akkor tartsuk az időrendet. először a tegnapi borbála névnapról:
na az úgy volt, h nem nagyon siettem haza, de a végén sietnem kellett. a nemsietésnek sietés a vége. szóval az esőnadrág nem ázik be, csak a rácsapodó eső lehűti, és ettől olyan mintha beázott volna. tegnap nem áztam szarrá, juhéjj.
a piacon vettem mazsolákat. a vissazjáróból az aprót besöpörtem a pénztárcámba, azzal elindultam kifelé, mire utánamkiabált a srác, hogy a visszajárót ott felejtettem. jah, a papírpénzt a pulton hagytam. örömmel láttam, hogy elállt az eső. otthon kapkodás, vasalás, átöltözés. irány a toldimozi. 4 hete voltam ott. a születésnapomkor.
a lakók közölték, h esik... na, remek. csak sztitált, de így is elég vizes lett a nadrágom. a kamásli valamennyire megvédte a cipőmet. de olyan jó meleg volt a toldiban, hogy megszáradtak a cuccaim. mondjuk volt rá bő 6 órája...
kipróbáltam a labdánülést. hát, én ezen is tudok görnyedten ülni. és érzem a derekam. nem akarok beteg lenni, nekem holnap szuper 7vége kezdődik. nagyon szeretnék örülni 2 napig. mingyá bőgök. bőg a kripli...
én nem tudom hány sört ittam meg, de már a másfelediket éreztem a szemeimben. aztán lehet, hogy előbb is felszabadított bennem valamit, mert zokniban mászkáltam 1 db-ig. olyan jókat beszélgettem. csak tudnám mit... bizonyos részekre emléxem. arra is, hogy értem haza. sajnos elkövettem 1 hibát: nekiálltam vacsorázni. mondjuk a fél 2kor való vacsorázást inkább evésnek mondanám. nem is tudom milyen kenyeret ettem. próbáltam villanyfénynél eldönteni, hogy vajon penészes -e. mert több mint 1 hetes ez a kenyér. inkább másfél. de nem láttam rajta semmi ártalmasat. ha meg láttam volna, akkro 1ből duplaanyit.
szűk 3 óra alvás után keltett a telefon. hogy eljátszam a mikulás szerepét ck-nak. gondoltam korán érkezek majd. korán persze, mivel nem 5-én reggel szokás. azt kihagytam aszámításból, hogy sok a nyugger tesómék társasházában, nem is tudom, hogyan képzeltem, hogy majd nyitva lesz a kapu reggel 6-kor. az utam 3/4-énél jutott eszembe, hogy a sajátkészítésű textilcsimmából kimaradt az ugróbéka. azért megtettem a 11 km-t és ekkor találtam zárva a kaput. úgy döntöttem, hazamegyek a békáért, az időmbe belefér, legalább letekerem a vacsorát, és 7 körül csak nyitva lesz az ajtó.hazafele hátszelem volt. csapadék nulla. ezt szeretem. olyan volt a körúton tekerni, mintha este lett volna, és nem hajnal.
felvettem a békát 6.45-kor s újrakezdtem a napomat. röhögtem is, hogy itt biciklizgetek, miközben alud6tam volna, ha nem akarom eljátszani a mikulás szerepét. hiába, mindig is tudtam időzíteni.
szóval odaértem tesómékhoz, bepakoltam mindent a csizmába, belopóztam, és odaállítottam az ajtóba, majd kiosontam. senki nem látott semmit.
muszáj volt bemennem az intersparba némi c vitaminért. ez 2 doboz hohes c-t jelent. jah, néha veszek ilyeneket. hátha tisztul a szervezetem. mi tagadás, voltam már jobban is. az alvás kevéssége miatt van ez, nem az alkohol soksága miatt (gyönyörű volt ez a mondat). ma korán lefekszek. de addig még 1000 a dolog. a legfontosabb: koronát kell váltanom.
persze a legfontosabb nem ez, hanem az. (haha)
...hogy a derekam ne lázadjon ellenem. mit vétettem, hogy jönnek a nyavalyák? azt hogy elmúltam 30? már ez is vétek? jó lesz magamba szállnom. nagyon nehezen megy. segítség... elhaló kiáltás a virtuális világban. hányan lehetünk még így?
a béka ck-nak nagyon teccciiiiiiiiiiiiiiiik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése