osztrák egynapos 2.

Weissenbach - Hocheck 668 m - Pernitz - Gutenstein - Roher Sattel 667 m - Kleinzell - Ebenwaldhaus 667 m - Hainfeld - Weissenbach, ~ 130 km

ez volt az útvonal.

itten meg a csapat jobbról balra: tesóm, Gábor, én, Viktor, Péter. (nem tudtam ideszúrni a képet. számítgépes tudásom véges... nemtom mi baja. egész eddig mindent így csináltam, erre szerencsétlenkedik nekem itten... html kód. nincs is már itt semmi, csak a szaros szöveg...)

jesszum, már jó régen volt ez a biciklizés, komoly agyi megterhelést okoz visszaemlékezni, ráadásul azóta történt 1 csomó minden, maik szintén a fejemben kavarognak. pl. az eperszedés. de ennek külön bejegyzést szentelek majd, hiszen a lekvárfőzés legalábbis ESEMÉNY, ha nem szent cselekedet.

péter képei
viktor képei

előzmények, pakolás
tesóm már régebben kigondolta ezt a kört a Hohe Wanddal (669 m) 1ütt. a szokásos embermennyiség (tesóm, Gábor, én) mellé még 2t kellett összegyűjteni, hogy olcsóbban kijöjjünk a túrából meg hogy meglegyen számomra az esély arra, hogy valaki lassabb legyen, mint én- bocs Viktor :) amúgy nem voltak olyan nagy különbségek szerintem. {szorri, de inkább folytatom a mindent kisbetűvel írok hozzáállást}
viktor azt mondta, 1 éve biciklizik csak, úgyhogy szépen helytállt. no meg ő hajnalban 30 km-es bemelegítéssel kezdett, azaz gödöllőröl tekert el a népstadioni találkozóhelyig. és aludt vagy fél órát. ebből kifolyólag hazafele az autóban nem nagyon hallatta a hangját.
szóval a critical mass honlapról szereztem a 2 srácot. gyorsan ment, kb. 2 óra múlva már le is pakoltam a hirdetést az oldalról.
pénteken nem mentem sehova. csak pakoltam meg sütöttem kenyeret az útra. kolbászos szendvicsnek alapanyag. és benéztem a hervisbe, hátha tlálok térdmelegítőt. ugyanis nekem még nem volt normális, és igazán hasznos cucc az, ha meleg van, akkor leveszem, hegyről lefele, hidegben meg felveszem. találtam is, leakciózva, 2.500-ért elhoztam. amela szerb pogácsája tökéletes választás volt, agyonkelt a tészta, főcuki is segített az elkészítésben :) ő imád lisztezni. homokozóérzés vagy mi lehet a háttérben.
annyira bezabáltam ebből a kenyérféleségből, hogy azt hittem, kipukkadok, és felfröccsenek a falra.
este fél 11-kor már aludtam is. így az óracsörgés (ami valójában telefoncsörgés) előtt pár perccel frissen ébredtem hajnali 3-kor. nagyon örültem ennek. belát6juk: kipihenéshez nem az alvásidő hossza számít igazán, hanem az elalvás időpontja. főztem magamnak kávét: hiába. sajnos az emésztőszervrendszeremet olyan korán még a kávé sem tudja beindítani. így csak félig volt jó a reggel.

indulunk autóval
tesóm feltette a bicikliket, elrendeztük a cuccokat, és irány a népstadi. megjött viktor. az ő biciklije a tetőre került. aztán péter, az övé a csomagtartóba. nekem mindig izgulás van ilyenkor, hogy vajh miylen emberek is lesznek, működni fog -e köztünk a kommunikáció?
gábort a bah-csomópontnál vettük fel.
weissenbach kb. 300 km-re van pesttől. az úton jól lehetett haladni, és az időjárás tréfálgatott velünk, hol szemerkélt, hol nem, felhők jöttek-mentek. igazán bizonytalanságban tartott minket. csak reménykedni tudtunk acsapadékmentes időben. az időjósok nem jeleztek ugyan esőt, ám a hegyekben sosem lehet tudni.
mire weissenbachba értünk, összeszoktunk valamennyire.

