utolsó bejegyzés az évben

így van.
nem szummázok, mert nem emléxem, haha.
elhúzok a net világából 1 kis időre. januárban már újra vagyok.
valami még eszembe jutott, de elfelejtettem

vezekelnem kellene

de tényleg.

MA
hogyan lehetséges az, hogy december tizennyolcadikán esik a tetü eső. tegnap 3x áztam el és 2féleképpen: az esőtől. és ugye a berúgás. ma 1x áztam el, és még csak reggel 9 van. gondoltam, tökmind1, hogy bringával jövök, s úgy ázok el, vagy tömeggel (csodálatos: legalább a bkv nem sztrájkol), s úgy ázok el. mert vízálló cipőm nincs. sőt, vízálló dzsekim sincs. viszont van vízálló nadrágom (otthon a szekrényben). tehát esélytelen. juteszembe van nekem parasztvakító sherpa kabátom, ami lehet, hogy vízálló. 1 dolog miatt nem szeretem: túl hosszú, és ha leszállok, gyakran beleakad a nyeregbe. erre nem mindig vagyok felkészülve. szóval szarrá áztam, és minden radiátort igénybevettem a cuccaimnak. nem is érdekel. monnyuk van még gáz az esőben biciklizéssel: ráfolyik az eső a szemüvegemre, ha megállok elkezd párásodni.

és november 28-án belenyúltam a kazánba, elégettem 1 cseppet a kezemet. még mindig nem gyógyult be. majdnem olyan, mint amikor keletkezett a sérülés. valami nagyon nincs rendben velem... öregasszony-kéz...
most igazán megfogad6nám, hogy többet nem biciklizek részegen.
azt se tudom, hol kezdjem. lehet időrendbe szedem a dolgokat, és úgy. ez a logikus.

TEGNAP
volt ilyen kis évfolyamösszeröfi m-éknál. ez negyedévente fordul elő zugló spirituális és gasztronómiai központjában, haha.
nagyon jól sikerült, eztet mindenki beláthassa.
m. olyan májpástétomot hozott össze, hogy meg-szólalt. különbözőek vagyunk, ez megviláglott a májp. ízlelése közben. t. savanykásnk érezte, én édeskésnek. többieket elfelejtettem.
én olyan cuki zsömlécskéket hoztam össze, hogy meg-szólaltak.
én olyan spenótos pizzát hoztam össze, hogy meg-szólalt.
csúszott a bor is. és a pálinkától sem kígyózott bennem a hideg. utólag elemezve lehet, hogy azért nem, mert a bor annyira eltompított, hogy nem érezhettem szarnak azt a pálinkát. nem volt esélyem.
nagyon jót szórakoztunk.
a zugló - toldimozi távolságot nem tudom milyen útvonalon küzdöttem le, csak sejtésem van felőle. 1 biztos: esett az eső. és megittam 1 sört. és hazafele a bicikliúton totyogtam, amikor hirtelen jött 1 taxi, aki nem adta meg az elsőbbséget, én se figyeltem annyira, meg ez a patkófék hogyismongyam nem az igazi... nem is tudom, nekimentem -e, vagy csak 2 centire álltam meg tőle. 1 db-ig álltunk mindketten, majd végre elgurult az utamból. vitatkozni nem akartam vele, hisz a számat se volt kedve kinyitni. meg ittasan... ittasan jobb, ha befogom.
a kapura kurvára figyeltem, hogy ne lökjem neki a falnak az ajtót, ne lökjem neki abiciklit az ajtónak. szerintem nem zajongtam, p.bá mégis felébredt, kinézett az ablakon, és nagyon ideges volt. én meg vitatkoztam vele, vagy visszapofáztam vagy micsoda. arar emléxem, hogy nem csak mi csináljuk ezt a kapuzuhogtatást, hanem más is. ez megnyugtató, hogy nem megint a huligán fiatalok jött le belőle. majd elnézést kérek tőle józanul is. valamit csinálni kell ezzel a kapuval.
nem találtam a lakatkulcsomat. elő kellett kotornom a pótot a fiókból.
felértem a lakásba végleg. nem találtam a pénztárcám. miután kipakoltam a táskámat, rájöttem, hogy a mezemben van. a kulcs is ott volt. a telefont sem találtam. hát kész. az reggel meglett. belkevertem az esőhuzatba. és majdnem beleestem a kádba zuhanyzás után. valahogy sikerült megúsznom. persze ettem, mert nem bírtam megállni, hogy ne egyek.
rettenet.
mikor j/növök ki ezekből a hülyeségekből?!

jó lenne 1 fényképezőgép (nem gondoltam volna, hogy valaha hiányolni fogom az életemből). vagy ha legalább a szkenner itt lenne. akkor nem csak ez a sivár szöveg lenne, hanem képek is. szépen rajzonék, beszkennelném. olyan szépet alkottam, azt is megmutatnám.
még a biciklimről sincs 1 fénykép sem. az asszimetrikus kormány. b. szerint olyan az új bringám, mint 1 gazella. most legyen gizella a neve? van itt vmi szavazógép, megkeresem, és megszavaztatom. vagy legalábbis megközvéleméynkutatom.

a túráról már nem írok semmit. sok volt ez így is.

na, már rég vetettem a betűket a virtuális lapjaimra.

a szabadságomat futkosással töltöttem. nem szó szerint, csak a tevékenységem jellegére utaltam. ugyanis biciklivel futkostam.
ezüstszínű kormányt hajtottam, végül az 5. bicikliboltban kaptam 7főn. beüzemeltük. a. levágta 40 centisre. nem mondom, hogy nem lett keskeny. tehát mit állítok?
szóval a pesti alföldön megbirkózok a tereppel, de mi lesz budán? nem mintha legfőképpen a kormányon múlna. nagyon hamar tologatni fogom a bringát. abban azért bízom 1 cseppet, hogy megerősödök, nem leszek olyan puhány, mint most. semmi izmom nincs. csont, zsír és bőr. kiábrándító. úgy látom, az az utam, hogy konditerembe járjak, és izomzatot fejlesszek mint1 csökkentve a kripliségemet. mert 1ébként nem érdekelne. de hosszútávon bajok lehetnek a nullaizmúságomból.

a biciklis életmód a szombati gyalogtúrán a börzsönyben érződött. ui. mióta nem tömegközlekedek, tehát elég keveset gyaloglok, azóta 1 1xű gyalogtúrától is irgalmatlan izomlázam lesz. fenéktől bokáig. nem gyaloglásra használom a lábaimat, hanem tekerésre, s ezek szerint teljesen más izmokat(?) mozgat meg. hozzátartozik, hogy nz. jóvoltából javarészt freestyle-ban gyalogoltunk, azaz nem turistaútvonalon. elég meredek volt némely szakasz. lihegtem, izzadtam. edzetlen testemnek nem nagyon tetszett. kiábrándító. ha 1x lesz gyerekem, sportoltatni fogom, az tuti. nehogy úgy járjon, mint én.
amúgy gyönyörű idő volt a börzsönyben. laposan sütött a nap. ha rövid ideig is, de sütött. olyan volt, mintha állandóan lenyugvóban lett volna. sok helyen hófoltok tarkították az erdőt. már amennyiben a fehér tarkít. az 1beolvadtszínű térdigérő avart...
meg a keréknyomokban jégtócsák. az érdekes volt, hogy a jégréteg alól eltűnt a víz. amikor ráléptem, csak az üres keréknyomot láttam.
jött velünk 1 kutya is. jól bírta. a végére ő is elfáradt, és álló helyben elaludt (mintha csak magamat láttam volna).
...
holnap folytatom...
még annyit, hogy tegnap ez történt:
király utca#kiskörte. a körtén haladunk. állok a mercis mögött, faszi telefonál. már nem vol tkedvem elégurulni gondolván úgyis mindjárt zöldet kapunk. igen, zöldre váltott, faszi meg se mozdul. a hasonszőrűek ilyenkor úgy robbannak ki. 3 mp-e zöld, semmi. rávágtam a hátuljára, kurvaanyádinduljálmárköcsög magamban. aztán elmentem mellettem. majd utolért, s rám dudált. nem rántotta rám a kormányt nagy meglepetésemre.

nem úgy mint múltkor az üllőin kifele a népliget után. a buszállomás környékén az álló autók és teherautó közt elslisszoltam. majd ők is zöldet kaptak. rajtam és a teherauón kívül 1 árva lélek nem volt a 3 sávban. erre kb sávon belül megelőzött, majd a művelet után 2 sávot váltott balra. ksöz, srác. csak tudnám miért jó centizgetni? ha meg baleset történik véletlenül, akkor meg van a nagy csodálkozás/cserbenahgyás.

mint a mercis, aki nekitolatott budán a parkoló toyotának v mi volt az, majd szépen tovagurult...

hát semmi

különös nem történt tegnap.
tesómmal 1xre jöttünk el a nagynénénktől. azut mondja, próbáljuk meg a mária v milyen térnél azt az ismeretlen utat. angyon remek volt, mert 1 idő után macskaköves lett és 1re meredekebb, vissza keleltt váltanom. jó hogy a kázmérral voltam, mert a másikat tol6tam volna. tesóm meg úgy száguldott a fixivel felfele, hogy váltós biciklivel a nyomába sem értem. csodálkozok és dühöngök, hogy bennem miért nincs ennyi erő vagy nemistudomezmi...
ráadásul úgy leiizadtam, mire a wekerlére értem budáról, hogy a munkahelyemnél tartott 5perces csomagbővítési-szünet eljárás után nagyon kellemetlenül éreztem magam a hideg menetszél és a testemen csordogáló izzadtság koszorújában. a sapkám olyan vizes lett, mint nyári túrán. szerintem nincs olyan lélegző anyag, ami olyan ütemben tud lélegezni, mint én izzadni. legalább ennél gyorsabb vagyok.
ck. nagyon cuki volt. meg édes.
a karácsonnyal kapcsolatban nem állapodtunk meg semmiben. de szinte szakértőnek tekinthetjük magunkat fenőacél és szarvasgomba ügyben.

és minek olvasok én mindig a magyar agrár halódásáról?! jó ez nekem?! nem. ááááá

vettem ezt a subzero aláöltözetet a tengerszemben 5 ropiért. jó nagyon. csak megint az a baj, hogy a derekánál olyan kurva nehezen szárad, mint a többi. és az a legveszélyesebb. oda folyik a sok izzadtságcsepp, és elázik az anyag, és nehezen szára. mit csináljak? ááááhhhh

csinálják a melóban a budit. felxszag van. ez nagyon idióta 1 szó. felxszag. pfúúúú. mindent kibontanak.

csak ezt a tetü nápolyit ne ettem volna meg. kaptam. és ahelyett, hogy vettem volna 2 zsömlét, megettem majdnem 1 zacskó nápolyit. a gondolatától is forog a gyomrom. minek követek el ilyen hibákat? a nagy igényes gyomrommal... ehhhhh

elhúzok szabadságolni, gyűjteni sok érdekes történetet, ajd az összes emlékemet hazavágni hirtelen nagy mennyiségben elfogyasztott sörrel. jövőkép az van.

kabaré

tegnap a szilveszteri rádiókabaré felvételén voltam.
könnyesre nevettem a szemem. nagyon jó volt. sajnos 1 poént sem tudok idézni. hallgassátok meg szilveszterkor vagy január 3-án az ismétlést.
amikor megjelent litkai gergely, örültem, hogy ő vezényli majd le az estét. ám ketten nyomták trunkó barnabással. szerencsére litkai gergely sokkal többet szerepelt. annyira jó. mindig olyan vicceseket mond. és az a stílus... i., jó hogy kitaláltad, hoyg kabaréba járjunk időnként!
badár sándor csalódás volt, nem nagyon erőltette meg magát.
áhh, nem is írok többet, mert úgysem tudom visszaadni.

