új időszámítás

kezdődött az életemben, ui.:
ú j r a   i s z o k !
ettől várom a megváltást. közben nem is ez volt a legnagyobb baj. de az legyen az én magánügyem. még bármikor visszatérhet- peszsimista mivoltomat nehogymá' meghazudtoljam hehe

hogy is volt?
szombat, rohanás, napsütés, család felpattan a biciklire, át a szomszéd faluba. rokonokhoz. 1. pálinka március 1 vagy 9 óta. de szerintem 1. úgy emléxem, előbb kezdtem, mint ahogy a nagyböjt elkezdődött. megfogadtam, hogy többet iylet nem csinálok. viszont az édességcsökkentést továbbra is szeretném megtartani. úgy gondoltam, csokit max. sportoláskor veszek. enni máskor is, mert pl. ha már ott van és megkínálnak, nem utasítom vissza. péksüteményt, ami édes remélhetőleg nem vásárolok magamnak. max. olyat, amin tényleg látszik, hogy jófajta, tehát a múltkor említett dejóscsiga az étlapról törölve. viszont sütni fogok, és abból eszek is.

tömjénfüst napfényben

visszatérve az italhoz. 1 fél sör és 1 kis pálinka után bevonultunk a templomba, épp az ételszentelés már a végét járta. a pap lassan járta körbe a népet, végig mosolygott, és fröcskölte a szenteltvizet. amikor visszatért az oltárhoz, először azt hittem, vizet pótol, mert szétoszlatta az egészet. a szertartás után a templom előtt beszélgettünk a rokonokkal. ilyenkor kérdezem meg norbit, hogy mi újság a mávnál, lesz -e belőle igazgató? ő 1 év alatt rendbetenné az egész kócerájt, jól ismeri. szabad kezet kapna, és akkor fasza lenne. de hát a máv 1 bebetonozott szervezet, amit nehéz új eszmékkel és elvekkel előrevinni, mert az ősi sejtek nem akarják a változást, mert felborulna a kényelmük. még halottak napja környékén is megbeszéljük ezt. sosincs semmi változás...
a pap meg kijött beszélgetni velünk, és kezet fogott, "boldog ünnepeket" kívánt. ezen olyannyira meglepődtem, hogy én is ugyanezt nyögtem ki- szerintem tökbéna kifejezés.
templom után irány a kocsma. szerencsére közel vannak 1máshoz. ez így van rendjén. kocsma után irány a rokonok. szerintem azért nem rúgtam be, mert megettem negyed tepsi süteményt a pezsgő, a sör és a pálinkák mellé. jajj, de jó volt. és maikor hazavinne az utunk, belebotlunk másik rokonba, majd újra a kocsmában találjuk magunkat. szerintem ez nem gáz. mert ilyenkor találkozunk ea rokonokkal, akik tökjó fejek, ital meg kell, hogy gördülékenyen menjen fél év kihagyás után. meg én ilyen vagyok, kis sör után jobbat teret tudok adni az érzelmeimnek. a cél persze az, hogy 1re kevesebb ital elég legyen 1re nagyobb érzelem kifejezéséhez. na stop.

bicikli
jót tett a pihenés, már alig fájt a combizmom. a biciklizés nem tesz neki jót, ezt pár nap fixizés után tapasztalom. micsináljak? járjak bkv-val? akkor meg idegbeteg leszek. most már mind1, eladtam bérletemet, marad a bicikli meg az optimizmus, hogy elmúlik.
kamilla 2 keréken biciklizik. és még 4 éves sincs. tökjó tökjó!
virgács azzal hogy jár nyitottabb is lett az emberek felé. legalábbis felém. én úgy vagyok vele, hogy kisgyereknél nem erőltetek semmit, ha akar odajön, ha akar ad puszit. amúgy se vagyok 1 puszilkodós. és azt hiszem, ezt meghálálják a gyerekek. nem lehet erősködni.
állítólag ők nagyon megérzik, hogy ki mennyire van rendben, velem mégsincs akkora baj, ha szeretnek a gyerekek. kösz, kamilla!

sütemény
igen, megsütöttem a dobostortát. mindenkinek ízlett, csak nekem nem. de ez jó, fordítva rosszabb lett volna :)
a meggyes mákos végzetre keressetek rá a gugliban, na az odabaszott. fú. fél kiló mákot daráltam le hozzá. a mákdaráló kérdése újból és újból felmerül, hogyan lehetne gépesíteni, 1xűbbé tenni a mákdarálást úgy, hogy jó minőséget kapjunk. nyilván a kávédaráló nem opció. az csak lustáknak és nem a minőségre törekvőknek való. aki evett már hagyományos mákdarálón áthajtott mákból készült akármit, az belát6ja, hogy a kávédarálónak semmi értelme, az 1 visszalépés, engedés a minőségből. nem értem, hogy iparilag miért nem tudnak kivitelezni 1 ugyanolyan jót, mint házilag. pedig az iparban ált. sokkal faszább dolgokat tudnak előállítani, mint házilag. vagy ha nem is ipar, de nagyüzem. a háztartásoknak csak megbonyolítanak mindent.
erős motor kell, lassú áttétellel, hogy krémesre daráljuk a mákszemeket.

keresek vmi képet ...
majd folytatom, csak röviden írtam, hogy vmi mégis legyen erre a 7re.

húsvét :)

kisbolt

mégis írok.
viszonylag korán felkeltem, 6:35-kor. már kedd reggel is úgy éreztem, hogy sokkal jobb nekem, ha bőven 7 előtt kelek fel, és nem utána. lehet hogy csak azért érzem ezt, mert április vége van, korán világosodik, és ezért nagyobb lendülettel lehet nekiindulni a napnak.
elpakoltam az edényeket, sőt hajat is mostam- ideje volt.
majd betértem a kisboltba zsömléért, ma keveset költök kajára, mert tegnap túlköltekeztem magam. nem gyakran látogatom ezt a boltocskát, mert kicsi a választék, ám reggelente (1 hónapban 2x) bemegyek pékáruért. szombaton verseny előtt ugrottam be. boltosnő mondja, hogy igen, az ő fiai is sportolnak, keményen, kicsit ellötyögtünk. eddig még nem is találkoztam a nővel, 1 faszi szokott bent lenni. ma reggel ismét a nő volt. 1ik vásárló kérdezte, hogy lesz -e újra az a finom barnasör. boltosnő mondta, hogy akkor rendel újra, 1 amerikai csávó is szokott vinni, nagyon szereti. majd én következtem. mosolygott, és felajánlotta, hogy tegezzem. nusi. anna. így tegeződünk mostantól. tökjó.

bicikli
reggel felfújt a felüljáróra a szél.
alig voltak autók, pedig szokásomhoz  híven 7:30-kor az üllői úton voltam. üres volt az út. nem tudtam 2 kocsisor között menni, mert nem volt.

najóvanna. ennyi.

mészkő

mi más lehetne a címe az eheti bejegyzésnek. eheti, mert szerintem a 7en már több nem lesz.
hát jól bemelegítettem a mészkőemberre... pénteken akartam tekerni újra, tamás is jött volna velem. de reggel ébredés után kaptam tőle 1 sms-t, hogy ő nem jön, mert vizes az út. felkeltem, kinéztem: valóban. így én sem mentem. lusta voltam meg nem akartam kísérletezni/bohóckodni a fehérrel. ráadásul vasárnap tudtam meg, hogy ezek a külsők nagyon nem szeretik a vizet. hát igen, szárazban nem akkora dolog biciklizni, hóban, esőben, olajon jönnek ki a technikai tudások/nemtudások...

pénteken alig bicikliztem, inkább a konyhában sürögtem meg kamilláztam. olyan hideg volt, hogy be kellett kapcsolnom a konvektort. ezért pucoltam meg az ablakokat?! össze-mocskolta az égéstermék az üveget újra. sőt, éjjel is arra ébredtem, hogy úristen, megfagyok. tapogattam a polár plédem után. ám az emberi test melege 6ékonyabb, mint a takaró.

szombaton biciklire sem ültem. családi napot tartottunk nagynénémnél. ebéd után felsétáltunk a várba. ez szép volt. kiderült, hogy a nemtommilyen sétány mellett végig japáncseresznye fákat ültettek, éppen most pompáztak csodás habos rózsaszínjeikben. el voltam á-julva örömömben. jó hely ez a vár. a ruszwurm cukkrázzdát is fel kell keresni majd- a vár eszembe juttatta ezt is. állítólag zseniális a krémesük.
este letakarítottam a láncot, beolajoztam, ám a km-órát nem szereltem fel. 5 km-re minek? meg besötétedett és lusta voltam.

