galambok, 7vége stb.

galambok
ma reggel különösen pofátlanok voltak. nem győztem fékezgetni meg hajolgatni miattuk. fujj, utálatos állatok. nem tudok beletörődni az ostobaságukba meg különösen abba, hogy állandóan az utamba vannak.

a 7vége igazán eseménydús volt. hol kezdjem?

szombat-vasárnap
fél meglepetés buli/ebéd a 70éves nagynénémnek. sikerült. én a tortával készültem. ezt szándékoztam megsütni.
szóval a meggyes csokitorta. már legalább 2x megsütöttem eddig. tényleg odabasz. a krémhez először is össze kell melegíteni a tejszínt meg a csokit. direkt gőz fölé tettem, addig habosítottam a cukrot a tojássárgával. majd 1beborítottam, és továbbra is gőz fölött főztem tovább. ha már 1x ott volt a gőz, akkor használtam, nehogy odakapjon. amikor elég sűrű lett, félretettem hűlni, és csináltam mást. majd belenyomtam az ujjam, hogy elég hideg -e. ez volt a szerencsém, ugyanis megkóstoltam így a krémet, aminek égett íze volt. először azt hittem, hogy keserű, hát keserűcsoki kellett bele. de az utóíz hamisítatlan füstíz volt. kissé ideges lettem, megkóstoltam még 1x, de hát nem változott semmit :( szerencsére maradt még vagy 3dl tejszín meg csoki raktáron, így utánanéztem a rigójancsi krém készítésének. olvasztottam újra csokit, majd nekiláttam habbá verni a tejszínt. természetesen nem lett belőle hab, mivel nem hűtöttem 24 órán át. kipakoltam mindent a fagyasztóból, be a tejszín, majd elkezdtem takarítani meg pakolászni, felhívtam n-t, hogy inkább fél 8, mert sehol nem tartok. megnyugtató volt, hogy ő is hívni akart, hoyg később találkozzunk, hehe.
az új tortakarikában (beszerzéséről részletesan majd később) készülő piskóta is inkább 6, mint 5 tojást nyel el, de ezzel akkor szembesültem, amikor az 5 tojásból készült piskótamasszát kentem bele a karikába... ennek megfelelően tragikus lett a keresztmetszete, amikor elvágtam. sebaj, a krémmel ki lehetett tölteni az űrt.
közben a tejszín is elfogad6óvá vált, és habbá vertem úgy-ahogy, majd bele a csookit, amit előtte nem kevertem át, így nem homogén krém szletett, hanem darabos valamint vérszegény is (halvány). mind1, betöltöttem, kirakosgattam meggyel, majd kurva gyorsan bejeztem be a takarítást. így sikerült elindulnom olyan 19.28-kor...
szerencsére n. is késett, előttem fél perccel ért oda. az oktogonhoz. a burger king elé. hoyg találkoztak régen az emberek, amikor nem volt minden sarkon burger king, tesco meg franctuggya milyen bolt?
elmentünk az indiaiba. ez az andrássy úton van. kb. 5 éve indultunk ide. és tessék, valóra váltottuk. nem fizettem keveset, de rettenetes jól laktam, majd szét-pukkantam. finom volt azért.
végül is a toldimoziba mentünk lefojtani a rengeteg kaját. s. azzal fogadott minket, hogy sokáig nem leheteünk, mert zártkörű buli lesz. sebaj, azért 1 fröccs belefér. kértem is, majd hosszas pénztárca keresgélés után megkértem n-t, h fizessen már helyettem. majd 1re nagyobb izgalommal szórtam ki az 1etlen szabad kanapéra a hátizsákom tartalmát (fényvisszaverő csík, kakaó, tortakarika, polikarbonát lap, ruhák...), és lesújtva állapítottam meg, hogy ha akartam volna, se tudtam volna fizetni, mert pénztárca sehol (ezt délelőtt is eljátszottam, amikor a gyógyszertárban olyt kértem, amit készíteni kell, s a gyógyszerész rákérdezett, jó lesz -e ha majd átvételkor fizetek. ó, persze. és amint visszatettem a lakatot a sáskámba, akkor derült ki, hogy máskor nem si tudnék fizetni, mert a pénztárcám valahol otthon pihen a konyhában. ha már idekanyarodtam időben, akkor azt is leírom, hogy hazamentem érte, hisz a gyógyszertár után a másik fontos elintézendő volt a sisakvásárlás, azt meg pénz nélkül nemigen lehet, bármekkora nagy barátságban is vagyok aboltossal. na barátság nincs, azonban mindig nagyon jól elbeszélgetünk meg nevetünk. szóval haza a lóvéért, majd vissza a kálvinhoz. még a pannónia utcában hirtelen könnyűvé vált a tekerés: leesett a lánc. 1etlen taknyos zsebkendőmet áldoztam fel, hogy ne legyek csupa olaj, csak kicsit. utána már scak aszéldszekim ujja maradt zsebkendőnek. kicsit szipogtam, de azt eldöntöttem magamban, hogy nem vásárolok pzs-t. nem is kellett). 1 viszonylag gyors sprinttel mentem vissza az indiaiba: biztos a tálcán hagytam. de hát a sisakomba vágtam bele a sodexhoval 1ütt! a gizellát csak afalhoz támasztottam, s rohantam is befele. a pultoscsávó amint meglátott, már vette is elő a pultból a pénztárcámat. huhh. nézzem meg, minden megvan -e. nem akartam. mondom ha ilyen bátran mondja, akkor biztos megvan minden. nem akartam megnézni, h lássa megbízok benne. végül átforgattam. 1000x megköszöntem, és örömmel távoztam vissza a toldiba.
jöttek később a srácok is, és elhúztunk a karma pointba.
ittam bloody maryt egészen ízlett. meg beszélgettünk. szóval szerintem jó volt meg vicces, ahogy mindig.
már 2.45-kor otthon is voltam. hajmosás, fürdés. hajat szárítani nem szoktam. most rátaláltam a középiskolás sapkámra, és azt húztam a fejembe. így reggelr emindig megszárad. sose fáztam meg emiatt.
9-kor szólt a telefonom. alig bírtam feltápászkodni, pedig be se rúgtam az este. nekiláttam a torta lezselézésének. a hüyle szelatinlap kevés volt ahhoz ameggyléhez. pedig direkt töbet tettem bele, mint ami írva volt a használatin. az idő közben telt, én megkóstoltam, majd elmentem klotyóra. kicsit nekiálltam izgulni, amikro másodszor is. mi ez? a zselatin fosat? de hát még jó volt! ez csak zselatin. biztos a bloodymary az oka. mi van ha mégsem? íg ytipródtam, mire megérkeztek a szüleim a tortáért, és én nem tudtam mit csináljak, rákenjem a zselatint vagy sem? végül is mutter megnyugtatott és rákentem. nem lett senkinek semmi baja. ízlett a torta, sztár voltam.

