...kriplinek tűnök még a saját szememben is. a hááátam, a derekaaaam...
tegnap megnéztem az on home boltot. csak azért keveredtem oda, mert tömeggel mentem munkába, a kk-t otthon hagytam, mert előző este olyan szionten szarrá áztam, hogy még a dzsekim sem száradt meg. és ideges voltam. de túléltem a bkv-t. ma már biciklivel újra. reggel lementem pizsamában láncot olajozni. hát gratulálok magamnak, tönkretettem ezt a hajtásrendszert majdnem annyira, amennyire lehet. remélem, még bírja 1 db-ig. amíg nem találok 1 rövidebb kormányszárat az új biciklimre. a nyregről majdnem lemondtam.
szóval besétáltam ebbe az on home-ba. tudtam, hogy nem az én pénztárcámnak való, mert 10 ropinál kezdődik a kisgyerekméretű babzsákfotel. ez 1 babzsákfotelterítő munkaközösség. magyarok a cuccok, ám eredetileg ababzsákfotel olaszországból jön. a lány nagyon kedves volt, mosolygott, jó volt ránézni. szépen elbeszélgettünk. mutatott tapétákat is. azok is nagyon szuperek. kicsit textiles beütésűek. megtartom emlékeimben a boltot. kár, hog yilyen kibaszottdrága. mármint nekem. és varrni sem tudok.
és esik ez a tetü eső. ma megint szarrá áztatom magam. nem hiányzik ez nekem, amikor boltoznom kéne ezerrel.
tegnap agyaloglásom sikeres volt, sok kedves emberrel találkoztam, és láttam 1 csomó.... nem írom le mégsem... vagy igen? igen: meleget. most hogy nem biciklin ülve (=eltávolodva a várostól és az emberektől) közlekedtem, elég döbbenetes volt rájuk csodálkozni, ilyenek is vannak, és felismerhetők. és a megváltozott boltok, színes csillivilli kirakatok. majdnem úgy csodálkoztam rá a városra, mint 1 kisgyerek. a szám tátva-maradt.
...
most ababhagyom. lelkileg felkészülüök az elázásra. ma pedig csak belül akartam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése