2008. november 28., péntek

filmnézésre alkalmatlan, haha

moziban voltam, ami ritkaság nálam (a toldiban sem ittam 3 hete...). bár kb. 2 hete is megnéztem az ádám almáit. természetesen dán film. a dán filmeket nézem meg szívesen a moziban, ha már 1x rászánom magam 1 filmre. van bennük valami különös. olyan érzésem van, mintha a magyar és dán lelkek össze lennének kapcsolva. pedig tök más ország, mégis közel áll hozzám. nem tudom, dánok szoktak -e magyar filmeket nézni, és ha igen, akkor rokonlelkűeknek tekintik -e magukat a magyarokkal?

most kv. választott filmet: csak 1 szerelmesfilm.

jó volt, de túl anyg 6ással volt rám. én ált. úgy jövök ki a moziból, mint akit fejbevágtak. ezen nem kellett sírni, nevetni se nagyon, de odabaszott.
komoly volt a téma. ezek a dánok mindig érdekeset alkotnak. az 1ik jelenetben a pali rázuhant az ágyra a nő mellé, tök hirtelen, úristen, annyira megijedtem. persze ha nem lett volna hangja, akkor nem ijedtem volna meg. még avgy 5 percig az egész testemben dobogott a szívem. ilyenkor elgondolkozok, mi szükség van erre, hogy végigizguljak 1 filmet, minek megyek moziba? még a dallason is képes voltam izgulni. biztos ezért is van az, hogy havonta kb. 1 filmet ha látok. igazából max. moziban nézek filmet. hát nem túlzottan érdekel a kultúrának ez a része. nem vagyok 1 izgága alkat, de nehezen bírok ki 1 filmet 1 helyben ülve végignézni. technikailag le vagyok maradva, így dvd meg hasonlók sem játszanak. el se bírom magamról képzelni, hogy beüljek a tévé elé vagy a video elé bambulni. mind1, mások vagyunk mindannyian.
szóval ez a film rettenet volt amúgy. örültem, hogy kiérek a moziból, és biciklire ülhetek. valamennyire elvette a nyomasztó érzést a tekerés. persze apetőfi hídon figyelni kell.
a kocsmában le is hajtotam 1 fél rumot, hogy oldja a feszültséget. sikerült. leküldtem még 2 sört, és előbb elaludtam, mint b.
na, megyek kőszegre, viszlát bp.

Nincsenek megjegyzések: