filmnézésre alkalmatlan, haha

moziban voltam, ami ritkaság nálam (a toldiban sem ittam 3 hete...). bár kb. 2 hete is megnéztem az ádám almáit. természetesen dán film. a dán filmeket nézem meg szívesen a moziban, ha már 1x rászánom magam 1 filmre. van bennük valami különös. olyan érzésem van, mintha a magyar és dán lelkek össze lennének kapcsolva. pedig tök más ország, mégis közel áll hozzám. nem tudom, dánok szoktak -e magyar filmeket nézni, és ha igen, akkor rokonlelkűeknek tekintik -e magukat a magyarokkal?

most kv. választott filmet: csak 1 szerelmesfilm.

jó volt, de túl anyg 6ással volt rám. én ált. úgy jövök ki a moziból, mint akit fejbevágtak. ezen nem kellett sírni, nevetni se nagyon, de odabaszott.
komoly volt a téma. ezek a dánok mindig érdekeset alkotnak. az 1ik jelenetben a pali rázuhant az ágyra a nő mellé, tök hirtelen, úristen, annyira megijedtem. persze ha nem lett volna hangja, akkor nem ijedtem volna meg. még avgy 5 percig az egész testemben dobogott a szívem. ilyenkor elgondolkozok, mi szükség van erre, hogy végigizguljak 1 filmet, minek megyek moziba? még a dallason is képes voltam izgulni. biztos ezért is van az, hogy havonta kb. 1 filmet ha látok. igazából max. moziban nézek filmet. hát nem túlzottan érdekel a kultúrának ez a része. nem vagyok 1 izgága alkat, de nehezen bírok ki 1 filmet 1 helyben ülve végignézni. technikailag le vagyok maradva, így dvd meg hasonlók sem játszanak. el se bírom magamról képzelni, hogy beüljek a tévé elé vagy a video elé bambulni. mind1, mások vagyunk mindannyian.
szóval ez a film rettenet volt amúgy. örültem, hogy kiérek a moziból, és biciklire ülhetek. valamennyire elvette a nyomasztó érzést a tekerés. persze apetőfi hídon figyelni kell.
a kocsmában le is hajtotam 1 fél rumot, hogy oldja a feszültséget. sikerült. leküldtem még 2 sört, és előbb elaludtam, mint b.
na, megyek kőszegre, viszlát bp.

vacsoránk: lapin aux olives

a vacsoranyuszi ihlette a rajzot. van ahol nyulfinak említik a nyulat. persze csak a fiatalt. milyen vicces: nyulfi.
(most dühös vagyok.)
az étel elkészítésének az előzményeit nem írom le, mert az nem vetne jó fényt rám és még... azt se merem leírni még hova nem vetne jó fényt.
amúgy a netről szedtem a receptet. és a szerint azért ezt választottam, mert olajbogyó kell hozzá. van benne valami. nagyon szeretem az olajbogyót, bár a) autentikusat csak 1x ettem. na az totál más volt, meg csípett is, mert istentuggya, hogy volt elkészítve b) kijönnek tőle a pattanásaim, úúúúú.
de legalább a pedált kicseréltem az új bringán. és nem estem le a bicikliről idefele jövet.
a nagy gondolatok kimentek a fejemből. helyette maradt a gondolatok olat nélkül.
még le akartam írni, hogy vettem ecseteket+3akvarellpasztillát v mi az. ötezer. költök, mint a tyúkanyó. és olyan ecsetet láttam, amin a szőrök helyett szilikon vagy gumi van. ilyen lötyögős, rugalmas. tökjól nézett ki. hát ha a nyúlfit viccesnek találtam, akkor ez az ecset még viccesebb volt.
több vicc nincs. csak komolyság. meg gondolkodnivaló, ejj...

hóesésben biciklizni...

...nem is rossz. 1 igazán zavarót találtam benne tegnap: hogy a fejem és a szemüvegem közé behullanak a hópelyhek, és ha a gonoszabb fajtából valók, akkor mint 1 apró kés, belevágnak a szemembe, és az legalább fél pillanatig nagyon fáj. szerencsére azért látok tőlük. vagy lehet, hogy a fél pillanat alatt 1általán nem látok semmit? olyan gyorsan történik, hog ynem tudom megállapítani. és persze ráesik a szemüvegemre a hó, az is korlátoz. akkor megállok, elkezd párásodni, s alig várom, hogy újra indulhassak, legalább a pára ne homályosítsa el a tekintetemet. azt 1edül az alkoholgőznek engedem meg :) tegnap még annak sem. ui. bevallom, kicsit izgultam, mi lesz este, ha jövök haza az örsről. vajon fagyni fog -e? nem fagyott. persze tiszta dzsuva lettem, de az nem érdekelt, jól lehetett jönni a kerepesin, semmi forgalom. kifelé meg a pillangú utcától az örsig dugó volt. na az iylet szeretem, amikor alig haladnak 2oldalt az autók, én meg suhanok köztük. ez most valóban jól jött, mert így nem fröcskölték rám a vizet, és biztonságban halad6tam.
amikor csatakosan tekertem, nekiálltam röhögni, hogy én hülye vagyok, nem is bátor. sajnálom a bkv jegyre a pénzt, inkább szarrá ázok 1 este 2x, mert megfelelő felszerelésem sincsen. tényleg sajnálom. bliccelni meg nem tudok, nem vagyok én ta, akihez oda se mernek menni az ellenőrök, pedig fehér, csak magas, és tud zordul nézni. sajnálom.
öh, lehet kéne 1 dioptriás bicikliszsemüveg. ebben az évben már másodszor gondolkoztam el rajta. ami annyit tesz, hogy sosem lesz, haha.
a névrövidítések mellé rakjak pontot? valaki mondja meg.