elindulunk biciklivel
időpontok, km-ek számomra ismeretlenek, mióta tönkrement a km-órám vezetéke. valamit kéne tenni az ügyben. bár nehéz eldönteni, hogy mászás közben mi jobb a lelkemnek: az, hogy tudom még kb. mennyi van hátra, vagy az, hogy gőzöm nincs, csak tippelni tudok meg alapozni a sokéves tapasztalatomra, miszerint a hegytető előtt elkezd szélesedni az út és kevésbé lejtős meg máshogy nőnek rajta a fák.
weissenbachban gyorsan találtunk 1 helyet, szépen kipakoltunk, és jött a dilemma: vigyák hátizsákot vagy ne?
viktor helyzete 1értelmű volt: ő trekinggel és csomagtartóval meg 1 oldaltáskával jött. mondtam is neki, hoz6ott volna 2t, és akkor bepakolunk mind hahaha.
én először a mez mellett döntöttem. majd bepakoltam a zsákba, hoyg hideg van, kell még 1 dzseki. tesóm lehülyézett, és aszonta, elég lesz az aldis minidzseki, ne vigyek hátizsákot. 1x szidtam magam, hogy ráhallgattam, de ez még az elején volt, ahol nem szoktam össze a biciklivel meg az időjárással. most legalább nyilvánvalóvá vált, ha viszonyleg nyár van, és nem vár6ó nagy eső, egynapos túrára nyugodtan elindul6ok 1 kulaccsal, 1 megpakolt mezzel meg 1 nyeregtáskával. ezeket vittem: 2 banán, 3 szendvics, 1 zacskó aszalt sárgabarack, 1 pénztárca, 1 széljakó, 1 pár térdmelegítő, 1 pár kamásli, 3 kocka sütemény, igazolvány, telefon, pótbelső, 2 fékpofa, 1 ruhazsepi, sapka. 7 decis kulacsban víz. biciklin lámpák. mondjuk majdnem megfojtott a mez, annyira húzta a nyakamat a 3 telepakolt zseb. felszállni nehéz volt, mert beleütközött a nyeregbe a leleógó csomag. nap végére 1 szendvics maradt. éppen nem éheztem volna el. remek. máskor is így megyek.
tesóm is dilemmázott... hogy mondja sch.zoli? túldimenzionálja a dolgot. ő bepekolt a hátijába, majd a hocheck tetején eldöntötte, hogy visszamegy a kocsihoz, leteszi, és zsák nélkül folytatja a túrát.
péter meging6atlanul állította, hogy ő háti nélkül jön. gábor se problémázott rajta sokat.

hocheck
weissenbachtól negyed órát kellet tekerni a hegy lábáig. az én figyelmemet nem kerülte el a 12 %-os emelkedő, 7 km tábla. volt egy sorompó is. az elején nem volt nehéz tekerni, aztán valóban megjött a 12 %. országútisok edzést tartottak a hochecken. mire én a 4/5-énél (3/4?) tartottam, ők gurultak lefele. az út egész keskeyn volt. korán is volt, hideg is. köd ereszkedett a tájra. untam kicsit, de leszállni nem volt kedvem, mert akkor el kell indulni. nehogymá ne bírjam ki megállás nélkül, amikor nincs a bringán +20 kiló... ennek ellenére csak 1 tartalékfokozatot tudtam hagyni. elképzeltem, hogy ilyeneket csomaggal is másztunk meg, mi lenne ha azokat is vinnem kéne? hát bizony, szenvednék. úgyhogy van hova edzenem magam, ne szálljak el magamtól a HHH meg a jánoshegy után.
fent senki nem érezte jól magát. a hirtelen biciklizés könyen kikészíti az embert. nem kívánja az ételt, pedig tudja, hogy kéne valamit enni, mert amíg gurul (ja, 3 perc), addig elkezd emészteni, erőt gyűjteni a következőhöz. felkerült a fejemre a sapka. amikor tesóm meglátta, hogy a zöld-sárgát veszem elő, megszólalt: tudtam, hogy a másik sapkámat kellett volna elhoznom. (ugyanis 30. szülinapunkra vett 1forma sapkát magunknak, mert annyit nyavalyogtam, hogy itt vagyunk ennyi évesen, és még soha nem volt 1forma ruhánk). én erre ránéztem: én meg tudtam, hogy a másik gatyámba kellett volna jönnöm (tesóm a northwave-ben volt, én meg a másikban, pedig van nekem is ugyanolyanom- akkor javítok: mégiscsak volt 1forma ruhánk a sapka előtt). itt közöltük péterrel, hogy mi ikrek vagyunk, azért e tépődés. még most is röhögök.
legurulni szar volt, mert nedves volt az út meg fáztam, hisztihangulat...
tesóm gáborral el a kocsihoz, addig mi megvártuk őket a ... nemtommilyen kereszteződésben. ekkor kicsit elkenődve ültem le a buszmegállóban a lábamat lógatva a padon, mert a tetü cipőben állva jobban fájt a talpam, mint tekerve, és még csak 15 km-t mentünk. és ez vár rám egész nap, elkeserítő- gondoltam én.