du. voltam 1 szakmai előadáson. mivel kialudtam magam, feltételeztem, hogy nem fogok elaludni. rosszul. ugyanis szinte végigaludtam az egészet az előadó és még másik 5 ember társaságában úgy, hogy videofelvétel is készült róla. nem tudom, mi van velem: ha beülök 1 előadásra kipihentségi állapottól függetlenül folyton elalszok. jobb esetben csak pár percre. nagyon gáz. mintha nem tisztelném az előadót. de nem tudok parancsolni magamnak. aludtam én már el nobel-díjas előadásán a 2. sorban...
lehet azért van, mert annyira nem ál közel hozzám a téma, nem értem, és kikapcsolok. mert pl rádiókabarén nem aludtam el. és a cukrász órákon is csak ritkán.

állandóan élelmiszerekről, főzésről olvasok. el tudnék egész nap lenni ezzel.
...

bbb 7vége

fényképes beszámoló itt

azaz budapest-bécs-bratislava

n. találta ki az egészet. hogy menjünk el szlovákiába elkölteni a maradék koronáinkat. végül is nayg 5letelések közepette a 7800 ft-os bp-bécs kirándulójegyet választottuk, hiszen 1) ebben benne van a tömegközeledés az osztrák fővárosban 2) karácsony környékén még szebb bécs, ezért meg kell tekinteni.
nos én bécsben még csak átutazóban voltam, tehát fogalmam nem volt róla, hogy milyen. n. navigált, én csak szaladtam, mint a bírkák, azt se tudtam merre járok 2 napig. mindig így szoktam. csak megyek. mondják meg merre, és én megyek. nem vagyok az a térképértő fajta. nagyon nehezm ültetem át a 2 dimenziós képet a valós 3 dimenzióba. így van ez. nem lehet akkor aagya mindenkinek mindenhez. ezen kár bánkódnom, bele kell nyugodni (elfogadni), hogy ilyen vagyok és kész. van női meg férfi agy. hiába néznek olykor még mindig fiúnak, attól még olyan női agyam van, hogy nem győzök csodálkozni.

na a rizsát félretéve csak a lényegre koncentrálok. ígérem, párszáz sornál nem lesz több.

amint írtam, csütörtökön kikészítettem magam, amit a péntek reggeli télapószereppel tetéztem.
ezek után a pénteket úgy terveztem, hogy korán lefekszek, hiszen szombaton hajnali 4-kor kell kelni, mivel a vonat bécsbe 5.55-kor indul. jól haladtam, mert 9-kor már vízszintesben tudtam magam, szépen összepakolva, felkészülve. természetesen
500 kilónak éreztem a deutériumot (deuter hátizsák), ami az idő előrehaladtával már 1000-nek tűnt, ugyanis a huncut lumbágó megkörnyékezte kripli testemet. azért még péntek du. felmostam. nem kifejezetten használt a derekamnak a házimunka...

sikerült ingyen kijutnom a keletibe a 76-os troli segítségével. most tudatosult bennem, hogy létezik ez a járat. ez jó, mert csak 1 megállónyit kell legyalogolnom, ha a keletibe érkezik a vonatom, és így átszállás nélkül letud6om a lakásig vezető utat.
reggel gondolkoztam, hogy melyik cipőmben menjek, végül is a rózsaszín meleltt döntöttem, a szép bőrcipőt a dobozában hagytam- gondolván nem illik a sportos parasztvakító sherpa kabáthoz.
n. megérkezett a keletibe, közölte, hogy necces volt az egészségi állapota, de anyukája kijelentette, hogy nem gond, ha ő (n.) lebetegszik, legfejjebb eljön ő (anyuka) velem a 7végi kirándulásra. nevettünk, eljátszottam a gondolattal, mi lett volna, ha n. tényleg beteg, és várok a pályaudvaron, s minden előzetes értesítés nélkül megjelenik n. anyuka, hogy akkor indul6unk. pár pillanatig biztos nem jutottam volna szóhoz. de hát vicces lett volna, hiszen n. mindig viccesen írja le az anyukáját. párszor ugyan találkoztam vele én is, de azért nem mond6nám, hogy ismerem.

n. mondta, hogy ő másfél órát aludt az éjjel. ezen nem lepődtem meg, mert mindig így szokott tenni kirándulások előtt. sőt gyakran kevésbé kialudva jelenik meg. ez annyit tesz, hogy végigalussza a vonatutat (én meg unatkoz6ok). és könyvet sem pakoltam be, mondván minek cipeljem. végül is szükség nem volt rá, mert a bp-bécs táv nagyrészét én is átaludtam.
szerencsére nem teljesen, mert láttam 1-2 szép dolgot a vonatablakból. igen, ez olyan vonat volt, aminek ki lehet látni az ablakán, és megfelelően fűtik. és kb. ugyanannyiba kerül, mintha hazautaznék vasba. máv: feel the difference.
1. szép dolog: a vetésen eszegetnek az őzek, háttérben tündérköd*, felettük fényes kék ég. olyan hangulatos volt látni ezt a talajközeli ködöt. az egész táj ilyen volt. felülről nézni ezt a pár méter vastag ködöt olyan mintha repülőről nézném a felhők alól kibukkanó tájat.
*tündérköd: nem tudom, lehet ez nem is tündérköd, de mindig úgy gondolom, hogy az ilyen természeti jeenség a tündérköd. ui. a bobo gyermekújságban volt 1x 1 rész, amiben ilyen volt, a boszi vagy ki csinálta/fújta.

2. szép dolog: ez nem szép, hanem vicces. háztetőn 4 munkás áll sorban, s néznek kifele a vonatra. áhh, ez így nem vicces. látni kelett volna őket, ahogy ácsorogtak a tetőn...