mészkőember
szombaton időben lefeküdtem, és nagyon jót aludtam. kb. 9 órát.
jött a dilemma, hogy akkor most rövid vagy hosszúnadrág? széldzseki elég lesz -e? reggel 7-kor kint a wekerlén más a hőérzet, mint a belvárosban. és amikor csípős az idő, el se tudom képzelni, hogy hamarosan melegebb, sőt meleg lesz.
kénytelen voltam a kisboltban 2 csigát venni, mert rájöttem, hogy ha a lidlibe megyek banánért, akkor nem tudom lezárni a biciklimet, tehát nem megyek be.
míg tamásra vártam, elmajszoltam a kakaósat (kakaó nem sok volt benne, inkább cukoríze volt) meg a diósat, ami persze dejós. csak azt nem értem, miért nem azt írják ki, hogy dejós csiga? annyira látszik meg érződik rajta, hogy köze nincs a dióhoz. nem értem, minek vettem meg. megfogadom, hogy többet nem eszek un. diós csigát meg búrkiflit, úgyis átbaszás az egész. elegem is lett a végéből, úgyhogy 10 centi a kukában landolt.
útvonal rakpart, 2-es út. elég hamar vácra értünk, 27-es átlagot mentünk az omv benzinkútig. ha hátul megyek, hajlamos vagyok lemaradozni, elől sokkal jobban bírom tartani a tempót. 2 feltételezésem van: a) látnak, ezért erőltetem meg magam jobban elől, mint hátul b) jobban látom az utat, bátrabban megyek. álló helyzetből lassan gyorsulok fel. tamás néha úgy otthagy...
beértünk vácra, atemető meg gombás utat kerestük. múltkor ugyan jártunk ott, de már elfelejtettük az utat. tamás meglátott 1 srácot outival -amiről később kiderült, hogy cyclocross- trackstandelni, úgy sejtette, hogy ő biztos a versenyre megy, megkérdezte, és valóban így is volt. vele mentünk tovább.
közbeékelem, hogy a váci vasútállomásról kiinduló utca végig van ültetve japáncseresznyével, úgyhogy megvolt a pozitiv löket a továbbiakhoz.
a dóri kocsmánál lehetett nevezni meg átvenni a rajtszámot. innen a rajthoz vissza kellett menni pár100 m-t. volt 1 kis technikai szünet, aztán továbbálltunk, és lazán feltekertünk a naszály szerpentinjén. nagyon kellemes volt a szembeszél nélküli biciklizés. fent tamás rögzítette mátyásra meg rám is a rajtszámot. tamás lett a mi segítőnk. őrizte újdonsült haverunk hátizsákját, aki előzőleg már leszerelte a kulacstartót, sőt letekerte a szelepről azt a kis gyűrűt -nemtommianeve- "nehogy ezen múljon, ne hibáztassam magam, hogy nem tettem meg mindent" :)
mátyás 19.ként rajtolt, én 107.ként. az időmérésben nem jeleskedtek a szervezők, úgyhogy ki tudja, mennyi volt a valóság. ő még biztosan időben indult, de a 100. környékén már üresedés volt, csúszott az egész előre, és a szervezők nem várták ki pl. azt, hogy én 11:53-ra neveztem elő, hanem előbb elindítottak. ezt rögzítette ugyan a stopper, de pl. a 106-os időben jött, csak hozzám képest késve, és őt meg csak útjára bocsátották, hogy úgyis kikésett. nemtom...
figyeltem a népeket, nagytányéron nyomták az elején, a kevésbé meredek szakaszon, de én úgy éreztem inkább megpörgetem, nekem nem megy a nagytányér. 11 körül lenyomtam 1 powerbart. hát ez még csak ehető volt. szegény versenyzők meg egész nap ilyeneket esznek, hát megváltás lehet nekik este 1 adag sós tészta.
tamás meg mátyás drukkoltak nekem, én megpróbáltam a maximumon járatni magam. asszem nem sikerült. a maximum eléréséhez vmi kis lokális maximumot túl kell lépnem. ez tuti fejben dől el, még edzenem kell rá.
jó ez a szerpentin nagyon. élvezet felmenni rá, és lefelé sem rossz. a lelkemnek jót tett, hogy pár előttem rajtolót megelőztem. najó, közülük voltak gyerekek is, meg 2 vagy 3 faszi.
fent osztottak laktózmentes túrórudit, ami tamás gyomrában végezte. nem éreztem bene a laktózt, szar volt, hahaha.
miután kifújtam magam, legurultam a srácokhoz az 1ik kanyarba. lejjebb 1 lány kolompolt, és minden 1es versenyzőt bíztatott folyamatosan. szerintem neki is adni kellett volna érmet. nagyon lelkesen és jól csinálta.
volt 1-2 sügér lent, a dóri  kocsma körül, akik az út közepén álltak meg trécselni, s úgy kellett rájuk kiabálni, hogy széledjenek szét, mert itt verseny folyik, jönnek a bringások. és olyan bámészkodtak ott, akik később maguk is a rajtvonal mögé álltak.
végül megvártuk az eredményhirdetést, melyet vagy másfél órás pihenés előzött meg a dóri kocsma udvarán. a srácok lenyomtak 1-1 sört. nekem is jól esett volna 1, ám tart a böjt, így maradt a szódavíz. itt kicsit enyhébbek az árak, mint a nagy pesti forgatagban, 15 ft-ért i6tam 3 dl szódavizet.
ruha: rövidujjú mezben tekertem fel. kicsit fáztam, miközben sorban álltam, nem volt extra meleg. a hosszú feszülős nadrág jó döntés volt, nem volt melegem egész nap. viszont a lábfejem eléggé lefagyott, 11 óra tájékán tért vissza belé az élet teljesen. hazafele nem kellett széldzseki. én ott ültömben azért felhúztem az ultrakönnyű széldzsekimet meg a szélálló mezemet is.
kaja: reggelire a két csiga, 1 cerbona a váci omv kútnál, 1 powerbar 11-kor, 1 cerbona verseny után, 1 cerbona a dóri kocsma előtt, és az 4. müzliszeletemet már pesten, a kollégium előtt fogyasztottam el. ezután a lidliben 1 családi kókuszrúd 80 %-át pusztítottam el, 1 nagy tányér sajtostésztát, később 1 picike kókuszos csokit majd 1 zsömlét. meg persze sok víz és a Mg pezsgőtabletta.

eredményhirdetés: szóval 2. lettem 14:12-vel. 6 mp-cel maradtam le az 1.től. akit én 10 évvel fiatalabbnak véltem, de most nézem, hogy 83-as, tehát csak 5-tel.
barátunk, mátyás 10:46-tal megnyerte a versenyt, granulálok neki innen is, bár úgysem olvassa :)
tamás elhagyta a napszemüvegét, más anyagi kár nem keletkezett. hazafele is megraktuk, a végén már kicsit kivoltam. mátyás pörget rendesen.
szumma: jó volt ez a verseny, még sosem voltam versenyen, vénségemre kezdem el. hát kell a motiváció.

hajam szála görbült (bezippzáraztam)

erste tour: közben tesóm sem tétlenkedett, aznap volt az erste tour 1. etapja, ő oda ment, 68. lett. azt mondja, az első pár10 ember azér' durva volt. hát igen, a férfiaknak nehezebb dolguk van, mint a nőknek, náluk munkásabb 1.nek lenni, mint a nőknél. néztem az eredményeket, az 1. női idő a férfiaknál kb. a 100. helyhez elég.
néha nehéz beletörődni abba, hogy  v a n  különbség a 2 nem között. példa: tamás kinyomta a fogkrémes tubusból a maradékot. mondtam neki, hogy szét szoktam vágni, ui. még 4-5 fogmosásnyi fogkrém benne marad a "kifogyott" tubusban. tegnap felvágtam, és csodálkozva állapítottam meg, hogy alig tudok 1 fogmosásnyit összekaparni a kiürült tubusból. tessék, már ezt is jobban csinálják...

szél

reggel elmentem tekerni. megint túl későn keltem, és csak 6-kor indultam el. még át kellett szerelni a pedált. este lusta voltam, meg gondoltam, mi van ha ma reggel esik, akkor nem megyek, fölöslegesen ne dolgozzunk.
ö-v álmodtam mindenfélét a biciklizéssel kapcsolatban. szinte örültem, hogy végre felkelhetek.

