ugyanis elárulom, hogy tegnap tömeggel jöttem, és ma meg bringával, és sokkal jobban érzem magam. szépen beöltöztem, és menekültesen fel: van rajtam fekete, rózsaszín, világoskék, fehér, zöld és narancssárga. hű. jót tesz a bicikli a léleknek. jól beöltöztem, tök jó volt tekerni.
múltkor átment avillamos a piroson... a tiloson. a kiskörtéről vártam, hogy az üllőire balra nagy ívben rákanyarodhassak, és akkor történt ez. csak bámultam.
a telefonszámlám befizetése érdekes volt: kiírta az automata, hogy jelenleg nincs tartozásom. fene se érti ezt. de hát kiküldték a csekket...
62 kiló vagyok ruhástul. az otthoni mérleg valóban 2-vel kevesebbet mutat. akkor még fogynom kell... karácsony után majd valószínűleg... ááá
a mandulakrémes hájastésztából készült kifli nem 1 nr.1. a töltelék kifolyt jórészt a kiflikből. pedig olyan receptet néztem, amiben szintén kiflitöltelékként szerepelt a mandulakrém. najó, csaltam: a kukoricalsizt helyett keményítőt raktam. biztos köszönőviszonyban sincsenek 1mással.
viszlát sok 7 múlva
jövőre is biszikli
2009. december 18., péntek
2009. december 17., csütörtök
kacsazsír
totál rákaptam a kacsazsírra. zsírpárti vagyok. egyrészt mert jól hangzik, másrészt mert meggyőződésem, hogy a zsír nem rossz, nem ellenség.
meg ez az idei utolsó bejegyzésem. milyen dúrva. most összegeznem kéne az évet? majd jövőre. előre minek összegezzek? jönnek a drágítások stb. 1 nagy vicc, hogy a bkv árait emelni kéne legalább az inflációval azonos mértékben. azért kíváncsi lennék, hogy hány ember fizetése követi az inflációt. szerintem a többségét nem.
ma sütni fogok hájas tésztából sok-sok kiflit. és szombaton megetetek 1et b-val, haha. nem szereti a leveles tésztát. nem értem, miért, pedig a kakaóscsiga is abból van. szerintem blundelből csinálják, nem sima levelesből. meg a rétest sem. pedig nem olyan zsíros szerintem. éljen a zsír!
nemtom megnyitni a cm fórumot...
nincs mit írnom.
B.K.
B.Ú.
meg ez az idei utolsó bejegyzésem. milyen dúrva. most összegeznem kéne az évet? majd jövőre. előre minek összegezzek? jönnek a drágítások stb. 1 nagy vicc, hogy a bkv árait emelni kéne legalább az inflációval azonos mértékben. azért kíváncsi lennék, hogy hány ember fizetése követi az inflációt. szerintem a többségét nem.
ma sütni fogok hájas tésztából sok-sok kiflit. és szombaton megetetek 1et b-val, haha. nem szereti a leveles tésztát. nem értem, miért, pedig a kakaóscsiga is abból van. szerintem blundelből csinálják, nem sima levelesből. meg a rétest sem. pedig nem olyan zsíros szerintem. éljen a zsír!
nemtom megnyitni a cm fórumot...
nincs mit írnom.
B.K.
B.Ú.
2009. december 16., szerda
olasz, bul/dipénz
ezek foglalkoztatnak.
nem volt ott az utolsó olaszórán a tanárunk családi dolgok miatt. nagyon meglepődtem, amikor a terembe toppanva 1 másik tanár látványa fogadott. kiosztotta a test finale-ket, én is átnéztem az enyémet. a teszt elején fel volt sorolva a 4 részfeladat, melléírva a %-os eredmények, és z. odaírta 1 másik tollal a fogalmazás mellé a helyettesítő tanárnak: megdícsérni
:)
végül is nemtom megdícsért -e, ui az óra elején alig értettem valamit a beszédéből. később javulz(am).
utána megfogyatkozott csoportunk elment a z. által foglalt vendéglátóipari 1ségbe (MOST). én ezt még csak kívülről láttam. kavarogtam a biciklimmel, majd a többiek miután benyitottak, vigyem be a bicajt, ott már van 1. ok, remek. odalakatoltam a székkupachoz, majd helyet foglaltam a öbbiek mellett. éhes voltam nagyon, hisz úgy készültem, hogy eszünk. végül is csak m. nem evett, ő folyékony kenyérrel táplálta magát. amikor megérkeztünk, alig voltak vendégek, ehhez képest nagyon lassan készült el az 5 adag kaja. azt hittük, elfelejtették. pedig tényleg nem sok dolga lehetett a szakácsnak. meg az ételeink se voltak bonyolultak. no de ne szaladjunk előre.
még a sörünket vártuk, amikor odajön 1 rosszarcú ember (a mexikói utcazenészek vére és nem tudom még milyen vérek csörgedezhettek az ereiben.). biztos a himlőhely tette rosszarcúvá
-tiétek ez a kék bicikli?
-igen, az enyém.
-el kéne onnan vinni.
-miért, ott van egy másik is.
-igen, de az az enyém.
-és?
-én vagyok a főnök.
úgyhogy kivittem a gizellát, a többiek pedig azt ígérték, többet nem jönnek ide, ha ilyne itt a főnök. :)
a spenótos gnocchi végül is megérkezett. jajjjjö tele volt spenóttal! azt hittem, csak nyomokban fog spenótot tartalmazni, de negativ sejtelmeim szertefoszlottak. a ricottát ugyan nem éreztem rajta, de etől függetlenül kellemesen selymes-fűszeres-tejszínes volt.
az est további részében nagyon jókat beszélgettük, érdemes volt elmenni a lányokkal meg a srácokkal. a biciklis szempontjaimat is hirdethettem, hogy értsék meg, miért közlekednek úgy, ahogy.
a legújabb trend
a belvárban elkezdték a kocsmákban átvenni a klotyó üzemeltetéssét mindenféle kft-k. kiírják, hogy 100 forint. na neee, 550 ft-os sör mellé ne kérjenek 100 forintos budidíjat. az eszem megáll. mondjuk természetesen nem fizettem. szerintem ez teljesen irreális. nem tudom, mi lehet a dolgok mögött. arra tippelek, hogy a személyzet nem akar foglalkozni a klotyó tistítással -bár feltételezem, hogy nem a pultos intézte ezt, hanem valaki más- és ezért felbérelnek 1 kft-t, hogy csinálja meg. úgy gondolom, hogy olcsóbb lehet a kft-nek kifizetni a wc üzemeltetését, mint a saját alkalmazott bére. különben minek csinálnák? ez azt jelentené(i), hogy a kft. a)még kevesebbet fizet a dolgozójának, mint a hely b)többet fizet neki, de akkor kőkemény klotyódíjat kér el, amiből fedezheti a költségeit.
megpróbálok számolni. mondjuk amostban elférnek egyszerre 200-an. nem mindig van teltház, vegyük úgy, hogy átlag 100 ember tartózkodik ott 19 és 24 között. minden ember legyen ott..... belekeveredtem. minden órában 100an menjenek el klotyóra, az 500 alkalom. 500*100=50.000 ft. ennyit úgysem fizetnek. szerintem 30-at sem. áhh, nem tudom. őrültség ez akkor is. nem nagyon értem a logikát ezekben, hogy miért éri meg a körmendi egisből kiszervezni kft-kbe bizonyos részlegeket. meg kellett volna kérdezni anbankos csoporttársamtól. hátha vki el tudja nekem magyarázni.
amikor indultunk kifele -én nem éppen józanul, d enem is részegen-, mondom cs-nak, ki nem néztem volna afőnökből, hogy biciklizik. erre basszus ott gubbasztott a sarokban alaptopja mellett, és figyelte az emberáramot. tuti meghallotta... mind1.
mérnök agy
azt hiszem, időnként csinálok ilyen rovatot a blogba. ez arról fog szólni, milyen műszaki 5lettel valósítottam meg dolgokat. ilyenkor szóban vállonveregetem magam, hogy lám, mégsem volt 6ástalan 5+2 év műegyetem.
ulmból idézek.
a konyhai csap ö-v szórt, látszott rajta, hogy csupa vízkő. mondtam e-nek kitisztítom, csak 1 csőfogót meg némi ecetet adjon. sajnos csak kombináltfogó volt, aminek nem elég nagy a harapása, kipróbálva valóban nem jöhetett szóba. viszont lássunk csodát, a koynhai csapról kézzel le tudtam tekerni a szűrős részét. kicsit más kialakítású, mint az itthoni, ezért erőlködnöm kellett, hogy memorizáljam a szűrősorrendet. természetesen nem sikerült. mind1, simán össze tudtam rakni, és működött gyönyörűen tsiuztítás után. ez nem teljesítmény idáig.
a fürdőben is hasonló volt a helyzet, ám még annyira se lehetett megfogni kombinálttal, mint a konyhait. próbéltam rátenni wc papírt, hogy akkor majd nem csúszik el. ám hiába. a fogó megcsúszott, és a szűrős rész belsejének nekiugrott, azt eltörte (totál szét volt rohadva), kihullott 2 kis szűrő. mondom, csak le kéne szedni. gondolkoztam. kérdeztem e-t van -e ilyen húsfogó eszközük. nincs. és szétnéztem az eszközök között, hátha van oylan, ami szétnyit6ó mint 1 fogó. és megtaláltam a fokhagymanyomóóót! odatettem 1 rongyot a szárai meg a csap közé, és szuperül lecsavartam. tessék, ennyi. ezt a szűrőt remélhetőleg a kukába dobta be. miután elvitte megmutatni, hogy miylet szeretne.
nem volt ott az utolsó olaszórán a tanárunk családi dolgok miatt. nagyon meglepődtem, amikor a terembe toppanva 1 másik tanár látványa fogadott. kiosztotta a test finale-ket, én is átnéztem az enyémet. a teszt elején fel volt sorolva a 4 részfeladat, melléírva a %-os eredmények, és z. odaírta 1 másik tollal a fogalmazás mellé a helyettesítő tanárnak: megdícsérni
:)
végül is nemtom megdícsért -e, ui az óra elején alig értettem valamit a beszédéből. később javulz(am).
utána megfogyatkozott csoportunk elment a z. által foglalt vendéglátóipari 1ségbe (MOST). én ezt még csak kívülről láttam. kavarogtam a biciklimmel, majd a többiek miután benyitottak, vigyem be a bicajt, ott már van 1. ok, remek. odalakatoltam a székkupachoz, majd helyet foglaltam a öbbiek mellett. éhes voltam nagyon, hisz úgy készültem, hogy eszünk. végül is csak m. nem evett, ő folyékony kenyérrel táplálta magát. amikor megérkeztünk, alig voltak vendégek, ehhez képest nagyon lassan készült el az 5 adag kaja. azt hittük, elfelejtették. pedig tényleg nem sok dolga lehetett a szakácsnak. meg az ételeink se voltak bonyolultak. no de ne szaladjunk előre.
még a sörünket vártuk, amikor odajön 1 rosszarcú ember (a mexikói utcazenészek vére és nem tudom még milyen vérek csörgedezhettek az ereiben.). biztos a himlőhely tette rosszarcúvá
-tiétek ez a kék bicikli?
-igen, az enyém.
-el kéne onnan vinni.
-miért, ott van egy másik is.
-igen, de az az enyém.
-és?
-én vagyok a főnök.
úgyhogy kivittem a gizellát, a többiek pedig azt ígérték, többet nem jönnek ide, ha ilyne itt a főnök. :)
a spenótos gnocchi végül is megérkezett. jajjjjö tele volt spenóttal! azt hittem, csak nyomokban fog spenótot tartalmazni, de negativ sejtelmeim szertefoszlottak. a ricottát ugyan nem éreztem rajta, de etől függetlenül kellemesen selymes-fűszeres-tejszínes volt.
az est további részében nagyon jókat beszélgettük, érdemes volt elmenni a lányokkal meg a srácokkal. a biciklis szempontjaimat is hirdethettem, hogy értsék meg, miért közlekednek úgy, ahogy.
a legújabb trend
a belvárban elkezdték a kocsmákban átvenni a klotyó üzemeltetéssét mindenféle kft-k. kiírják, hogy 100 forint. na neee, 550 ft-os sör mellé ne kérjenek 100 forintos budidíjat. az eszem megáll. mondjuk természetesen nem fizettem. szerintem ez teljesen irreális. nem tudom, mi lehet a dolgok mögött. arra tippelek, hogy a személyzet nem akar foglalkozni a klotyó tistítással -bár feltételezem, hogy nem a pultos intézte ezt, hanem valaki más- és ezért felbérelnek 1 kft-t, hogy csinálja meg. úgy gondolom, hogy olcsóbb lehet a kft-nek kifizetni a wc üzemeltetését, mint a saját alkalmazott bére. különben minek csinálnák? ez azt jelentené(i), hogy a kft. a)még kevesebbet fizet a dolgozójának, mint a hely b)többet fizet neki, de akkor kőkemény klotyódíjat kér el, amiből fedezheti a költségeit.
megpróbálok számolni. mondjuk amostban elférnek egyszerre 200-an. nem mindig van teltház, vegyük úgy, hogy átlag 100 ember tartózkodik ott 19 és 24 között. minden ember legyen ott..... belekeveredtem. minden órában 100an menjenek el klotyóra, az 500 alkalom. 500*100=50.000 ft. ennyit úgysem fizetnek. szerintem 30-at sem. áhh, nem tudom. őrültség ez akkor is. nem nagyon értem a logikát ezekben, hogy miért éri meg a körmendi egisből kiszervezni kft-kbe bizonyos részlegeket. meg kellett volna kérdezni anbankos csoporttársamtól. hátha vki el tudja nekem magyarázni.
amikor indultunk kifele -én nem éppen józanul, d enem is részegen-, mondom cs-nak, ki nem néztem volna afőnökből, hogy biciklizik. erre basszus ott gubbasztott a sarokban alaptopja mellett, és figyelte az emberáramot. tuti meghallotta... mind1.
mérnök agy
azt hiszem, időnként csinálok ilyen rovatot a blogba. ez arról fog szólni, milyen műszaki 5lettel valósítottam meg dolgokat. ilyenkor szóban vállonveregetem magam, hogy lám, mégsem volt 6ástalan 5+2 év műegyetem.
ulmból idézek.
a konyhai csap ö-v szórt, látszott rajta, hogy csupa vízkő. mondtam e-nek kitisztítom, csak 1 csőfogót meg némi ecetet adjon. sajnos csak kombináltfogó volt, aminek nem elég nagy a harapása, kipróbálva valóban nem jöhetett szóba. viszont lássunk csodát, a koynhai csapról kézzel le tudtam tekerni a szűrős részét. kicsit más kialakítású, mint az itthoni, ezért erőlködnöm kellett, hogy memorizáljam a szűrősorrendet. természetesen nem sikerült. mind1, simán össze tudtam rakni, és működött gyönyörűen tsiuztítás után. ez nem teljesítmény idáig.
a fürdőben is hasonló volt a helyzet, ám még annyira se lehetett megfogni kombinálttal, mint a konyhait. próbéltam rátenni wc papírt, hogy akkor majd nem csúszik el. ám hiába. a fogó megcsúszott, és a szűrős rész belsejének nekiugrott, azt eltörte (totál szét volt rohadva), kihullott 2 kis szűrő. mondom, csak le kéne szedni. gondolkoztam. kérdeztem e-t van -e ilyen húsfogó eszközük. nincs. és szétnéztem az eszközök között, hátha van oylan, ami szétnyit6ó mint 1 fogó. és megtaláltam a fokhagymanyomóóót! odatettem 1 rongyot a szárai meg a csap közé, és szuperül lecsavartam. tessék, ennyi. ezt a szűrőt remélhetőleg a kukába dobta be. miután elvitte megmutatni, hogy miylet szeretne.
2009. december 15., kedd
1,5 kg mák
kb. másfél kiló mákot daráltam le tegnap este. másfél órámba került. pontosabban 2,4 liter volt. nemtom mennyi a sűrűsége. 1etem 1. után vegyipari géptan gyakorlaton az 1ik pk-val a mák sűrűségét kellett megmérni, és erről jegyzőkönyvet csinálni. félelmetes volt. végigröhögtük az egészet, majd a számítógépteremben is, alig haladtunk a jk-vel, pedig megvolt a sablon, csak be kellett helyettesíteni, mégis nehezen ment, csak szenvedtünk. ezt a tulajdonságomat azóta is őrzöm. ahhhaaa, és nem is mák volt, hanem vmi másik anyag, mert azt tudtuk, h a régi jk-ben más anyagot mérteek, mint mi, de nem találtuk meg (nem ismertem még akkor a ctrl+f kombinációt). a gyakvezető srác kiborult rajtunk teljesen, hogy legalább a mákot átír6tuk volna.... most is röhögnöm kell ezen
a kedvenc képem. a katona józsef utcai csokoládéboltban akadtam rá képeslap formájában. zseniális.
nem jönnek az ulmi képek...
7végén kimúlt a disznó.
gyorsan bevégezte, ui. fejbe lett lőve, és aki lőtte, rögtön le is szúrta. jó munkát végzett.
a máááááj a lényeg. nem volt túl nagy, de hát akkor is simán telezabáltam magam vele. túróstésztával esszük. isssteni. pénteken a mama mindig túróstésztát főz (ő gyúrja természetesen), és szombatra marad a májhoz. nagypénteken meg tejfölös bableves meg túróstészta van. hagyomány.
pont pont pont
nem kell a rizsa, csak a húrkába.
más témákat kell írnom, ezért berekesztem a disznóvágásos részt.
a kedvenc képem. a katona józsef utcai csokoládéboltban akadtam rá képeslap formájában. zseniális.
nem jönnek az ulmi képek...
7végén kimúlt a disznó.
gyorsan bevégezte, ui. fejbe lett lőve, és aki lőtte, rögtön le is szúrta. jó munkát végzett.
a máááááj a lényeg. nem volt túl nagy, de hát akkor is simán telezabáltam magam vele. túróstésztával esszük. isssteni. pénteken a mama mindig túróstésztát főz (ő gyúrja természetesen), és szombatra marad a májhoz. nagypénteken meg tejfölös bableves meg túróstészta van. hagyomány.
pont pont pont
nem kell a rizsa, csak a húrkába.
más témákat kell írnom, ezért berekesztem a disznóvágásos részt.
2009. december 11., péntek
sapka
vettem magamnak új szélálló sapkát. nem akarom elmondani, hogy hányadik boltban sikerült... ez is elastic. kicsit másabb konstrukció, mint a tavalyi, az ára is új. tavaly mákom volt, hogy 1800-ért vagy 2000-ért hozzájutottam, tegnap 3600-ot kellett kiperkálnom érte. de ár-értékarányban ez a legjobb még mindig. és a pearlizumi lehet, hogy 7000 és baromi kényelmes, de nincs benne szélálló réteg.
nemtom kifejtettem -e már a következő elgondolásomat. most megteszem. a taxisok 1 része ugye nagyon közel megy el a bringások mellett. ez optimistán felfogva a következőt jelenti: a taxisok megbíznak bennünk, tudják, hogy jól biciklizünk, s bizalomból mernek elhúzni mellettünk 20 centire. el vagyunk ismerve, juhéjj!
ma vigyáztam a főcukira. olyan édes. mindenkinek nagyon tetszik. csak ámulok, hogy mennyire hozzámbújós lett. a kisgyerekekből ösztönszerűen jön a szeretet. vagy zsigerből.
nemtom kifejtettem -e már a következő elgondolásomat. most megteszem. a taxisok 1 része ugye nagyon közel megy el a bringások mellett. ez optimistán felfogva a következőt jelenti: a taxisok megbíznak bennünk, tudják, hogy jól biciklizünk, s bizalomból mernek elhúzni mellettünk 20 centire. el vagyunk ismerve, juhéjj!
ma vigyáztam a főcukira. olyan édes. mindenkinek nagyon tetszik. csak ámulok, hogy mennyire hozzámbújós lett. a kisgyerekekből ösztönszerűen jön a szeretet. vagy zsigerből.
2009. december 9., szerda
7vége Ulmban
előzmények
mivel kisgyerek, sőt csecsemő látogatóba indultunk, ajánlatos volt egészségesnek lenni. természetesen bennem volt a stressz vagy nemtommi, így betaknyosodtam, fájt a torkom. ja, de ezt már írtam. lesavaztam magam grapefruitttal, 2000 mg c-vitaminnal, savanyúkáposztával. sőt, tanácsra köptetőt is vettem. meg 1 új doboz glykoseptet, mert a régi elfogyott. a homeopátiás oscillococcinumról (így kell írni?) nem is beszélve. teljesen kiborultam, hogy mennyit költöttem magamra.
egész gyorsan haladtam a tökéletes egészség felé. megittam sok liter teát, gyakoroltam a jóga légzést (ez iránti lelkesedésem és bizodalmam pár órája vesztettem el, ugyanis barátnőm azt mondja, hogy a jógalégzést mesterrel érdemes elkezdeni, nehogy elbasszunk valamit, és többet ártsunk magunknak, mint használjunk)
annyira jófej voltam, hogy péntek reggel felvétettem magam afülorrgége szakrendelésre, hogy a doktornővel bebizonyítassam, hogy nem fertőtök, mehetek ulmba. hiszen 1,5 hónapja megvettem a vonatjegyet, nem ezen akarok elcsúszni. ő megállapította, hogy nem fertőzök, ne puszilgassam a kisbabát, jó utat kívánt, de előtte még felírt 1 antibiotikumot receptre meg 3 másik dolgot, amit szerezzek be. az antibiotikumon elcsodálkoztam. azt mondja, arra az esetre, ha mégis rosszabbul lennék. mondom, az kizárt. szerinte is. ok, akkor ha nem fontos, feleslegesen nem költök rá. többire sem, de ezt már nem mondtam neki. a többiekért azért nem kellett pénzt kiadnom, mert alternativ formáikkal már rendelkeztem.
délután megsütöttem a hagymás pogácsát 1 kiló lisztből. ipari mennyiség keletkezett. és mindig szendi gáborra meg az ő könyvére gondolok, ha ultrabrutál szénhidrát adaggal bombázom magam... áhh. persze ettől függetlenül vállon veregettem magam, hogy milyen finom lett. és valóban: mindenki ezt állította, aki evett belőle.
vonatút oda
az utolsó vagonba kerültünk. 1 öregasszony meg a lánya voltak az útitársaink, akik mannheimbe mentek, így ulmig 5en osztoztunk a 6 helyen. vártuk e. szüleit, hogy hozzák a cuccokat, amit a lányuknak küldenek. elég stresszesre sikeredett, mert kb. 19.02-kor jelentek meg, és 05-kor indult a vonat :)
a pléd, ami az 1ik szatyorban volt, jó szolgálatott tett, ugyanis a vonat is úgy működik, mint a fűtés: éjjelre lejjebb veszik. úgyhogy 1 db-on kabátban utaztam, és szidtam magam, hogy miért nem hoztam több melegebb ruhát. és ulmban hidegebb lesz, mint bp-en.
amúgy szórakoztató volt az utazás, elbeszégettünk a nőkkel. megkínáltam őket pogácsával, viszonzásul linzert kaptunk. szóval nevettünk 1 csomót. az éjjelt nehezebben viseltem én. ui. nem voltam álmos, fejtettem a rejtvényt, a többiek meg durmoltak. n-val nyelvet gyakoroltunk. ő a portugált, én az olaszt. mondtam magyarul 1 szót, s mind2en az idegent is hozzá. ez elég szórakoztató volt. az lett volna az igazi, ha legalább 1 db portugál szót megjegyzek. de nem állt rá a fülem. igaz az elején az olaszra sem.
azért ez a tízórás vonatút kikészített. talán ha 1,5 órát aludtam. úgyhogy a vasútállomástól a házig való gyaloglás kifejezetten jót tett a testemnek. a fülbevalómat természetesen elhaygtam. nem nehéz, mert ha sál van rajtam, akkor az a lelógó fülbevalót megemeli, ami hopp, kipottyan a fülemből. a lányokra bíztam a uccaiamt, s elindultam visszafele abban a reményben hogy a) megtalálom b) nem tévedek el visszafele. idő volt bőven, de azért nem szerettem volna, ha avasútig kell visszagyalogolnom. nagyon hamar megtaláltam, ám visszafele eltűntek a többiek a szemem elől. amikro gyanúsan ismeretlenné vált a terep, akkor jöttem rá, hogy valamennyire túlmentem. behúzódtak valahova. én meg már majdnem 2ségbeesetem, hoyg a nyíl1enesen is eltévedek, vagy nem is volt nyíl1enes, csak ennyire nem emléxem.
megérkezés
e-t n. megcsörgette, s beengedett minket. 6. emelet. még rémlett. felgyalogoltam. érdekes ez a lift, hamarab fent voltam gyalog, mint a többiek lifttel. valamennyi alkalommal.
öröm volt bőven meg lotyogtunk. a férj és a bébi nyugodtan aludtak. e. sajátsütésű süteményét nagy mennyiségben fogyaszottuk, miközben a pogácsás zacskó térfogata is csökkent. már előre láttam, hogy 1 7ig böjtölhetem majd ezt a 2 napot...
a ház úrnője és dzs. is nyugovóra tértek. n-val úgy ültünk ott a konyhában, mintha gödöllőn a trafóban várnánk az 1. HÉVet. mondtam neki, hogy nyugodtan lefekhet, ez mégsem teljesen az. végül nemtom mi lett. szerintem nem dőlt ki, hanem rágcsáltunk meg beszélgettünk, míg fel nem kelt mindenki.
minden más
én nagy izgalommal tekintettem a délelőttre, hisz elérhető közelségbe került a münster a 163 m magas tornya. ennek a katedrálisnak van a legmagasabb teteje a világon. 1x már volt szerencsém megmászni, de akkor még nem voltam ennyire lépcsőmániás. most sejtszinten igénylem. a., a férj nagy sportember, ő megígérte, hogy feljön velem. így is lett. addig a lányok elmentek szétnézni a boltokban. a. megnézte az órát. akkor most rekordot döntünk. sajnos már az elején lelassítottak minket a szembejövő turisták. hamar letettem a rekorddöntésről annál is inkább, mivel nem volt feljegyzett időpontunk, így max. rekordot másztunk volna. gondolom a karácsonyi vásár meg bulik miatt volt ennyi ember a toronyban. kanyarogtunk balra a csodálatos csigalépcsőn ellenáramban. az utolsó 1/5-ön pedig meglepetééés: le vannak fagyva a lépcsők. nagyon csúszott. éppen abban a cpőmben voltam, ami kifejezetten száraz aszfaltra ajánlott. (itt kitérek az öltözékemre. hogy indultam el: az utolsó pillanatban meggondoltam magam és nem a fekete adidas cipőmet vettem fel, hanem a rózsaszín tornacipőt, ui esőt ígértek, és ez utóbbi 2 perccel később ázik be. viszont jobban csúszik a talpa. utólag már bántam, mert nem mond6nám, hogy szeretem ezt a cipőt. és a mottóm, hogy mindig legyen rajtamolyan cucc, ami totál nem illik oda, most aztán duplán is érvényesült. képzeljük el életem 1. szövetkabátját rajtam. ez még oké. feketefehér sállal. ez is. farmernadrág. na és akkor ez a cipő. mivel a sapkámat elhagytam, így betettem tartaléknak a biciklissapkámat, ha valami adódna. stílusban megfelelő ugye. és a rózsaszínhez a zöldsárga sapka aztán baromira passzol. a táskábnan is hagytam. mint jugoszláv menekült, úgy éreztem magam. néha teljesen kiborítóan tudok felöltözni. rettenetes. ehhez képest tegnap csupa bordó és fekete voltam. összhang. ki érti ezt=engem?)
tehát le volt fagyva. óvatosan araszoltunk felfele, néha belelaputunk a falba, hogy az ellenáram tudjon mozdulni. jó szolgálatott tett a kesztyűm, amin mégis maradt 1 lyuk a kötésen, amit a vonaton vettem észre (nagyon jól látok varrni), s az 1ik utastársam már fel is ajánlotta cérnát meg a tűt, hogy nem gond, varrjam meg. elfogadtam, végül visszaadtam, mert az már igazi foltot igényel, amit tegnapelőtt rá is varázsoltam- köszönöm nemtomkinek a nemezdarabot, amit tavaly születésnapomra kaptam. bunkó módon belevágtam, s azzal foltoztam meg. ez legalább nem foszlik. nagyon szép lett.
szóval le volt fagyva. felértünk. az olasz diákok ott szöszmötöltek. mit fényképeztek, amikor akkora köd volt, hogy alig lehetett ellátni valameddig?
a fagynak hála nagyon szép jelenséget láttunk: a szél a korláton, tornyon megtapadó vizet folyamataosan fújja, ami így recékké fagy. ezek vízszintesen borítják be a vizes részeket. a szélvédett oldalon nincs semmi, oldalt aleghosszabbak a tüskék. van ahol pedig úgy fagyott meg avíz, mintha vasreszeléket szórnánk amágneshez, "mágneses erővonalak" alakultak ki. később jobbat találtam ki: mintha állati szőr borította volna a nagyobb felületeket. sok pici szarvas háta. ilyet plusz 20-ban nem láttam volna. megérte felmenni. a lejövéás is katasztrófa volt. szerencsére a jeges szakaszon nem sokan jöttek szembe,
a. szólt a pénztárban, hogy csináljanak valamit a lépcsővel, mert ez balesetveszélyes. rögtön továbbgondolta, mi van, ha valaki leesik, megsérül, aztán fizethetnek majd a felelősek. bölcs.
ennyire tudok németül: ulmban a verebek (der Spatz) nagy jelentőséggel bírnak. több verébszobor van a városban, és a münster főhajójának a gerincén is elhelyeztek 1et. a. mutatta, h der spatz, amikor lenéztünk a toronyból. mondom SPATZieren (spazieren) :) a-a, az nem ugyanaz :)
A Spatz, vagyis a veréb Ulm kabalája, a város egyik jelképe. Kőből kifaragva, a csőrében szalmaszálat tartó veréb a templomban van kiállítva. Természetesen sokféle anyagból készítve városszerte látható a madárka. La Fontaine-i története nagyon tanulságos. A monda szerint, a Münster építésekor a mesterek, minden igyekezetük ellenére sem tudtak egy nagy gerendát keresztben behozni a városkapun. Amíg a megoldáson tanakodtak, az egyik ács egy fészekrakó verébre lett figyelmes. A madár szalmaszálat vitt a csőrében, és amikor szűk helyen levő fészkéhez ért, akkor szépen hosszába fordította a szalmaszálat, és így építette be. Ezen a példán okulva, az építők is megoldották gondjukat. Tiszteletből szobrot állítottak a verébnek. Így lett a Spatz Ulm egyik jelképe és egy kicsit az én kedvencem is. az idézet innen van
bementünk ulm legjobb csokiboltjába, ami teljesen megvadított mindenkit. kerestük a legbrutálisabb étcsokit. n. meg is találta. 99 %-os. az árát kivételesen figyelmen kívül hagytam és megvettem. belekóstoltam tegnap egy 88 %-osba, hát azon már én is éreztem a keserű ízt. izgalmas lesz a 99... csoda dolgok vannak ebben a csokoládéüzletben. darius kincsét is el lehetne költeni ottan. mmmmmm.
a münster körül van a karácsonyi vásár (wihnachtsmarkt). a legnagyobb forgalom természetesen az élelmiszerek környékén van. árulnak csodás pereceket (laugen brätzel), illatos kürtőskalácsot, bon-bont, cukrokat és nem utolsósorba forraltbort (glühwein) meg annak a felturbózott változatát ( Feuerzangenbowle ), amit a következőképpen készítenek: az az igazság, nemtom hogyan. ránézésre forraltbora kiindulási vegyület, de lehet mégsem az. szóval tegyük fel, hogy forraltbort öntenek 1 bögrébe. rátámasztanak 1 kanalat, arra jön 1 kockacukor, meglocsolják rummal, és meggyújtják. az esetünkben áteresztő kanalat használtak, így a karamell lefolyt a borba, lángolt, sercegett, füstölt, elszenesedett ott minden.
ahhoz képest, hogy egész éjjel meg reggel ettem, elég hamar a fejembe szállt az ital. 2 adag elég volt ahhoz, hogy a világot a cipőmnél is rózsaszínűbbnek lássam. a münster megmászása nem vett ki belőlem sok energiát.
este mit csináltunk? az nincs meg... halas tésztát ettünk, ez biztos. beugrott. vásároltunk, visszaváltottunk. gyász, hogy a parmigiano reggiano feleannyiba kerül, mint itthon...
helyes város ez az ulm. szeretem azt, hogy ott tisztaság van meg rend. a piac is annyira jó. de szeretem ezt a mocskot is :)
vasárnap
én 2 éjszakát kellett, hogy bepótoljak. szarul ébredtem.
viszont sütött a nap. a münsterből messze el lehetett látni ellentétben a szombattal. mind1. még e-ék ablakából látszik egy régebbi víztorony, amit majd következő alkalommal feltétlen meglátogatok. kíváncsi vagyok, mi van benne, hasznosították -e. ezt most megnézem a http://viztorony.blog.hu/ oldalon, hátha rajt van... nincsen.
az volt a terv, hogy a-dal elautózunk az allgäuba. ez van hozzájuk legközelebb. mint hegy. kb. 1órás autóút tekeregve mindenféle autópályán. ott természetesen már leesett a hó. szép időnk volt, nulla szél, pont gyalogolnivaló. e. kabátját és túrabakancsát igénybevettem. ha a tornacipőmben próbálkozom, akkor még mindig küzdenék felfelé. nem vettem számításba, hogy a. 1 hegyi ember, és tuti kivisz minket az allgäba. azt mondja, még mindig jobb ha csak 1 órácskát is, de a hegyekben lenni, mint nem lenni semennyit. hát ja. ő itt nőtt fel. látnod kellett volna az arcát, amikor megvette a kedvezményes síbérletet, amit a szezon végéig használ. csak úgy sugárzott az örömtől.
e-től kaptam sapkát is, ami a fülemet védi a hidegtől, ui. abiciklissapka erre nem alkalmas. az iratainkat elvittük, hogy ha valami van, hát igazolni tudjuk magunkat. csodálkoztam az autóban, hoyg hova tehetem a füzetalakú személyimet. emlékeztem rá, hogy eltettem. hát amikor levettem a fejemről a sapkát, látam, hogy benne van aszemélyim :) és fel sem tűnt...
egyszer a neuschwansteini kastélyba mentem a-dal. volt egy gyalogút a kastéylhoz, eligazító táblák. írták, hogy másfél óra. szerintem nekünk max. 30 perc kellett. majd kiköptem a tüdőmet, mire megérkeztünk. ilyen a tempója :)
nem gyalogoltunk sokat, de legalább átszellőztettük a tüdőnket, leültünk a hütte mellé a padra befalni a sok édességet, amit a mikulás hozott.
olyan szép a hó. kár hogy az emberek nagy része zsigerből utálja. erőteljesen olvadt amúgy, lehetett hógolyót gyúrni. remélem idén tudok hóembert építeni. majd a főcukinak építek. lesz valami cél. a cél fontos. meg6ározza az utat.
jó bandukolni ész nélkül, amikor nem kel figyelni semmire, még arra sem, hoyg el ne csússzak. és iylenkor túrabakancsban mutatkozik meg agyaloglás 1etlen előnye a biciklizéssel zemben: nem fázik a lábfejem miközben megyek. bezzeg a cangán, majd szét-fagyasztja a menetszéllel kombinált hidegség. mondjuk nem tanácsos 5 percnél hosszabb ideig pihenni avyg ácsorogni gyalog sem, mert a melegség hamar elhagyja a testemet.
hazafelé bementünk 1 sajboltba, ahol vettem allgäui hegyi vajat meg sajtot. leteszteltem itthon a vajat, még mindig a fehérvári a nyerő számomra. nemtom mit csinálnak vele, de valahogy annak érzem az ízét igazán. lehet beletesznek valamit?
az út szélén láttunk 1 nőt 2 kutyával. elsodálkozunk, hogy úristen, mekkorák. a. monsja, mint 2 birka. én: igen, először birkának néztem őket én is. annyira jó volt. nagyon nevettünk.
este e. hokkaido tök levesét fogyasztottuk, majd jött vmi húsos-zöldséges cucc.
megjelent c, a. munkatársa már korábban. ő is kijött vacsorázni. dzs. kérdezte tőle, hogy van -e családja. á, nincs, még túl fiatal ehhez. (jaigaz, kinézett vagy 23-nak). nóra megkérdezi, miért, hány éves vagy? 31.
háháháháhá. ez vicces volt.
vacsora után végre angolul is beszélgettünk. amit én is értek. a-ra jellemző, hogy elkezdi angolul, folytatja németül, közben rámnéz, pedig tudja, hogy az én némettudásom elég gyengécske, gyak. nem tudok. már nem is szólok neki, hogy in english please. a német nyugdíhójrendszer és a nagytőke kizsákmányoló ereje is szóba került, dzs-vel vázoltuk a magyarországi helyzetet. majd a. elment. a feszültséget búzasörrel oldottuk, majd amikor a. visszajött, és mondtam, let's talk about the hungarian problems, elmosolyintotta magát, tekerte a fejét, intett a kezével, és kiment. ezek szerint besokallt. mi meg majd szétpukkadtunk a nevetéstől. ez is helyzetkomikum volt, amit írásban aligha tudok visszaadni bármennyire is igyexem.
este megzabáltuk a maradék cantuccit is meg lotyogtunk. n. és dzs. kidőltek, én az anyukával beszélgettem. a kisbaba kikövetelte magának az állandó szoros anyai jelenlétet. azért beszélgetni lehetett mellette.
vonat vissza
a vonat 0.12-kor indult ulmból. végül is a. kivitt minket a pu-ra, mert esett az eső. a felvezető gyaloglás elmaradt. a ház előtt valaki kétségbeesetten próbálta beindítani az autóját. lerohadt az akksi v mifene. kiszállt a vezetője, 1 fogyatékos ember. éjjel egy fogyatékos ember az utcán. a. mondta neki, hogy mindjárt kjön és segít, csak minket kidob az állomásra. közben belefutottunk a yardba is, akik az eset iránt nem mutattak túlzott lelkesedést és megértést. gondolom a-nak sikerült aztán beindítania a srác autóját.
a vonaton nem voltak sokan, kerestem magamnak 1 üres fülkét, és én is aludtam elég sokat.
már nagyon vártam, hogy hazaérjünk, mert a salak ki akart jönni.
amikor a ház elé értünk, mondom dzs-nek, remélem, van víz. azért fejeztem ki reményemet, mert elkezdték az utcában csinálni a csatornát, és ilynekor ki tudja, mikro zárják el a vizet. és valóban. nem volt vííz. áhh, szerencsére e klotyótartályban uye volt 1 adag, meg maradt a kulacsomban víz illetve natúr tea, amik alkalmasak kézmosásra és ivásra :)
szóval nem közölték, hogy elzárják a vizet. szitkozódott is a lakóözösség. hát aminimum lenne, hogy kiírnak 1 papírt, hogy srácok, ez van, erre számítsatok.
most befejezem az ulmot. majd talán lesz pár fénykép is. meguntam az írást. még 1 másik bejegyzést írok, ami már a pesti léttel kapcsolatos.
mivel kisgyerek, sőt csecsemő látogatóba indultunk, ajánlatos volt egészségesnek lenni. természetesen bennem volt a stressz vagy nemtommi, így betaknyosodtam, fájt a torkom. ja, de ezt már írtam. lesavaztam magam grapefruitttal, 2000 mg c-vitaminnal, savanyúkáposztával. sőt, tanácsra köptetőt is vettem. meg 1 új doboz glykoseptet, mert a régi elfogyott. a homeopátiás oscillococcinumról (így kell írni?) nem is beszélve. teljesen kiborultam, hogy mennyit költöttem magamra.
egész gyorsan haladtam a tökéletes egészség felé. megittam sok liter teát, gyakoroltam a jóga légzést (ez iránti lelkesedésem és bizodalmam pár órája vesztettem el, ugyanis barátnőm azt mondja, hogy a jógalégzést mesterrel érdemes elkezdeni, nehogy elbasszunk valamit, és többet ártsunk magunknak, mint használjunk)
annyira jófej voltam, hogy péntek reggel felvétettem magam afülorrgége szakrendelésre, hogy a doktornővel bebizonyítassam, hogy nem fertőtök, mehetek ulmba. hiszen 1,5 hónapja megvettem a vonatjegyet, nem ezen akarok elcsúszni. ő megállapította, hogy nem fertőzök, ne puszilgassam a kisbabát, jó utat kívánt, de előtte még felírt 1 antibiotikumot receptre meg 3 másik dolgot, amit szerezzek be. az antibiotikumon elcsodálkoztam. azt mondja, arra az esetre, ha mégis rosszabbul lennék. mondom, az kizárt. szerinte is. ok, akkor ha nem fontos, feleslegesen nem költök rá. többire sem, de ezt már nem mondtam neki. a többiekért azért nem kellett pénzt kiadnom, mert alternativ formáikkal már rendelkeztem.
délután megsütöttem a hagymás pogácsát 1 kiló lisztből. ipari mennyiség keletkezett. és mindig szendi gáborra meg az ő könyvére gondolok, ha ultrabrutál szénhidrát adaggal bombázom magam... áhh. persze ettől függetlenül vállon veregettem magam, hogy milyen finom lett. és valóban: mindenki ezt állította, aki evett belőle.
vonatút oda
az utolsó vagonba kerültünk. 1 öregasszony meg a lánya voltak az útitársaink, akik mannheimbe mentek, így ulmig 5en osztoztunk a 6 helyen. vártuk e. szüleit, hogy hozzák a cuccokat, amit a lányuknak küldenek. elég stresszesre sikeredett, mert kb. 19.02-kor jelentek meg, és 05-kor indult a vonat :)
a pléd, ami az 1ik szatyorban volt, jó szolgálatott tett, ugyanis a vonat is úgy működik, mint a fűtés: éjjelre lejjebb veszik. úgyhogy 1 db-on kabátban utaztam, és szidtam magam, hogy miért nem hoztam több melegebb ruhát. és ulmban hidegebb lesz, mint bp-en.
amúgy szórakoztató volt az utazás, elbeszégettünk a nőkkel. megkínáltam őket pogácsával, viszonzásul linzert kaptunk. szóval nevettünk 1 csomót. az éjjelt nehezebben viseltem én. ui. nem voltam álmos, fejtettem a rejtvényt, a többiek meg durmoltak. n-val nyelvet gyakoroltunk. ő a portugált, én az olaszt. mondtam magyarul 1 szót, s mind2en az idegent is hozzá. ez elég szórakoztató volt. az lett volna az igazi, ha legalább 1 db portugál szót megjegyzek. de nem állt rá a fülem. igaz az elején az olaszra sem.
azért ez a tízórás vonatút kikészített. talán ha 1,5 órát aludtam. úgyhogy a vasútállomástól a házig való gyaloglás kifejezetten jót tett a testemnek. a fülbevalómat természetesen elhaygtam. nem nehéz, mert ha sál van rajtam, akkor az a lelógó fülbevalót megemeli, ami hopp, kipottyan a fülemből. a lányokra bíztam a uccaiamt, s elindultam visszafele abban a reményben hogy a) megtalálom b) nem tévedek el visszafele. idő volt bőven, de azért nem szerettem volna, ha avasútig kell visszagyalogolnom. nagyon hamar megtaláltam, ám visszafele eltűntek a többiek a szemem elől. amikro gyanúsan ismeretlenné vált a terep, akkor jöttem rá, hogy valamennyire túlmentem. behúzódtak valahova. én meg már majdnem 2ségbeesetem, hoyg a nyíl1enesen is eltévedek, vagy nem is volt nyíl1enes, csak ennyire nem emléxem.
megérkezés
e-t n. megcsörgette, s beengedett minket. 6. emelet. még rémlett. felgyalogoltam. érdekes ez a lift, hamarab fent voltam gyalog, mint a többiek lifttel. valamennyi alkalommal.
öröm volt bőven meg lotyogtunk. a férj és a bébi nyugodtan aludtak. e. sajátsütésű süteményét nagy mennyiségben fogyaszottuk, miközben a pogácsás zacskó térfogata is csökkent. már előre láttam, hogy 1 7ig böjtölhetem majd ezt a 2 napot...
a ház úrnője és dzs. is nyugovóra tértek. n-val úgy ültünk ott a konyhában, mintha gödöllőn a trafóban várnánk az 1. HÉVet. mondtam neki, hogy nyugodtan lefekhet, ez mégsem teljesen az. végül nemtom mi lett. szerintem nem dőlt ki, hanem rágcsáltunk meg beszélgettünk, míg fel nem kelt mindenki.
minden más
én nagy izgalommal tekintettem a délelőttre, hisz elérhető közelségbe került a münster a 163 m magas tornya. ennek a katedrálisnak van a legmagasabb teteje a világon. 1x már volt szerencsém megmászni, de akkor még nem voltam ennyire lépcsőmániás. most sejtszinten igénylem. a., a férj nagy sportember, ő megígérte, hogy feljön velem. így is lett. addig a lányok elmentek szétnézni a boltokban. a. megnézte az órát. akkor most rekordot döntünk. sajnos már az elején lelassítottak minket a szembejövő turisták. hamar letettem a rekorddöntésről annál is inkább, mivel nem volt feljegyzett időpontunk, így max. rekordot másztunk volna. gondolom a karácsonyi vásár meg bulik miatt volt ennyi ember a toronyban. kanyarogtunk balra a csodálatos csigalépcsőn ellenáramban. az utolsó 1/5-ön pedig meglepetééés: le vannak fagyva a lépcsők. nagyon csúszott. éppen abban a cpőmben voltam, ami kifejezetten száraz aszfaltra ajánlott. (itt kitérek az öltözékemre. hogy indultam el: az utolsó pillanatban meggondoltam magam és nem a fekete adidas cipőmet vettem fel, hanem a rózsaszín tornacipőt, ui esőt ígértek, és ez utóbbi 2 perccel később ázik be. viszont jobban csúszik a talpa. utólag már bántam, mert nem mond6nám, hogy szeretem ezt a cipőt
tehát le volt fagyva. óvatosan araszoltunk felfele, néha belelaputunk a falba, hogy az ellenáram tudjon mozdulni. jó szolgálatott tett a kesztyűm, amin mégis maradt 1 lyuk a kötésen, amit a vonaton vettem észre (nagyon jól látok varrni), s az 1ik utastársam már fel is ajánlotta cérnát meg a tűt, hogy nem gond, varrjam meg. elfogadtam, végül visszaadtam, mert az már igazi foltot igényel, amit tegnapelőtt rá is varázsoltam- köszönöm nemtomkinek a nemezdarabot, amit tavaly születésnapomra kaptam. bunkó módon belevágtam, s azzal foltoztam meg. ez legalább nem foszlik. nagyon szép lett.
szóval le volt fagyva. felértünk. az olasz diákok ott szöszmötöltek. mit fényképeztek, amikor akkora köd volt, hogy alig lehetett ellátni valameddig?
a fagynak hála nagyon szép jelenséget láttunk: a szél a korláton, tornyon megtapadó vizet folyamataosan fújja, ami így recékké fagy. ezek vízszintesen borítják be a vizes részeket. a szélvédett oldalon nincs semmi, oldalt aleghosszabbak a tüskék. van ahol pedig úgy fagyott meg avíz, mintha vasreszeléket szórnánk amágneshez, "mágneses erővonalak" alakultak ki. később jobbat találtam ki: mintha állati szőr borította volna a nagyobb felületeket. sok pici szarvas háta. ilyet plusz 20-ban nem láttam volna. megérte felmenni. a lejövéás is katasztrófa volt. szerencsére a jeges szakaszon nem sokan jöttek szembe,
a. szólt a pénztárban, hogy csináljanak valamit a lépcsővel, mert ez balesetveszélyes. rögtön továbbgondolta, mi van, ha valaki leesik, megsérül, aztán fizethetnek majd a felelősek. bölcs.
ennyire tudok németül: ulmban a verebek (der Spatz) nagy jelentőséggel bírnak. több verébszobor van a városban, és a münster főhajójának a gerincén is elhelyeztek 1et. a. mutatta, h der spatz, amikor lenéztünk a toronyból. mondom SPATZieren (spazieren) :) a-a, az nem ugyanaz :)
bementünk ulm legjobb csokiboltjába, ami teljesen megvadított mindenkit. kerestük a legbrutálisabb étcsokit. n. meg is találta. 99 %-os. az árát kivételesen figyelmen kívül hagytam és megvettem. belekóstoltam tegnap egy 88 %-osba, hát azon már én is éreztem a keserű ízt. izgalmas lesz a 99... csoda dolgok vannak ebben a csokoládéüzletben. darius kincsét is el lehetne költeni ottan. mmmmmm.
a münster körül van a karácsonyi vásár (wihnachtsmarkt). a legnagyobb forgalom természetesen az élelmiszerek környékén van. árulnak csodás pereceket (laugen brätzel), illatos kürtőskalácsot, bon-bont, cukrokat és nem utolsósorba forraltbort (glühwein) meg annak a felturbózott változatát (
ahhoz képest, hogy egész éjjel meg reggel ettem, elég hamar a fejembe szállt az ital. 2 adag elég volt ahhoz, hogy a világot a cipőmnél is rózsaszínűbbnek lássam. a münster megmászása nem vett ki belőlem sok energiát.
este mit csináltunk? az nincs meg... halas tésztát ettünk, ez biztos. beugrott. vásároltunk, visszaváltottunk. gyász, hogy a parmigiano reggiano feleannyiba kerül, mint itthon...
helyes város ez az ulm. szeretem azt, hogy ott tisztaság van meg rend. a piac is annyira jó. de szeretem ezt a mocskot is :)
vasárnap
én 2 éjszakát kellett, hogy bepótoljak. szarul ébredtem.
viszont sütött a nap. a münsterből messze el lehetett látni ellentétben a szombattal. mind1. még e-ék ablakából látszik egy régebbi víztorony, amit majd következő alkalommal feltétlen meglátogatok. kíváncsi vagyok, mi van benne, hasznosították -e. ezt most megnézem a http://viztorony.blog.hu/ oldalon, hátha rajt van... nincsen.
az volt a terv, hogy a-dal elautózunk az allgäuba. ez van hozzájuk legközelebb. mint hegy. kb. 1órás autóút tekeregve mindenféle autópályán. ott természetesen már leesett a hó. szép időnk volt, nulla szél, pont gyalogolnivaló. e. kabátját és túrabakancsát igénybevettem. ha a tornacipőmben próbálkozom, akkor még mindig küzdenék felfelé. nem vettem számításba, hogy a. 1 hegyi ember, és tuti kivisz minket az allgäba. azt mondja, még mindig jobb ha csak 1 órácskát is, de a hegyekben lenni, mint nem lenni semennyit. hát ja. ő itt nőtt fel. látnod kellett volna az arcát, amikor megvette a kedvezményes síbérletet, amit a szezon végéig használ. csak úgy sugárzott az örömtől.
e-től kaptam sapkát is, ami a fülemet védi a hidegtől, ui. abiciklissapka erre nem alkalmas. az iratainkat elvittük, hogy ha valami van, hát igazolni tudjuk magunkat. csodálkoztam az autóban, hoyg hova tehetem a füzetalakú személyimet. emlékeztem rá, hogy eltettem. hát amikor levettem a fejemről a sapkát, látam, hogy benne van aszemélyim :) és fel sem tűnt...
egyszer a neuschwansteini kastélyba mentem a-dal. volt egy gyalogút a kastéylhoz, eligazító táblák. írták, hogy másfél óra. szerintem nekünk max. 30 perc kellett. majd kiköptem a tüdőmet, mire megérkeztünk. ilyen a tempója :)
nem gyalogoltunk sokat, de legalább átszellőztettük a tüdőnket, leültünk a hütte mellé a padra befalni a sok édességet, amit a mikulás hozott.
olyan szép a hó. kár hogy az emberek nagy része zsigerből utálja. erőteljesen olvadt amúgy, lehetett hógolyót gyúrni. remélem idén tudok hóembert építeni. majd a főcukinak építek. lesz valami cél. a cél fontos. meg6ározza az utat.
jó bandukolni ész nélkül, amikor nem kel figyelni semmire, még arra sem, hoyg el ne csússzak. és iylenkor túrabakancsban mutatkozik meg agyaloglás 1etlen előnye a biciklizéssel zemben: nem fázik a lábfejem miközben megyek. bezzeg a cangán, majd szét-fagyasztja a menetszéllel kombinált hidegség. mondjuk nem tanácsos 5 percnél hosszabb ideig pihenni avyg ácsorogni gyalog sem, mert a melegség hamar elhagyja a testemet.
hazafelé bementünk 1 sajboltba, ahol vettem allgäui hegyi vajat meg sajtot. leteszteltem itthon a vajat, még mindig a fehérvári a nyerő számomra. nemtom mit csinálnak vele, de valahogy annak érzem az ízét igazán. lehet beletesznek valamit?
az út szélén láttunk 1 nőt 2 kutyával. elsodálkozunk, hogy úristen, mekkorák. a. monsja, mint 2 birka. én: igen, először birkának néztem őket én is. annyira jó volt. nagyon nevettünk.
este e. hokkaido tök levesét fogyasztottuk, majd jött vmi húsos-zöldséges cucc.
megjelent c, a. munkatársa már korábban. ő is kijött vacsorázni. dzs. kérdezte tőle, hogy van -e családja. á, nincs, még túl fiatal ehhez. (jaigaz, kinézett vagy 23-nak). nóra megkérdezi, miért, hány éves vagy? 31.
háháháháhá. ez vicces volt.
vacsora után végre angolul is beszélgettünk. amit én is értek. a-ra jellemző, hogy elkezdi angolul, folytatja németül, közben rámnéz, pedig tudja, hogy az én némettudásom elég gyengécske, gyak. nem tudok. már nem is szólok neki, hogy in english please. a német nyugdíhójrendszer és a nagytőke kizsákmányoló ereje is szóba került, dzs-vel vázoltuk a magyarországi helyzetet. majd a. elment. a feszültséget búzasörrel oldottuk, majd amikor a. visszajött, és mondtam, let's talk about the hungarian problems, elmosolyintotta magát, tekerte a fejét, intett a kezével, és kiment. ezek szerint besokallt. mi meg majd szétpukkadtunk a nevetéstől. ez is helyzetkomikum volt, amit írásban aligha tudok visszaadni bármennyire is igyexem.
este megzabáltuk a maradék cantuccit is meg lotyogtunk. n. és dzs. kidőltek, én az anyukával beszélgettem. a kisbaba kikövetelte magának az állandó szoros anyai jelenlétet. azért beszélgetni lehetett mellette.
vonat vissza
a vonat 0.12-kor indult ulmból. végül is a. kivitt minket a pu-ra, mert esett az eső. a felvezető gyaloglás elmaradt. a ház előtt valaki kétségbeesetten próbálta beindítani az autóját. lerohadt az akksi v mifene. kiszállt a vezetője, 1 fogyatékos ember. éjjel egy fogyatékos ember az utcán. a. mondta neki, hogy mindjárt kjön és segít, csak minket kidob az állomásra. közben belefutottunk a yardba is, akik az eset iránt nem mutattak túlzott lelkesedést és megértést. gondolom a-nak sikerült aztán beindítania a srác autóját.
a vonaton nem voltak sokan, kerestem magamnak 1 üres fülkét, és én is aludtam elég sokat.
már nagyon vártam, hogy hazaérjünk, mert a salak ki akart jönni.
amikor a ház elé értünk, mondom dzs-nek, remélem, van víz. azért fejeztem ki reményemet, mert elkezdték az utcában csinálni a csatornát, és ilynekor ki tudja, mikro zárják el a vizet. és valóban. nem volt vííz. áhh, szerencsére e klotyótartályban uye volt 1 adag, meg maradt a kulacsomban víz illetve natúr tea, amik alkalmasak kézmosásra és ivásra :)
szóval nem közölték, hogy elzárják a vizet. szitkozódott is a lakóözösség. hát aminimum lenne, hogy kiírnak 1 papírt, hogy srácok, ez van, erre számítsatok.
most befejezem az ulmot. majd talán lesz pár fénykép is. meguntam az írást. még 1 másik bejegyzést írok, ami már a pesti léttel kapcsolatos.
2009. december 4., péntek
nyertem
no tessék, folytatódik a pozitivságom. már rámfért, mert az immunrendszerem bemondta az unalmast 7fő délután. nem értettem, hiszen minden olyan jól ment.
amikor gyanúsan szomjas vagyok egész nap, akkor már sejtem,. h ebből betegség lesz. 7fő du. már elkezdődött a torokkaparászás, amit este lefekvés előtt 2 pálinkával leöblítettem, de hasztalan. érdekes, betegen alig bírom meginni a pálinkát. egészségesen sem megy le mindig könnyen, de a buli kedvéért megteszem. váhhhhh.
na tehát nyertem. még nyáron beküldtem a stahl judit oldalára 1 salátareceptet. azt írták - ha jól emléxem - , hogy 10 ember kap eisberg ajándékcsomagot. és akkor betegen agonizáltam kedden este otthon, csörög a telefon. ismeretlen szám. belehalóztam. x. zsuzs vagyok, ön nyert. ... nézek (hallgatok)... majd elárulta, hogy salátacsomagot nyertem a stahl judit végett. juhéjj. ha nem lettem volna beteg, biztos nem ilyen tompán fogadom a hírt. megbeszéltük, hogy szerdán kihozza, majd délelőtt 1eztetünk. így is lett. kaptam 12 csomag salátát 4 flakon öntettel. már megettem elég sokat. tegnap meg bírtam állni, hogy ne vegyek magamhoz szénhidrátot, hanem csak zsírt és zöldséget meg gyümölcsöt. reggel kitűnően voltak a beleim, minden szuper volt. elkezdtem olvasni szendi gábor paleolit táplálkozás c. könyvét, s ez teljesen kikészített. a glutén, a cukrok.. lehet totál rosszul táplálkozok én is, pedig azt hittem, hogy rendben vagyok. még nem olvastam ki, mert hosszú és még gondolkodnom is kell közben, majd 1 külön bejegyzést szánok a könyvnek. hosszú lesz. olvasónaplót kellett volna írnom. vagy kiemelni a legfontosabb részeket a könyvből. a jógakönyvben már aláhúzogattam. az kell is, mert elég nehéz követni a légzésprogramot.
tegnap elvittem a gizellát a luongoba. júniusbabn fűzték a hátsó kereket. 1 ideje hurcoltam magammal a szeptemberben megtalált garanciapapírt, most rászántam magam, hogy bemenjek. a szerelő meg volt elégedve magukkal, mert csak 1 icipici 8ast korrigált a hátsó kerékben. és az 1.ben is. szóval fasza. legalább a gizi rendben van.
még a biciklizéshez: ugye tavaly vettem a szélálló zoknit, már akkor agyon dícsértem. most kedden elázott a cipőm, ez is rajtam volt, és alig lett vizes a zoknim. igaz tesóm felszerelt 1 sárhányóhosszabbítást, ez is segít. elég puha az a gumilap, így hozzáér a hajtókar. remélem, nem lesz belőle baleset. dehooogy lesz, hisz tudok biciklizni.
ok. most elhúzok. szabadságra is többek között.
amikor gyanúsan szomjas vagyok egész nap, akkor már sejtem,. h ebből betegség lesz. 7fő du. már elkezdődött a torokkaparászás, amit este lefekvés előtt 2 pálinkával leöblítettem, de hasztalan. érdekes, betegen alig bírom meginni a pálinkát. egészségesen sem megy le mindig könnyen, de a buli kedvéért megteszem. váhhhhh.
na tehát nyertem. még nyáron beküldtem a stahl judit oldalára 1 salátareceptet. azt írták - ha jól emléxem - , hogy 10 ember kap eisberg ajándékcsomagot. és akkor betegen agonizáltam kedden este otthon, csörög a telefon. ismeretlen szám. belehalóztam. x. zsuzs vagyok, ön nyert. ... nézek (hallgatok)... majd elárulta, hogy salátacsomagot nyertem a stahl judit végett. juhéjj. ha nem lettem volna beteg, biztos nem ilyen tompán fogadom a hírt. megbeszéltük, hogy szerdán kihozza, majd délelőtt 1eztetünk. így is lett. kaptam 12 csomag salátát 4 flakon öntettel. már megettem elég sokat. tegnap meg bírtam állni, hogy ne vegyek magamhoz szénhidrátot, hanem csak zsírt és zöldséget meg gyümölcsöt. reggel kitűnően voltak a beleim, minden szuper volt. elkezdtem olvasni szendi gábor paleolit táplálkozás c. könyvét, s ez teljesen kikészített. a glutén, a cukrok.. lehet totál rosszul táplálkozok én is, pedig azt hittem, hogy rendben vagyok. még nem olvastam ki, mert hosszú és még gondolkodnom is kell közben, majd 1 külön bejegyzést szánok a könyvnek. hosszú lesz. olvasónaplót kellett volna írnom. vagy kiemelni a legfontosabb részeket a könyvből. a jógakönyvben már aláhúzogattam. az kell is, mert elég nehéz követni a légzésprogramot.
tegnap elvittem a gizellát a luongoba. júniusbabn fűzték a hátsó kereket. 1 ideje hurcoltam magammal a szeptemberben megtalált garanciapapírt, most rászántam magam, hogy bemenjek. a szerelő meg volt elégedve magukkal, mert csak 1 icipici 8ast korrigált a hátsó kerékben. és az 1.ben is. szóval fasza. legalább a gizi rendben van.
még a biciklizéshez: ugye tavaly vettem a szélálló zoknit, már akkor agyon dícsértem. most kedden elázott a cipőm, ez is rajtam volt, és alig lett vizes a zoknim. igaz tesóm felszerelt 1 sárhányóhosszabbítást, ez is segít. elég puha az a gumilap, így hozzáér a hajtókar. remélem, nem lesz belőle baleset. dehooogy lesz, hisz tudok biciklizni.
ok. most elhúzok. szabadságra is többek között.
2009. november 26., csütörtök
KRESZ
most olvastam el, hogy mi vár6ó. siralmas. azt hittem, hogy csak én értelmezem rosszul a kisagyammal, de a CM fórumos hozzászólásokat olvasgatva bizony gyász a helyzet. mindjárt sírok. mondjuk amúgy meg leszarom, mert azután is úgy fogok közlekedni, ahogy nekem biztonságos és másokat nem veszélyeztetek. ekkora retek 1 ország ez, ahol élünk. az összes optimizmusomat, önbizalmamat és jókedvemet elmosták. nesze nektek, biciklisek...
2009. november 25., szerda
galambok már megint
egyszerűen kiborítóak. és ezeket nem lehet büntetni. tegnap is, ma is hajszál híján átmentem egyen. rá kell lapulnom a biciklire, hogy fejbe ne röpüljenek. vajon feljelenthetem azokat az embereket, akik galambot etetnek? vagy ez már nagyon radikális nyavalygás?
különben is csodás az idő. baromi meleg van, süt a nap. mit akarunk még november 25-én? ezt mondta reggel a nesta is. tegnap meg azon hisztériáztak, hogy budán köd van, a bölény nem tud repülni. majdnem beírtam 1 sms-t, hogy k. unalmas hallgatni, hogy mindig szidják az időjárást, és lassan minden rádió abból áll, hogy közlekedési híreket mondanak, hol van dugó, hol van baleset stb. kíváncsi vagyok, hogy akik ezt hallják, mennyire tudnak/akarnak kerülni vagy csak eleresztik a fülük mellett és dühöngenek a műszerfalat csapkodva, cigicsikkeket dobálva ki a bádogdobozból.
na bennem is van indulat. a düh. mint lételemem. pedig olyan jól vagyok, hogy nem győzöm hangsúlyozni. alig vétek gépelési hibát. na?
még 1 biciklis: tegnap este kanyarodok le a bajcsyról az alkotmányra balra nagy ívben, rá a biciklisávra. hát piros volt nekünk még, de nem szoktam mostanában várogatni, mert mindenkinek piros van, akkor miért ne haladjak. ugye vizes volt az út, nem akartam rákanyarodni a csatornafedlapokra,hanem a 2 között. 1x csak észleltem, hogy 20-szal gurul hátra 1 taxis. majdnem nekimentem, épp el tudtam balra kanyarodni a végétől. huhh, remegett a lábam. nem akarom szidni a taxist, de nem avgyok biztos benne, hogy működött a tolatólámpája... bár akkor lehet nem is mehet forgalomban? na mind1, megúsztam. mostanában nagyon el vagyok telve magamtól, el is 6ároztam, hogy jobban figyelek, mert gyűlnek a necces szituációk. nem muszáj mindent kicentizni, annyit nem nyerek vele időben. csak nagyon ráálltam arra, hogy nem akarom letenni a lábam, hanem ügyeskedek. nem mintha menne a trackstand... ez baromira zavar, hogy ilyeneket nemtok megtanulni.
tegnapelőtt is jógán... az elején tök jól ment, éreztem, hoyg minden fasza, de aztán 1lábon kellett állni, és én mindig eldőlök. már az elején is ez volt. otthon kéne gyakorolnom. meg a hídba se tudom kinyomni magam hanyattfekvésből. a mukes szerint ez fejben dől el. de szerintem csak részben. nulla kar has és hátizmom van még mindig- amire rácsodálkoznak a reumatológusok. vannak fizikai 6áraim. valahogy ki kéne tolni őket. általánosban nem tudtam kötelet mászni. lehet ez is csak technika kérdése? mert nálam dagadtabbak is tudtak. viszont a kezem erős. sokra megyek az erős kézzel, ha a többi gyenge... bosszantó. majdnem elbőgtem magam. aztán összeszedtem magam. hogy végül is nekem jó a jóga, hiába kérdezi meg a mukes, hogy miért járok. biztos nem akart vele megbántani, azért magamba szálltam. mentálisan erősnek kell lenni. jahh. erről szól.
nos, úgy tűnik új albiba költözünk.micsoda változás. 1,5 évre biztosítva lesz a helyünk. utána majd meglátjuk. csak rugalmasan kell élni az életet. mondom én. ezt. most.
19 fok van!
feltezsek 1 képet a múltkori slambucról. ... tennék, de nem megy. mibaja? további nagy gondolataim voltak tegnap, amik a semmibe vesztek. majd előkeresem őket. 2 dolog van, ami érdekel, de most nem ír6ok róluk.
lehet veszek féynképezőt. még gondolkodom rajta. igazából a kikas bárányszőr sokkal jobban érdekel, bár nem hsizem, hogy abban az anyagi helyzetben vagyok, hogy szórakozásból 15ezerér báránybőrt vegyek. ráadásul a piros elfogyott...
2009. november 20., péntek
gizella 1
szerintem kb. a napokban 1 éves a biciklim. gratulálunk. 1 gyümölcsöző kapcsolat ez 2nk között. mindenki boldog, de főleg én.
tegnap olyan munkát csinál6tam, amit igazán szeretek: kivittem biciklivel a jegyzőkönyvet a megrendelőnek. 18! fok volt a nagyváradtéren. rövidgatya+rövidujjú. remek volt na!
a jóga könyv 1ik részén túlvagyok. nekiállok a jóga légzés megtanulásának a holnapi nappal. de jó lesz. kitartás legyen. végül is a gerinctornát is tudtam csinálni annakidején több hónapig. rá kell érnem az egészségemre. hátha tudok példát mutatni a családomnak, hátha el tudnak sajátítani vmit ők is.
tegnap nagyon jót rajzoltam. hű még a pingvinet... nem, majd jövő 7en.
tegnap olyan munkát csinál6tam, amit igazán szeretek: kivittem biciklivel a jegyzőkönyvet a megrendelőnek. 18! fok volt a nagyváradtéren. rövidgatya+rövidujjú. remek volt na!
a jóga könyv 1ik részén túlvagyok. nekiállok a jóga légzés megtanulásának a holnapi nappal. de jó lesz. kitartás legyen. végül is a gerinctornát is tudtam csinálni annakidején több hónapig. rá kell érnem az egészségemre. hátha tudok példát mutatni a családomnak, hátha el tudnak sajátítani vmit ők is.
tegnap nagyon jót rajzoltam. hű még a pingvinet... nem, majd jövő 7en.
2009. november 18., szerda
biciklizgetés
tegnap megnéztük az albit a wekerlén. hát nem jött be. sötét volt, gyatra közvilágítás, ugató kutyák... a házban alig bútor- mondjuk ezt tudtuk, sufnit nem lehet használni, mert telepakolták. mondtam, hogy legalább 3 biciklit kell elhelyeznünk.
ha iparkodok, alig késve odaérek olaszra. de ez csak azután tudatosult bennem, miután kijöttem a lidl-ből, s észleltem, hogy 18.36 van, és 19.40-kor van vége az olasznak. az óra végére be akartam menni, hogy legalább a házit leírjam. namondom, félidőben már nem állítok be, mit csináljak hát?
kitaláltam: eltekertem nagynénémhez budára. a szabadsághíd-fő utca kombinációt választottam. sajnos a csalogányról túl korán kanyarodtam le. onnan célszerűbb rákanyarodni az erőd utcára, mert akkor van lendület, nem kell elsőbbséget adni senkinek, míg ha végig az erődön jövök fel, akkor a csalogányosoknak elsőbbséget kell adnom, és akkor elvész a lendület, nem bírok feltekerni az erődön. a vége meredek eléggé.
szóval így mehettem a járdán felfele. meert a b. utca 1irányú. épp pakoltak a cba-ba, de rendes volt a békás tag, mert amikor meglátott, helyet adott nekem. jó hangosdan megköszöntem.
nagynéném után átrongyoltam a lánchídon, majd a nyelviskolába mentem. kurva jó volt ez a kis utazás. jó, hogy lezárták a margitka hidat, mert így megtapasztal6tam milyen nagy áttekerni a lánchídon. teljesen rákattantam. elég rövid, úgyh igazából nem akadályozom az autósokat, mert aki előttem ment csak 30 m előnyben volt. amikor lehajtottam a hídról, akkor meg úgyis elmentem mindenki mellett. baromi jó volt. élvezem ezt a szlalomozást. bár autóból átélve biztos anyáznék... de 1xűen nem érdekel, annyira jól érzem magam a biciklin. ez lehet önzőség. mind1. én nem akarok meggyőzni senkit sem a biciklizés előnyeiről, rakom magamban és kész. majd rájön mindenki szép sorban. azt olvastam a jógás könyvben, hogy a nyugatiak a test végett sportolnak, míg a jógások összekötik a szellemet a sporttal. namármost. én akkor indiai felfogás szerint jól csinálom, mert nekem ott van a szellemem biciklizés közben. igaz hogy közlekedek és nem sportolok. sokan sportnak gondolják. akkor ringassam magam én is abba a hitbe, hogy sportolok? magwasnak köszönhetem ezt a mondatot (közlekedek, nem sportolok). ez jó szöveg.
reggel munkába menet összefutottam tesómmal az üllőin. kérdezte megállok -e, sikerült olyat válaszolnom, h azt hitte, hogy nem. szerencsére nem tekert túl gyorsan, és még a baross utca elején utolértem, beszéltünk pár percet. elmondta, hogy a főcuki mekkora volt 7főn: kimentek levelet söpörni, főcuki kivitte a labdát, tesóm mondta neki, hogy ha az utcára kigurul a labda, ne menjen utána, mert jöhet autó. erre persze az volt az 1., hogy kidobta a labdát. tesóm még éppen megállította, s megkérte, hogy direkt ne dobja ki. mire főcuki fogta a labdát, letette, odakészült melléje és megkérdezte: rúgni szabad? :) :) :) :)
múltkor olaszra a gyerekkorrról kellett írni 1 rövidet. ezt írta rá a tanárom: "bella infanzia, bella scrittura :)"
ha iparkodok, alig késve odaérek olaszra. de ez csak azután tudatosult bennem, miután kijöttem a lidl-ből, s észleltem, hogy 18.36 van, és 19.40-kor van vége az olasznak. az óra végére be akartam menni, hogy legalább a házit leírjam. namondom, félidőben már nem állítok be, mit csináljak hát?
kitaláltam: eltekertem nagynénémhez budára. a szabadsághíd-fő utca kombinációt választottam. sajnos a csalogányról túl korán kanyarodtam le. onnan célszerűbb rákanyarodni az erőd utcára, mert akkor van lendület, nem kell elsőbbséget adni senkinek, míg ha végig az erődön jövök fel, akkor a csalogányosoknak elsőbbséget kell adnom, és akkor elvész a lendület, nem bírok feltekerni az erődön. a vége meredek eléggé.
szóval így mehettem a járdán felfele. meert a b. utca 1irányú. épp pakoltak a cba-ba, de rendes volt a békás tag, mert amikor meglátott, helyet adott nekem. jó hangosdan megköszöntem.
nagynéném után átrongyoltam a lánchídon, majd a nyelviskolába mentem. kurva jó volt ez a kis utazás. jó, hogy lezárták a margitka hidat, mert így megtapasztal6tam milyen nagy áttekerni a lánchídon. teljesen rákattantam. elég rövid, úgyh igazából nem akadályozom az autósokat, mert aki előttem ment csak 30 m előnyben volt. amikor lehajtottam a hídról, akkor meg úgyis elmentem mindenki mellett. baromi jó volt. élvezem ezt a szlalomozást. bár autóból átélve biztos anyáznék... de 1xűen nem érdekel, annyira jól érzem magam a biciklin. ez lehet önzőség. mind1. én nem akarok meggyőzni senkit sem a biciklizés előnyeiről, rakom magamban és kész. majd rájön mindenki szép sorban. azt olvastam a jógás könyvben, hogy a nyugatiak a test végett sportolnak, míg a jógások összekötik a szellemet a sporttal. namármost. én akkor indiai felfogás szerint jól csinálom, mert nekem ott van a szellemem biciklizés közben. igaz hogy közlekedek és nem sportolok. sokan sportnak gondolják. akkor ringassam magam én is abba a hitbe, hogy sportolok? magwasnak köszönhetem ezt a mondatot (közlekedek, nem sportolok). ez jó szöveg.
reggel munkába menet összefutottam tesómmal az üllőin. kérdezte megállok -e, sikerült olyat válaszolnom, h azt hitte, hogy nem. szerencsére nem tekert túl gyorsan, és még a baross utca elején utolértem, beszéltünk pár percet. elmondta, hogy a főcuki mekkora volt 7főn: kimentek levelet söpörni, főcuki kivitte a labdát, tesóm mondta neki, hogy ha az utcára kigurul a labda, ne menjen utána, mert jöhet autó. erre persze az volt az 1., hogy kidobta a labdát. tesóm még éppen megállította, s megkérte, hogy direkt ne dobja ki. mire főcuki fogta a labdát, letette, odakészült melléje és megkérdezte: rúgni szabad? :) :) :) :)
múltkor olaszra a gyerekkorrról kellett írni 1 rövidet. ezt írta rá a tanárom: "bella infanzia, bella scrittura :)"
2009. november 17., kedd
kalóz
...egy kalóz telefonon elmondta...
olyan vicces, hogy vannak kalózok. egészen 30 éves koromig azt hittem, hogy velük már csak regényekben és filmeken találkoz6unk, erre idén rácáfolt erre az élet. időnként felbukkannak a hírekben. olyan mintha visszamennék a múltba. vajon milyen egy mai modern kalóz? van halálfejes zászló a hajójukon? kampókezű és falábú van -e köztük?
biztos olyanok mint a hagyományos emberek, mint mi. csak éppen ez a munkájuk. úristen, röhögnöm kell.
olyan vicces, hogy vannak kalózok. egészen 30 éves koromig azt hittem, hogy velük már csak regényekben és filmeken találkoz6unk, erre idén rácáfolt erre az élet. időnként felbukkannak a hírekben. olyan mintha visszamennék a múltba. vajon milyen egy mai modern kalóz? van halálfejes zászló a hajójukon? kampókezű és falábú van -e köztük?
biztos olyanok mint a hagyományos emberek, mint mi. csak éppen ez a munkájuk. úristen, röhögnöm kell.
rendszám
már írok vmit.
van ilyen kényszerem időnként, hogy ha előttem van 1 autó, és meglátom a rendszámát, akkor a betűkből nekiállok szavakat csinálni. a sorrend meglegyen. pl: JGH-526 --> joghurt. BHA-015 --> bolha stb.
másik kényszerem ha pl. babot válogatok, 1ből számolni kezdem a szemeket. vagy amikor zöldbabot darabolok, számolom, hányba vágtam el. mákot pucolni nem szoktam :)
és miért van az, hogy amikor arcot mosok, mindig csak a jobb szemembe folyik bele a szappanlé, és csak a jobb szememet csípi?
pénteken volt a prosectura zkr 20 éves jubileumi koncertje. az 1. 10 év dalaival. miért kellett ilyen kicsi helyre tenni, azt nem értem. iszonyú tömeg volt, majdnem plakát lettem a falon, annyira összepasszíroztak. jó hogy fogytam. többen izzadtak. ahogy elsúrlódott mellettem vki, a pólóm bal ujja csupa víz lett az ő izzadt karjától, úúúúúú.
felavattam a csodálatos új fülbevalómat is. n. szerint eddig ez a best. hát igen. hogy fogom magam túlszárnyalni? nehéz lesz nagyon.
amúgy a koncert nagyon jó volt. végre csak arégi számaikat hallottam. minden kedvencemet. viszonylag józanul éltem meg ezt az időtartamot. a lealjasodás a biciklisbuliban kezdődött meg. azt se tudom, hogy értem haza (nem újdonság...). kérdéses volt, h tudok -e jegyet kérni a pénztárostól a déliben. sikerült. legalább sokat aludtam a vonaton. jól befűtöttek, 1 élmény volt így utazni. sütött be a nap. áhh. elkezdtem olvasni a sport és jóga c. könyvet, teljesen fellelkesedtem, h a jóga segítségével mindent megváltoztatok magam körül. önmagam körül. megtanulom a jógalégzést. ez 2 hónapos folyamat. nem szabad 1etlen alkalmat sem kihagyni. de csak nyerhetek vele. muszáj lesz megcsinálnom. és akkor bekebelezem a világot, jeeee.
a családi partin nem remekeltem, mert a kevés alvás és a sok pia nyomottá tett. mutter elküldött aludni, azonban nem sikerült. később az unokahúgommal 1ütt dőltem el, aki elküldte e-t, és tovább pörgött, rendezte a plüssállatokat, végül az édesanyja=e. elvitte. kis sírás után ő is elszunnyadt. csodás ébredés volt, nem mondom.
ha kialudtam volna magam valamennyire, akkor tán még inni is tudok, de ez nem jött össze. mindenesetre örültem a családnak. viszont furán éreztem magam. mintha csak áramlottam volna köztük. néha rámjön ez, hogy még a családban is idegennek érzem magam. máskor meg nincs bennem ilyen kívülálló érzés, hanem a fordítottja. ki érti ezt?
van ilyen kényszerem időnként, hogy ha előttem van 1 autó, és meglátom a rendszámát, akkor a betűkből nekiállok szavakat csinálni. a sorrend meglegyen. pl: JGH-526 --> joghurt. BHA-015 --> bolha stb.
másik kényszerem ha pl. babot válogatok, 1ből számolni kezdem a szemeket. vagy amikor zöldbabot darabolok, számolom, hányba vágtam el. mákot pucolni nem szoktam :)
és miért van az, hogy amikor arcot mosok, mindig csak a jobb szemembe folyik bele a szappanlé, és csak a jobb szememet csípi?
pénteken volt a prosectura zkr 20 éves jubileumi koncertje. az 1. 10 év dalaival. miért kellett ilyen kicsi helyre tenni, azt nem értem. iszonyú tömeg volt, majdnem plakát lettem a falon, annyira összepasszíroztak. jó hogy fogytam. többen izzadtak. ahogy elsúrlódott mellettem vki, a pólóm bal ujja csupa víz lett az ő izzadt karjától, úúúúúú.
felavattam a csodálatos új fülbevalómat is. n. szerint eddig ez a best. hát igen. hogy fogom magam túlszárnyalni? nehéz lesz nagyon.
amúgy a koncert nagyon jó volt. végre csak arégi számaikat hallottam. minden kedvencemet. viszonylag józanul éltem meg ezt az időtartamot. a lealjasodás a biciklisbuliban kezdődött meg. azt se tudom, hogy értem haza (nem újdonság...). kérdéses volt, h tudok -e jegyet kérni a pénztárostól a déliben. sikerült. legalább sokat aludtam a vonaton. jól befűtöttek, 1 élmény volt így utazni. sütött be a nap. áhh. elkezdtem olvasni a sport és jóga c. könyvet, teljesen fellelkesedtem, h a jóga segítségével mindent megváltoztatok magam körül. önmagam körül. megtanulom a jógalégzést. ez 2 hónapos folyamat. nem szabad 1etlen alkalmat sem kihagyni. de csak nyerhetek vele. muszáj lesz megcsinálnom. és akkor bekebelezem a világot, jeeee.
a családi partin nem remekeltem, mert a kevés alvás és a sok pia nyomottá tett. mutter elküldött aludni, azonban nem sikerült. később az unokahúgommal 1ütt dőltem el, aki elküldte e-t, és tovább pörgött, rendezte a plüssállatokat, végül az édesanyja=e. elvitte. kis sírás után ő is elszunnyadt. csodás ébredés volt, nem mondom.
ha kialudtam volna magam valamennyire, akkor tán még inni is tudok, de ez nem jött össze. mindenesetre örültem a családnak. viszont furán éreztem magam. mintha csak áramlottam volna köztük. néha rámjön ez, hogy még a családban is idegennek érzem magam. máskor meg nincs bennem ilyen kívülálló érzés, hanem a fordítottja. ki érti ezt?
2009. november 11., szerda
házszám
mint tudjuk, a házfelújításból annyi részt harcoltam ki magamnak, hogy megveszem a házszámot. ami tetszett, az a paraktikerben 2x annyiba került, mint az obiban. viszont 3 obiban jártam, s 1ikben sem volt nullás (vagy kettes?). más választásom nem maradt, mint csinálni 1et. kettőt. mivel kétszámjegyű. ez pont jól jött, mert így tényleg olyan lehet, amilyet én akarok.
1. van ez a modellező agyag nevű anyag. olyan mint a gyurma, csak sokkal könnyebb. ebből csinálom a fülbevalóimat. sajnos nehezen gyúr6ó, ráncosodik, hiába vizezem be a kezeimet. magyarnyelvű használati útmutató természetesen nincs hozzá- mintha csak túra vagy bicikliboltban járnék. szóval vettem 250 grammos darabot 1800-ért. kivágtam belőle a két számjegyet (megmaradt 3/4-e és még az előző csomagból is van...). a felszínük szép, a hátuk meg az oldaluk kevésbé. mindenestre dzs. bőrdíszműves szikéje jó szolgálatott tett a simítás közben.
2. kiégettem mikrohullámú sütőben.
3. akrilfestékkel festettem be. ebből még tavaly vettem sokfélét, arra nem kellett költenem.
4. utána lefújtam lakkal, mert a kenhető lakk (égethető is. ez fontos, hiszen a házszámot az időjárás megdolgozza, tehát jól le kell fedni) elkezdte elmaszatolni az akrilfestéket (lehet nem volt csontszáraz és azért).
5. most lekentem a glanz lakkal. ettől fényes lett.
6. 2x is, biztos mai biztos.
7. már csak ki kell égetni 170 fokon. ezt a sütőben fogom megtenni. beindítjuk a sütőt 20 gramm valamiért...
a melóban akartam a mikrohullámú sütőben kiégetni, de felhívtam 1 szakit az OSSKI-ból, aki megerősítette azt a felvetést, hogy a mikrohullámok csak a víztartalmú ételt melegítik fel, a levegőt nem, így az égetést tűzhelyben végezzem, ahol van forró levegő, ami rásüti a lakkot a házszámra. abban reméynkedek, hogy a gyurma anyaga is bírja az égetést, nem csak a lakk. nna. hány munkaóra és forint van benne? igazán megéri ilyeneket gyártani kis tételben...
de szeretek vele pepecselni. csak azzal szeretek, ami érdekel. munkában pl. nem nagyon szeretem a pontosságot, és a munkatársam szokott figyelmeztetni, hogy nem regényt írok, hanem jegyzőkönyvet, hahaha. igaza is van. ez nem olyan meló, hogy ellazázzam.
jó, hogy változtatni akarok, amikor szinte lelkiismeretfurdalásom van, ha karácsonykor 2 ugynaolyan mintájú mézeskalácsot készítek (sütünk vagy 100-at) vagy húsvétkor 2 1forma tojást írok. na a dobkötelestől nincs lelkiismeretfurdalásom, mert az egyszerű és szép és nem is oylan könnyű jól megírni. abból 2t is szoktam, 1et nekünk, 1et meg a rózsinéninek, haha.
kettő napja nem ültem biciklin. holnapra jó időt ígérnek, pontosabban csapadékmenteset. nagyon várom. így lazulok. de msot jobban hiányzik, mint bármikor. a bicikli részemmé vált. na nem áradozok róla oylan sokat, mert kiderül, hogy ez vmi pótcselekvés.
1. van ez a modellező agyag nevű anyag. olyan mint a gyurma, csak sokkal könnyebb. ebből csinálom a fülbevalóimat. sajnos nehezen gyúr6ó, ráncosodik, hiába vizezem be a kezeimet. magyarnyelvű használati útmutató természetesen nincs hozzá- mintha csak túra vagy bicikliboltban járnék. szóval vettem 250 grammos darabot 1800-ért. kivágtam belőle a két számjegyet (megmaradt 3/4-e és még az előző csomagból is van...). a felszínük szép, a hátuk meg az oldaluk kevésbé. mindenestre dzs. bőrdíszműves szikéje jó szolgálatott tett a simítás közben.
2. kiégettem mikrohullámú sütőben.
3. akrilfestékkel festettem be. ebből még tavaly vettem sokfélét, arra nem kellett költenem.
