2010. június 28., hétfő

eperlekvár

majdnem lecsúsztam.
felhívtam az eperföldet, közli a nő, hogy már csak 1 van nyitva, szigetszentmiklóson. és bezár ma. szerdát írtunk.
no, akkor mese nincs, ki kell menni. megnéztem, csak 15 km tőlünk. nem távolság. mondjuk odaérni nem volt 1xű feladat- a csepel szigeten mindig eltévedek, kavirnyálok össze--vissza. csepeli út mentén kell lennie az eperföldnek. sasotam. végre megláttam pár embert, akik eperszedő mozgást végeztek. ott volt az eperföld, csak a bejáratot nem leltem. találtam mellette 1 utat, de az csupa sár volt, így visszafordultam, és megpróbáltam másik oldalról megközelíteni. ki tudja, mi lehet ott. nagyon távolinak tűnt az eperföld vége. hiába tekertem vissza, vmi ipari parkba hajtottam be, s 1 járókelőt megkérdeztem, aki azt tanáécsolta, menjek vissza a csepeli útra. ok. az 1ik eperszedő hallótávon belülre került, és megtudtam tőle, hogy ott van abejárat. hol? a sarkon. odamegyek. nézem, nézem. hátt csak a körbedrótkerítést láttam. odaér, kihajtja a drótot és beenged... hol vannak a tulajok? nincs senki? ingyen szedjük? hát ez volt. leszedtem 1 hátizsákkal. nagyon finom édes volt, nem túl aprószemű. az eperföld végtelennek látszott. felültem a biciklire, és így araszolgattam tovább 1-1 terület között. közben megjelentek mások is. 1 srác mondta, hogy ő is a neten olvasta, hogy ma még nyitva van a föld. f. erre annyit mondott, hogy andi, te gyakorlatilag lop-tál. érdekes módon ez 1 pillanatra sem merült fel bennem. féllopásnak tekintem utólag a történteket. ha nem mondja a nő a telefonba, hogy nyitva vannak, el sem indulok. ez van, srácok. úgyis csak rajtrohadt volna. az eperszedő égési csíkomat felújítottam: ez a lehajláskor szabadon maradó deréktáji bőrfelület megpirosodását jelenti. még 5 nap múlva is fáj. a vádlim és az alkarom is leégett. nem volt melegem, azonban a nap 6ásosan dolgozott így is. eperszedés után a kötelező kapálóizom-láz is megvolt. hol vannak a kapálóizmok? combban hátul.
hazatekertem amilyen gyorsan csak tudtam, du.-este játék főcukival. dzs-vel kimentünk így hárman a józsef attila ltp. nagyjátszójára. a kislány jól kiütötte magát, elfáradt eléggé. este dzs. segített epret pucolni, így gyorsan végeztem az eperlekvár főzéssel, este 11 körül már ágyban voltam. persze 5 kiló (idén) eperből kicsit könnyebb, mint 12 kilóból (tavaly). gyönyörű lett. olyan vörös, mint afriss vér. tegnap megkóstoltam. azon a finom vajon kiütközött a lekvár minden szépsége, és megmutatkozott ragyogó mélypiros, friss, egészséges színe. most kicsit jobban elfőttek az eperdarabok, és ez 6ározottan jót tett az egész állagának, homogénebb lett, mint a korábbi években. a friss eperlekvár ízében és megjelenésében páratlan. kár hogy idővel halványulnak ezek a tulajdonságai, és csak átlagosan finom élelmiszerré degradálódik. nemtom van -e házi technika, amivel ezt a minőségi periódust meghosszabbít6juk.
fénykép nincs, vért látott már mindenki hahaha.

Nincsenek megjegyzések: