helyzetjelentés

csak röviden beszámolok arról, hogy élek-éldegélek. haladok a gyógytornával, már a cipőfűzőt is meg tudom kötni.
1 kézzel takarítani  könnyebb, mint főzni vagy gépelni. a gyógytornász rámcsodálkozott, hogy tudtam így összetörni magam. hát rácsapódtam a betonra. minden ( a titánok a csontban) jól áll, csak a kezem nyomi még :)
mi a fenének változtatták meg a yahoo mailt? ezek is olyanok, mint az elmű: most még átlát6óbb, csakhogy megkönnyítsük ügyfeleink dolgááát- közben 1re nehezebb kiigazodni...
húslevesben főtt csírkemáj. ez az illat úszik a levegőben. vagy inkább a képzeletemben.
na meguntam. 1x majd megírok mindent, ha addig el nem felejtem

köszönet

ez 1 hálaadó poszt
ahogy ígértem :)
egy kézzel gépelve kicsit lassabb, de azért menni fog.
az elmúlt 2 7 kicsit másképp volt mozgalmas, mint -ha szabad használnom ezt a kifejezést- az eddigi életem. enyhén mozgáskorlátozottá váltam, s ehhez kell igazítanom magam. szerencsére van segítségem, ami könnyebbé teszi a mindennapjaimat. és a baleset után telefonközponttá váltam, sokan kerestek, érdeklődtek, mi történt, hogy vagyok, és a látogatók 1másnak adták, adják a kilincset. ez igazán nagyszerű, hogy a bajban is ott voltatok mellettem. a barátok is meg a család is. nyilván ez valahol magától értetődő, de mégis nagyon jó érzés. mondjuk fura volt, hogy eljöttek a szüleim, s nekem takarítottak meg szereltek, és ez nem is fura volt, hanem ... nem jut eszembe megfelelő kifejezés... nem szoktam ehhez hozzá, hogy ők segítenek, vagy idősebbek segítenek és nem fordítva.
a kórházazás miatt minden iszonyú gyorsan átértékelődik, és felborul. amit eddig el se tudtam képzelni, az 1xiben ott van előttem, benne vagyok, és nem is annyira zavaró. pl.: begipszeltek, s ekkor már vagy 11 óra volt, és nagyon mentem volna klotyóra. leszálltam a hordágyról (jó lenne erősebb hasizom), és bekullogtam. pzs-m nem volt, hisz ruhazsepit használok, bementem, és rábíztam magam a jószerencsére, bár fogalmam nem volt, hogy lehet fél kézzel visszagombolni a nadrágomat. volt bent 1 nő, akit megvártam, és adott zsepit, és készségesen kigombolta a nadrágomat, megvárta, míg végzek, majd visszagombolta, és megmosta a kezem, s mondta, hogy itt lesz még, ha bármi van, szóljak nyugodtan. az volt számomra a meglepő, hogy nem éreztem a szitut megalázónak. kérnem kellett, hogy jussak vmire. hát ilyen ez.
asszem a gondviselésnek is meg kell köszönnöm, hogy ennyivel megúsztam. sokkal rosszabbul is jár6tam volna. a bal oldalamra estem, holott mindig a jobbra szoktam. oké, nyílt törés a bal alkarcsontjaimra lett meg műtét (ami gyönyörűen sikerült) de a saját lábamon sétáltam odébb. ruha nem szakadt, sisak nem tört- mondjuk ez úgyis kuka. bicikli lehet, hogy kuka. vagy egy része.
állítólag nem sikerült még tisztázni, hogy mi volt. én meg tudnám mondani. bár ha elhinnék, akkor a a rendőrre nézve elég nagy seggberúgás lenne, még úgy is, ha osztott felelősséget hoznak ki a végén.
na, ez meg már nem is köszönet poszt. abba is hagyom.

szóval még 1x köszönöm mindenkinek a fizikai és lelki segítséget!
nem rossz ez a világ

csak tanulnom kell. meglátni/keresni ebben a balesetben, hogy merre tartsak ezután. húha, elég nehéz észrevenni. nekem különösen nehéz bármit is észrevenni.
hát akkor izé, figyeljetek az utakon.

elütöttek

azt hittem, nekem sose kell ezt a címet leírnom...
majd ha újra tudok 2 kézzel pötyögni, akkor leírom az egész sztorit.
addig legyen elég annyi, hogy bal alkarsérüléssel megúsztam, és hibás voltam, akárcsak a rendőr, aki elütött. persze valószínűleg a nyakamba akarják varrni majd az egészet...
gizi váza kuka, többit nem tudom. nem így gondoltam szegény gizi végét...

újra kell tanulnom gyalogolni. na, nem azért, mert bármi baja is lenne a lábamnak, hanem mert elszoktam a gyaloglástól.

és a 2 biciklitúrával is tartozom még...