útravalóul még péntek este megforraltam 1 üveg bort, amit szombat hajnalban felmelegítettem és palackoztam. n. adagját 1 sokszorhasznált borsodis flakonba (mondtam is neki, rengeteget látott már ez a flakon, volt benne még vizelet-minta is), sajátomét a biciklis kulacsomba. na ezt nem kellett volna, ugyanis teljesen beszívta a műanyag a forraltbor aromáját, s belőle tiszta vizet kortyolgatva is enyhe kompótízt érzek most. arról nem beszélve, hogy a forraltbor meg beszívta a műanyagot, és műanyagízt éreztem forraltborivás ivás közben.

bécsbe majdnem 4 óra alatt ért el a vonat. tele volt utassal. én meglepődtem, hogy milyen sokan vannak.

wien-westbahnhof. itt valami kiárusítás volt. jöttek a közlekedési válallattól emberek többszáz táblával, s azkat adták el. volt ott utcanév, villamostábla stb. csak néztem. vettem volna én is, de egész nap nem akartam cipelni, így hát párperces bambulás után otthagytuk őket.
a naschmarktra indultunk metróval. végre úgy tömegközlekedhettem, hogy volt érvényes jegyem, nem azon kellett paráznom, hogy mikor jön az ellenőr.
végignéztük a piacot, és elcsodálkoztunk, hogy mennyiféle növény meg állat van, amiket nálunk nem lehet kapni. a sajtbolt tetszett a legjobban. végül nem vettünk semmit, mert ki a fene akarta cipelni?
megnéztünk 1 szakácskönyvboltot. volt ott minden. tudtam volna választani. csak beleszólt az ár és a tömeg. könyv nélkül nem akartam távozni, így vettem 1 kicsit, vegetáriánus rizottók vannak benne. elkezdett érdekelni a téma.

kitelepítettek valahova egy karámot, rengeteg szalmával, 2 kismalaccal, 1 birkával és 1 kecskével. na az haláli volt. amikor a barna kismalac nekiállt vakarózni. hozzádörgölte magát az etetőhöz, de tök sokáig. annyira mókás volt, ahogy dörgölőzött. aztán a fekete kismalac is ezt csinálta. majd' szét-vetett a nevetés. ekkor úgy éreztem, hogy már meg-érte elvonatozni bécsbe. filmbeillő jelnet volt. amúgy fogalmam nincs miért szórtak szét annyi szalmát oda, amikor ez a 4 állat viszonylag kis helyre volt beszorítva. lehet a gyerekeknek tették ki. ők jól elvoltak, szórták szét a szalmát, futkostak benne. a malac meg lendületesen vakarózott.

ilyen lámpát ki látott már?



a lényegre térve: megkóstoltuk, hogy csinálják az osztrák kollégák a forraltbort a karácsonyi vásáron. jelentem jól. nem spóroltak ki belőle semmit. ittunk 1orangepuncsot is. bódult állapotban kerestünk valami húsmentes evőhelyet. ebből nem sok volt. török bevándorlók osztották az olivabogyós spenótos szendvicset és a raclette-t (ez annyi, hogy barnakenyérre rádobnak 1 olvasztottsajtot. egyszerű és finom). a pultban szimmetrikusan helyezkedtek el az ételek, a bal oldalon 1 fiú, a jobbon pedig 1 nő osztotta az éhező beleknek a tápot. sokáig figyeltük, hogy küzd a nőci a sajtforgatóolvasztó szerkentyűvel. végre elkészült, s mondtam volna, mit kérek, erre ránéz 1 faszira, és kérdezi, mit ad6... elfutott a méreg, dühöngtem 1et n-nak, mivel annyira nem tudok angolul/németül/törökül/olaszul, hogy nekiálljak az eladóval vitatkozni. mondtam, hogy én itt nem eszek, basza meg, és legközelebb rózsaszín hajjal jövök, hogy feltűnjek, és kiszolgáljanak, ha rajtam van a sor.
gyorsan lnyugodtam, mert beláttam, hogy máshol nincs húsmentes étel. így visszaballagtunk, csak a srác oldalára. itt megkaptuk a magunkét, haha. tök finom volt.

róttuk a várost egész nap, annyit gyalogoltunk, mint 1 túrán. csak itt aszfalt és beton volt a talpunk alatt föld helyett.
bécs elegáns- így mondanám. nem éreztem magam olyan otthonosan, mint 1 olasz városban. nyilván a viszonylagos hideg is közrejátszott ebben. amúgy jó idő volt, se csapadék, se szél.
kivilágítva minden (fényszennyezés), csillogó arcok meg kirakatok. elég frusztráló amúgy, hogy 3 óra vonattal, és 1 teljesen más világ. a komcsi rendszer mély nyomokat hagyott az országunkban, gyakran úgy látom, hogy javíta6atlan változások ezek. rossz látni, hogy hol tartunk, és hozzánk csak a szemét jön be, meg semmire nincs pénzünk. ott meg az angol kamaszok nézik a divatos menő cuccokat a kirakatokban, és meg is veszik, pedig jövedelmük sincs, a szüleikből élnek. ami nekik természetes, az nekünk drága. olvasom az új szakácskönyvben, hogy a rizottó 1 gyors és olcsó kaja. belepillantok a hozzávalókba: 10 dkg reszelt parmezán 250 g olyan rizshez, ami nálunk csak a speckó boltokban kap6ó... úgy le vagyunk maradva. ez a legrosszabb, hogy látom máshol mi megy. valamit tennem kell, hogy más legyen. persze. ezt minden nap elmondom és nem teszek semmit, csak a kérdést, hogy miért nem születtem olasznak stb?! versenyképtelenség mindenütt. valóban így van? vagy van halvány remény?