leesett az 1. hó

több nap eseményeit kell lejegyzetelnem (hosszú lesz):

szerda
bűnös vagyok, amiért a karinthyn a 4 db vészvillógós terepjárót nem jelentettem a rendőrségnek. fene a bizonytalanságomat meg agyávaságomat és lustaságomat. ki kéne belőle nőni.
de utána: bementünk 1 sörözőbe, ahol kiittuk őket a forraltborukból. nem volt nehéz, mert csak 5 pohárnyi volt, nem kell mindjárt arra gondolni, hogy alkoholisták vagyunk. utána kértem 1 korsó sört (hb). belekortyoltam, s azt hittem, rögtön ki is köpöm, de az illendőség kedvéért lenyeltem. talán a bor után van ilyen szar íze? még többször próbálkoztam, ám hiába, uo. szarnak éreztem. ha már a szabálytalanul parkoló autókat nem jelentettem, így vettem a bátorságot, s fizetéskor megjegyeztem, hogy eléggé érdekes volt ez a sör. így nem fizettették ki... ettől sem lettem jobban. azt mondták a rádióban, hogy a vendéglátóhelyeken túl gyakran mondjuk a pincér kérédésére, hogy finom volt a kaja, és nem szólunk, ha kifogásolnivalónk van. és amíg így járunk el, addig nehezebben jön a változás is. a fogyasztói jogaink...

csütörtök
nem lóhalálában, hanem éhhalálában értem haza. a brokkolis tészta ízre nem tudom, hogyan sikerült, mert annyira elsóztam, hogy a són kívül más ízt nem éreztem. még sosem sóztam el ennyire ételt... el is gondolkodtam, vajon kibe vagyok szerelmes? de nem találtam senkit, akibe lehetnék. megint megdöntöttem a közmondást...
arra jó volt a sok NaCl, hogy gyorsabban csússzon a sör. amikor megérkeztem a kuplungba, már páran ott üldögéltek 2 asztalnál. nagy lendülettel könyököltem rá az 1ikre, mely nyomban kissé megrogyott. szerencse, hogy a sörből már leittam, így nem folyt ki. rövid tanakodás következett, hogy ezt az asztalt innen el kell távolítani, hozni helyette 1 másikat, mert csúnya vége lehet így az italjainknak. megkérdeztük a pincérleányt, aki nem ellenkezett, és hozzátette, hogy a többi asztal is hasnló konstrukció. elképzeltem, amint tele van a kuplung, minden asztalnál varázsszóra megtámaszkodnak a vendégek, s az asztalok összeroskadnak, dőlnek kifele a pálinkák, sörök, fröccsök, rá a földön hagyott táskákra, bőröndökre.
nagyon szép este volt ez, csak a hazamenetelre nem emléxem. előfordul...

péntek
a csontkovács kikészített. még most is érzem.
szerencsémre esőben biciklizhettem sashalomra. az elején ideges voltam főleg azért, mert nem tettem el a hátsó villogót, s így bicikliutaznom kellett valamennyit. nem sokáig bírtam,hisz a kerepesivel párhuzamosan vérlázítóan szar az az út. az eső 1 idő után nem érdekelt. valahogy megnyugtat a csapadék, csak nehéz elindulni. elindulni mindig nehéz...
aztán tortát sütöttem. sajnos nem lett vmi szép. sőt. utálom, hogy nem tudok olyat csinálni, mint ami a fejemben van. gyakorolnom kéne. áhh. ez a finomabb, mint szebb kategória lett kivételesen és nem fordítva.
mire befejeztem a sütést, már totál kész voltam, és az éjfélt is elkongatták a harangok. és haza kellett bicikliznem. és otthon észrevettem, hogy a hátsó villogó a táskámban...
redőny leereszt, zuhany, ágy, telefon kikapcsol.

szombat
olyan remekül aludtam. 11 után keltem fel. elhoztam az új biciklit, piacozás, takarítás. noigen, kicsaptam a szőnyegeket az erkélyre, 1x csak odapillantok, hát belepte őket a hó. feldolgoz6atlan, hogy ilyen korán megkezdődött. latolgattam az esélyeimet, hogy mi lesz este, el tudok -e menni forraltborpartira biciklivel vagy sem. aztán megfőztem az ebédet. munkatársaim szerint elég bizarr, de nekem bejött.
mivel tőlem függött a forraltbor (én profi vagyok benne b szerint), igyekeztem 5-re odaérni: 5-kor indultam el. meglepődve tapasztaltam, hogy szakad a hó. elképzeltem amint a slick gumival csúszkálok az úton, és jobb esetben nem esek le. megnyugtattam magam, hogy conti contacttal is biztos csúszkálnék. már 2 perc múlva alig láttam valamit a szemüvegemen megtapad hópelyhektől, a szél pont a jobb fülembe fújta a havat, és a szemüveg meg a fejem közti réseken is tolta 1enesen a szemembe a menetszél meg a "rendes" szél. nagyon remeknek ígérkezett ez a pár km-es túra. az utakon alig volt autó, biciklis is csak 1, aki felkiáltott engem meglátva: éljenek a biciklisek! nevettem (azért világítása lehetett volna...). nem is volt rossz hóban tekerni*. 1. kicsúszásom akkor történt, amikor a bicikliútról át akartam térni a jászaira. tényleg gyökkettővel kellett haladnom. azon a kis emelkedőn természetesen nem bírtam feltekerni, mert folyton kipörgött a kerék. tolta a szél az arcomba a havat, tényleg alig láttam. hát mondom, mi lesz, nem akarom tolni a biciklit. a híd lejtős részén könnyebben ment. jó előre behúztam a féket. de amikor van az a (hó miatt ugye) viszonylag meredek rész, amikor átvezet a rakparti bicikliútra, na az dúrva ott (mind2 csusszanás jelölve) kicsúsztam, hiába óvatoskodtam. a szemüvegemet megpróbáltam letakarítani, majd kihúztam az autók közé. több bohóckodást nem vállaltam volna a bicikliúton. a bem rkp-on meg a fő utcán tökjó volt az út, a hó is csak szállingózott. a kesztyűmre ráfagyott a hó. örültem, hogy megérkeztem, és 4 emeletet kell cipelni kk-t.
a buli remekül sikerült. életemben annyi pálinkát összesen nem ittam, mint most. najó, ez túlzás, de tényleg sok volt.
részletesen nem írom le, mert a k k o r volt vicces megélni. asszem szerencsémre hajnalban/éjjel nem találtuk a kulcsot, így nem tudtam kimenni a lakásból, kénytelen voltam ott aludni. alvás nem sok volt, mert a szomszéd horkolt, álmában kiabált. meglepődtem, hogy miért zavar engem részegen a horkolás, miért nem alszok én is. ez már az a mennyiségű szesz volt, miután már csökken az alvóképességem?

vasárnap
erről nem írok. az új bicikli végett. mert csak ideges leszek. és fájt a fejem. a spar borok után nem csoda ( vagy a mennyiség is közrejátszott?). de amikor rászántam magam, hogy beveszek 1 algo-t, rögtön megszűnt a fejfájás. azt tapasztaltam még a fejfájással (ha piálás után következik be) kapcsolatban, hogy ha eszek valamit, akkor hajlamos elmúlni, nem kell gyógyszer. ha éjjel (fél)részegen állok neki enni, reggel ált semmi bajom nincs. mindenképp enni kell. meg sok vizecskét inni.

és mikor lesz már nyár?! rettenetesen utálok fázni! és korán sötétedik. kiábrándító. hideg kezek, hideg lábak, száraz bőr, téli bohócruha. nem csoda, ha nem kedvelik a bicikliseket- ahogy pl. én ki tudok nézni... ki kell találni a stílusomat, haha. az a baj, hogy sokba kerül. így marad a bohócöltözék és az élmény.

*1. hóbantekerős élényem még fiatal 1etemista koromban történt egy decemebr 23.ai vagy 24.ei napon. tesóm javasolta, hoyg próbáljuk meg. szó nélkül bele1eztem, pedig tudom magamról, hogy félős vagyok, és csak az esésre tudok koncentrálni. bár jó eső vagyok, azt meg kell hagyni, erősek a csontjaim, mint az állat, mondta is a fogorvosom, hogy remek állkapcsom van, jó masszív. tehát csodás csontjaim vannak, kopp-kopp. szóval kihúztunk a rétre, amit ~40 centis
hó fedett. én 1 szál melegítőben, sportcipőben, jellemzően abban a ruhában, amiben bent si szoktam lenni télen. plusz ruhadarabként a cipőt és a sapkát említhetjük. mutter mindig is ki volt ezen akadva, hoyg folyton meg akarok fagyni, bent több pulóver van rajtam, mint kint, ki érti ezt? tehát 5 perc telt el, mire felszálltam a biciklire. nagyon röhögtem. sok részletre nem emléxem már, az maradt meg bennem, hogy a felszántott, fagyott földön sikerült nyeregbe pattannom valamely csoda következtében, és nem elindultam. megállni nem akartam, mert tudtam, hogy utána újraindulni képtelenség. ott zötykölődtem ahullámos szántáson, nevettem, szerintem agyrázkódást is kaptam. hát nagyon vicces volt. további karácsonyi történeteket később fogok közölni. most befejezem. pá.

roppanóságy

most lesz nálunk lomtalanítás. volt 1 ágyunk. a roppanóságy. md levedlett ágyát kaptuk meg jópár éve, hogy tudjunk nálunk mindenféle embereket altatni. a hallban volt a helye egészen tavaszig(?) elnevezését kv-nek köszönheti. 1 ősrégi darab volt ez, a közepén lyukkal (kifekvésből adódó bemélyedés), így C alakban lehetett rajta leginkább kényelmesen aludni, derékfájás nélkül felkelni. jómagam csak néhányszor kényszerültem rá. vendégszeretetünket élvező barátainknak jó volt ez is, nehogy túlságosan hozzánk szokjanak, netán ide is költözzenek, mint azt gyanította minap az 1ik lakó, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk snidlingnek. bár kiír6nám az igazi nevét, úgysem olvassa, de hát a barátaimét sem írom ki, vele sem kivételezek.
idecsillagoznám be egy levélrészletemet, ami azroppanóságyon gondolkodva jutott eszembe. mivel retrónak is tekinthetjük. mint a szimpla n. szórakozóhelyünket. íme:

1x bemutattam n+b-nak, h miért kerül a szimplában 400ba (min másfél éve) 1 korsó sör: "meg kell fizteni a hangulatot, a lomtalanításról összeguberált bútorokat..." azzal rácsaptam 1 fotelra, s olyan porfelhő szállt fel, h órákig (=óráknak tűnő másodpercekig, nehogy elhidd :) nem láttuk 1mást, és n elkezdett köhögni. ilyenek ezek a helyek. a kultiban legalább nem volt plüss, mi elhozza nekünk az elmúlt 100 év emlékét...

a roppanóságy nem csak 1-1 görbén sikeredett estére nyújtott menedéket dzs-gy+én ismerőseinknek, hanem rövidebb-hosszab ideig al6tak a menedékszállásunkon ők:

• l, aki eljött a nagy nyugatról, h meghódítsa a fővárost. sikerült neki
• a, aki szintén a nagy nyugatról jött, mert otthon nem kapott állást. ott nincs is TB palota
• t, aki délről fogtechnikusként. nem sokáig bírta.
• tesóm, aki Mn-életi válságban volt, azóta kilábalt
• csngy, a vasutas
• szerintem kihagytam pár embert és be is tettem?:
  
• nz, a csavargó (?)
  
