7vége

gasztrokoncert
dolce voce, itt jártunk. nemtom linkelni pontosan.
szóval csiliésvaniliazsófi a soharóza énekkarral megszervezte ezt a gasztrokoncertet. én természetesen az élelmiszervonalra pörögtem rá- köztudott, hogy antikulti vagyok inkább. a koncert kezdete előtt betoppant 1ik rokonom 1 ismerősével, velük ültük végig. én csak néztem, baromi jó volt ez a koncert. nem unalmas meg mindenféle érdekességet belevittek. sok számot úgy adtak elő, hogy a négyzet alakú nézőtér/vendégtér szélén helyezkedtek el. tehát kijöttek 1 ajtón, és a négyzet oldalai mentén. a helyiségnek elég nagy az utózengési ideje, ezért amikor zsófi konferált és a vendégsereg másik oldalához fordult, semmit nem lehetett belőle érteni. legalábbis én nem értettem. és izgultam, ez milyen lesz, ha énekelnek. de éppen jó volt. szépen bezengte a teret. 4 fal között milyen is lenne? tehát a legtutibb rész: török dalok, piacot adtak elő. felálltak az árusok, és kiabáltak gondolom törökül. vagy vmi halandzsát nyomattak, aminek török hangzása volt? olyan szépen kijött ez azáltal, hogy eloszlottak az énekesek. és pletykáltak is: lánreakciószerűen futott körbe a dal. az nagyon állat volt.
még 1 rész, amikor árnyjátékoztak. az is odabaszott. nagyon kifejező volt.
az egész előadás valamiféleképpen az élelmiszer körül forgott.
és minden ország dalaihoz 1 helyi desszert is járt. kis falatok. épp elég volt annyi. úgyis egész nap szénhidrátot zabáltam- rettenetes. át kell térnem a paleolit diétára. nagyon nehéz. de iszonyú a fejemen a bőr... szóval fantasztikusak voltak azok a kis mütyürök. különös tekintettel az indonéz zöld palacsintára. azt annyira jó volt megtapogatni. ilyen zöld rugalmas cső, amibe kókuszos valamit töltöttek. vidám volt.
a hazaérkezést jól időzítettem, ugyanis miután beértem a lakásba, rá 3 percre nekiállt szakadni az eső.
de ott volt egy tonnányi

cseresznye
durván bezabáltam belőle. hiába, a nagykörüi cseresznyének párja nincs. már csak a nagykörüi meggy jobb. isten földi megnyilvánulása ez. abbahagy6atlan. még az sem állít le, hogy utána fáj a hasam, és a bélrendszerem külön életet él, kényelmetlen. azok a ropogós édes óriási cseresznyék. legjobban azokat szeretem, amik kicsit berepedtek, és megszáradtak a repedés mentén. és nem árt, ha nem piros, hanem vörös, szinte fekete. ááááááá. 1ik ismerősöm azt mondja, ő nem szereti az édességet. a cseresznyét sem, mert az édes. hihetetlen. tényleg cc. cukor.

pizza
tesóméket áthívtam, de csak ketten jöttek főcukival, mert a picur beteg. jó sokáig üldözi ez a nyavalya. pénteken sem volt jól. benéztem a babakocsiba, nyomattam neki vmi szöveget, nézett, nézett, majd elkezdett vigyorogni. annyira édes, amikor mosoly. könnyen lehet az arcára nevetést csalni. igazi sikeélménybiztos elfoglaltság ez.
a pizza kitűnő lett, minimum elájul6ok magamtól. najó, a spenótos még mindig nem tökéletes. a vizet nem szabad ennyire kicsavarni belőle.
főcuki meg megy mint tank. vagy nem is tudom mi. követhetetlen. próbálgat...

a
biciklizésről
később. mer az jó volt! több sort is megér.