végzett cukrászként a szívem a sacher cukrászda felé húzott. n. mondta, hogy szerinte a demel jobb, oda térjünk be kis sütikére. a sacherba csak bepillantottunk. rengetegen voltak, álltak sorba a tortákért és 1éb ajándétárgyakért. jól megmarketingelték ezt, van itt minden (plüssálat, hotel, torta, szalvéta, kötény). mellesleg a vécésnéni (csaj) is 3 nyelven tud.
a demelben még többen voltak, így feladtuk abban bízva, hogy majd vasárnap kevesebb ember közt kell átverekedni magunkat, hogy megkóstolhassuk csodás sütijeiket. annyit láttunk, hogy szépek.

wien-südbahnhofról indult este 6 körül a vonat pozsonyba. ez is tele volt. az odautat végigaludtuk, mert kikészítettük magunkat a sok gyaloglással.
pozsonyban téli hideget éreztünk. itt már nem tömegközlekedtünk, hanem gyalogoltunk mindenhova. az állomás mellett pár nonstop büfé. az autentikus hangulat megvolt. lepukkantság, kockaépületek, 1ből otthonosabban éreztem magam.
a szállásunk egy régi épületben volt. a recepciós lány úgy beszélte az angolt, mintha az anyanyelve lett volna. ez is frusztrált: mikorra leszek képes így beszélni angolul? 1 rasztás pirszinges lány volt amúgy. nagyon kedves. nekünk nem nagyon kellett szólni semmit sem, ő csak hadart. azon gondolkoztam, ha valakinek az arcán van pirszing, akkor azt mindenki automatikusan bámulja? én hozzá vagyok szokva, de nem tudom eldönteni, hogy vajon látszik -e rajtam mégis vagy sem.
a szálláson sárga szobafalak voltak meg kockás ágynemű, antikolt ajtók, szép színesek. szerintem hangulatos volt.
este 8 után a nyakunkba vettük a várost. pozsony is megváltozott. tele van puccos helyekkel, a sör ugyanolyan drága, mint itthon- nem jártunk jól az euro közeledtével. ettünk valami helyi cuccot: sütőporos tésztának véltem, amit grillrácson sütöttek meg, rá hús, és a fogyasztó önállóan tehette rá a savanyúságot/kecsapot/mustárt/szeletelt vörösahgymát. ez nagyon jólesett. az 1. forraltborunk pocsék volt, nem hozta a bécsi színvonalat. esés. ez van.
sasoltunk, mászkáltunk, a talpunk majdnem elkopott, mire találtunk 1 helyet, ami megfelelőnek tűnt a sörözéshez. mert ha 1x már szlovákia, akkor sör. a belseje 1 hajót idézett. 1 sört ittunk, mert n. elaludt. a kiszolgáló személy nem volt kedves, úgy ítéltem meg, hogy nem vagyunk neki szimpatikusak, különösen én. én ált. úgy gondolom, hogy tuti nem vagyok szimpetikus x, y, z-nek.
hazakászálódtunk. én sem voltam túl friss, nem okozott problémát az elalvás. az alvás inkább, ui. volt részem 2 rémálomban.
mozgolódni nem nagyon mertem, mert féltem, hogy jön a lumbágó. igaz lefekvés előtt vettem be gyógyszert, ami 6ásosnak bizonyult.
a szobánk 7ágyas volt, amikor éjjel megérkeztünk, 2 ember már aludt.
reggel láttam, hogy itt fiúk-lányok vegyesen vannak, és valamelyik későn érkező beletett a papucsomba 1 szemüveget azt gondolván, hogy az enyém. de nem. én a cipőmbe tettem a sajátomét erősen koncentrtálva, hogy bele ne lépjek majd. annyira nem izgultam, mert nem voltam részeg, hogy ne emlékezzek.
a reggeli másodszori fogmosás sem pucolta ki a számból a hagymaszagot.

sokat őrlődtünk, vajon mennyire érte meg eljönni, elkölteni a pénzt, s mondtam n-nak, ha majd a beszámolót írom, akkor hazudok: mennyire szuper 7végénk volt.
egésztestes izomlázam lett, a hátamat nyomta a zsák, és abban reménykedtem, hogy a nap folyamán sikerül berúgnunk vagy legalább becsiccsentenünk, ha 1x többeknek megígértem.
felsétáltunk a várba. nem sokan mozogtak az utcán. szinte csak turisták voltak, a helyiek aludtak vagy nemtommi. a vár szépen meg van csinálva. most is dolgoznak rajta a munkások, éppen verték le a vakolatot ottjártunkkor. szép idő volt, jó kilátással. elcsodálkoztam, hogy mennyi templom van pozsonyban. leálltam, és anélkül, hogy a fejemet elfordítottam tizet számoltam meg. a látkép: balra a régi (bel)város-->duna-->kémények iparidúrva-->lakótelepek-->szélerőművek.
az 1ik udvarban 3 macska üldögélt. 2 barnsácsíkostarka meg 1 fehér kandúr. n-nak szóltam, hogy fényképezze le, ahogy az balakban bámulnak, de mire odajött, felkeltek. szó nélkül vagy a cicc ciccre jöttek -e oda, nem tudom. ekkor látszott, hogy a fehér csak messziről és hátulról aranyos, közelről igen furcsák a szemei. azért megsimogattam, hozzádörgölőzött a lábamhoz. rámhullatott 1000000 szőrszálat, és csupa por lett a fekete nadrágom. a mocskos macska, haha. otthon is elő szokott ez fordulni télvíz idején, amikor a macskák a kazánháznál melegednek. tiszta szürkék olyankor a sok hamutól. ha rájuk vágnék, úgy porzanának, mint a szimplakert heverői és székei.
ahogy csorogtunk lefele a várból, láttunk 1-2 aranyos utcácskát. erre emlékszem, hogy az 5 éve is tetszett. a sörnélküliség nem hagyott nyugodni.
bezúztunk az 1ik karácsonyi vásárba, és megettünk 1-1 kápsztával töltött valamit meg fokhagymás sajtos palacsintát, puncsot ittunk hozzá. így már neki lehetett állni a komolyabb sörözésen gondolkodni.
sok vesződséggel járt, mire találtunk 1 nekünk tetsző helyet. de előtte még beugrottunk 1 kiállításra. úgy volt hirdetve, hogy dizájnerek munkái. mondom n-nak, nézzük meg. szerencsére nyitva volt. nagyon jó fényképek voltak, akadt köztük sok nevettetős is. sokáig nézegettük őket. aztán áttértünk az 1edi készítésű bizbazokra. vettünk kitűzőket. nagyon 5letesek voltak, minimum 10et megvettem volna belőlük. nézzétek meg!
úgy meg voltam elégedve, hogy ilyenformán véletlenszerűen találkoztunk a kultúrával. örültem, hogy mégsem hagy annyira hidegen. mármint a kultúra.