• k, aki nem is biztos, h k, mert annyira kevesett időzött nálunk, hogy még a nevét sem jegyeztem meg (csak a kulcsokat felejtette magánál...)

szóval ez a roppanóságy a padláson várta, hogy beteljesedjen a sorsa. tegnap levittük az utcára. ahhoz képest, hogy könnyű, 5 emeletet forgolászni vele nem volt valami nagy élmény. miután letettem (és nem dobtam) szinte fel-röpültek a karjaim. ez reggelre izomlázban mutatkozott meg.
hazafele megnézem, hogy elvitték -e már új otthonába vagy végleg az enyészeté lesz. úgy beszélek róla, mintha legalább a biciklim lenne. pedig tavasz óta igazából nyűg volt mint boldogság- különösen snidlingnek.
roppanós amúgy nálunk minden: a virsli és a parketta is. a parketta az durva (a virsli az ritkaság). mióta kibontották a régi ajtótokot, és betették az újat, azóta méginkább recseg az egész szoba. a parketta olyannyira meglazult, hogy 1 pók elsétálása is meghall6ó. mi hozzászoktunk. a lakás egyedi jellegét erősíti. így legalább bizonyos, hogy 2 lábbal a földön járok.

tetü hideg

igen, tetü hideg lett. nehéz ezt elviselni. de majd hozzászokok szép lassan. igaz jobban örülnék annak, ha szép gyorsan szoknék hozzá.
hideg van és leizzadok. ha meg kell állni 1 piros lámpánál, majd újraindulok, akkor a legrosszabb, nagyon hüvi.
már a hideg gondolatától is borsózik az egész testem, még a fejbőröm is. hogy bírtam ki eddig a teleket? 1re kevésbé vagyok hidegtűrő. most már a kocsmába is párnát kell vinnem, ha azt akarom, h ne fagyjon be a seggem. mutter adott 1 porrongyot, az olyan, mint egy polár, ezt viszem magammal. kis helyet foglal. a hátsóm lehetne valamivel kisebb, h tökéletesen ráférjek. mind1, így is 1 istenáldása ez a porrongy. milyen jó volt nyáron: kerthelyiség, nem kellett párna, cigifüst elvétve... már csak fél év, és újra ez lesz...

koncertek, mi1más(világban szeretnénk élni)

a csütörtökről már beszámoltam.

pénteken new model army koncert volt a felújított ráday klubban. kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. ahol régen a ruhatár volt, ott most 1 kulccsal működő kerékpártároló helyiséget alakítottak ki. amíg tesómmal vártunk n-re, addig jött is 1 biciklis, így bepillant6tam meg vázolta, hogy mi van.

a ruhatár a pinyóba költözött. itt megkaptuk az 1. adrenalinlöketet: 3an mentünk, de csak n hozott hátizsáko. abab mind belegyömöszöltük a pulóvereket, széldzsekiket, rápattintottunk 2 db sisakot, majd n odatolta a srácnak, hogy legyen kedves. nem volt kedves. ugyanis közölte, 300 lesz. miiii? odafordultam tesómhoz: hallod, 300 ft-ot kért érte!? na, hát ő rögtön odament, hogy mi az, hiszen ki van írva, hogy ruhatár 100 forint. mire a srác: minden ruha 1 százas. figyeld oda: 1 táska+2 sisak. ez befosás. még most is ideges vagyok tőle, mert szerintem baromi igazságtalan. elképzelem, amint odamegyek télikabátban, beleteszem az 1ik ujjába a sálam, a másikba a sapkám, a zsebeiből kikandikál a kesztyű, és faarccal közli a legény: 500 lesz. kiborító. és ezt meg tudja magyarázni. persze simán elképzelem, hogy nem voltunk szimpatikusak neki...

a koncert jó volt amúgy. bennem mindig ilyen dolgok maradnak meg. árnyékolnak. pesszimista létem...

szombaton sütöttem gyümölcskenyeret és spenótfelfújtat. még fejleszteni kell a felfújt technikámon. viszont az n-től kapott habüstöt annyira fantasztikus, hogy itt is örömmel említem meg. megváltozott tőle a konyhában töltött idő. ebben keverni és dagasztani issokkal könnyebb, mint 1 hagyomános laposfenekű tálban. és a háztartásoknak meg mindig a szart próbálják eladni, vagy a nehezebben kezelhetőt. mennyivel 1xűbb 1 habüsttel. pesrze csak gáztűzhelynél, mert a villanyon a hőátadás nem megoldott. ott van még a habzsák is. amikor kiskoromban megláttam a mamánál, hogy van iylen műanyag cső, oylan mint a szuri, milyen fasza, abból fogok díszíteni. aztán rájöttem, hogy kezelhetetlen, irányít6atlan. később vettünk impregnált habzsákot, de ebbe a csöveket még menetesen kellett beszorítani. a cukrászok meg olyan impregnált vászon (esetleg erős műanyag) habzsákot használnak, amibe csak 1 acél habcsövet kell belecsúsztatni. sokkal 1xűbb és praktikusabb.

megvettem a biciklit. erről többet nem írok, mert nem biztos, hogy akkora üzletet csináltam vele, jaaaaaaajjjjjjjj. ország-világ előtt ennyit vallok be.

rettenet hideg lett. immár téliesen kell öltözni. kiábrándító. én mindenbe beleizzadok, ugynakkor fázok is, és nem szárad meg rajtam olyan gyorsana lélegző sem. a derekamnál különösen. lehet totál feszülőset kell hordani? valami nem stimmel velem. mindent parasztvakításnak látok. kivéve a turkálós ruháimat. nemtom. mennem kell, mert bezár a piac.
moziba fogok menni. ez nagy esemény. majd valami érdekfszítőt kitalálok még

Rába Et-OH

mindig ezek a színes betűk, mi? ennyi szöveg mellé kell valami kis ábra...

hát kicsit csúnya lett az este, de nem vészes.
blogba nem írok neveket. hátha sérti valakinek a személyiségi jogait. meg aztán bárki olvas6ja ezt. hangsúlyozom, bárki. vagy akárki. vajon van -e különbség a 2 között? a bárki és az akárki között. persze van: másképp kell írni. végtére is ez nem Mn beszélgetés itttteeeen.

szóval hj régenlátott osztálytárs miatt volt az egész, hahah. minek jött pestre tanfolyamozni? az 1. kocsma a környékünkön volt (jah a többi is). végre nem nekem kellett elmennem a fenébe inni. mondtam is, akár szoknyát is vehettem volna fel, mert kk a korláthoz lakatolva maradt, és várta, hogy reggel munkába álljon. ha belegondolok abba, h lecserélem... pontosabban veszek mellé 1 másik bicajt... elbizonytalanodtam. úgy a szívemhez nőtt. olyan szép. annyi mindent megért már velem 3 év alatt. igen, még csak 3 éves. azt hittem, h több. múltkor átválogattam a tartós fogyasztási cikkjeim félretett blokkjait, s kk-é is köztük volt, innen tudom, h még csak 3. persze többnek néz ki- géppuskasorozat nyomokkal a vázon... pöttyszerűen van lepattogva a festék róla.
pöttyszerűen... hát ilyet írt már valaha valaki?
szóval az 1. kocsma lent a pinyóban. ahhoz képest, h 3 perc gyaloglásra van tőlünk, még csak másodszor voltam ott. gyerekek, még van olyan hely, ahol a bort a pultba épített alumíneum tartályokból adagolják. a kocsmáros hosszú kék kötényben. a segítője 1 helyi alkesz. úgy tűnik legalábbis. vannak ilyen csókák, mint pl a zsolti a lehel piac mögötti kocsmában (régen jártam oda). hordja a hamutálat, viszi az üres korsókat.
amikor lecsüccsentünk, megcsodáltuk a gyümölcsmintás viaszosvásznat és sok pöttyöt a terítőn. hj kérdi, mi ez? hm, nemtom, ráfújok, cigihamu. hj szól a segítőnek, h legyenszíves törölje le az asztalt. én röhögök, hj: most mér? a hamura könyököljek? amúgy totál igaza volt. csóka jön is, törli, 1 mozdulattal mint a reklámban. én röhögök, jó hogy letörli, rá a térdeinkre. na, lehet nem a lábunkra seperte, de ez akkor is mulatságosnak tűnt.
vesemosadékomat sokáig őrizgettem a hólyagomban, ui. féltem az illemhelytől. de amikor gá elindult sörért, kicsusszantam én is a padból a mosdó felé véve az irányt. megtaláltam. 1 db-ig tanácstalanul* kerestem a villanykapcsolót, végül 150 cm magasan rá is leltem kívül az ajtó mellett. nem tudom milyen titkos helyiség nyíl6ott még a női vécéből. mertem remélni, hogy nem nyitja rám senki azt a +1 ajtót. a klotyó rendben volt: nem büdös, tiszta, wcpapír, kéztörlő, szappan. az ajtón 1 kedves táblácska a következő szöveggel: a nő olyan, mint a rózsa: rövid ideig virágzik, viszont sokáig szúr.
hihetetlen, de ez a kocsma este 8-kor bezárt. gyanúsan rakosgatták felfele a székeket. mennünk kellett. 3 sörtől már rossz irányba indultam el a másik kocsma felé. ott nem volt semmi különös. 10-kor az is bezárt, a 3. 11-kor. ide már csak 3an mentünk. utólag belegondolva kár volt azért a sörért fizetni. nem hiányzott belőlem.
sajnos az éjjelnappali mellett vezetett a hazafeleutam, és- hiába fogadtam meg, hogy részegen nem állok neki többet zabálni, mert csak hízok, mint adisznó-betértem. zsömle, kifli nem volt, így egy félkilós kenyérrel távoztam. úgy felét meg is ettem. hogy mivel? a margarinra emléxem. képes voltam snassz margarinos kenyeret enni? kajálás után se fogmosás, se zuhany, szépen mély álomba szenderültem. azért vélem mélynek, mivel pgy lakótársamat kizártam, és 2ségbeesett csengetéséből nem hallottam meg semmit. szerencsére pgy lakótársam felébredt, és beengedte. így éldegélek én. még 2 húzós este vár rám a 7en

