thököly kerékpársáv

kipróbáltam. nagyon fasza. tegnap m-ékhoz mentem a melóból, és most a kerepesi temető felé vettem az utam. eszembe jutott, hogy olvastam a cm fórumon, hogy csináltak a thökölyre kerékpársávot. így keveredtem rá. mondjuk hazafele a nagy örömben majdnem leestem a bicikliről, mert az 1ik kereszteződés kissé hullámos, de hát így sokkal jobb lesz eztán zuglóba menni, hogy nem avárosligeten meg az atósi düreren kell bukdácsolni.

a csalánteában találtam 1 tolldarabot... biztos galambé volt, fúúúúj. lehet jobb filteres teát venni, mert nem látjuk, mi van benne.

ház, macska, ...

jó darabig nem voltam pesten, de azért otthon sem állt meg az élet.
takarítgattunk, kerteztünk. konkrétan dolgoztunk reggeltől estig. nem volt olyan feszített a munkatempó, de azért elfáradtam.
ugye leszigetelték a házat, új színt kapott ez megnyugtatott, mert amikor csak alapozóval volt lekenve, nagyon rosszul nézett ki.
beleszólásom nem volt a dolgokba. házszámot nem tudtam venni még, ezért el6ároztam, hogy magam készítem el. így legalább lesz olyan dolog a felújítás kapcsán, amiben én dönthetek. ez van mindig: megkérdeznek, de véletlenül sem csinálják azt, amit én javasolok. mind1. talán a mamától ered. azon tépelődnek, hogy mi legyen másnap a kaja. mondok valamit. ok. azért még beszélünk róla fél órát, erre nem valami lesz, hanem más. ezért minek kérdeznek meg, hogy mit szeretnék enni?! feltettem a kérdést a családnak, de ez csak költői kérdés maradt. a válaszom 1értelmű szokott lenni a mit főzzek c. kérdésre: zöldbabfőzeléket. de azt most ették 3 napig. nem értem, minek kell 3 napra való ételt főzni. ha látják, hogy már nem zabál úgy a család, mint régen, akkor miért nem főznek kevesebbet?
és a másik újdonság: a fatter szinte rá-szokott az édességre. kekszet eszik. mindenki dugiba tolja z arcába a nápolyit meg a sütiket. félig-meddig dugiba. valami nincs rendben a lelkekkel. most magamba nézek... az enyémmel sem. de legalább nem mondom azt, hogy nem szoktam édességet enni meg alig eszek, és mégis hízok. na hagyjuk

ház
pénteken eljöttek a kőművesek, hogy a melléképületeket is olyanra fessék, mint a ház. csüt este lecsiszolta apa az ablakok alatti párkányokat, kiszedte a szúnyoghálókat, festették az ablakokat.
én a házban takarítottam. pihenő alkalmával kinéztem a garázsra. látom, hoyg befestették a tetőnek a szélét. ami fehér. ahol a cserepek végződnek. nemtom hogy hívják ezt. kérdezem, ez meg mi? hát lekenettük, mert hogy néz ki, hogy olyan szürkés, kopottas, mohás, amikor frissen van festve a fal... csak csóváltam a fejem: hogy néz ki így, hogy 1befolyyik, nincs semmi kontúr? és amúgy a tető attól még régi maradt...
később kimentem az udvarra, hát lekenték a faház oldalán lévő CK-lapokat is. ezen ősrégi rajzaim (nem is lepődtem meg nagyon, hiszen a mutter múltkor rávett arra, hogy szelektáljam a rajzszakkörökön és felvételiken alkotott festményeimet meg rajzaimat. és megtettem. a szarabbakat kidobáltam , a többit biztonságos helyre tettem. kicsit fájt a szívem, hogy mi lesz, ha esetleg híres művész leszek és a fiatalkori kísérleteim sehol nem lesznek...) voltak meg a kamillával firkál6tunk volna ide, mint azt megtettük a múltkor.
a nyúlházat lefestették.
később is kimentem, hát látom, hogy az ablak alatti párkányokat is lekenték. ez meg mi? ezt miért festettétek le? apa mondta. neee. komolyan mondom, ekkora hülyeséget kitalálni...! és még hallgattak is rá... most is felmegy tőle a vérnyomásom.
ezek után vérrel-körömmel... vérrel... foggal-körömmel ragaszkodni fogok ahhoz a házszámhoz. az éj leple alatt fogom felnyomni sziloplaszttal a házfalra akkor is, ha nem tetszik nekik.
a gyerekszerepből kitörni lehetetlenség... jól mondta tegnap b.: "te elméletben élsz"
mikor növök fel?

macska
1ik reggel apa mondja, h elütöttek 1 macskát. de nem a mienk? nem tudja. kinézett az utcára, hát látja, hogy a 2. szomszéd éppen felnyalábolja a tetemet 1 vasvillára vagy lapátra, s behajítja 1 6ározott mozdulatra a velünk szemben lévő kukoricásba. ő (apa) hátralépett, nehogy meglássa a 2. szomszéd, és zavarba jöjjön tettének végrehajtása közben és után. apa reménykedett, hogy az a sunyi vörös macska az áldozat, amelyik mindig hozzánk jár. hát hiába, ugyanis később megláttam a sunyit végigosonni az udvarunkon. előjött a vöri is, a mi macskánk. megnyugtató, hogy nem azt vasalták ki. mostanság jó formában van a macskánk. szép a szőre, megfelelően kövér és keresi az emberi kapcsolatokat. persze állandóan követ, láb alatt van, de amikor ebédidőben kiviszem neki a kaját és kurjongatok, a jóüistennek sem jön elő.
a macskánk nem tudom mióta van nálunk. lehet odaszokott. évekig em volt neve, csak a macska- így hívtuk. aztán elkereszteltem, hogy személyesebbé váljon a viszonya a családdal. már pár éve meg is lehet simogatni, sőt igényli is. otthon ugye nem foglalkozott vele senki, eléggé elvadult volt a lelkem. mióta (imre pilóta) van unokahúgom, azóta a macska még szociálisabb lett. nagyon vicces, amikor kergetőznek a tiszafa körül. vöri szivatja a kisgyereket. de lát6óan mind2en élvezik a dolgot.

költözés
ez nem a mi háztartásunkat érintette, hanem unokatesóm barátnőjjéét.
képzeljetek el 1 olyan társasházat, amiben a lakások 3 emeletesek. na, 1 olyanból kellett kipakolni. 3emeletes lakás! őrület! ki találta ezt ki?! felmész, jobbra szoba, balra szoba. még 1et, balra szoba, jobbra konyha...
e. mondja, hogy e-éknak van vagy 50 pár cipőjük. e. apja: miért? mik ők? 100lábúak? ez volt a nap poénja.

a kőszegi élményeimről majd akor írok, ha birtokomban lesznek a slmbucról készült fényképek.
most abbahagyom.

galambok, 7vége stb.

galambok
ma reggel különösen pofátlanok voltak. nem győztem fékezgetni meg hajolgatni miattuk. fujj, utálatos állatok. nem tudok beletörődni az ostobaságukba meg különösen abba, hogy állandóan az utamba vannak.

a 7vége igazán eseménydús volt. hol kezdjem?