sisak
megvettem. ez most nem 20eezr volt, csak 15... + a szórakozás amiben részem volt a boltban.

birsalmasajt
a birslekvárhoz birsalmának kb 2/3-át használtam fel. a maradék szombatra jobban beérrrett, így kihasználtam az időt, s elkészítettem a sajtot. kevergettem az átpasszírozott gyümölcsöt, és vártam, hogy mikro lesz barna. de az inkább kifehérdett, mint bebarnult. aztán hozzáborítottam acukrot, namondom, most biztos bebarnul, ahogy karamellizálódik acukor. ám acukor nem karamellizálódott, s túlfőzni sem akartam (mert túl lehet), levettem a tűzről és kiadagoltam tálkákba, tányérakba. most akonyhaszekrény tetején pihennek, és bízom arokon előrejelzésében, miszerint idővel be fog barnulni (oxidálódik). mert hát mégiscsak jobban néz ki vrösesbarnán, mint sárgán.

tortakarika
ez hasonlóan hosszú lesz. olyan megmosolyogtató volt az egész délütánom. mintha mindenki szövetkezett volna az érdekemben.
a csepel művekhez kellett kitekernem a cukrászbolthoz: écsy kft. a szabadkikötő úton alig volt autó, jól lehetett haladni. a csepel művekhez egyből odataláltam, ám az écsyékhez nem. elkavartam a központi úton rossz irányban. ezt nem bántam, mert jó volt az út. majd rápillantottam a házszámokra, s ekkor jöttem rá, hogy rossz irányba tartok. vissza. ratyi macskakő, hiányos, szar út. 1x csak vége van a központi útnak. találtam 3 embert akik azt mondták, ők se tudják hol van, de legrosszabb esetben a postások megondják, s elmagyarázták, hol a posta. köszönte (szépen) , majd elkezdtem visszafele araszolni. rá is leltem az écsy táblára. a bolt meglepően kicsi volt, a főnök dolgozott, elnézést kért. 5 centis tortakarika nincs, csak 6-os. jó lezs? akkor ad kedvezményt. ha már 1x idejöttem a nagyvárad térről. vettem még habkártyát meg habzsákba csövet. áhh, akkor már ad ezekre is. kerestem deklit. az most nincs, tudja ált. megrendelésre csináltatunk ilyeneket. de ott volt 1 cégnek 1 mellékterméke, amit a főnök hozott be, hogy hátha tudnak mit kezdeni vele. egy műanyag kerek lap volt, ami ránézésre deklinek tökéletes. csak a d= 22 cm-höz nagy. az écsy úr felhívta a céget, elintézte nekem, hogy fogadjon a főnök. így legalább lesz ingyen deklije, mert amúgy 1 rozsdamentes acél vagy 1000 forintba kerül. köszöntem szépen, boldog mosollyal távoztam, mindenki nagyon kedves és elégedett. én a háziasszony jelzőt kaptam :)
a csepel művek terültén belül bolyongtam tovább. gyorsan odataláltam, csak bemenni nem tudtam. nézegettem az ajtót. hát rettenetes béna voltam, mint későb kiderült, amikor a telefonhívásom után kijött a főnök és lazán nyitotta az ajtót... indítványoztam a tegeződést, hisz kb. 1korú lehet velem a srác.
bementem a műhelybe. az écsy úr tévesen mondta azt, hogy gyógyszergyártással kapcsolatos cuccokat gyártanak (szerintem a műanyag korongon található védőmatrica tévesztette meg: bayer. hát én is így tudtam meg, hogy a bayer cég a tágabb vegyiparban is érdekelt, nem csak a gyógyszergyártásban...), mert ez 1 fémesztergályos műhelynk nézett ki leginkább. olajok, porok, forgácsok, lemezek, szakik.
szóval megmutatta a műanyag lapot. hááát ez nagy. levágja? hát igen, ha nem gond. oké.
azzal elkezdte keresni a cuccokat hozzá. különösen a kést. azt mondta, rendetlen, ha megtalálná, nem lenne ez macera. 10 perc után szóltam, hogy emiatt ne szivassa magát, jó lesz a korong úgy, ahogy van. nem, ha már megígérte, megcsinálja. jó. közben bámészkodtam és vigyorogtam. mit lehet ilyenkor tenni? amikor itt sorra szívességet tesznek nekem. még most is felhúzom a szemöldökömet és csóválom a fejem, hogy jééé.
és én csak 1 deklit akartam venn az écsyéknél...
srác kérdezte, mennyit szeretnék. tulajdonképpen csak 1et akartam, de ha má összekészítette a gépet, akkor lehet több is, hogy az egy korongra jutó fajlagos munkát csökentsük. amikro vagy 6ot megcsinált, mondtam, hogy ennyi elég lesz. meg hoztam még pár nagyobb átmérőjűt is. hogy háláljam meg? sehogy, ha még arra biciklizek (mert ezt az écsy úr is kihangsúlyozta, hogy 1 háziasszony biciklivel:), és kell, akkor menjek be nyugodtan. millió köszönet, áldás békesség, szuperek az emberek!
hát így jártam. ilyen rendes emberek vannak :)
ezek után már nem mentem el kesztyűt vásárolni, mert készülnöm kellett az esti vendégfogadásra.

palóc rizottó
ez az 1. hústartalmú rizottóm. nem sikerült a fénykép... ezért nem írok róla semmit. ha majd 1x sikerül, akkor közzéteszem a receptet. amúgy nagyon finom lett.
a vendégeimnek örültem, nagyon jó volt, mint mindig. azt hiszem, mindenki boldog volt.