekertem, így spóroltam 1 csomó pénz. és amúgy is rámfért már 1 kis tekerés a sok zabálás után.

kaja
jöttek szombat du. lászlóék, így gondoltam, sütök valamit. most olvastam el a rizsát a recept mellett, 1 horvát nemzetiségi sütit csináltam. nagyon finom lett. eteti magát. ezért a maradékot gyors bedobozoltam, és elvittem tesóméknak, ott jobb helye van/volt. fénykép nincs. tehát ki is törölhetném ezt a pár sort :)

szalonnás zöldbableves
ennek külön bekezdés jár, ugyanis annyira finom.
volt zöldbabom, ami elkezdett barnulni, ezért péntek reggel gyors előfőztem.
anyától kaptam 1 csomó szalonnabőrt, meg én is halmoztam, így valamennyit megfőztem kuktában 15 perc alatt.
pirítottam 1 kis fej vöröshagymát, rádobtam a zöldbabot, 1ütt sütöttem őket pár percig. majd rászórtam 1 ek. lsiztet, átforgattam, és felöntöttem a szalonnalével :) dobtam bele tárkonyt, durvára tört borsot és sót. elkezdtem főzni, és később beledobtam pár szem megtisztított, felkockázott krumplit. az időzítés sikerült: 1xre főttek meg. avagy intelligens zöldségekkel dolgoztam, amik 1máshoz igazítják főzési idejüket.
csak másnap ettem belőle. ja a végén a maradék tejszínt  és a maradék tejfölt összekevertem, és belefőztem a levesbe.
nem 1 fotogén fogás, de így nem tudom beküldeni a nosaltyba. igaz hogy semmit nem mértem le, tehát itt is sántítana a dolog.
komolyan mondom, régen ettem ilyen finom levest. mindent eltaláltam benne. a füstös íz meg a tárkony nagyon összepasszol! langyosan a legjobb. bolond vagy, ha nem próbálod ki :)

a 7végi barkács sztorimat majd holnap tesezm közzé. remélem, addigra befejezek mindent, és többet nem kell róla írnom :)

barkács

ezt a kakaós-fahájas palacsintaizét 7főn csináltam. ribizli és cukor van a rétegek között. 1 hibája volt: alulcukroztam. a cukor kihozza az ételek ízét csakúgy, mint a só.

a 7végén akartam felújítani a 3 széket meg a redőnyt. ezt 1 hete elterveztem. erre kedden reggel megjelentek az udvarépítők, és keresztülhúzták a számításaimat. felszedték a követ, térköveztek, betonoztak, homokoztak. ez 1 hete tart. reményeim szerint 1-2 napon belül befejezik. mert hát porban, homokban nem lehet festeni. nem rücskös, hanem sima felületet szeretnék.

attilától kölcsön kértem az elektromos tűzőgépét, hogy az milyen nagy segítség lesz a kárpitozáshoz. pénteken elhoztam tőle. ha már az örs környékén jártam, beugrottam az ikeába. találtam evőeszköztartót, aminek nagyon megörültem, bár a 18. érzékem azt súgta, hogy ne vegyem meg, úgysem lesz jó. én ezt elhallgattattam, és megvettem. szembe kellett néznem a problémával: a mérete. már a hazacipelése is gondot okozott. a sisaktartókkal akartam összefogatni, ám túl rövidnek bizonyultak a szíjak. szerencsére volt nálam 1 textilszatyor, így azzal meghosszabbítottam a szíjakat, és biztonságosan odarögzítettem a hátizsákhoz az 50x51 cm evőeszköztartót- tesóm meg is dícsért, hogy 5letes. hát igen, a mérnök-agy :)

közbeszúrom, hogy ezek után betértem tesómékhoz, el a gyerekekkel a játszóra, míg eli könyvtárazott. ott nagyon jól szórakoztunk, megcsúsztunk időben, és még fagyizni is bementünk. aztán szidtam magam, hogy most szarul érzem magam, de erről 1edül én tehetek, maiért nem voltam következetes. közben virág elfeküdt a játszótéren és sírt. én néztem, hagytam, nem tudtam vele mit csinálni, az sem használt, hogy azt ígértem neki, megyünk anyához.
fagyizás után ez megsimétlődött az utcán, ült a motoron, és nem volt hajlandó továbbmenni. miután arrébb sétáltam, akkor is ült és sírt, ezért gondoltam, felveszem, és hazaviszem. ekkor már kicsit ideges voltam, és szidtam magam, hogy most minek vagyok ideges, ne legyek az, mikor én nem startoltam időben. virág simán ahgyta magát hazacipelni, tán még el is aludt a kezemben.
otthon azt mondta, hogy sírt, és nem vettem fel. v vmi ilyesmi. ezek szerint fel lehet simán venni, nem fog ellenkezni. jó lenne a fejembe vésni, hogy 1 gyerek az gyerek, tehát gyerek módjára él, eszik, viselkedik, úgy is kell kezelni. talán tanultam belőle.
kamilla a csúzdán lezúzta a könyökét, meg az 1ik ujjacskáját is felsértette a körömágynál. mindez nem volt érdekes és fájdalmas a játszón ellentétben az otthonnal. ahol csak sírt, hogy mennyire fáj, nem akar fürödni. aztán megnyugodott. virág jól bírta a fürdést. ő már kicsit kipihente magát a karjaimban.

most jön a barkácssztori
tanuljunk.
szombaton reggel már 7-kor talpon voltam. szöszmötöltem, majd megcéloztam a kárpitos boltot, ahol 2 db 3 cm vastag habszivacsért kiadtam 1000 ft-ot. sajnos kapcsot nem kaptam a nőtől, viszont azt megtudtam, hogy a kárpitosok nem használnak sokfélét, és azokat természetesen jóval olcsóbban lehet kapni, mint a hobby gépekhez való kapcsokat. direkt úgy gyártják őket, hogy 1félét tudj venni horror összegért.
elindultam hát a lágymányosi híd felé, ott 1 kupacon talál6ó obi, praktiker és tesco- hátha valamelyik kínál valamit.
a tescoban jártam először. ott nem volt semmi, meg eladó sem, aki tudna segíteni. viszont megjegyeztem, hogy a tesa 50 mx 3cm takarószalag bőven >700 ft, míg én a festékboltomban 660-ért vettem.
átgurultam a praktikerbe  (a 7en 3. alkalommal jártam ott), és utánaérdeklődtem a kapcsoknak. srác mondta, hogy nincsen, de nézzem meg az obiban, ők is tartanak black&deckert. közben ráeszméltem, hogy nekem kéne fűrész is, mert farostlemezt kell vágnom. megláttam a b&d árakat, és azokról lemondtam, a nagyon gagyit meg 1500-ért nem akartam megvenni.
próbálkoztam az obiban is, ahol találtam kapcsot 1500 ft/1000 db. ezt betettem a kosaramba, majd megvizsgáltam a fűrészeket. a legolcsóbb használ6ó 1 obis volt 2500-ért, s ekkor választást kényszerítettem magamra: vagy veszek fűrészt vagy kapcsot. ha veszek fűrészt, az jó lesz máskor is (mikor? :), és szegeket is be tudok ütni, az olcsóbb, mint a kapocs. tehát fűrész.
a soroksárin hazafele eszembe jutott a piac, beugrottam némi paradicsomért és dinnyéért.

hazaértem, megfőztem (petrezselymes petrezselyemkrémleves), és bosszankodtam, hogy mennyit költöttem, és még mindig nem tartok sehol. elment a kedvem. imádom a zöldséget- mi így mondjuk nyugaton. szerencsére rászoktatott #apám. ha friss, párja nincs. ugyanez igaz a sárgarépára is.
du. 3 óra után nekiálltam fűrészelni (2ig lehet szombaton zajozni). csak az ülőkének kellett kivágni a lapot. munka közben rájöttem, miért lombfűrész, és mi az a finomfűrész.  ennek a lombnak nem lehet irányítani a fűrészlapját, mert széles, csak 1eneset tud vágni. így nem kanyarogtam, hanem érintőket rajzoltam a farostlemezre, és úgy vágtam le ívesre. majd lecsiszoltam, mai már könnyen ment, mert a csizsolóvászon zabálja a farostlemezt.
a szétcsavarozott széket is sikerült összeraknom valahogy. tesómtól ugyan elkértem a spanifert, de közben eszméltem, hogy a pillanatszorító kellett volna inkább, mert a x szétnyomásával jobban jártam volna, mint y összehúzásával. már bőgtem, és mérgelődtem, hogy ezt a szaros spanifert sem tudom használni, pedig tesóm megmutatta, és én is gyakoroltam. valamit csináltam, de nem volt az igazi.
fogalmam nincs, hogy sikerült összecsavarozni a széket. megtaláltam az alátétet a csavarhoz, amit kerestem, feltettem mind2re, és utána ment. ezt még át kell rágni tudományosan...

a szombatot diy szempontból sikertelennek éltem meg, és összeráncolt homlokkal közelítettem a gödört, hoppá, akváriumot.
dumáltunk meg minden.
kovács aszonta, hogy csak költségtérítésesre vették fel, de nem bánja, így nem adta oda az államnak a seggét. szóval nem csak az orvostanhallgatókkal köt az állam ilyen szigorú izét, hanem bármilyen 1etemistával! kemény. ezt valahogy nem közvetítette a média. bár amennyi hírt én olvasok/hallok/látok, beszélhettek is róla utcahosszat...
kipróbáltam az új goldsprint gépet. nekem sokkal jobban bejött, mint az előző. ez nem olyan pörgetős áttétel, nem kell hozzá annyi tüdő. persze azért utolsó lettem a lányok közül :)
este/éjjel borival beszélgettem, de már alig vártam, hogy elinduljon, mert 500x lecsukódtak a szemeim, azt se tudtam hol vagyok, legszívesebben lefeküdtem volna a földre aludni.

...lehet attila meggyőzött, hogy vegyek kapcsot a tűzőgépbe...

vasárnap
du. elmentem erához, majd a szomszédékkal közösen ki kutyát sétáltatni, úsztatni. a kopaszi gát hátsó bejáratánál van 1 kutyafuttató, ott le lehet menni a partra is. a kutyák totálisan bezsongtak, borkával alig bírtam, era odaadta nekem- őt kirántotta volna a székből. era azt mondja, borkától veszi át joya a hülyeséget, amit nehéz belőle kiszedni, így borkát hazaküldi kicsit, és csak 1 kutyával foglalkozik. baromi nagy erő volt benne. azt hittem, elránt engem is, kb be a dunába. amikor vizet ért a teste, megnyugodott.
ez a kopaszi gát erának meg a kutyáknak nem jó hely, úgy a gubacsi hídhoz mentünk, amit ők már ismernek.
nándi biztos ami biztos alapon fürdőnadrággal készült, amire szükség is volt, ugyanis közeledett a vihar, amitől borka fél, ezért őt era betette az autóba, joya pedig nem volt hajlandó utánaúszni a labdának, ami bent nem marad6, így nándi beugrott érte. legközelebb neki is dobálunk labdát :)
kiszórakozták magukat az ebek. aztán hazahúztunk. már 2 órával előbb látszott, hogy nagy zuhé lesz, ami be is következett. hazaértünk, éppen mindent el tudtunk pakolni. én még megkérdeztem erát, hogy menjek most vagy reggel? aztán 1 perc múlva nekiállt szakadni az eső. milyen naiv voltam, hogy azt hittem, még legalább fél óra van az esőig. így rövidre zárta a dolgot a víz, eránál töltöttem az éjszakát. alvás előtt még jól bezabáltunk mindenféle édességet, megittunk 1 üveg bort.