diósárok
fú. úgy kezdődött, hogy tesómnak mondtam, szóljon, ha megy reggel edzeni, vele tartok. ment. a szokásos karika: diósárok + jános-hegy. 5-kor felkeltem. nem aludtam túl jól, pedig egész kellemes hőmérsékleti viszonyok voltak a szobában. iylenkor mindig izgulok, ha valahova megyek. pedig ez csak 1 edzés. megettem a maradék tejberizst, az abszolút antipaleolit kaját. risz, tej, cukor, lekvár. amikor a melóba értem, hoyg letegyem a hátizsákot, már csöpörészett az eső. n7-kor elindultunk. tesómnak mondtam, ha lehet ne 40-nel menjen, mert azt nem bírom. kissé lassítottam őt. ráadásul a diósárok után a jános-hegyre másik útvonalat mutatott és legalább 3 helyen meg kellett várnia. én az erzsébet kilátóhoz fel sem mentem- mert le is kell jönni. esőben ez nem 1 nagy élmény. az eötvös és istenhegyi úton jól lehetett jönni, mert azokon rendes útburkolat van, és autók se nagyon jártak. természetesen szarrá áztam. érdekes módon a bal lábam sokkal olajosabb lett, mint a jobb. a diósárok előtt izgultam ám. patentpedál, fel bírok -e menni? kénytelen leszek, hisz ha 1x leszállok (leszállok. a patentból ha szerencsém van, ki tudok lépni), utána nem bírok elindulni. csak 1 út volt: előre megállás nélkül. úgy lihegtem, mint 1 tüdőbeteg. a gyomromból jött. a jánoshegy nem volt rossz, csak azok a szakaszok, amik lejtenek. 1 futóval és 2 terepjáróval találkoztunk.
vmi még eszembe volt. mindent elfelejtek...
szépek ezek:
kastély
kuglóf 1
kuglóf 2
5letes ez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése