kripli

ajajaj, mindjárt bőgök: azt mondta a reumatológus, hogy 1 kripli vagyok, nincs ezzel semmi baj, ez 1 genetikai hiba (jó hogy nem azt mondta, 1 genetikai selejt vagyok), lehet ellene tenni: úszni, gyógytornázni 1 életen át. mert nulla az izomzatom. azon csodálkozok, hogy még élek. hiába a biciklizéstől nem erősödik meg a hátam, nem 1enesedik ki a gerincem. lepra hangulat...

eltörpül így a szép 7vége összes öröme. kellett nekem beugranom hozzá. mind1, ezek tények, át kell szervezni az életemet, gyóygtornáznom kell, és kész. lássuk csak: mondjuk élek még 30 évet, az 30*365=10950 napot. ez 10950*20/60=3650 óra gyógytorna, ha 1et 20 percesnek tekintünk. 3650/168=~ 22 nap folyamatos gyógytorna. jó, jó, tudom, hogy 10928 napot meg nem kell gyógytornával töltenem. rendszerességet kell vinni az életembe. mindig ilyen tetü kihívások elé állít az élet. nagyon gonosz. csoda, ha alkoholisták lesznek az emberek?! az albérletben kiváló lehetőségeim vannak megvalósítani ezt is.

najó. legalább 7végén tovább pusztítottam magam: takarítás közben e-vel és z-val megittunk 1 üveg gint. természetesen tonikkal. mert nélküle i6atlan csakúgy mint a tonik gin nélkül. higitóban ismegfürdettem a kezeimet, úgyhogy öregasszonyosabban néz ki, mint valaha. éjjel tömény olivaolajjal kentem be, hátha használ. hát, azu élet ilyen, szépen lepusztulunk külső és belső körülmények összjátékaként.
belát6juk, hogy az ember nem halhatatlan. kinek többet, kinek kevesebbet kell küzdenie az örök vadászmezőkre jutáshoz.

kis bicikliset is. reggel kanyarodok balra nayg ívben a múzeum krt-ról az üllőire. most a villanyoszlopot jobbról és balról is kerüldözik, akik hasonlóan cselekszenek. megyek szépen, erre rám dudál a mögöttem jövő autós. 1ből mi a fasztdudálsz köcsög felkiáltás hagyta el a számat, s most végre hangosan. igazából nem értem, hogy mi volt a baja. csak nem az, hogy nem húzódtam ki az út szélére, hogy a kavicsban gázoljak, hogy neki sávváltás nélkül sikerüljön kikerülnie? a lófaßt, én nem megyek a kavicsban, ha az autósok se mennek. amúgy meg úgyis beljebb keleltt húzódnia, mert ott állt a troli meg 1 másik busz is. minek írtam le ezt? ismét felhúztam magam. amúgy meg leszarom. azt csinálnak, mait akarnak, csak ne üssenek el senkit. rohadjanak a saját maguk által kreált dugóban, hallgassanak az autójukban 90 dB-lel santana-t, közben meghitten bezsélgessenek a lurkóikkal, mit bánom én... majdnem minden nap örömet okoznak nekem így is, hiszen du 4 után beáll az üllői a klinikáktól a ferenc krt-ig biztosan, s annál nagyobb élmény nincs is, mint a 2 kocsisor között elegánsan elgurulni- ez kárpótol mindenért.

reggel gyanúsan szemléltem az üllőit. nem volt beállva, szépen haladtak az autók. nem tudtam hova tenni a dolgot. erre a haller#üllői-ben volt 1 baleset. én később értem oda, csattanást nem hallottam. t. mesélte, hogy ő a villamoson volt fültanúja, és fél óra elteltével még mindig dobog a szíve.

kőszegről meg nem is írtam szinte semmit...
vasárnap takarítás után elindultunk levezetni a feszültséget e., z. és én. végre találtunk 1 helyet, s ismerősök mellé telepedtünk le. nekem nem ismerőseim. na, azok úgy le voltak lassulva, nemtom milyen teát i6tak,. mi meg odazuttyantunk, és pörögtünk, nyomtuk a hülyeséget. pedig színjózanok voltunk. csak pislogtak. sajnos nem vették fel a ritmust.
e-vel snapszeroztunk. snapszeroztunk volna, ha a rengeteg maygarkártyából össze tudunk állítani 1 játékra valót. de a jó lapokat elkoptatta az idő meg a vendégek, rengeteg vii, viii és ix lap volt. ez régen történhetett már, mert ilyeneket látunk a lapokon: zöld hetesre ráírva: zöld ász; piros kilencesre ráírva: piros tizes, stb.

no és ebben a csodás pizzériában székel a város legnagyobb macskája. ez 1 házi jellegű macska, fekete-fehér-vörös színű. nem áll neki rosszul, szépen van mintázva őcukisága. 1 széken aludt. én el se bírom képzelni, hoyg nőhetett meg ekkorára, van vagy 8 kiló. amikor lekászálódott a székről, sőt nem is kászálódott, hanem huppant testtömegét meghazudtoló gyorsasággal (hiába a macskatalp az nagyon szuper), akkor megemeltem, s viszonylag nehéznek tűnt. nem hiszem, hogy negativan befolyásolt volna engem másfél sör és 1 kis unicum elfogyasztása. szóval ottnagytuk azt a puha tüneményt az ivóban. remélem, még találkozok vele. szeretem az efféle macskákat.