leesett az 1. hó

több nap eseményeit kell lejegyzetelnem (hosszú lesz):

szerda
bűnös vagyok, amiért a karinthyn a 4 db vészvillógós terepjárót nem jelentettem a rendőrségnek. fene a bizonytalanságomat meg agyávaságomat és lustaságomat. ki kéne belőle nőni.
de utána: bementünk 1 sörözőbe, ahol kiittuk őket a forraltborukból. nem volt nehéz, mert csak 5 pohárnyi volt, nem kell mindjárt arra gondolni, hogy alkoholisták vagyunk. utána kértem 1 korsó sört (hb). belekortyoltam, s azt hittem, rögtön ki is köpöm, de az illendőség kedvéért lenyeltem. talán a bor után van ilyen szar íze? még többször próbálkoztam, ám hiába, uo. szarnak éreztem. ha már a szabálytalanul parkoló autókat nem jelentettem, így vettem a bátorságot, s fizetéskor megjegyeztem, hogy eléggé érdekes volt ez a sör. így nem fizettették ki... ettől sem lettem jobban. azt mondták a rádióban, hogy a vendéglátóhelyeken túl gyakran mondjuk a pincér kérédésére, hogy finom volt a kaja, és nem szólunk, ha kifogásolnivalónk van. és amíg így járunk el, addig nehezebben jön a változás is. a fogyasztói jogaink...

csütörtök
nem lóhalálában, hanem éhhalálában értem haza. a brokkolis tészta ízre nem tudom, hogyan sikerült, mert annyira elsóztam, hogy a són kívül más ízt nem éreztem. még sosem sóztam el ennyire ételt... el is gondolkodtam, vajon kibe vagyok szerelmes? de nem találtam senkit, akibe lehetnék. megint megdöntöttem a közmondást...
arra jó volt a sok NaCl, hogy gyorsabban csússzon a sör. amikor megérkeztem a kuplungba, már páran ott üldögéltek 2 asztalnál. nagy lendülettel könyököltem rá az 1ikre, mely nyomban kissé megrogyott. szerencse, hogy a sörből már leittam, így nem folyt ki. rövid tanakodás következett, hogy ezt az asztalt innen el kell távolítani, hozni helyette 1 másikat, mert csúnya vége lehet így az italjainknak. megkérdeztük a pincérleányt, aki nem ellenkezett, és hozzátette, hogy a többi asztal is hasnló konstrukció. elképzeltem, amint tele van a kuplung, minden asztalnál varázsszóra megtámaszkodnak a vendégek, s az asztalok összeroskadnak, dőlnek kifele a pálinkák, sörök, fröccsök, rá a földön hagyott táskákra, bőröndökre.
nagyon szép este volt ez, csak a hazamenetelre nem emléxem. előfordul...

péntek
a csontkovács kikészített. még most is érzem.
szerencsémre esőben biciklizhettem sashalomra. az elején ideges voltam főleg azért, mert nem tettem el a hátsó villogót, s így bicikliutaznom kellett valamennyit. nem sokáig bírtam,hisz a kerepesivel párhuzamosan vérlázítóan szar az az út. az eső 1 idő után nem érdekelt. valahogy megnyugtat a csapadék, csak nehéz elindulni. elindulni mindig nehéz...
aztán tortát sütöttem. sajnos nem lett vmi szép. sőt. utálom, hogy nem tudok olyat csinálni, mint ami a fejemben van. gyakorolnom kéne. áhh. ez a finomabb, mint szebb kategória lett kivételesen és nem fordítva.
mire befejeztem a sütést, már totál kész voltam, és az éjfélt is elkongatták a harangok. és haza kellett bicikliznem. és otthon észrevettem, hogy a hátsó villogó a táskámban...
redőny leereszt, zuhany, ágy, telefon kikapcsol.