sárga tenger mélyén

már este elég brutál volt a szél, de szerencsére legalább felfújt a felüljáróra. otthon megettem 1 üveg őszilekvárt (dzsemet), miközben dzs-vel beszélgettünk a nagy dolgokról. hát elkanászodtam, nem tudom tartani az édességmentességet. kicsit leépültem lelkileg, és instant vígasz a lekvár. utána meg attól vagyok ki, hogy úristen, minek ettem meg ennyit, kb 20 dkg cukor... najó, nem annyi, mert annakidején amikor főztem az őszi dzsemet, alig raktam bele cukrot. hát akkor is. van a barackban cukor épp elég. na túllendülök ezen.
reggel természetesen szembeszélben indultam. a kereszteződésekben nagyon megforgatja. az üllői köz mellett elhaladva, mindig dob 1et rajtam. hazafelé az erzsébet hídon lefelé okozott meglepetést, borított volna jobbról-balról, taxis rámdudált a buszsávban, dehát ilyen szélben ki megy az út szélén szorosan, hogy nekifújjon a szegélynek...
szerencsére budán a hegyekben a szélből nem sokat éreztem. javítottam az időmön 2 percet, most 42:50. azt nem számoltam bele, hogy várnom kellett a fogaskerekű átjáróban, és kiesett a telefonom a mátyás király úton, maiért vissza kellett mennem. tehát 2 perc. szerintem csak azért, mert jobban gurultam a jánoshegyi úton, ahol nem tudtam visszatenni kistányérra a láncot, így nagyon kellett végig nyomatni és visszafele is. tényleg nem bírja a hideget a shimano.
a lábfejeim lefagytak, alig bírtam életet lehelni beléjük. pénteken kamásliban fogok menni. fönt még hideg van. alig vártam, hogy leérjek a pesti alföldre. a matáv székház előtt is van 2 japáncseresznye. pompázatosak. a legszebb a krisztina krt-on van. jó hogy tekeregtem 1et reggel, így volt szerencsém látni azt is. tegnap tamással a mű1etem kertjében is megnéztünk 2t, ám nekiállt esni, és így bemenekültünk a K épületbe- nosztalgia... jó rég jártam ott. csináltak sok normális kerékpártárolót.
lefele az istenhegyin már fél 8 körül nagyon sok az autó, valóban érdemesebb korán kelni, hogy lehessen tőlük folyamatosan haladni. ma meg ott tötyögött 2 busz is, aztán sikerült mind2t kicselezni.
ehhez a hajtóműhöz nemtom hogy edződök hozzá... diósárok 1előre álom. szerintem ezzel semmikor sem fogom megmászni- túl dúrva.

ez van. ennek örülök.

csukott nyílászárók mellett is érezhetően áramlik a levegő. mind otthon, mind mh.

nehéz lesz szállást találni triesztben vagy a környékén. olcsót meg főleg.
kerestem 1 képet, hogy legyen valami szín itten.

jappáncseresznye

tegnap jöttem haza györgyikétől, és a tétnyi úton megláttam 1 kis japáncseresznyefát. hűha, ez már virágzik! így a mű1etem felé vettem az irányt, és ott is megbizonyosodtam felőle, hogy virágzik. a 7en el kell látogatnom oda ámuldozni. remélem, nem 1edül megyek :)
évek óta az volt, hogy húsvétkor virágoztak ezek a gyönyörűségek. szerencsére idén későn van a húsvét, így van esélyem többször látni a japáncseresznyéket. jaj, hogy tud valami ennyire szép lenni? habos-babos. csak a legnagyobb elragadtatással tudok nyilatkozni róluk. pesten még az örs környékén tudok 1 sort, ahol viszonylag sok van belőle. és a krisztina körúton. meg 1x gazdagréten is láttam párat. ez elég sötét fénykép, túl sok mindne nem látszik belőle, de avakus nem sikerült.

kert
kikelt a retek 1 7 alatt. ma reggel hátrasétáltam, és láttam, hogy a spenót is kikelt. a méregdrága kapormag 1előre a föld alatt szunnyad. vannak virágaink is, mint lát6ó. a zeller is várat magára. a legfontosabb nyilván a kapor. pozitiv várakozással tekintek a jövőbe kapor-ügyileg. 1ébként nem igazán. elkerül a 6ártalan jókedv, ami egész ősszel jellemzett. szörnyűséges. és tavaly ilyenkor is valami általános derű volt bennem. ez most hiányzik. nagyon nagyon. régebben reggelente ha biciklire ültem, mindig örültem. most nincs bennem ez. felülök, nem bánom, hogy be kell jönnöm, de nem örülök. utálom ezt az állapotot. vmit ki kell találnom, hogy kikerüljek belőle. kár is volt írni róla. 1részt meg ez van. néha szar időszakban vannak az emberek. ez is az élet.

bicikli
megint bolond szél fúj napok óta. szombaton mentünk befele a soroksárin, hát brutál volt. izomból kellett tekerni. visszafele meg pörgettem, mint a fene. azért ez kényelmesebb volt. láttam rendőröket is 1 a járdán elterült férfi mellett. nemtom mi lelte.... lehet nem is élt már...
néha úgy oldalba kapott a szél, hogy erősen ellen kellett tartani. mondjuk ebben az a durva, hogy nem tudod, hogy oldalba kap -e, nem igazán tudsz felkészülni rá.
jó hogy múlt 7en veteményeztünk el otthon, most nem tudtunk volna, szétfújta volna a szél a magokat. így meg azon aggódtam, hogy az albi puha, laza talaját lefújja a magokról a szél.
nem edzettem sehol sem. gondolom azt megosztottam, hogy 1más után 2 nap nem jó edzeni menni, mert nem tapasztal6ó semmi javulás a teljesítményben. kicsit lerobbantam, begyulladt 1 combizmon, ezért nem erőltettem a biciklizést. szerdán és pénteken reggel fogok menni. több dolgot el6ároztam a jövővel kapcsolatban, hát kíváncsi vagyok, megtartom -e. kicsit szenvedős lenne az eleje, ám csak profitálnék belőle a jövőben. a főzésről is ejtek néhány szót több bekezdésben:

gorenje
ha valaki idegbeteg akar lenni, mire felver 1 tojáshabot, az válassza a gorenje me 501 b kézi mixerét. pár tulajdonsága: szép, dizájnos, drága, lassú, van hozzá fém botmixer rész, ami elég jó. én nemtom miért építettek 1 425 wattos gépbe ilyen kis fordulatszámú motort. ha maximumon járatom úgy is olyan lassú, hogy megőszülök, mire nagyobb mennyiséget kihabosítok vele. szombaton piskótát sütöttem, türelemre intettem magam, és így nem csapkodtam. tudom én régóta, hogy rossz választás volt, és hogy minimum dupla annyi időbe telik így a habverés, mint az előző géppel, és ezért nem értem, minek idegeskedek, ha 1x tudom, hogy ez van, nem lehet mit tenni.  lehetne: venni 1 másikat. a régi gépet azért cseréltem le, mert mindig kiesett az 1ik keverője. és azzal nem lehetett a tejszínt habbá verni, a végét mindig a  kézi habverővel fejeztem be. a titok a keverő kialakításában rejlik szerintem. a drótszerű keverők, mint ami ennek is van, képesek habbá verni, míg az ilyen laposak nem.
FONTOS tehát ha kézimixert akartok venni, ne a gép teljesítményét figyeljétek, hanem a fordulatszámot. ez már a boltban hangra is megállapít6ó, úgyis kipróbálja előttetek az eladó.

húsleves
vettem 1 fél tyúkot levesnek. amikor megfőztem, rájöttem, hogy én nem is akartam húslevest enni annyira. biztos azért, mert nem volt olyan jó íze, mint az otthoninak. ezt még gyakorolnom kell... legalább elsóztam. a mellet nem főztm bele, abból majd vmi más lesz. a többi húst lehántottam a csontról, és rizseshúst csináltam belőle. borsóval. ez egész jó lett. bár lehet túlzás (válság van) jázmin rizzsel rizseshúst készíteni. de ez a rizs 1xűen fantasztikus. most bontottam meg 1 zacskóval, olyan mesés illata van...! és ha felmelegítem, akkor a jázminrizs illata terjeng mindenhol. áhh. és szuper minőség. 1enletes, patentul el lehet készíteni. csak a legjobbakat nyilatkozom róla :)
itt említem meg, hogy életemben először főztem 1edül kuktában. nem 1 ördöngősség. vannak előnyei:
*gyorsabb
*energiatakarékosabb
*kevésbé terheli a környezetet
*állítólag az ételek vitamintartalma is magasabb marad kuktában főzve mintha sima edényben főznénk
azt mondják, a kukta a szüleink fiatal korában élte reneszánszát. én attól féltem, hogy felrobban. állítólag ezek a modern kukták biztonságosabbak. nem tudom. nem dugul el a szelep?


kelkáposzta bíró lajos szerint
megfőztem ezt is. finom lett, bár múltkor jobban remekeltem vele. a melegítés 6ározottan jót tett neki. hiába: ez is káposzta.

a húsleves levéből rizottó lesz majd. lehet be kéne tennem a fagyasztóba. más 1ébről nem számol6ok be, nem történt semmi. ja de valami. kitakarítottam a szobámat, mai ablakpucolásból és függönymosásból meg nagy porszívózásból állt. sőt azt a csoda porfogó hengert is bevetettem, mert lusta voltam máshogy portalanítani. reggel olvastam 1 blogon, hogy milyen jó tavaszi nagytakarítás után érezni a tisztaságot, hát igaza van az írónak. ez ugyan csak 1 kicsi volt, de így is átjön az érzés. ma a konyhaablakot végzem ki. ha már 1x kimostam meg vasaltam a függönyöket.