ezek után betértünk a pubba. ahol a szakács a pincérekkel társalgott vendég híján. és 1 zsömlébe fogpiszkálókat bökködött. hiába nem főzött, az étteremszag belengte az egész helyiséget. így van ez. bezzeg a cukrászműhelyben nem lesz büdös az ember, de 1 étteremben... hajaj.
a pincér természetesen itt sem volt kedves. mi maradtunk ketten, miután elmentek akik előttünk érkeztek. n. mondja, hogy a szlovák kolléga is panaszolja ezt, hogy saját hazájában nem kedvesek a vendéglátósok, vágják a pofákat, mintha valamit is ártottak volna nekik a vendégek. mind1, elröhögcséltünk, sűrün látogattuk a budit, s megittunk 3 sört. nem mondom, hogy nem ütött fejbe... ennek eredményeképpen alkalmasnak találtuk a helyzetet, hogy nz-t és kv-t megcsörgessük.
elszámoltuk magunkat, s amikor a pincérnő kihozta a számlát, látszott, hogy még 50 korona kell. n. kiment 1 automatához, hozott 1 százast. szépen összeszámoltuk az apróinkat is, és amikor jött újr a nőci, odaadtuk. meglátta az aprót, elkezdte csavargatni a fejét, pofákat vágott természetesen, majd belesöpörte az egészet a brifkójába, és elviharzott.
na, hát ettől mindig kiakadok, hogy nem csak a hajléktalanoknak nem pénz az apró, hanem a vendéglátósoknak sem. az is ugyanannyit ér, nem? máskor meg az apró kell nekik. hát basszák meg. megérdemelte volna ez a pincérnő, hogy kevesebbet adjunk.
az a bankautomatás hossazbbítás plusz 50 koronát eredményezett. kirohantunk a vásárba, s megittunk még 1-1 puncsot (nem volt olyan jó, mint a délelőtti) belőle. természetesen így lekéstük a vonatot, s még 1 órát kellett dekkolni a városban. jókedvvel tettük. megnéztünk 1 parkot. gondol6játok, milyen. csupa retróság meg beton. az állomáson beslisszoltunk a budiba ingyen. a vécésbácsi utánunk kiáltott, de becsapódott az ajtó... nem maradt 1 db koronánk sem. azért előkészítettünk neki 50 centet, ami kb megfelelt a budidíjnak, de kijöttünkkor nem rohant utánunk, így megtartottuk magunknak.

a vonat ismét tele volt utasokkal. végigaludtuk a wien-südbahnhofig vezető utat. alvás után mint akit agyonütöttek, úgy kelek fel, de sebaj. az életet nem a forraltbor, hanem a demel cukrázzda tartotta bennem.
miközben sietve kerestük, felvettem 1 nő kesztyűjét, és visszaadtam neki, mert elhagyta. nagyon hálálkodott, mosolyogtunk 1másra és haladtunk is tovább. meglett a demel. elég sokan voltak, de végül a pultnál sikerült 2 helyet találnunk. kicsit bonyodalmas volt, mire a sütikhez jutottunk. tanakodtam magamban, hogy melyik 2-t válasszam, végül az eszterházy meg az annatorta mellett dönöttem. az előbbi választás nagy hiba volt, nem kellett volna összehasonlítást végeznem az itthoni eszterházyval. ugyanis ez vajkrémmel volt töltve és száraz volt a tésztája, meg az egész 1 nagy gejl. 3,90 euroért. legalább jól nézett ki... mi azt tanultuk, hogy az eredeti eszterházy tejszínkrémes és nem vajkrémes. ez is megosztja a szakmát. csalódás volt. a daubnerben 10000000000x finomabb, ott képes vagyok megenni belőle 2 szeletet is. az annatorta nugátos volt, elég tömény, abban nem volt hiba. szerencsére kaptunk hozzá vizet. ilyen nagytöménységű édesség elfogyasztása után elgondolkodom, hogy biztos cukrász akarok -e lenni egyszer.
a demel után már nem csináltunk semmit, csak visszametróztunk a westbahnhofra, és felültünk a vonatra. időben érkeztünk, így volt helyünk. mert ez a vonat is dugig volt.
aludni nem tudtunk, mert oylan gyönyörűen kialudtuk magunkat pozsonyban. én sűrűn lapozgattam a rizottós könyvet, ám nem gazdagodott tőle a némettudásom. 1 örökkévalóságnak tűnt, mire budapestre értünk.

na, hát ennyi.
és újra átad6tam magam a bp-i tömegközlekedés stresszes ingyenes igénybevételének. bár a troli este 11-kor nem az a fajta jármű, ahol hemzsegnének az ellenőrök.

fényképes beszámoló itt

télapó vagy mikulás + tegnap este

szanfransziszkó: olyan jót rajzoltam, de nem tudom idetenni...

akkor tartsuk az időrendet. először a tegnapi borbála névnapról:

na az úgy volt, h nem nagyon siettem haza, de a végén sietnem kellett. a nemsietésnek sietés a vége. szóval az esőnadrág nem ázik be, csak a rácsapodó eső lehűti, és ettől olyan mintha beázott volna. tegnap nem áztam szarrá, juhéjj.
a piacon vettem mazsolákat. a vissazjáróból az aprót besöpörtem a pénztárcámba, azzal elindultam kifelé, mire utánamkiabált a srác, hogy a visszajárót ott felejtettem. jah, a papírpénzt a pulton hagytam. örömmel láttam, hogy elállt az eső. otthon kapkodás, vasalás, átöltözés. irány a toldimozi. 4 hete voltam ott. a születésnapomkor.
a lakók közölték, h esik... na, remek. csak sztitált, de így is elég vizes lett a nadrágom. a kamásli valamennyire megvédte a cipőmet. de olyan jó meleg volt a toldiban, hogy megszáradtak a cuccaim. mondjuk volt rá bő 6 órája...
kipróbáltam a labdánülést. hát, én ezen is tudok görnyedten ülni. és érzem a derekam. nem akarok beteg lenni, nekem holnap szuper 7vége kezdődik. nagyon szeretnék örülni 2 napig. mingyá bőgök. bőg a kripli...
én nem tudom hány sört ittam meg, de már a másfelediket éreztem a szemeimben. aztán lehet, hogy előbb is felszabadított bennem valamit, mert zokniban mászkáltam 1 db-ig. olyan jókat beszélgettem. csak tudnám mit... bizonyos részekre emléxem. arra is, hogy értem haza. sajnos elkövettem 1 hibát: nekiálltam vacsorázni. mondjuk a fél 2kor való vacsorázást inkább evésnek mondanám. nem is tudom milyen kenyeret ettem. próbáltam villanyfénynél eldönteni, hogy vajon penészes -e. mert több mint 1 hetes ez a kenyér. inkább másfél. de nem láttam rajta semmi ártalmasat. ha meg láttam volna, akkro 1ből duplaanyit.

szűk 3 óra alvás után keltett a telefon. hogy eljátszam a mikulás szerepét ck-nak. gondoltam korán érkezek majd. korán persze, mivel nem 5-én reggel szokás. azt kihagytam aszámításból, hogy sok a nyugger tesómék társasházában, nem is tudom, hogyan képzeltem, hogy majd nyitva lesz a kapu reggel 6-kor. az utam 3/4-énél jutott eszembe, hogy a sajátkészítésű textilcsimmából kimaradt az ugróbéka. azért megtettem a 11 km-t és ekkor találtam zárva a kaput. úgy döntöttem, hazamegyek a békáért, az időmbe belefér, legalább letekerem a vacsorát, és 7 körül csak nyitva lesz az ajtó.
hazafele hátszelem volt. csapadék nulla. ezt szeretem. olyan volt a körúton tekerni, mintha este lett volna, és nem hajnal.
felvettem a békát 6.45-kor s újrakezdtem a napomat. röhögtem is, hogy itt biciklizgetek, miközben alud6tam volna, ha nem akarom eljátszani a mikulás szerepét. hiába, mindig is tudtam időzíteni.
szóval odaértem tesómékhoz, bepakoltam mindent a csizmába, belopóztam, és odaállítottam az ajtóba, majd kiosontam. senki nem látott semmit.
muszáj volt bemennem az intersparba némi c vitaminért. ez 2 doboz hohes c-t jelent. jah, néha veszek ilyeneket. hátha tisztul a szervezetem. mi tagadás, voltam már jobban is. az alvás kevéssége miatt van ez, nem az alkohol soksága miatt (gyönyörű volt ez a mondat). ma korán lefekszek. de addig még 1000 a dolog. a legfontosabb: koronát kell váltanom.
persze a legfontosabb nem ez, hanem az. (haha)
...hogy a derekam ne lázadjon ellenem. mit vétettem, hogy jönnek a nyavalyák? azt hogy elmúltam 30? már ez is vétek? jó lesz magamba szállnom. nagyon nehezen megy. segítség... elhaló kiáltás a virtuális világban. hányan lehetünk még így?

a béka ck-nak nagyon teccciiiiiiiiiiiiiiiik :)

és valóban...

...kriplinek tűnök még a saját szememben is. a hááátam, a derekaaaam...

tegnap megnéztem az on home boltot. csak azért keveredtem oda, mert tömeggel mentem munkába, a kk-t otthon hagytam, mert előző este olyan szionten szarrá áztam, hogy még a dzsekim sem száradt meg. és ideges voltam. de túléltem a bkv-t. ma már biciklivel újra. reggel lementem pizsamában láncot olajozni. hát gratulálok magamnak, tönkretettem ezt a hajtásrendszert majdnem annyira, amennyire lehet. remélem, még bírja 1 db-ig. amíg nem találok 1 rövidebb kormányszárat az új biciklimre. a nyregről majdnem lemondtam.

szóval besétáltam ebbe az on home-ba. tudtam, hogy nem az én pénztárcámnak való, mert 10 ropinál kezdődik a kisgyerekméretű babzsákfotel. ez 1 babzsákfotelterítő munkaközösség. magyarok a cuccok, ám eredetileg ababzsákfotel olaszországból jön. a lány nagyon kedves volt, mosolygott, jó volt ránézni. szépen elbeszélgettünk. mutatott tapétákat is. azok is nagyon szuperek. kicsit textiles beütésűek. megtartom emlékeimben a boltot. kár, hog yilyen kibaszottdrága. mármint nekem. és varrni sem tudok.

és esik ez a tetü eső. ma megint szarrá áztatom magam. nem hiányzik ez nekem, amikor boltoznom kéne ezerrel.

tegnap agyaloglásom sikeres volt, sok kedves emberrel találkoztam, és láttam 1 csomó.... nem írom le mégsem... vagy igen? igen: meleget. most hogy nem biciklin ülve (=eltávolodva a várostól és az emberektől) közlekedtem, elég döbbenetes volt rájuk csodálkozni, ilyenek is vannak, és felismerhetők. és a megváltozott boltok, színes csillivilli kirakatok. majdnem úgy csodálkoztam rá a városra, mint 1 kisgyerek. a szám tátva-maradt.

...
most ababhagyom. lelkileg felkészülüök az elázásra. ma pedig csak belül akartam...

kripli

ajajaj, mindjárt bőgök: azt mondta a reumatológus, hogy 1 kripli vagyok, nincs ezzel semmi baj, ez 1 genetikai hiba (jó hogy nem azt mondta, 1 genetikai selejt vagyok), lehet ellene tenni: úszni, gyógytornázni 1 életen át. mert nulla az izomzatom. azon csodálkozok, hogy még élek. hiába a biciklizéstől nem erősödik meg a hátam, nem 1enesedik ki a gerincem. lepra hangulat...

eltörpül így a szép 7vége összes öröme. kellett nekem beugranom hozzá. mind1, ezek tények, át kell szervezni az életemet, gyóygtornáznom kell, és kész. lássuk csak: mondjuk élek még 30 évet, az 30*365=10950 napot. ez 10950*20/60=3650 óra gyógytorna, ha 1et 20 percesnek tekintünk. 3650/168=~ 22 nap folyamatos gyógytorna. jó, jó, tudom, hogy 10928 napot meg nem kell gyógytornával töltenem. rendszerességet kell vinni az életembe. mindig ilyen tetü kihívások elé állít az élet. nagyon gonosz. csoda, ha alkoholisták lesznek az emberek?! az albérletben kiváló lehetőségeim vannak megvalósítani ezt is.

najó. legalább 7végén tovább pusztítottam magam: takarítás közben e-vel és z-val megittunk 1 üveg gint. természetesen tonikkal. mert nélküle i6atlan csakúgy mint a tonik gin nélkül. higitóban ismegfürdettem a kezeimet, úgyhogy öregasszonyosabban néz ki, mint valaha. éjjel tömény olivaolajjal kentem be, hátha használ. hát, azu élet ilyen, szépen lepusztulunk külső és belső körülmények összjátékaként.
belát6juk, hogy az ember nem halhatatlan. kinek többet, kinek kevesebbet kell küzdenie az örök vadászmezőkre jutáshoz.

kis bicikliset is. reggel kanyarodok balra nayg ívben a múzeum krt-ról az üllőire. most a villanyoszlopot jobbról és balról is kerüldözik, akik hasonlóan cselekszenek. megyek szépen, erre rám dudál a mögöttem jövő autós. 1ből mi a fasztdudálsz köcsög felkiáltás hagyta el a számat, s most végre hangosan. igazából nem értem, hogy mi volt a baja. csak nem az, hogy nem húzódtam ki az út szélére, hogy a kavicsban gázoljak, hogy neki sávváltás nélkül sikerüljön kikerülnie? a lófaßt, én nem megyek a kavicsban, ha az autósok se mennek. amúgy meg úgyis beljebb keleltt húzódnia, mert ott állt a troli meg 1 másik busz is. minek írtam le ezt? ismét felhúztam magam. amúgy meg leszarom. azt csinálnak, mait akarnak, csak ne üssenek el senkit. rohadjanak a saját maguk által kreált dugóban, hallgassanak az autójukban 90 dB-lel santana-t, közben meghitten bezsélgessenek a lurkóikkal, mit bánom én... majdnem minden nap örömet okoznak nekem így is, hiszen du 4 után beáll az üllői a klinikáktól a ferenc krt-ig biztosan, s annál nagyobb élmény nincs is, mint a 2 kocsisor között elegánsan elgurulni- ez kárpótol mindenért.

reggel gyanúsan szemléltem az üllőit. nem volt beállva, szépen haladtak az autók. nem tudtam hova tenni a dolgot. erre a haller#üllői-ben volt 1 baleset. én később értem oda, csattanást nem hallottam. t. mesélte, hogy ő a villamoson volt fültanúja, és fél óra elteltével még mindig dobog a szíve.

kőszegről meg nem is írtam szinte semmit...
vasárnap takarítás után elindultunk levezetni a feszültséget e., z. és én. végre találtunk 1 helyet, s ismerősök mellé telepedtünk le. nekem nem ismerőseim. na, azok úgy le voltak lassulva, nemtom milyen teát i6tak,. mi meg odazuttyantunk, és pörögtünk, nyomtuk a hülyeséget. pedig színjózanok voltunk. csak pislogtak. sajnos nem vették fel a ritmust.
e-vel snapszeroztunk. snapszeroztunk volna, ha a rengeteg maygarkártyából össze tudunk állítani 1 játékra valót. de a jó lapokat elkoptatta az idő meg a vendégek, rengeteg vii, viii és ix lap volt. ez régen történhetett már, mert ilyeneket látunk a lapokon: zöld hetesre ráírva: zöld ász; piros kilencesre ráírva: piros tizes, stb.

no és ebben a csodás pizzériában székel a város legnagyobb macskája. ez 1 házi jellegű macska, fekete-fehér-vörös színű. nem áll neki rosszul, szépen van mintázva őcukisága. 1 széken aludt. én el se bírom képzelni, hoyg nőhetett meg ekkorára, van vagy 8 kiló. amikor lekászálódott a székről, sőt nem is kászálódott, hanem huppant testtömegét meghazudtoló gyorsasággal (hiába a macskatalp az nagyon szuper), akkor megemeltem, s viszonylag nehéznek tűnt. nem hiszem, hogy negativan befolyásolt volna engem másfél sör és 1 kis unicum elfogyasztása. szóval ottnagytuk azt a puha tüneményt az ivóban. remélem, még találkozok vele. szeretem az efféle macskákat.