2013. október 13., vasárnap

köszönet

ez 1 hálaadó poszt
ahogy ígértem :)
egy kézzel gépelve kicsit lassabb, de azért menni fog.
az elmúlt 2 7 kicsit másképp volt mozgalmas, mint -ha szabad használnom ezt a kifejezést- az eddigi életem. enyhén mozgáskorlátozottá váltam, s ehhez kell igazítanom magam. szerencsére van segítségem, ami könnyebbé teszi a mindennapjaimat. és a baleset után telefonközponttá váltam, sokan kerestek, érdeklődtek, mi történt, hogy vagyok, és a látogatók 1másnak adták, adják a kilincset. ez igazán nagyszerű, hogy a bajban is ott voltatok mellettem. a barátok is meg a család is. nyilván ez valahol magától értetődő, de mégis nagyon jó érzés. mondjuk fura volt, hogy eljöttek a szüleim, s nekem takarítottak meg szereltek, és ez nem is fura volt, hanem ... nem jut eszembe megfelelő kifejezés... nem szoktam ehhez hozzá, hogy ők segítenek, vagy idősebbek segítenek és nem fordítva.
a kórházazás miatt minden iszonyú gyorsan átértékelődik, és felborul. amit eddig el se tudtam képzelni, az 1xiben ott van előttem, benne vagyok, és nem is annyira zavaró. pl.: begipszeltek, s ekkor már vagy 11 óra volt, és nagyon mentem volna klotyóra. leszálltam a hordágyról (jó lenne erősebb hasizom), és bekullogtam. pzs-m nem volt, hisz ruhazsepit használok, bementem, és rábíztam magam a jószerencsére, bár fogalmam nem volt, hogy lehet fél kézzel visszagombolni a nadrágomat. volt bent 1 nő, akit megvártam, és adott zsepit, és készségesen kigombolta a nadrágomat, megvárta, míg végzek, majd visszagombolta, és megmosta a kezem, s mondta, hogy itt lesz még, ha bármi van, szóljak nyugodtan. az volt számomra a meglepő, hogy nem éreztem a szitut megalázónak. kérnem kellett, hogy jussak vmire. hát ilyen ez.
asszem a gondviselésnek is meg kell köszönnöm, hogy ennyivel megúsztam. sokkal rosszabbul is jár6tam volna. a bal oldalamra estem, holott mindig a jobbra szoktam. oké, nyílt törés a bal alkarcsontjaimra lett meg műtét (ami gyönyörűen sikerült) de a saját lábamon sétáltam odébb. ruha nem szakadt, sisak nem tört- mondjuk ez úgyis kuka. bicikli lehet, hogy kuka. vagy egy része.
állítólag nem sikerült még tisztázni, hogy mi volt. én meg tudnám mondani. bár ha elhinnék, akkor a a rendőrre nézve elég nagy seggberúgás lenne, még úgy is, ha osztott felelősséget hoznak ki a végén.
na, ez meg már nem is köszönet poszt. abba is hagyom.

szóval még 1x köszönöm mindenkinek a fizikai és lelki segítséget!
nem rossz ez a világ

csak tanulnom kell. meglátni/keresni ebben a balesetben, hogy merre tartsak ezután. húha, elég nehéz észrevenni. nekem különösen nehéz bármit is észrevenni.
hát akkor izé, figyeljetek az utakon.

4 megjegyzés:

norbijúzer írta...

szia Zsempike!
nem sokat írtam neked, de amikor a Györgyi mesélte, hogy mi történt veled, teljesen elborzadtam, meg kb szóhoz se jutottam. de azért drukkolok én is neked, hogy amennyire csak lehet, hamar meggyógyulj! remélem, hogy a rendőrséggel se lesz olyan nagy gáz, mint amennyire a pesszimista tapasztalat sejteti...
drukkdrukk és kitartást! :)

Névtelen írta...

Mielőbbi gyógyulást kívánok! Túratársad: Gyuri bá

zsempi írta...

norbi, gyuribá,
köszönöm a bíztatást, ez is jólesik meg erőt ad. majd amikor gyógytornán feszegetnek, visszaidézem, hátha nem visítok :)

Névtelen írta...

Üdv.
Nem akartam "pesszimista tapasztalat" lenni.Bocs.

Tehát mielőbbi gyógyulást!

Majd ha eljön a gyógytorna akkor előtte és utána érdemes sós vízbe áztatni a végtagot (az ideális a Holt-tengeri só) nekem bevált...
Macerás, de megéri.