4. utána lefújtam lakkal, mert a kenhető lakk (égethető is. ez fontos, hiszen a házszámot az időjárás megdolgozza, tehát jól le kell fedni) elkezdte elmaszatolni az akrilfestéket (lehet nem volt csontszáraz és azért).
5. most lekentem a glanz lakkal. ettől fényes lett.
6. 2x is, biztos mai biztos.
7. már csak ki kell égetni 170 fokon. ezt a sütőben fogom megtenni. beindítjuk a sütőt 20 gramm valamiért...
a melóban akartam a mikrohullámú sütőben kiégetni, de felhívtam 1 szakit az OSSKI-ból, aki megerősítette azt a felvetést, hogy a mikrohullámok csak a víztartalmú ételt melegítik fel, a levegőt nem, így az égetést tűzhelyben végezzem, ahol van forró levegő, ami rásüti a lakkot a házszámra. abban reméynkedek, hogy a gyurma anyaga is bírja az égetést, nem csak a lakk. nna. hány munkaóra és forint van benne? igazán megéri ilyeneket gyártani kis tételben...
de szeretek vele pepecselni. csak azzal szeretek, ami érdekel. munkában pl. nem nagyon szeretem a pontosságot, és a munkatársam szokott figyelmeztetni, hogy nem regényt írok, hanem jegyzőkönyvet, hahaha. igaza is van. ez nem olyan meló, hogy ellazázzam.
jó, hogy változtatni akarok, amikor szinte lelkiismeretfurdalásom van, ha karácsonykor 2 ugynaolyan mintájú mézeskalácsot készítek (sütünk vagy 100-at) vagy húsvétkor 2 1forma tojást írok. na a dobkötelestől nincs lelkiismeretfurdalásom, mert az egyszerű és szép és nem is oylan könnyű jól megírni. abból 2t is szoktam, 1et nekünk, 1et meg a rózsinéninek, haha.
kettő napja nem ültem biciklin. holnapra jó időt ígérnek, pontosabban csapadékmenteset. nagyon várom. így lazulok. de msot jobban hiányzik, mint bármikor. a bicikli részemmé vált. na nem áradozok róla oylan sokat, mert kiderül, hogy ez vmi pótcselekvés.
2009. november 9., hétfő
kaposvár
meglátogattam b-t meg az ő pereputtyát.
hű
annyi mindent akartam írni. azt hittem, úyg fognak száguldania gondolatok a fejemben, mint tegnap este. de visszatértem a valóságba.
a deák téren köröztem a 105 busz megállóját keresve. elmentem mindenféle irányba, végül 2 járókelő segítségét kértem, akik útbaigazítottak. este volt, vagy 3/4 8. szép csendesen esett. régen voltam ilyen elfogadó az esővel szemben. kifejezetten kellemes volt. a közvilágítás csillogtatta a vizes juharleveleket a fákon. a felmelegedett reflektorokra hulló csapadék elpárolgott és gőzként gomolygott a világítótestek fölött. gőz és eső egyszerre. ahogy bámultam az esőt a földön, különös jelenségre lettem figyelmes: a lámpafények kifele táguló koncenrtikus körökben világítottak. na ezt nem tudom érthetően megfogalmazni. én meg vártam. így vár6ott a kisherceg a rókára. volt bennem valami nagy általános bolfdogság meg nyugodtság, ami majdnem szétfeszítette a bőrömet. gondoltam, a gellérthegyet is arrébb tudnám tolni. egész nap ez ment. ilyet még nem éltem át. egy kb. 2 éve nem látott barátnőmmel találkoztam este, s ahogy közeledett az idő, 1re jobban örültem. ezt a napot kell majd mindig felidézni, ha valami szomorkodnivalóm akad. néha abiciklizésnek is annyira tudok örülni, hogy majd kiugrok a bőrömből. de zet múltkor biztos írtam. sebaj, ez nem változott pár nap alatt.
belegázoltam bokáig vmi 1 nagy tócsába, ám ez sem zavart. nem volt hideg.
elmúlt ez a nagy öröm...
ma meg ki kell hagynom a jógát, mert beszerveztem 1 mérést... amatőr vagyok. legalább biciklizhetek többet mint a meló oda-vissza. nem mintha bárki megakadályozna abban. hoyg csak úgy biciklizgessek kedvemre a városban, de nekem fontos, hogy legyen valami valós cél. legalább az élet 1 területén legyen célom.
szeretem az időjárást. ez kissé értelmetlen, viszont jól hangzik.
hű
annyi mindent akartam írni. azt hittem, úyg fognak száguldania gondolatok a fejemben, mint tegnap este. de visszatértem a valóságba.
a deák téren köröztem a 105 busz megállóját keresve. elmentem mindenféle irányba, végül 2 járókelő segítségét kértem, akik útbaigazítottak. este volt, vagy 3/4 8. szép csendesen esett. régen voltam ilyen elfogadó az esővel szemben. kifejezetten kellemes volt. a közvilágítás csillogtatta a vizes juharleveleket a fákon. a felmelegedett reflektorokra hulló csapadék elpárolgott és gőzként gomolygott a világítótestek fölött. gőz és eső egyszerre. ahogy bámultam az esőt a földön, különös jelenségre lettem figyelmes: a lámpafények kifele táguló koncenrtikus körökben világítottak. na ezt nem tudom érthetően megfogalmazni. én meg vártam. így vár6ott a kisherceg a rókára. volt bennem valami nagy általános bolfdogság meg nyugodtság, ami majdnem szétfeszítette a bőrömet. gondoltam, a gellérthegyet is arrébb tudnám tolni. egész nap ez ment. ilyet még nem éltem át. egy kb. 2 éve nem látott barátnőmmel találkoztam este, s ahogy közeledett az idő, 1re jobban örültem. ezt a napot kell majd mindig felidézni, ha valami szomorkodnivalóm akad. néha abiciklizésnek is annyira tudok örülni, hogy majd kiugrok a bőrömből. de zet múltkor biztos írtam. sebaj, ez nem változott pár nap alatt.
belegázoltam bokáig vmi 1 nagy tócsába, ám ez sem zavart. nem volt hideg.
elmúlt ez a nagy öröm...
ma meg ki kell hagynom a jógát, mert beszerveztem 1 mérést... amatőr vagyok. legalább biciklizhetek többet mint a meló oda-vissza. nem mintha bárki megakadályozna abban. hoyg csak úgy biciklizgessek kedvemre a városban, de nekem fontos, hogy legyen valami valós cél. legalább az élet 1 területén legyen célom.
szeretem az időjárást. ez kissé értelmetlen, viszont jól hangzik.
2009. november 6., péntek
szimpla
szimplában voltunk tegnap az olaszosokkal. rácsodálkoztam a helyre, hogy mennyire megnőtt. 1re csak terebélyesedik. 550 a sör... hát legalább van fűtés meg jól néz ki.
tegnap azta súlyos hibát követtem el, h tömeggel jöttem melóba a reggeli eső miatt. aztán olasz után hazametróztam, s biciklivel mentem a szimplába. csak 2 sört ittam meg. néha annyira rámtör a biciklizés iránti szeretete, hogy azt hiszem, meg-ő-rülök. a szimpla biciklitárolójában megkérdezte 1 távozó fogyasztó, h igaz -e szerintem, hogy az ember szerelmes a bringájába? IGAZ. ezek után még jobb volt hazatekerni.h ogy más is így gondolja.
azt hiszem, fogytam. már épp ideje volt, mert kezdtem elzsírosodni. még nem szeretném abbahagyni. karácsonyra el kéne érnem a 60 kilót. akkor úgyis újra beindul a zsírszövetmegnagyobbodás. bizonyára nem tesz jót ez a súlyingadozás. biciklitúra után kéne megtartanom a súlyomat. persze az a terhelés, amit akkor adok a szervezetemnek, nem általános, nem mindennapi. elég nehéz dolog utána nem visszahízni. mert kííívánom az ételt, úgy érzem, fel kell töltődnöm, mert a sok mozgás ellenére is 1 lepusztult arc néz vissza a tükörből. és a naptej+napsütés+por+verejték kombó az arcbőrömnek kifejezetten káros. most meg teljesen jó. időnként megtapogatom, hogy még mindig olyan sima -e, mint 3 órával ezelőtt. ezen pörgök.
most mit csináljak a banánnal? banános joghurtként fogyasszam vagy 1em meg önmagában? kalóriaszegényebb a 2. verzió.
nincs narancsbőröm. ez megnyugtató. huhh.
van még vmi?
valami miatt mindjárt szét-robbanok... mi ez?
tegnap azta súlyos hibát követtem el, h tömeggel jöttem melóba a reggeli eső miatt. aztán olasz után hazametróztam, s biciklivel mentem a szimplába. csak 2 sört ittam meg. néha annyira rámtör a biciklizés iránti szeretete, hogy azt hiszem, meg-ő-rülök. a szimpla biciklitárolójában megkérdezte 1 távozó fogyasztó, h igaz -e szerintem, hogy az ember szerelmes a bringájába? IGAZ. ezek után még jobb volt hazatekerni.h ogy más is így gondolja.
azt hiszem, fogytam. már épp ideje volt, mert kezdtem elzsírosodni. még nem szeretném abbahagyni. karácsonyra el kéne érnem a 60 kilót. akkor úgyis újra beindul a zsírszövetmegnagyobbodás. bizonyára nem tesz jót ez a súlyingadozás. biciklitúra után kéne megtartanom a súlyomat. persze az a terhelés, amit akkor adok a szervezetemnek, nem általános, nem mindennapi. elég nehéz dolog utána nem visszahízni. mert kííívánom az ételt, úgy érzem, fel kell töltődnöm, mert a sok mozgás ellenére is 1 lepusztult arc néz vissza a tükörből. és a naptej+napsütés+por+verejték kombó az arcbőrömnek kifejezetten káros. most meg teljesen jó. időnként megtapogatom, hogy még mindig olyan sima -e, mint 3 órával ezelőtt. ezen pörgök.
most mit csináljak a banánnal? banános joghurtként fogyasszam vagy 1em meg önmagában? kalóriaszegényebb a 2. verzió.
nincs narancsbőröm. ez megnyugtató. huhh.
van még vmi?
valami miatt mindjárt szét-robbanok... mi ez?
2009. november 3., kedd
gizella
most lesz 1 éves. és nem tudom pontosan mikor vettem. tiszta gáz. próbáltam utánanézni a blogomban, de nem volt kedvem elolvasni ennyi mindent, így hagytam a fenébe. hogy ünneplek így? melyik napot jelöljem ki születésnapnak? hívjam fel a srácot, akitől vettem? biztos emlékszik rá...
amúgy reggel volt 1 dúrva kempingbiciklis arc. megelőzött egy fixist is, tépett mint az állat. bár lehet, hogy ezt ma már 1x leírtam. előttem haladt fényévekkel. ilyne kis kerekekkel... pörgethetett rendesen...
múltkor beírtam a no salty-ra egy megjegyzést, amelyben a hulalát fikáztam a hagyományos habtejszín ellenében. kimoderálták. most ezen pörögnek. észrevettem. 1re több helyen méltatják. uhhh
amúgy reggel volt 1 dúrva kempingbiciklis arc. megelőzött egy fixist is, tépett mint az állat. bár lehet, hogy ezt ma már 1x leírtam. előttem haladt fényévekkel. ilyne kis kerekekkel... pörgethetett rendesen...
múltkor beírtam a no salty-ra egy megjegyzést, amelyben a hulalát fikáztam a hagyományos habtejszín ellenében. kimoderálták. most ezen pörögnek. észrevettem. 1re több helyen méltatják. uhhh
kulcs
tegnap ismét elkerekeztem a bem moziba, és átvettem a kulcsaimat. ajtón kívül még 1x ellenőrizem, hogy tuti a zsebemben vannak -e. hazafelé lánchidaztam. mostanában igen rászoktam. csak tegnap dudáltak le, pedig raktam neki, mint a fene. persze az én végsebességem véges... jó ez a híd, mert rövid. annyit kibírnak mögöttem az araszolók. és ha nem, akkor meg előzzenek meg. elférnek. szeretek legurulni a pesti oldalra.
eszek 1 kis húrkát. szobahőmérsékleten önmagában a leg-jobb. tegnap sütöttem a sütőtökkel 1ütt, 1 tepsiben. koncert volt a tűzhelyben. a kisülő zsír a kisülő vízzel hangrobbanás kíséretében elegyedett. a májas húrkát jobban imádom, mint a véreset. a mutter pont fordítva. a családban a véres/májasból töltsünk többet kérdésben kisebbségben van, ennek ellenére többször sikerült kibuliznia, hogy véresből töltsünk többet.
a végén mindig marad 1 kis húrkamassza, ami a töltőből nem jön ki, a bazsakása. tesóm szerint nagyon idióta szó ez. keresztapámtól hallottam először a bazsakását kb. 20éves koromban. szerintem vicces. mint a presszbors=préshúrka=disznósajt. a préshurka szó nagyon jól közelíti a valóságot ellentétben a disznósajttal. a disznósajt kissé elvont. a presszbors németes, csak a bors felével nem tudok mit kezdeni.
visszatérve a rizshez. én nem igazán kedvelem a bazsakását megsütve, mert nem sül ki belőle a zsír, mint a bélbe töltött hurkából. hiába döntöm meg a tepsit, attól még a zsír nagyja a masszában marad.