szombat-vasárnap
fél meglepetés buli/ebéd a 70éves nagynénémnek. sikerült. én a tortával készültem. ezt szándékoztam megsütni.
szóval a meggyes csokitorta. már legalább 2x megsütöttem eddig. tényleg odabasz. a krémhez először is össze kell melegíteni a tejszínt meg a csokit. direkt gőz fölé tettem, addig habosítottam a cukrot a tojássárgával. majd 1beborítottam, és továbbra is gőz fölött főztem tovább. ha már 1x ott volt a gőz, akkor használtam, nehogy odakapjon. amikor elég sűrű lett, félretettem hűlni, és csináltam mást. majd belenyomtam az ujjam, hogy elég hideg -e. ez volt a szerencsém, ugyanis megkóstoltam így a krémet, aminek égett íze volt. először azt hittem, hogy keserű, hát keserűcsoki kellett bele. de az utóíz hamisítatlan füstíz volt. kissé ideges lettem, megkóstoltam még 1x, de hát nem változott semmit :( szerencsére maradt még vagy 3dl tejszín meg csoki raktáron, így utánanéztem a rigójancsi krém készítésének. olvasztottam újra csokit, majd nekiláttam habbá verni a tejszínt. természetesen nem lett belőle hab, mivel nem hűtöttem 24 órán át. kipakoltam mindent a fagyasztóból, be a tejszín, majd elkezdtem takarítani meg pakolászni, felhívtam n-t, hogy inkább fél 8, mert sehol nem tartok. megnyugtató volt, hogy ő is hívni akart, hoyg később találkozzunk, hehe.
az új tortakarikában (beszerzéséről részletesan majd később) készülő piskóta is inkább 6, mint 5 tojást nyel el, de ezzel akkor szembesültem, amikor az 5 tojásból készült piskótamasszát kentem bele a karikába... ennek megfelelően tragikus lett a keresztmetszete, amikor elvágtam. sebaj, a krémmel ki lehetett tölteni az űrt.
közben a tejszín is elfogad6óvá vált, és habbá vertem úgy-ahogy, majd bele a csookit, amit előtte nem kevertem át, így nem homogén krém szletett, hanem darabos valamint vérszegény is (halvány). mind1, betöltöttem, kirakosgattam meggyel, majd kurva gyorsan bejeztem be a takarítást. így sikerült elindulnom olyan 19.28-kor...
szerencsére n. is késett, előttem fél perccel ért oda. az oktogonhoz. a burger king elé. hoyg találkoztak régen az emberek, amikor nem volt minden sarkon burger king, tesco meg franctuggya milyen bolt?
elmentünk az indiaiba. ez az andrássy úton van. kb. 5 éve indultunk ide. és tessék, valóra váltottuk. nem fizettem keveset, de rettenetes jól laktam, majd szét-pukkantam. finom volt azért.
végül is a toldimoziba mentünk lefojtani a rengeteg kaját. s. azzal fogadott minket, hogy sokáig nem leheteünk, mert zártkörű buli lesz. sebaj, azért 1 fröccs belefér. kértem is, majd hosszas pénztárca keresgélés után megkértem n-t, h fizessen már helyettem. majd 1re nagyobb izgalommal szórtam ki az 1etlen szabad kanapéra a hátizsákom tartalmát (fényvisszaverő csík, kakaó, tortakarika, polikarbonát lap, ruhák...), és lesújtva állapítottam meg, hogy ha akartam volna, se tudtam volna fizetni, mert pénztárca sehol (ezt délelőtt is eljátszottam, amikor a gyógyszertárban olyt kértem, amit készíteni kell, s a gyógyszerész rákérdezett, jó lesz -e ha majd átvételkor fizetek. ó, persze. és amint visszatettem a lakatot a sáskámba, akkor derült ki, hogy máskor nem si tudnék fizetni, mert a pénztárcám valahol otthon pihen a konyhában. ha már idekanyarodtam időben, akkor azt is leírom, hogy hazamentem érte, hisz a gyógyszertár után a másik fontos elintézendő volt a sisakvásárlás, azt meg pénz nélkül nemigen lehet, bármekkora nagy barátságban is vagyok aboltossal. na barátság nincs, azonban mindig nagyon jól elbeszélgetünk meg nevetünk. szóval haza a lóvéért, majd vissza a kálvinhoz. még a pannónia utcában hirtelen könnyűvé vált a tekerés: leesett a lánc. 1etlen taknyos zsebkendőmet áldoztam fel, hogy ne legyek csupa olaj, csak kicsit. utána már scak aszéldszekim ujja maradt zsebkendőnek. kicsit szipogtam, de azt eldöntöttem magamban, hogy nem vásárolok pzs-t. nem is kellett). 1 viszonylag gyors sprinttel mentem vissza az indiaiba: biztos a tálcán hagytam. de hát a sisakomba vágtam bele a sodexhoval 1ütt! a gizellát csak afalhoz támasztottam, s rohantam is befele. a pultoscsávó amint meglátott, már vette is elő a pultból a pénztárcámat. huhh. nézzem meg, minden megvan -e. nem akartam. mondom ha ilyen bátran mondja, akkor biztos megvan minden. nem akartam megnézni, h lássa megbízok benne. végül átforgattam. 1000x megköszöntem, és örömmel távoztam vissza a toldiba.
jöttek később a srácok is, és elhúztunk a karma pointba.
ittam bloody maryt egészen ízlett. meg beszélgettünk. szóval szerintem jó volt meg vicces, ahogy mindig.
már 2.45-kor otthon is voltam. hajmosás, fürdés. hajat szárítani nem szoktam. most rátaláltam a középiskolás sapkámra, és azt húztam a fejembe. így reggelr emindig megszárad. sose fáztam meg emiatt.
9-kor szólt a telefonom. alig bírtam feltápászkodni, pedig be se rúgtam az este. nekiláttam a torta lezselézésének. a hüyle szelatinlap kevés volt ahhoz ameggyléhez. pedig direkt töbet tettem bele, mint ami írva volt a használatin. az idő közben telt, én megkóstoltam, majd elmentem klotyóra. kicsit nekiálltam izgulni, amikro másodszor is. mi ez? a zselatin fosat? de hát még jó volt! ez csak zselatin. biztos a bloodymary az oka. mi van ha mégsem? íg ytipródtam, mire megérkeztek a szüleim a tortáért, és én nem tudtam mit csináljak, rákenjem a zselatint vagy sem? végül is mutter megnyugtatott és rákentem. nem lett senkinek semmi baja. ízlett a torta, sztár voltam.