kezdet

megerőltettem magam, és tekertem 1et reggel.
szerencsére a tegnapi kevéske esőt lefújta az utakról a szél.
korán lefeküdtem aludni, és korán elaludtam.
fél 6-ra állítottam be az ébresztőt, azonban visszaaludtam még 1 fél órára, mivel túl sötét volt (nem akartam lámpát átszerelgetni).
a 6-os ébredés és kelés után gyors öltözködés, pedál átrakás, be a melóba a cuccokkal. telefont, pénztárcát, sapkát, széldzsekit vittem magammal a mezben. nem reggeliztem, gondoltam kibírom kaja nélkül. sőt nem is vittem magammal semmit. eléhezésnek még csak a szikráját sem éreztem, pedig tegnap eléggé kipucolódtak a beleim. ez van: kenyér és sütemények nélkül könnyebbnek, mozgékonyabbnak érzem magam. ez szomorú tény. ugyanakkor múltkor azt vettem észre, hogy kenyér és társai nélkül nem lakok jól, gyenge vagyok. áhh, nem értem én ezt.
kb. 2 órát bicikliztem, menetm 40 km-t. buda messze van, 1 óra oda-vissza. 7.03-kor indultam el a kútvölgyi úton, és a jánoshegyi úton 7.49-kor untam meg a gurulást. a nagykanyar után van az a gyalogosok tábla, kb. ott. aztán visszafordultam. hideg volt, alig éreztem a lábaimat, és a kezeimnek sem volt melege. az út száraz volt, csak szar. ez a tél sem tett túl jót az utaknak. lefelé félek ám. nagyon izgultam, hogy ne legyen nedves az út. és akkor 3x keresztezni kellett a fogaskerekű sineket is, a fogasléc közeibe meg épp beleillik a virsligumi...
tamás szerint le lehet úgy jönni az istenhegyin, hogy nem fékezel. gyanítom igaza lehet, csak nekem nem volt esélyem kipróbálni, mert elég sok autó akadályozott ebben.
akkor ezen az útvonalon kell gyakorolnom majd. 15-én jártam először a kútvölgyi úton meg a csillagvölgyin, akkor eléggé lihegtem, ma alig. a nyeregből is kevesebbszer álltam ki. az eötvös úton meglepődtem, hogy az olyan meredek, hogy ki kell állnom.
szóval gyakorolni, edzeni kell.

betonkeverő
sajnos nem volt nálam fényképezőgép, amikor ezt a rendkívül vicces, diszkógömbre emlékeztető betonkeverőt láttam. nemtom mivel rakták ki azt a forgó tartályt vagy hogyan idézték elő ezt a diszkógömbformát. nagyon leleményes. gratulálok az 5letgazdinak!

yard
mostantól még szűk 3 7ig a bicikliseken lesz a rendőrség szeme. szerencsére nem iszok húsvétig, így féig nyugodt a lelkiismeretem. a piros lámpázásban a józanság sem akadályoz meg. ezentúl még körültekintőbben kell eljárnom. tegnap este a belvár felé tartottam, a klinikáknál kikanyarodott 1 rendőrautó. jó lesz óvatosan menni, és szemmel tartani. hátrapillantottam, ott araszolt mögöttem. megálltam ott, ahol átmegyek az esetek 90 %-ában. majd zöldnél az autókkal indultam. a yard beljebb jött, s velem párhuzamosan jött 1 jó darabig, majd miután elég sokáig fenntartotta a forgalmat, gyorsított, és elhúzott. hát nem csináltam semmit, hiába várták...

szél
tegnap szerenscém volt, mert este a belváros felé menet is felfújt a felüljáróra a szél, meg hazafele jövet is. olyan gyorsan jöttem, csak úgy pattogtam. alig vártam, hogy lendületemet veszítsem. majdnem az ecseriig gurultam, mire felvettem a normál tempót.

most keresek 1 képet, ami nem illik ide.

madártej

madártej

böjt.

apa felvetette, hogy ha rengeteg a tojás, hát anya csináljon madártejet vagy habos kekszet. a haboskeksz annyiban különbözik a madártejtől, hogy köralakú háztartási kekszet dobálunk bele a tojássárgás részbe, amikor még meleg. a keksz jól megszívja magát, és isteni lesz. nem gond ha sokat ázik a lében, nem poosad szét, nem lesz undorító. ha forró teába áztatunk háztartási kekszet, az milyen undormány lesz, mint 1 vizihulla, bár még sosem láttam olyant. jól megdagad, és kis érintésre mállik széjjel. 

szóval a madártej hallatán fel kellett függesztenem a böjt5. kísérleteztem: a tojásfehérjét több cukorral vertem kemény habbá, majd be a sütőbe, és megsütöttem. sajnos kevés volt neki a hőkezelés, így kicsit nyúlós lett. de szerintem nagyon passzol a vaniliás lébe. a képen az a gyöngyös az én új tojáshabom, a nagy fehér pedig anya hagyományos változata. kiütötte a cukor. nemtom miért. talán azért, mert lefedtük a tálat folpackkal és a hűtőben volt.

és még lenyomtam 1 málnakrémet is. ez szintén tartalmazott hozzáadott cukrot. sőt egy kis étcsokit is- boldogtalannak éreztem magam, és úgy döntöttem, ez oldja a feszültséget. a boldogtalanság helyére lelkiismeretfurdalás költözött, hogy összezabáltam ennyi cukrot. aztán elmúlt mind2. alvással el lehet mulasztani minden bajt. persze nem álmodtam szappanbuborékokkal meg tündérekkel. annyi maradt meg, hogy szar volt. ez épp elég.

a sok evés ellenére kb. 60 kiló vagyok. attól tartok, nem tudok lejjebb menni. az izom nehezebb, mint a zsír. bár van rajtam bőven zsír, nem mond6om azt, hogy csupa izom vagyok. a szüleim a zsírkérdést nem így látják, szerintük sovány vagyok. hát hozzájuk képest lehet, de valójában nem. megnyugtató, hogy így látják. hehe

pihenés

ez a kép hasonlít a madértejre

szombat reggelre kialudtam magam. reggel 7 körül kipihenten ébredtem. hát ez csoda. nagyon rég nem volt ilyen. nagyon igaz lehet az, hogy este 11 és hajnali 3 között kell aludni, akkor pihen a szervezet a legnagyobbat. vasárnap este 10-kor már aludtam. magamra csodálkozok, hogy jé, én ennyit tudok aludni? ha hagyok magamnak időt, akkor igen. ha nem hagyok, akkor nem tudom meg sosem, hogy mennyit bírok aludni. 

pihentem a napon, leégtem. negyed óra elég volt. olyan kár, hogy nem bírom a napot. így kénytelen leszek kenni magam. pedig annyira jólesett ez a meleg, úgy vártam, mint a messiást.

kapor

csütörtök délután elkértem elitől az ásót, és nekiálltam a kertnek. mint említettem, csak a 400 0forintos kapormagot akartam elszórni. (zárójelben jegyzem meg, hogy amit otthon elvetettem, az sokkal nagyobb és szebb volt) kivittem az összes vetőmagot.

miután felástam a kiszemelt részt, akkor döbbentem rá, hogy tavaly nem is ott kezdtem aveteményezést, hanem hátrébb. kihajtott a petrezselyem, és a bant maradt sárgarépák. a föld alig volt gazos, ezért el6ároztam, hogy 1 kicsit még bevetek, úgyis maradt 1 kevés kapormag. így végül az összes maradék magot elszórtam, még retket és spenótot meg 1 kis zellert. aztán megálljt parancsoltam magamnak.

közben felmentem vízért, s amikor visszaértem, tesóm és az egész családja jól rámijesztett a sufnink mögül. ügyesek voltak. nagyon örültem, hogy rámijesztettek.

az öntözőkanna rózsáját elnyelte a sufni, így hoztam otthonról 1et. végül is van esély, hogy passzoljon. keresgélnem kéne, ugyanis a sufniban rejtőzhet a szuperjó pedálom, amit a giziről szedtem le, mielőtt patentra váltottam. néha "normális" cipőben is kéne tekerni. bár fixhez nem  a legjobb választás a z un. normális cipő. majd szemfestékkel ellensúlyozom a bicikliscipőt hehe.

ez pedig a meggyfánk. nem meggyesfánk, hanem a meggyfánk. részlet. végre tavasz van. volt még 1 jó fényképtéma, azonban rest voltam bemenni a gépért, így vár6(t)ok 3 hetet. csak eszembejusson, ha otthon leszek. bár nem feltétlenül kell otthon lenni, hogy drótkerítést fényképezzek. főnyeremény ez a fényképezőgép, de inkább makrózáshoz. bent nagyon nehéz emberekről jó képet csinálni. mindig vakuzni akar, ha nem vakuzik, akkor homályos lesz a kép. vakuval meg csak simán szar. a háztartási léptékű dolgok sosem tökéletesek. vagyis előfordul, hogy tökéletesen, de az ipariak jobbak tudnak lenni. na, leértem a kép alá, abbahagyom.