szombat
olyan remekül aludtam. 11 után keltem fel. elhoztam az új biciklit, piacozás, takarítás. noigen, kicsaptam a szőnyegeket az erkélyre, 1x csak odapillantok, hát belepte őket a hó. feldolgoz6atlan, hogy ilyen korán megkezdődött. latolgattam az esélyeimet, hogy mi lesz este, el tudok -e menni forraltborpartira biciklivel vagy sem. aztán megfőztem az ebédet. munkatársaim szerint elég bizarr, de nekem bejött.
mivel tőlem függött a forraltbor (én profi vagyok benne b szerint), igyekeztem 5-re odaérni: 5-kor indultam el. meglepődve tapasztaltam, hogy szakad a hó. elképzeltem amint a slick gumival csúszkálok az úton, és jobb esetben nem esek le. megnyugtattam magam, hogy conti contacttal is biztos csúszkálnék. már 2 perc múlva alig láttam valamit a szemüvegemen megtapad hópelyhektől, a szél pont a jobb fülembe fújta a havat, és a szemüveg meg a fejem közti réseken is tolta 1enesen a szemembe a menetszél meg a "rendes" szél. nagyon remeknek ígérkezett ez a pár km-es túra. az utakon alig volt autó, biciklis is csak 1, aki felkiáltott engem meglátva: éljenek a biciklisek! nevettem (azért világítása lehetett volna...). nem is volt rossz hóban tekerni*. 1. kicsúszásom akkor történt, amikor a bicikliútról át akartam térni a jászaira. tényleg gyökkettővel kellett haladnom. azon a kis emelkedőn természetesen nem bírtam feltekerni, mert folyton kipörgött a kerék. tolta a szél az arcomba a havat, tényleg alig láttam. hát mondom, mi lesz, nem akarom tolni a biciklit. a híd lejtős részén könnyebben ment. jó előre behúztam a féket. de amikor van az a (hó miatt ugye) viszonylag meredek rész, amikor átvezet a rakparti bicikliútra, na az dúrva ott (mind2 csusszanás jelölve) kicsúsztam, hiába óvatoskodtam. a szemüvegemet megpróbáltam letakarítani, majd kihúztam az autók közé. több bohóckodást nem vállaltam volna a bicikliúton. a bem rkp-on meg a fő utcán tökjó volt az út, a hó is csak szállingózott. a kesztyűmre ráfagyott a hó. örültem, hogy megérkeztem, és 4 emeletet kell cipelni kk-t.
a buli remekül sikerült. életemben annyi pálinkát összesen nem ittam, mint most. najó, ez túlzás, de tényleg sok volt.
részletesen nem írom le, mert a k k o r volt vicces megélni. asszem szerencsémre hajnalban/éjjel nem találtuk a kulcsot, így nem tudtam kimenni a lakásból, kénytelen voltam ott aludni. alvás nem sok volt, mert a szomszéd horkolt, álmában kiabált. meglepődtem, hogy miért zavar engem részegen a horkolás, miért nem alszok én is. ez már az a mennyiségű szesz volt, miután már csökken az alvóképességem?

vasárnap
erről nem írok. az új bicikli végett. mert csak ideges leszek. és fájt a fejem. a spar borok után nem csoda ( vagy a mennyiség is közrejátszott?). de amikor rászántam magam, hogy beveszek 1 algo-t, rögtön megszűnt a fejfájás. azt tapasztaltam még a fejfájással (ha piálás után következik be) kapcsolatban, hogy ha eszek valamit, akkor hajlamos elmúlni, nem kell gyógyszer. ha éjjel (fél)részegen állok neki enni, reggel ált semmi bajom nincs. mindenképp enni kell. meg sok vizecskét inni.

és mikor lesz már nyár?! rettenetesen utálok fázni! és korán sötétedik. kiábrándító. hideg kezek, hideg lábak, száraz bőr, téli bohócruha. nem csoda, ha nem kedvelik a bicikliseket- ahogy pl. én ki tudok nézni... ki kell találni a stílusomat, haha. az a baj, hogy sokba kerül. így marad a bohócöltözék és az élmény.

*1. hóbantekerős élényem még fiatal 1etemista koromban történt egy decemebr 23.ai vagy 24.ei napon. tesóm javasolta, hoyg próbáljuk meg. szó nélkül bele1eztem, pedig tudom magamról, hogy félős vagyok, és csak az esésre tudok koncentrálni. bár jó eső vagyok, azt meg kell hagyni, erősek a csontjaim, mint az állat, mondta is a fogorvosom, hogy remek állkapcsom van, jó masszív. tehát csodás csontjaim vannak, kopp-kopp. szóval kihúztunk a rétre, amit ~40 centis
hó fedett. én 1 szál melegítőben, sportcipőben, jellemzően abban a ruhában, amiben bent si szoktam lenni télen. plusz ruhadarabként a cipőt és a sapkát említhetjük. mutter mindig is ki volt ezen akadva, hoyg folyton meg akarok fagyni, bent több pulóver van rajtam, mint kint, ki érti ezt? tehát 5 perc telt el, mire felszálltam a biciklire. nagyon röhögtem. sok részletre nem emléxem már, az maradt meg bennem, hogy a felszántott, fagyott földön sikerült nyeregbe pattannom valamely csoda következtében, és nem elindultam. megállni nem akartam, mert tudtam, hogy utána újraindulni képtelenség. ott zötykölődtem ahullámos szántáson, nevettem, szerintem agyrázkódást is kaptam. hát nagyon vicces volt. további karácsonyi történeteket később fogok közölni. most befejezem. pá.