sisak
megvettem. ez most nem 20eezr volt, csak 15... + a szórakozás amiben részem volt a boltban.

birsalmasajt
a birslekvárhoz birsalmának kb 2/3-át használtam fel. a maradék szombatra jobban beérrrett, így kihasználtam az időt, s elkészítettem a sajtot. kevergettem az átpasszírozott gyümölcsöt, és vártam, hogy mikro lesz barna. de az inkább kifehérdett, mint bebarnult. aztán hozzáborítottam acukrot, namondom, most biztos bebarnul, ahogy karamellizálódik acukor. ám acukor nem karamellizálódott, s túlfőzni sem akartam (mert túl lehet), levettem a tűzről és kiadagoltam tálkákba, tányérakba. most akonyhaszekrény tetején pihennek, és bízom arokon előrejelzésében, miszerint idővel be fog barnulni (oxidálódik). mert hát mégiscsak jobban néz ki vrösesbarnán, mint sárgán.

tortakarika
ez hasonlóan hosszú lesz. olyan megmosolyogtató volt az egész délütánom. mintha mindenki szövetkezett volna az érdekemben.
a csepel művekhez kellett kitekernem a cukrászbolthoz: écsy kft. a szabadkikötő úton alig volt autó, jól lehetett haladni. a csepel művekhez egyből odataláltam, ám az écsyékhez nem. elkavartam a központi úton rossz irányban. ezt nem bántam, mert jó volt az út. majd rápillantottam a házszámokra, s ekkor jöttem rá, hogy rossz irányba tartok. vissza. ratyi macskakő, hiányos, szar út. 1x csak vége van a központi útnak. találtam 3 embert akik azt mondták, ők se tudják hol van, de legrosszabb esetben a postások megondják, s elmagyarázták, hol a posta. köszönte (szépen) , majd elkezdtem visszafele araszolni. rá is leltem az écsy táblára. a bolt meglepően kicsi volt, a főnök dolgozott, elnézést kért. 5 centis tortakarika nincs, csak 6-os. jó lezs? akkor ad kedvezményt. ha már 1x idejöttem a nagyvárad térről. vettem még habkártyát meg habzsákba csövet. áhh, akkor már ad ezekre is. kerestem deklit. az most nincs, tudja ált. megrendelésre csináltatunk ilyeneket. de ott volt 1 cégnek 1 mellékterméke, amit a főnök hozott be, hogy hátha tudnak mit kezdeni vele. egy műanyag kerek lap volt, ami ránézésre deklinek tökéletes. csak a d= 22 cm-höz nagy. az écsy úr felhívta a céget, elintézte nekem, hogy fogadjon a főnök. így legalább lesz ingyen deklije, mert amúgy 1 rozsdamentes acél vagy 1000 forintba kerül. köszöntem szépen, boldog mosollyal távoztam, mindenki nagyon kedves és elégedett. én a háziasszony jelzőt kaptam :)
a csepel művek terültén belül bolyongtam tovább. gyorsan odataláltam, csak bemenni nem tudtam. nézegettem az ajtót. hát rettenetes béna voltam, mint későb kiderült, amikor a telefonhívásom után kijött a főnök és lazán nyitotta az ajtót... indítványoztam a tegeződést, hisz kb. 1korú lehet velem a srác.
bementem a műhelybe. az écsy úr tévesen mondta azt, hogy gyógyszergyártással kapcsolatos cuccokat gyártanak (szerintem a műanyag korongon található védőmatrica tévesztette meg: bayer. hát én is így tudtam meg, hogy a bayer cég a tágabb vegyiparban is érdekelt, nem csak a gyógyszergyártásban...), mert ez 1 fémesztergályos műhelynk nézett ki leginkább. olajok, porok, forgácsok, lemezek, szakik.
szóval megmutatta a műanyag lapot. hááát ez nagy. levágja? hát igen, ha nem gond. oké.
azzal elkezdte keresni a cuccokat hozzá. különösen a kést. azt mondta, rendetlen, ha megtalálná, nem lenne ez macera. 10 perc után szóltam, hogy emiatt ne szivassa magát, jó lesz a korong úgy, ahogy van. nem, ha már megígérte, megcsinálja. jó. közben bámészkodtam és vigyorogtam. mit lehet ilyenkor tenni? amikor itt sorra szívességet tesznek nekem. még most is felhúzom a szemöldökömet és csóválom a fejem, hogy jééé.
és én csak 1 deklit akartam venn az écsyéknél...
srác kérdezte, mennyit szeretnék. tulajdonképpen csak 1et akartam, de ha má összekészítette a gépet, akkor lehet több is, hogy az egy korongra jutó fajlagos munkát csökentsük. amikro vagy 6ot megcsinált, mondtam, hogy ennyi elég lesz. meg hoztam még pár nagyobb átmérőjűt is. hogy háláljam meg? sehogy, ha még arra biciklizek (mert ezt az écsy úr is kihangsúlyozta, hogy 1 háziasszony biciklivel:), és kell, akkor menjek be nyugodtan. millió köszönet, áldás békesség, szuperek az emberek!
hát így jártam. ilyen rendes emberek vannak :)
ezek után már nem mentem el kesztyűt vásárolni, mert készülnöm kellett az esti vendégfogadásra.

palóc rizottó
ez az 1. hústartalmú rizottóm. nem sikerült a fénykép... ezért nem írok róla semmit. ha majd 1x sikerül, akkor közzéteszem a receptet. amúgy nagyon finom lett.
a vendégeimnek örültem, nagyon jó volt, mint mindig. azt hiszem, mindenki boldog volt.

hideg lett

az aláöltözet nadrágom, aminek a felsőjét annyira dícsérte 1 faszi, kurvára nem jött be. ebben+bársonygatya eléggé fáztam 6 fokban. ezért ma reggel felvettem a dekkatlonos futónadrágomat. betekertem a nyakam sállal. szerintem ez volt a hiba, mert eléggé leizzadtam, mire beértem. bent maradt a levegő, nem tudott szellőzni. de nem fáztam. az a szar, h van amikor már annyitól is fázok, h megállok apirosnál kimelegedve, s mire zöldre vált a lámpa, lehűlök, s elindulásnál fázok. sebaj, majd hozzászokok a télhez. eddig már 2x (vagy 3x?) megtettem.

7végén birsalmasajtot fogok főzni.
a lekvárt tegnap kipakoltam a polcra. szép sárga. a-tól megtudtam, hogy ez be fog sötétedni...
most nincs türelmem többhöz

áháháhhá. eszter78 remélem ismerős a kép.

amikor még fiatalabbak voltunk mi unokatestvérek, akkor készül ez a kép. kukoricát főztünk. és a padláson talált rongyokba öltözködtünk. most röhögök.
1letet alapítottunk, tagdíjat szedtünk, kivonultunk a 6árba kerti szerszámokkal bungit csinálni. úristen, annyira jó volt. mosolygok magamban. úgy visszamennék az időben. na majd jövő 7en pár történetet leírok abból az időszakból , amikor a legszorosabb unokatestvéri kapcsolat volt 4ünk között, és így tettünk nagy meg kozmor dolgokat :)

lótuszülés

de előbb
gyógyszertár
bemegyek. meglepődtem, mert 1 idős csávó volt a pultban, nem a megszokott nők.
-jó napot kívánok
-jó napot kívánok. tessék.
-gézt szeretnék venni.
-mennyit?
-kettőt. a szélesebből
...kiszolgál. poénosan a szememre hányja, hogy nincs kétszázasom (190-be került). majd:
-itt van a gyerek a kórházban?
-(vigyorogva)öö, nincs gyerek, teához szoktam venni. köszönöm, viszontlátásra.
-viszontlátásra.

hát ez nagyon vicces volt.

lótuszülés
tegnap jógán hárman voltunk plussz mukes, az oktató. ha nem említettem volna még, ő indiai. áutentikus teljesen. elboldogulok valahogy. bár a beszédének kb. 75 %-át nem értem. igaz mindig mutatja, odajön, kijavít, very good, more up, shoulders down, minden a fejben dől el stb...
az óra elején mondja, hogy a lótuszülés az alap. megtanuljuk. na mondom, ezt meg hogy? és váó! sikerült tök simán. ez az óra döbbentett rá, milyen különbözőek vagyunk testileg. van aki itt hajlik, van aki ott hajlik jobban. az 1ik lány pl úgy megcsinálta a hidat, hogy a sarka meg a keze összeért, de a lótusszal szenvedett. én meg hídba nem tudtam felmenni. gyengék a karjaim. mindig is azok voltak. de a kezeim erősek. szerintem.
na hát iylen jó dolgok történtek.

birsalma
jógára már gyalog mentem. onna tovább arokonghoz, mert a szüleim küldtek fel vele cuccokat. amikro megláttam a zsák birsalmát, ezt sóhajtottam: apa kibaszott velem. mennyit dolgoz6ok vele. végül is dzs. segített, és nagyon hamar kséz voltunk a pucolással, darabolással. előfőztem kicsit, és majd ma olasz után befejezem. még üvegeket kell mosni, átpasszírozni, tovább főzni. úgy csináltam, hogy a kockára vágott birset főztem citromos vízben. gyönyörűen kivilágosodott tőle a gyümölcs. itt szúrom közbe, hogy a citromos víz sokkal jobb, mint a citromsavas. eddig úgy tűnik, nem barnul meg az ezzel kezelt gyümölcs. acsodálatos eperlekvárjaim már színüket vesztették pár hónap alatt...
szóval amikor megfőtt az alma, leszűrtem róla a levet 1 fazékba- majd megiszom. azonban botmixerezés után amikor főztem, el kellett kezdenem visszapótolni a levet, mert 1re vette fel. szerintem még többet is kell beleöntenem, hogy ne sajtot csináljak belőle. mert a sajt a 2. sarzsból fog készülni, ezek a birsek még érelenek, talán 7végére beérnek.

1 kis bicikli
reggel örömmel vettem tudomásul, hogy nem esik az eső. így biciklivel jöttem. nagyon fasza volt, végig hátszél. lehet hazafele is szerencsém lesz, mert meg szokott fordulni a szél. már süt a nap. mondjuk areggeli 8 fok elgondolkoztatott, elfelejtettem, milyen ruhát kell iylenkor felvenni. előkerült a horgászkesztyű, a szélálló zokni is. ez utóbbi már tegnap reggel, amikor megtaláltamaz rp kamáslimat. biciklitúra előtt kerestem égen-földön ezt a szélálló zoknit, ideges voltam, hogy nem találtam; hát a kamásli mellett kellett volna keresni.

ma szeretek élni.

nyomtatás

tanítson meg vki kommunikálni
annyira elegem van 1rsézt abból, hogy az emberek össze-vissza pazarolnak, másrészt meg abból, hogy nem tudok nekik ész érvekkel, nyugodtan előhozakodni, hogy miért is ne tegyék.
amióta van nyomtató meg számítógép, több papír fogy, mint előtte. az emberek 1 része (nemtom, hogy a többség -e, de gyanítom, hogy a többség, mert pesszimista vagyok) csak megnyomja a gombot és már nyomtatja ki a sok fölösleges dolgot. olyan kibaszott egyszerű így. semmi felelősségérzet nincs bennük. nem az ő pénzük... én megérteném, ha szigorúbban vennék a papírfelhasználást. ott van atetüs zámítógép, mindenki emailezik, el lehetne küldeni 1 csomó mindent így, de szarnak rá vastagon. utálom ezt apazarló rendszert.
nem tudok ebbe belenyugodni.
"... én nem szarakodok vele, hogy összetömörítsem, azért van a nyomtató, hogy nyomtasson, dokumentálni kell, nem látom,... "

ráadásul esik.
mind1, végül is hónapok óta nem esett. vagy nem tűnt fel nekem. azért jó volt biciklivel jönni dolgozni. szegény goizellát már szombat este is eláztattam. ezért takarítottam le. nem sikerül tolyan szépre, mint múltkor. de legalább van új pedál. 1előre csak atáskámban. nem mertem nekiállni átszerelni, mert esélyesnek tartom, hogy p. elbaszta a hajtókarban a menetet, és akkor meg itt maradok esőben fél pedállal. majd ha száraz idő lesz, átszerelem. és ha nem stimmel, akkor eltekerek, s vágatok 1 új menetet. remélem, sikerül. mert ha nem, hajtókart kell cserélni. arra most nem szeretnék költeni, elég lesz a sisak és a kesztyű is.

annyira rég nem volt eső. felújították a közelünkben lévő parkot. csináltak szép játszóteret agyerekeknek, letérkövezték. na a kockákba rajzoltak a gyerekek krétával, és csak vasárnap esett annyi eső, hogy lemossa. mostantól rajzol6nak újra.már jó régóta ott volt. mondjuk az aszfaltrajz végett vár6ott volna még az eső, mert rengeteg hely volt újabbaknak. na mind1. ezt figyeltem 1 ideje, hogy mikor újul meg a térkő.

kezd világosodni.
jó lenne, ha tudnék bicajjal menni jógára. megyek szétcseszni a forgóimat. ezt lehet meg kéne bezsélni a reumatológussal. hoyg énnekem kivannak a csípőforgóim. a gyaloglástól is. ennek utánajárok biciklis körökben...

aqua

olaszon.
kettoszlik a csoport. abba a felébe kerülök, akinek ki kell vonulnia a teremből. várjuk a tanárt. csoporttárs mondja, milyen jó, akkor most elmegy inni.
a nyelviskolában van 1 vízautomata műanyag poharakkal. ingyenes, csak megnyomod a gombot, és már folyik is a víz.
jön vissza a csoporttárs, hogy nem volt phár, úristen, mindjárt szomjan hal. mondom, a csapból is jön a víz. de ezt eleresztette a füle mellett, én meg annyiban hagytam. minek kötözködjek?
de fájt nagyon. és még mindig...

málnasapka

a képernyőn a hátterem 1 halom málna. nagyon jól néz ki. szeretnék 1 sapkát, ami úgy néz ki, mint 1 málnaszem. biztos jól állna. olyan fejrehúz6ó formája van. a gizella málna-vaj színű lett volna, ha dizájnosra akartam volna megcsináltatni. akartam valamennyire, de aztán győztek a mocskos anyagiak. a szép festéshez már szép alkatrészek kellettek volna. így az álomszínkombinációt az életem más területén fogom érvényesíteni. a sapka kivitelezésén még gondolkodom. ha megcsinálom, sok munka lesz. és nem biztos, hogy hordani fogom. úgy járok vele, mint a műanyag táskákból varrt esőkabáttal: kurva sokat dolgoztam vele, iszonyú ronda lett, minden csak nem vízálló. érleltem a fiókban 1-2 évet, majd ki akartam dobni. tesóm azt mondja, ne, ő majd elhordja. aztán gyorsan meggondolta magát, hogy inkább mégsem, hátha megverik az aluljáróban... hát igen. cseppet színes volt. az a régi skálás reklámszatyor, amin nők vannak karácsonyi cuccban. akkor a sárga-fekete centrumos zacskó. ilyeneket kell elképzelni.

tegnap majdnem bőgtem. az utolsó csepp a pohárban 1 taxis volt. gondoltam, szabad utat engedek a dühömnek és bőgve megyek haza, az időmbe belefér (gyalogoltam), nem lát senki. erre megszólalt a telefonom. így kénytelen voltam az önsajnálatot befejezni, és felvenni. keserűen vettem tudomásul, hogy a hívó lelki nyomorúsága sokkal nagyobb és folyamatos. még ha ezt viccesen is adja elő...

mostanában alig írok. pedig iszok is...

nehéz az olasz. rengeteget kéne tudni. rengeteg szót. mi ennyit nem vettünk az előző 2 tanfolyamon. ráadásul k. nehezen értem. szóval nemtom mi lesz így. elég szarul állok. megint az aljába tartozok... ami engem ugye sosem motivál jobb teljesítményre.

szanfransziszkó! 4felé törik a dió de úgy ám, hogy mind a 4 negyed bentmarad, ütvefúróval kell kiszedni.
hogy pucolnak diót? hogy maradnak egyben a diók? nekem sosem sikerült. baromi ideges voltam emiatt. ugyanis ha sokszor kevés bent marad, az 1x sokká dagad, és máris elkeserítő a hejjzet. áááááá

czifray...