*az jutott eszembe, hogy tegnap de. elfutárkodtam 1 irodaházba 1 szerződéssel. a váci úton van. óriási. bemegyek, recepció, jó napot kívánok, név, szig szám, kapom a belépőkártyát, az 5.re menjek fel, majd ott útbaigazítanak. és visszafele: az 1. emeleten vagyunk, oda jöjjek. oké. beszállok a liftbe (kiborító, nem találtam lépcsőt), megnyomom az 5-ös gombot. haladunk. megáll a 7.en. nézek, mi van. 6ározottan emléeztem, hogy az 5-ös gombot nyomtam meg, nem a hetest. aztán elbizonytalanodtam. kiszállok, ez valóban a 7. na, mind1, hátha a közelben van a lépcsőház, majd legyaloglok. a közelbe nem volt semmiféle lépcsőház, így visszakényszerültem a liftbe. újra 5. emelet. tiltott szám. hát kurvajó, mit csináljak? 1ből eszembe jutott a múltkori történet a corvinus 1etem modern könyvtárában, hogy ott is mit szerencsétlenkedtem, mert annyira modern, és én úgy le vagyok maradva, mintha saját öreganyám volnék. szóval leutaztam az 1.re, mondtam, hogy kitett a 7.en a lift. néztek a recepción, mert a 7. és az 5. emelet is tiltott. mind1, a biztonságiörni eligazított. hogy a belépőkártya arra való, hogy odaérintsük, s akkor engedi. hát én ilyen modern lifttel még nem találkoztam, mondtam is nekik.

most örüljön aki olvassa, hogy +*oztam ezt a részt, és nem építettem bele a szövegbe. amikor elkezdtem olvasni kerouac 1ik könyvét, rájöttem, hogy mennyire idegesítő, ha folyton saját szavamba vágok, és tele van zárójeles részekkel a levelem a sok asszociáció miatt. na, hát nem emiatt nem bírtam végigolvasni. nálam 1könyves íróként szerepel kerouac papa.

hátmelegítés

kiborultam. az oka ez volt: 284/2007 (X.29.) korm. rendelet
én mindig kiborulok ajogszabályokon. nem nekem valók. 100x elolvasva is mindig másként látom, és tud újat mondani. vmi hiba lehet a készülékemben

kedvenc hirdetésem a xvi. és xiv. kerületi helyi hírek c. újságból, ami kb. már 5 éve minden 7en megjelenik:
ULTRADERM (eredeti) kézmosószer, 40 dkg-os eladó 200 ft/db áron. tel.: x

ma reggel felvettem a széldzseki alá a hosszúujjú aláöltözetet. mire az utam negyedénél vltam, már izzadtam. viszont a harisnya kifejezetten jólesett a lábamnak, térdemnek. azért a térdnek kéne még 1 réteg. valami házi variációt kellene kitalálnom térdmelegíteni (költség6ékonyság). a hátamnak ott a hátizsák.

rajzolnom kell. és finom sütiket sütni.... meg csicsókát feldolgozni és késdobálót keresni :)

térdmelegítés

hát igen, gyurinak igaza van, most van a legtetübb időjárás, ilyenkor palizza be legjobban a térdet. én meg azt hiszem, mekkora jó idő van még, nem kell semmi, csak 1 hosszúnadrág. ideje felelősséggel gondolkodni magamról, és vastagabban öltözni.
reggel magamra rángattam a kötött lábszármelegítőmet, ami nyugalmi helyzetben a térdem fölé ér. elindultam melóba, és nagyon jó érzés volt melegen tudni a térdeimet, lábaszáraimat. persze mire ideértem, lecsúszott az 1ik. de msot legalább tapasztal6tam a különbséget. úgyh húzom is a feszülős nadrágot, mivel most térdmelegítőre nem költök.

azt még le sem írtam, h tesómtól uo biciklissapkát kaptam születésnapomra, mint amilyet én vettem neki születésnapjára (ő vette meg mind2nkét). nagy öröm ez nekem, hogy 30 év után van 1forma ruhadarabunk az ikreknek(ha az övet nem tekintjük ruhadarabnak). najó, biztos volt már 1forma farbaxos pólónk meg ilyenek, de ez más. és remélem, alakul az f. moser is... csak remélem

no és még valami: nem tudom, mi alakult át bennem, de utoljára ilyen kevés pattanás nagyon rég volt a fejemen, kb áltiskolás koromban. végül is 16 év alatt... na abban nem bízok, h ez így is marad örökre. enikő szerint öregszem. én nem hiszem. bár a most reggeli bebiciklizésem alapján feltételezhetem, h öregszem. de vannak iylen napok, amikro nehezen megy a biciklizés is. kell nekem az 1sebességes?! kell. szinte remegek érte...

7vége nyugaton

a kínai piacos történetből kihagytam a legviccesebbet:
1ik árudnál 1 kartonpapír darabra akövetkező volt felírva:
csóró sarok, olcsóság van.
neeeee, hát komolyan, megál az ész :)

vasárnap templomban voltam. konkrétan misén. próbáltam koncentrálni, odafigyelni, de nem ment. jó hogy ki nem vetett magából a templom. kívülállóként figyelem mindig a miséket, mert én egyszerűen nem tudom átérezni. valószínűleg nem is akarom. ellenkezik az elveimmel. vagy inkább a gondolkodásmódommal. ám sokaknak jelent valamit. legalább összetalálkoznak az emberek. bár napjainkban biztos nem akkora közösségformáló a hit/vallás/1ház, mint régebben (nagyanyáink idejében). 1részt ez szerintem szar is, mert segített eligazodni valamelyest a sok szertartás meg régebben a népszokások, most meg itt vagyunk anayg független ugyanakkor gyökértelen mivoltunkkal. valamit valamiért.
szóval a misén mondja a pap, hogy "... és teljesüljenek vágyaitok..." és pont az 1sebeséges bicikli járt a fejemben. ó, mondom, szuper, teljesüljön. kb. egész misén ezen gondolkoztam. és hogy hiába tetszik nekem a tehénmintás fizi:k nyereg, biztos nem fog illeni a biciklimhez, lehet már nem is kap6ó, s a közepén nincs lyuk, olyat meg nem szeretnék használni...
az is eszembe jutott, hogy amikor fiatalabb voltam, és jártam templomba, amikor jön az a rész, hogy béke veled, mindig örültem, hogy olyanokat lehet így letegezni, akiket a templomon kívül csókolommal köszöntök. ez most is beugrott, amikor kezet fogtam 1ik nővel.

