szél

reggel elmentem tekerni. megint túl későn keltem, és csak 6-kor indultam el. még át kellett szerelni a pedált. este lusta voltam, meg gondoltam, mi van ha ma reggel esik, akkor nem megyek, fölöslegesen ne dolgozzunk.
ö-v álmodtam mindenfélét a biciklizéssel kapcsolatban. szinte örültem, hogy végre felkelhetek.

sárga tenger mélyén

már este elég brutál volt a szél, de szerencsére legalább felfújt a felüljáróra. otthon megettem 1 üveg őszilekvárt (dzsemet), miközben dzs-vel beszélgettünk a nagy dolgokról. hát elkanászodtam, nem tudom tartani az édességmentességet. kicsit leépültem lelkileg, és instant vígasz a lekvár. utána meg attól vagyok ki, hogy úristen, minek ettem meg ennyit, kb 20 dkg cukor... najó, nem annyi, mert annakidején amikor főztem az őszi dzsemet, alig raktam bele cukrot. hát akkor is. van a barackban cukor épp elég. na túllendülök ezen.
reggel természetesen szembeszélben indultam. a kereszteződésekben nagyon megforgatja. az üllői köz mellett elhaladva, mindig dob 1et rajtam. hazafelé az erzsébet hídon lefelé okozott meglepetést, borított volna jobbról-balról, taxis rámdudált a buszsávban, dehát ilyen szélben ki megy az út szélén szorosan, hogy nekifújjon a szegélynek...
szerencsére budán a hegyekben a szélből nem sokat éreztem. javítottam az időmön 2 percet, most 42:50. azt nem számoltam bele, hogy várnom kellett a fogaskerekű átjáróban, és kiesett a telefonom a mátyás király úton, maiért vissza kellett mennem. tehát 2 perc. szerintem csak azért, mert jobban gurultam a jánoshegyi úton, ahol nem tudtam visszatenni kistányérra a láncot, így nagyon kellett végig nyomatni és visszafele is. tényleg nem bírja a hideget a shimano.
a lábfejeim lefagytak, alig bírtam életet lehelni beléjük. pénteken kamásliban fogok menni. fönt még hideg van. alig vártam, hogy leérjek a pesti alföldre. a matáv székház előtt is van 2 japáncseresznye. pompázatosak. a legszebb a krisztina krt-on van. jó hogy tekeregtem 1et reggel, így volt szerencsém látni azt is. tegnap tamással a mű1etem kertjében is megnéztünk 2t, ám nekiállt esni, és így bemenekültünk a K épületbe- nosztalgia... jó rég jártam ott. csináltak sok normális kerékpártárolót.
lefele az istenhegyin már fél 8 körül nagyon sok az autó, valóban érdemesebb korán kelni, hogy lehessen tőlük folyamatosan haladni. ma meg ott tötyögött 2 busz is, aztán sikerült mind2t kicselezni.
ehhez a hajtóműhöz nemtom hogy edződök hozzá... diósárok 1előre álom. szerintem ezzel semmikor sem fogom megmászni- túl dúrva.

ez van. ennek örülök.

csukott nyílászárók mellett is érezhetően áramlik a levegő. mind otthon, mind mh.

nehéz lesz szállást találni triesztben vagy a környékén. olcsót meg főleg.
kerestem 1 képet, hogy legyen valami szín itten.