hát megvettem a könyvet.
a metrón kivételesen nem olasz mondatokat fogalmaztam, hanem beleolvastam. vicces. teljesen eltérő a nyelvezete a maitól. jópár szót nem is értek. a régiek nem voltak túl konkrétak, ahogy elnézegettem a recepteket. bár néhányat azért tudnék reprodukálni. sok morzsit és írós vajat használ a czifray. azonkívül érdekes, hogy abban az időben (1800-as évek közepe) még ettek teknősbékát, vidrát, hódot, fenyőrigót. hihetetlen. szórakoztató élmény olvasni ezt a szakácskönyvet. valamit majd csak meg tudok főzni/sütni belőle. komolyan mondom, változatosabbank tűnik az akkori konyha, mint a mai. bár nem tudom, kiknek írta. nem hiszem, hogy czitrom héj minden falusi háztartásban rendelkezésre állt...

fú, annyira kiszáradt a bőröm, hogy olivaolajjal kentem le zuhany után. jön az ősz, a hideg --> állandóan lehet hidratálni a bőrt, 1etlen alkalmat se kihagyva :(

fenyőfő
6fős baráti társaságunk (mondjuk annak) fenyőfőn 7végézett. csodás időnk volt nappal. estére, éjjelre már erősen lehűlt a levegő. elszörnyedve gondoltam az következő hónapokra: mennyit fogok majd fázni. lefagy a talpam, a kezem. hűt a menetszél, szinte reménytelennek tűnik a helyzet a szélálló zoknival is. szomorúan gondoltunk a hajléktalanokra, akik aluljárókban és ki tudja merre töltik az éjszakáikat ilyen és ennél sokkal durvább hidegekben. itt van 1 történet. nagggyon dúúúrva. milyen könyen kicsúsz6 az ember lába alól a talaj. remélem, ez a férfi nem jutott hajléktalan sorsra.
csodás ez a bakony.
jó volt a társaság is.
a gyaloglás vasárnap már nem esett annyira jól. meg untam is. éreztem a forgóimat. erre ma rágyúrok 1 kis jógával. lehet érdemes lenne beszedni a condrosulfot az ízületi gyengeségeimre. ha már 1x ez van... vagy porcgyengeségemre vagy mimre.

slambuc
kicsit izgultam, ugyanis a bicskei sparban vásárolt szalonna messze színvonalon aluli volt. ezt már a megvételkor láttam, dehát kolozsváriból nem lehet slambucot főzni. a parasztkolbász úgyszintén gyanús volt. a szalonna ízbeli rettenetessége akkor derült ki, amikor péntek este a túrós tésztához sütöttem ki. nem akartak megpirulni a szalonnakockák. a zsír szépen kisült. fú, és amikor bőségesen megszórtam a tésztát utólag a kockákkal...! nem kellett volna. ezek után izgultam, hogy mi lesz a slambuccal. á. jó sok vöröshagymát megpucolt. gondoltam, ez majd ellensúlyozza a szalonna rettenetességét. a kolbászból is kiizzasztottam a nagyja zsírt, biztos ami biztos. a lebbencstészta nagyon hálás kis hozzávaló, ugyanis a krumplira kellett várni, és nem főtt széjjel. no és a csodálatos alföldi porpaprika annyira gyönyörűvé varázsolta az egész kompozíciót, hogy még! szóval arettenetes szalonna és gyanús parasztkolbász ellenére is kitűnően sikerült a slambuc. azért elszomorító, hogy milyne különbségek vannak a szalonnák között. a mienk pl. annyira finom, hogy ha kisütöm, akkor szinte desszertként ropogtat6om el a szalonnakockákat. van íze. van színe.

múltkor írtam, hogy nem képesek belepakolni a pénztárosok a kezük alá helyezett bevásárlókosárba. erre azóta már 2x hajlandóak voltak. mostantól számolom.

itt iszonyú hideg van. hozom hamarosan a gypjzuh zoknimat.
éjjel össze-vissza álmodtam mindent- a szokásos. éreztem, hogy ki kéne mennem budira, de annyira fáradt voltam, hogy átfordulni sem bírtam. ezt párszor átéltem az ébredések után. majd végül erőt vettem magamon, és kimentem. fú, annyira hideg volt, hogy zoknit húztam utána. szeretek dunyhával takarózni, mert jó nehéz és meleg. csak azt sajnálom, hogy ilyen izé lábam van, hogy októbertől áprilisig zokniban kell laudnom, mert annyira zavaróan hideg a lábfejem. de legalább rájöttem, hogy ez a megoldás. laza zoknit kell felvenni, az nem kényelmetlen. ennyi. ez van.