Rohrer Sattel
a kereszteződéstől fehér úton folytattuk. 1x csak véget ért az aszfaltos út, jött 1 tábla, dilemma, hogy merre. 1 kavicsos emelkedő volt előttünk. a térképrészletet tanulmányozva a kavicsos volt az opció, azon folytattuk tovább. gondoltam imrére a verebi sárgabarackos túra áldozatára, ki országútival tekert a laza fehér murván hosszú km-eken át, mert én találtam 1 rövidítő útvonalat. aztán reméltem, hogy ez a kis mellékútvonal nem kavicsos lejtővel folytatódik. mert kavicson felmenni oké, de lefele menni halál. aztán gondoltam szeretettel tamáskára, aki eszelős tekintettel nyugtázza, ha betontúránk alkalmával erdőbe tévedünk. majd hirtelen megláttam pétert, amint karikáz a kanyarban, és kiáltja, hogy vége. minek van vége? az emelkedőnek vagy a kavicsos útnak? a kavicsnak. huhh. az A4 oldal térképnek kiváló helyet találtam: a nadrág alá csúsztattam, íg ymindig könnyen előráncigál6ó volt, és én is néztem, végre tudtam hol járunk, gyakorltam a térképolvasást, meg mindig rám vártak, hogy jöjjek a térképpel- tiszta haszon. a másik szár alá begyömöszöltem a ruhazsepimet. ezt ha kiérek a jó levegőre gyakran kell használom. pesten, a mocsokban nem kell orrot törölnöm, de ha kitévedek az országútra vagy az erdőbe, akkor egyből. a bicikliskesztyű nem szív be mindent.
pernitz 6árában találtunk 1 cuki tavat, vmi kirándulóhejjj volt. pisztrángok meg felduzzasztott patak. eligazító tábla, napfény. itt ettünk. dél volt. tesóm: miylen jó lenne itt a családdal kirándulni4 én: ... hát itt vagyok :) azt hittem fejbevág, hogy ne égessem őt itt az idegenek előtt, és van vonat, felszáll6ok rá. hahaha hát én ezen most is röhögök. itt készült a csoportkép is.
gutensteinben a 2 új arcunk bement a sparba ipari dúrva mennyiségű tápanyagért.
itt jegyzem meg, hogy ez a térdmelegítő 1 isten áldása. vállon veregettem magam, hogy ezt megvettem péntek du.
a hógónk nagyon baráti volt, középső ányéron végignyomtam az egészet. a tetején nem volt semmi- fura. a lefelé út elhomályosult az emlékezetemben. szép széles volt, de asszem sokat kellett tekerni. szép ez az ausztria. ráadásul alig találkoztunk autóval egész nap. tüdőtisztítás volt ez.
az eső csak kerülgetett minket, sosem ért utol vagy nem szaladtunk bele.
út mellett babnyi szamócááák... és nem álltam meg. mert el kell indulni. én balgaaa

Ebenwaldhaus
kleinzelltől indul a csúcsra vezető út. 1 forrásnaál megálltunk a faluban, külünk a padra napozni meg kajálni. amikor a nap afelhők mögé bújt, nem volt kellemes. no de fölfele volt ám izzadás. 1 pótfokozatot meghagytam. az országútisok hamar eltűntek a szemem elől. valóban magányo sport ez a biciklizés: hagyen föl és le mindenki a saját tempójában megy? ha szerencséd van viszonylag síkon tudsz stéherezni valakivel. ha nincs, akkor csak a sátorban találkozol vele meg ha 1ütt vásároltok. mégis sok idő megy el 1ütt, és jó, hogy van ott vki, akivel lehet lelkesedni a csodás tájakért, házakért, hangulatért. ebből jön az energia és az elégedettség, boldogság.
a tetőn sok autó parkolt. ez vmi tursta elosztó központ lehet, a gyalogok innen mennek túrázni. evés és beöltözés után végül is abban maradtunk, hogy elindulunk lefele mind, és viktorral úgyis találkozunk majd, én megvárom őt a forrásnál, a többiek előre mennek, bepakolják a biciklit, és esetleg elénk jönnek. aminek túlzottan nem örültem, mert az autóig akartam tekerni.
így is lett.
jól haladtunk viktorral hainfeldig. a főúton kevés autó mászkált. aztán 1re nehezebb lett tekerni. mivan? fáradok? emelkedik? és akkor kiderült: gerichtsbergnél kis hágócska teteje. a térkép is jelöli.
valahol altenmarkt környékén gyütt szembe a tocsik. kicsit csalódtam, hogy nem tekerhetek el az autóig, aztán gyorsan túltettem magam rajta. tesómék felszerelték a bringákat, mi viktorral fújtunk meg ettünk is. ő szívott is (cigizik. elmondása szerint láncdohányos. 3 cigit szívott el aznap.1. autópálya mellett odaúton 2. az ebenwaldhaus után le kellett vezetnie a stresszt 3. amikor pakoltunk)

hazaút
ez maga volt a tökéletes szórakozás. nemtok visszaidézni semmit sem, de annyi bizonyos, hogy sokat nevettünk. a közös tekerés összekovácsolja az embereket. túrák után kell közös kaja/kocsma/utazás, hogy igazán 1ütt legyen a társaság. ezt úgyis érzi mindenki.
láttam mókust. meg péter is. azon viccelődtünk pár percet.
otthon nagyon teleettem magam. vasárnap is. pénteken úgy indultam neki, szombaton lefogyok, de ebből nem lett semmi, sőt. ez van. imádom a szénhidrátot, bármennyire is antipaleolit.
már k. unom magamat, úgyhogy már csak annyit írnék le, hogy az új nyereg kíméletesebb velem, és a talpam sem fájdult meg a végére, meg a kezem sem, és a jógának hála a hátam sem kezdett el fájni. a bokám ugyan bedurrant valami miatt, de a rozmaringos krém 2 nap alatt kivitte a fájdalmat.
ilyen (+) mérleg még sosem volt 1napos után!
grazie a tutti!