hú, és otthon mi volt? dióskalács, mutter új sütije, 6lapos meg vajkrémes torta... jól beletrafáltak abba, hogy mit nem kedvelek annyira. nem baj, legalább nem ezektől híztam, hanem mástól. bár a dióskalács egész jó volt.
mellesleg főztem 1 szuper vadpörköltet szuper krumplifánkkal. annyi, hogy talán a borókabogyóval bán6tam volna szűkmarkúbban is. nna, tudok főzni. a gyümölcsrizsEt is megemlíteném. jól sikerült.

noés cukikamilla unokahúgom is édes volt. én nem gondoltam volna, amíg nem volt a közvetlen környezetemben kisgyerek, hogy ilyen nagy 6ással lesz rám meg az egész családra meg mindenkire, akivel találkozik. imádjuk, imádják.

születésnap

tegnap volt 1 meglepetésparti a 3 x végett.
annyira jó. nemtom leírni mennyire...
oda vissza fontosak vagyunk 1másnak.
na, hát jó rövid lesz. ilyen rövid még sosem volt.
világgá kürtölöm, hogy köszönöööööööööm!!!!!!

中國市場 (kínai piac)

kikészültem. a kínai piacon jártam. a józsefvárosin. utoljára és először kb. 10 éve voltam a barátnőmmel. akkor kesztyűt (hahh, megint előjött) kerestünk neki. tél volt vagy talán késő ősz ilyentájt, mint most. csak akkor hideg volt, nem 1000 ágra sütő nap. kesztyűt természetesen nem vettünk, viszont baromira elfáradtunk. akkori benyomásaink 6ásosnak bizonyultak: többet oda sosem. állandóan ezt kiáltozták: vigyá kocsi, kocsi, vigyá kocsi. éhesek lettünk a túra végére, de ott nem mertünk enni.
*most már bátrabb vagyok: mernék enni. ha mindenki azt zabálja, csak nem lehet rossz
*inni is mernék, ugyanis az 1ik büfében 250-ért lehet kapni 0,5 l-es Heinekent.
*ebédidőben érkeztem, a kicsi kinaiak tolták az arcukba a meleg ételeket. az a szag és illatkavalkád 1 életre megmarad bennem
*az ebédidő elelnére voltak akik már aludtak a kis kuckójukban a portékák között, ám a felkészültebbek nyugágybanpihentek
*úgy látszik ez holtszezon volt, mert némelyek kártyázással ütötték el az időt vásárlók híján
*többek tanácsára a helyszínt részben tömegközlekedve közelítettem meg. nincs 2 u-lakatom, hogy biztonságba tudjam drágaságos konakázméremet. miközben az orczy téren vártam a 28-as villamost, kiszúrtam 1 nőt, hogy ő tuti ellenőr. és másik 2t is. a sötét ruházat (és tekintet), a válltáska teljesen előretolva, az övtáska a vállra dobva jelzik a veszélyt. igaz a 24-esre szálltak fel, de inkább fogtam magam és elgyalogoltam a bejáratig.
*a bejárat előtt 1 "indián" lány (az indián nyárban) valami parfümöt akart rámsózni. mondom, nem érdekel. szagoljam meg, az ingyen van. köszöntem. nagyon nehezen tudtam lerázni. az ilyenekről el bírom képzelni, hogy ha nem veszek semmit, megvernek vagy megveretnek
*mindjárt a bejáratnál viperát és gázsprayt kínáltak, valamit 1 arab srác pörgette az euro-s köteget a kezében.
*nem tudom, hogy ezen sírni kell-e vagy nevetni. már az egészen ami ott van.
*vártam, hogy hegyekben állnak majd a reeboak, nikee és adios termékek, de szinte nagyítóval kellett keresni az ilyesmit. vagy fél órát bolyongtam, mire az 1. diesel feliratot megpillantottam. ezek szerint a kínaiaknak már saját márkáik vannak, nem címkézgetnek ilyen neveket. az is lehet, hogy vmi jogszabály tett be nekik. ki tudja?
*találtam XXXXXXL-es (nem vicc) harisnyát. elszörnyülködtem, mégis ez kinek való, hol van ekkora ember? hamar megoldottam a rejtélyt: annakidején az 1ik turkálóban láttam 1 tökjó kínaias beütésű szoknyát, megnéztem a címkéjét, hát XL-es. na neeee. nálunk ez XS-es lett volna. a kínai emberek valóban sokkal kisebbek, mint az európaiak. így lehet jó nekem a sok XL-es harisnya.
*európai szemmel még többX L-es ruhák is voltak nagydarab férfiaknak. hiába, ezek a kínaiak mindenből felkészültek, tudják mi kell tőlük nyugatra a nagyzabálók testére. a vicces az volt, hogy óriási próbabábukra voltak ráhuzva ezek a göncök. én nem láttam még ekkora próbababákat
*és próbababát is lehet kapni. ilyen műanyag torzókat. meg óriási tekercs tixot. komolyan mondom, szinte kisgyereknek éreztem magam a sok színes holmi között.
*1 megvásárolnivaló dolgot láttam: kordbársony térdnadrág alul passzéval. na az jó volna biciklizni. persze ennek sem kérdeztem meg az árát.
*képzetem -miszerint a kínai piac mennyire olcsó- szertefoszlott, amikor megláttam, hogy a jó reggelt-et 100 ft-ért kínálják.
*a betonon sétálgatás továbbra sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. szerintem ez készített ki igazán. nem bírja a derekam. ideje lenne végre felkeresni a csontkovácsot. amikor fiatalabb voltam, így 6ároztam meg a felnőttséget: felnőtt az, akinek már rendszeresen fáj a háta vagy a dereka esetleg mind2. felnőttem?
*ja és nem vettem semmit. megérte...

több kínai piacos tapasztalat nem jut eszembe. nem valószínű, hogy szaporítani szeretném őket a továbbiakban. hogy fogok én este inni, ha már most 2percenként ásítozok?

kesztyű

francba. eltűntek a soraim. kénytelen voltam ctrl+alt+del-t nyomni, s ez az eredmény.
szóval ma reggel ráeszméltem, hogy nincs bicikliskesztyűm. annyira nem aggódtam, ui tegnap a közgáz könyvtárban voltam, s amikor eljöttem onnan, nem volt a kezemen. reméltem, hogy a szekrényben felejtettem a ruhatárban. azért kicsit izgultam. nem hiányzott a többezer forintos kiadás a hülyeségem miatt. igen, mert folyton elhagyom a kesztyűket. ez a pár is 2 pár volt erdetileg, csak végre úgy hagytam el őket, hogy pont 1 jobbos és 1 balos maradt meg.
letelefonoztam, hogy személyesen be kell fáradni, s ott kérdezősködjek. még de. benyargaltam. félve mentem oda a ruhatárosnénihez. és akkor... és akkor... odaadta a kesztyűmet. boldogság. megkönnyebbülés.
(olyan nehéz begépelni ezt a kesztyű szót. kesztyű kesztyű kesztyű. sok betű van benne a bal oldalon. vajon mi más miatt? én meg csak 2 ujjal gépelek. és bámulom a billentyűzetet. vagy a ty betű az oka. ritka betű ez. tyúk, tyűha, rotyog, szivattyú, töpörtyű, ketyeg, kotyog, kutya, potyog, pötty, ... más ty betűt tartalmazó szó hirtelen nem jut eszembe)

reggel nagyon meleg volt. a 7en a legmelegebb. erre pont ma vettem fel 1 rövidujjút a hosszúujjú alá... nem mondanám, hogy nem izzadtam. tehát mit állítok?

mazsola... spenót

1ik du iszonyú éhes voltam. hazaértem, előszedtem 1 megkezdett mazsolát a konyhaszekrényből. arra nem emléxem, h beleborítottam -e a tenyerembe valamennyit és úgy ettem meg, vagy belenyúltam, s csak betömtem a számba. ennek van jelentősége. ugyanis:
a zacskót ezután a az asztalra helyeztem magam elé. ránéztem. és ott tekerőztek benne a kukacok...
hát kivágtam a kukába 1ből. és vártam, hogy milyen 6ással lesz ez rám. jelentem, semmilyenre. csak 50 % az esélye annak, hogy ettem kukacot is. nem éreztem semmit. a cseresznyével is hányat elfogyasztok. direkt nem választom ketté. ami nen látszik (kukac), az nincs is. és még 1ik évfolyamtársa mondta annakidején a kollégiumban: ki tudja, emmyi csótányt szívunk be, míg éjszaka alszunk. vannak kivédhetetlen dolgok.

jelentem, tudok sütni is. a penótos-kecskesajtos pogácsám odabaß.

megettem 1 nap alatt 1 üveg sárgabaracklekvárt. éhes voltam... haladok a fogyókúrával apránként.

végre ismét voltam uccsó pénteki tekerésen. egész jó volt. bár mindig kívülállónak érzem magam az ilyen (tömeg)rendezvényeken. lehet legközelebb berúgva érkezek majd, s akkor eltársalgok bárkivel. kezd kiveszni ez a képességem... bezzeg régen. áhh, régen sem mindig. alapvetően nemtok mit mondani az idegeneknek. vagy az a bajom, hogy nem tudok elkezdeni 1 beszélgetést. mondjuk ha vmi gáz van, az emberek 1ből bírnak kommunikálni 1mással. pl ha késik a vonat vagy kigyózik a sor.

iggen iggen jó idő tombolgat odakint. rövid(térdigérő)nadrágban jöttem ma. azért felvettem 1 ilyen általános iskolás koromban kapott feszülős nadrágot alá, hogy a térdeim védve legyenek. hah, ez mekkora divat volt. nekem is kellett ilyen. bazz, pedig akkor se volt alkarvastagságú combom... most már felveszem túrára a feszülős biciklisnadrágot, nem izgat, hogy nézek ki benne. az osztrák mamik is ebben nyomják + szőrnyereg. fel kell venni a stílust. meg 1 hosszúujjú mez. épp elég volt. azt sajnálom, hogy ilyen hamar beérek a munkába.

az inforMITIKUSOKKAL (tényleg rájuk illik ez a kifejezés) beszélnem kellene. állítólag van ilyen prg, ami átalakítja a kézzel rajzolt izét, hogy a számítógépen is jól lehessen látni. gondolom drága. meg minek is nekem? csak úgy. szórakozni természetesen. persze szeretik visszatartani az információt. ők a 6almasok.

jó hogy 7vége volt. annyi minden történt. a legjobb:
tesóméknál voltam, és kiterültem hason a szőnyegen. talán lóbáltam a lábam 1 keveset. erre kicsit később jön kamilla (unokahúg), s elkezdi hajtogatni a lábam. fel-le. majd a másikat is. hát annyira vicces ez. meg jó is. nagyon aranyos :)