1x tesóm kitalálta, hogy a bazsakásából csináljunk rizsfelfújtat :) szerintem nagy on nagy 5let volt, sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe. kissé bizarr volt, azt bevallom, én finomabbra számítottam.
ettem már piacon is hurkát. mertem enni. ott jöttem rá, hogy mustárral milyen fasza. ám a májas igen gáz volt, iszonyú puha.
van zsömlés hurka is. régen azzal töltötték meg kölessel mert rizs nem volt. 1ik disznóvágáskor sikerült rábeszélnem a családot, hogy töltsünk zsömléset is (mama süteményesnek mondja). persze ez rengeteg plusz munka, így meg is csúsztunk időben. oda akartam magam tenni, ezért saját magam sütöttem a kenyeret hozzá. ezt fel kell szeletelni, kockákra vágni, s az a legjobb, ha sütőben kicsit megpirítjuk, de csak épp annyira, hogy a kenyérkockák kívülről enyhén megkeményedjenek. később erre borítjuk rá a vért. a szárítástól nehezebben szívja be a vért a kenyérkocka. kérge van. a pontos sorrendet nem tudom, a mama a profi ebben. én csak kifőzni szoktam. vajon igaz -e az az állításom, hogy a hurka 1 steril étel? 1. meg kell köveszteni (abálni) a rizst 2. kifőzzük a hurkát 3. megsütjük a hurkát. a botulizmus baktérium toxinjai ezt a 3 hőkezelést már nem bírják?
tavaly készítettünk kenőmájast is. azt hiszem, rosszul kötöttük össze némelyiket, így a tartalmuk a főzővízben diszpergálódtak. később a macska meg a földön huzigálta az üres beleket, amik a kifőzés 6ására tartalmukat vesztve hosszukban harmadukra zsugorodtak. hogy van ez a rizses hurka esetében? a rizsszem megdagad, a bél meg rázsugordik?
nahát, ez nagyon szép lett.
kimértük a fülemet. 31 évesen hozzávetőlegesen 18,5 kHz-ig hallok. az ultrahangos kutyariasztó készülék indította be az érdeklődésünket.
nekem tanulnom kéne.
de csak nyavajgok magamban meg bámulok. tegnap is tanulás helyett firkáltam. meg elaludtam az asztalnál.
a csalántea, a lúgosítópor keverék meg az útifűmaghéj rostpor 1üttes használata nem eredménytelen: kezd normalizálódni az arcbőröm. a jógától meg elkezdek/tem ragyogni. nagyszerű. napként tündökölhetek. jobban is érzem magam. igaz, hogy a kezeim olyan szárazak, hogy alig bírom kinyújtani az ujjaimat. de ez a hidegtől van.
eszek 1 kis húrkát. szobahőmérsékleten önmagában a leg-jobb. tegnap sütöttem a sütőtökkel 1ütt, 1 tepsiben. koncert volt a tűzhelyben. a kisülő zsír a kisülő vízzel hangrobbanás kíséretében elegyedett. a májas húrkát jobban imádom, mint a véreset. a mutter pont fordítva. a családban a véres/májasból töltsünk többet kérdésben kisebbségben van, ennek ellenére többször sikerült kibuliznia, hogy véresből töltsünk többet.
a végén mindig marad 1 kis húrkamassza, ami a töltőből nem jön ki, a bazsakása. tesóm szerint nagyon idióta szó ez. keresztapámtól hallottam először a bazsakását kb. 20éves koromban. szerintem vicces. mint a presszbors=préshúrka=disznósajt. a préshurka szó nagyon jól közelíti a valóságot ellentétben a disznósajttal. a disznósajt kissé elvont. a presszbors németes, csak a bors felével nem tudok mit kezdeni.
visszatérve a rizshez. én nem igazán kedvelem a bazsakását megsütve, mert nem sül ki belőle a zsír, mint a bélbe töltött hurkából. hiába döntöm meg a tepsit, attól még a zsír nagyja a masszában marad.
1x tesóm kitalálta, hogy a bazsakásából csináljunk rizsfelfújtat :) szerintem nagy on nagy 5let volt, sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe. kissé bizarr volt, azt bevallom, én finomabbra számítottam.
ettem már piacon is hurkát. mertem enni. ott jöttem rá, hogy mustárral milyen fasza. ám a májas igen gáz volt, iszonyú puha.
van zsömlés hurka is. régen azzal töltötték meg kölessel mert rizs nem volt. 1ik disznóvágáskor sikerült rábeszélnem a családot, hogy töltsünk zsömléset is (mama süteményesnek mondja). persze ez rengeteg plusz munka, így meg is csúsztunk időben. oda akartam magam tenni, ezért saját magam sütöttem a kenyeret hozzá. ezt fel kell szeletelni, kockákra vágni, s az a legjobb, ha sütőben kicsit megpirítjuk, de csak épp annyira, hogy a kenyérkockák kívülről enyhén megkeményedjenek. később erre borítjuk rá a vért. a szárítástól nehezebben szívja be a vért a kenyérkocka. kérge van. a pontos sorrendet nem tudom, a mama a profi ebben. én csak kifőzni szoktam. vajon igaz -e az az állításom, hogy a hurka 1 steril étel? 1. meg kell köveszteni (abálni) a rizst 2. kifőzzük a hurkát 3. megsütjük a hurkát. a botulizmus baktérium toxinjai ezt a 3 hőkezelést már nem bírják?
tavaly készítettünk kenőmájast is. azt hiszem, rosszul kötöttük össze némelyiket, így a tartalmuk a főzővízben diszpergálódtak. később a macska meg a földön huzigálta az üres beleket, amik a kifőzés 6ására tartalmukat vesztve hosszukban harmadukra zsugorodtak. hogy van ez a rizses hurka esetében? a rizsszem megdagad, a bél meg rázsugordik?
nahát, ez nagyon szép lett.
kimértük a fülemet. 31 évesen hozzávetőlegesen 18,5 kHz-ig hallok. az ultrahangos kutyariasztó készülék indította be az érdeklődésünket.
nekem tanulnom kéne.
de csak nyavajgok magamban meg bámulok. tegnap is tanulás helyett firkáltam. meg elaludtam az asztalnál.
a csalántea, a lúgosítópor keverék meg az útifűmaghéj rostpor 1üttes használata nem eredménytelen: kezd normalizálódni az arcbőröm. a jógától meg elkezdek/tem ragyogni. nagyszerű. napként tündökölhetek. jobban is érzem magam. igaz, hogy a kezeim olyan szárazak, hogy alig bírom kinyújtani az ujjaimat. de ez a hidegtől van.
2009. november 2., hétfő
szombat... ejjj
mint a diszkó... este 11-kor indultam el bulizni a bem moziba. b. beszélt rá, én nem ragaszkodtam hozzá. míg vártam a telefonját, el is aludtam ülve a konyhaasztal mellett. kezdett hűlni az idő, de nem vettem fel 100 réteget, hiszen úgyis baromi közel van a bem mozi. a rétegrend: trikó+hosszúujjú+széldzseki. sapkámat és kesztyűmet b. zsákjába sülyesztettem, és örültem, hogy végre hátizsák nélkül lehetek. most mostam ki, nem akartam, hogy bebüdösödjön. beléptünk, és vmi fura volt. pár perc múlva rájöttem. csend van. csend... szóval nem szólt zene, csak beszélgettek a népek. mire megvettük a sörünket, már szólt is a diszkó :)
sok mindenre nem emlékszem, amire meg emléxem az is kevés meg nem publikus, de az biztos, hogy villámberúgás volt. a hely szelleme... tavaly is rettenetesen berúgtunk vmi bicikklis buli alkalmával a bem moziban. akkor 3-3 sört ittunk, a mostanira nem emléxem.
a csodás (cuki, zöld, tehenes ülőke) női budit ki sem próbál6tuk, ugyanis a vécécsészébe bemenő vízvezeték el volt válva a porcelántól. csak néztünk. úszott a budi így derült ki. a pultosnak újságoltam, hogy mit tapasztaltunk, hát nem nagyon örült neki, de mi sem. így a férfi klotyóba jártunk ezentúl...
volt tánc, röhögés, és totál emlékezetkiesés. az agyelhagyó buli.
reggel amikor tekertem haza, rámköszönt 1 bringás, ő biztos túrázni ment. kicsit hoályos volt a dolog. vasárnap reggel sapka és kesztyű nélkül. valamelyest kijózanított. hát még az maikor a házhoz érve elővettem volna a kulcsaimat, de üres volt a zsebem. felcsengettem dzs-t, akinek vázoltam az eseményeket, majd sapkát és kesztyűt húzva visszatekertem a moziba. a margit hídon. még nem volt sok gyalogos. hiába zörgettem, cs. nem hallotta. hazamentem aludni. nem volt lakatkulcsom, lakáskulcsom, telefonom.
szerencsére vannak pótkulcsok, így nem volt akkora para.
1 körül kikászálódtam az ágyból, és újra eltekertem. ezúttal a láchídon. így futottam össze b-val, aki épp a margithíd felé tartott. nem voltak a táskájában akesztűm meg a sapkám :( a mozi még zárva volt, így hazakullogtam. kifejezetten jót tett ebben a metsző időben a biciklizés. felfrissített.
mivel fél 5-kor már adtak vmi filmet, 4 környékén visszatértem a bemmoziba a cuccaimért. a pultos már ott volt. előadtam neki bánatomat. s lám, a kulcsaim, telefonom megvoltak. szuper, zsebrevágtam, megksözöntam, majd hazaindultam. a sok gyalog miatt most a lánchidat választottam. otthon a kapu előtt belenyúltam a zsebembe, és gyanúsnak találtam, hogy alig zörög. bazz, a pulton hagytam a kulcsaimat, csak atelefont vágtam zsebre. neeeeee. ettől sírtam volna, ha tudok. ennyire béna hogy lehetek?! vicces. szerencsétlen. mind1. talán ma bemegyek értük, remélem, még megvannak. kemény dolgok ezek. hahah
kell nekem ez a sok alkohol...
ma reggel örömmel tapsztaltam, hogy a múzeum körúton az új kerékpársávon nincs 1etlen parkoló autó sem.
pénteken megvettem a turmixgépet. nagyon szuper.
sütöttem szalonnás-savanyúkáposztás kenyeret. a káposztától nem száradt ki. és kacsazsírral megkenve világbajnok. hadd ájuljak el nagyságomtól 1 pillanatra, hehe
sok mindenre nem emlékszem, amire meg emléxem az is kevés meg nem publikus, de az biztos, hogy villámberúgás volt. a hely szelleme... tavaly is rettenetesen berúgtunk vmi bicikklis buli alkalmával a bem moziban. akkor 3-3 sört ittunk, a mostanira nem emléxem.
a csodás (cuki, zöld, tehenes ülőke) női budit ki sem próbál6tuk, ugyanis a vécécsészébe bemenő vízvezeték el volt válva a porcelántól. csak néztünk. úszott a budi így derült ki. a pultosnak újságoltam, hogy mit tapasztaltunk, hát nem nagyon örült neki, de mi sem. így a férfi klotyóba jártunk ezentúl...
volt tánc, röhögés, és totál emlékezetkiesés. az agyelhagyó buli.
reggel amikor tekertem haza, rámköszönt 1 bringás, ő biztos túrázni ment. kicsit hoályos volt a dolog. vasárnap reggel sapka és kesztyű nélkül. valamelyest kijózanított. hát még az maikor a házhoz érve elővettem volna a kulcsaimat, de üres volt a zsebem. felcsengettem dzs-t, akinek vázoltam az eseményeket, majd sapkát és kesztyűt húzva visszatekertem a moziba. a margit hídon. még nem volt sok gyalogos. hiába zörgettem, cs. nem hallotta. hazamentem aludni. nem volt lakatkulcsom, lakáskulcsom, telefonom.
szerencsére vannak pótkulcsok, így nem volt akkora para.
1 körül kikászálódtam az ágyból, és újra eltekertem. ezúttal a láchídon. így futottam össze b-val, aki épp a margithíd felé tartott. nem voltak a táskájában akesztűm meg a sapkám :( a mozi még zárva volt, így hazakullogtam. kifejezetten jót tett ebben a metsző időben a biciklizés. felfrissített.
mivel fél 5-kor már adtak vmi filmet, 4 környékén visszatértem a bemmoziba a cuccaimért. a pultos már ott volt. előadtam neki bánatomat. s lám, a kulcsaim, telefonom megvoltak. szuper, zsebrevágtam, megksözöntam, majd hazaindultam. a sok gyalog miatt most a lánchidat választottam. otthon a kapu előtt belenyúltam a zsebembe, és gyanúsnak találtam, hogy alig zörög. bazz, a pulton hagytam a kulcsaimat, csak atelefont vágtam zsebre. neeeeee. ettől sírtam volna, ha tudok. ennyire béna hogy lehetek?! vicces. szerencsétlen. mind1. talán ma bemegyek értük, remélem, még megvannak. kemény dolgok ezek. hahah
kell nekem ez a sok alkohol...
ma reggel örömmel tapsztaltam, hogy a múzeum körúton az új kerékpársávon nincs 1etlen parkoló autó sem.
pénteken megvettem a turmixgépet. nagyon szuper.
sütöttem szalonnás-savanyúkáposztás kenyeret. a káposztától nem száradt ki. és kacsazsírral megkenve világbajnok. hadd ájuljak el nagyságomtól 1 pillanatra, hehe
2009. október 29., csütörtök
thököly kerékpársáv
kipróbáltam. nagyon fasza. tegnap m-ékhoz mentem a melóból, és most a kerepesi temető felé vettem az utam. eszembe jutott, hogy olvastam a cm fórumon, hogy csináltak a thökölyre kerékpársávot. így keveredtem rá. mondjuk hazafele a nagy örömben majdnem leestem a bicikliről, mert az 1ik kereszteződés kissé hullámos, de hát így sokkal jobb lesz eztán zuglóba menni, hogy nem avárosligeten meg az atósi düreren kell bukdácsolni.
a csalánteában találtam 1 tolldarabot... biztos galambé volt, fúúúúj. lehet jobb filteres teát venni, mert nem látjuk, mi van benne.
a csalánteában találtam 1 tolldarabot... biztos galambé volt, fúúúúj. lehet jobb filteres teát venni, mert nem látjuk, mi van benne.
2009. október 27., kedd
ház, macska, ...
jó darabig nem voltam pesten, de azért otthon sem állt meg az élet.
takarítgattunk, kerteztünk. konkrétan dolgoztunk reggeltől estig. nem volt olyan feszített a munkatempó, de azért elfáradtam.
ugye leszigetelték a házat, új színt kapott ez megnyugtatott, mert amikor csak alapozóval volt lekenve, nagyon rosszul nézett ki.
beleszólásom nem volt a dolgokba. házszámot nem tudtam venni még, ezért el6ároztam, hogy magam készítem el. így legalább lesz olyan dolog a felújítás kapcsán, amiben én dönthetek. ez van mindig: megkérdeznek, de véletlenül sem csinálják azt, amit én javasolok. mind1. talán a mamától ered. azon tépelődnek, hogy mi legyen másnap a kaja. mondok valamit. ok. azért még beszélünk róla fél órát, erre nem valami lesz, hanem más. ezért minek kérdeznek meg, hogy mit szeretnék enni?! feltettem a kérdést a családnak, de ez csak költői kérdés maradt. a válaszom 1értelmű szokott lenni a mit főzzek c. kérdésre: zöldbabfőzeléket. de azt most ették 3 napig. nem értem, minek kell 3 napra való ételt főzni. ha látják, hogy már nem zabál úgy a család, mint régen, akkor miért nem főznek kevesebbet?
és a másik újdonság: a fatter szinte rá-szokott az édességre. kekszet eszik. mindenki dugiba tolja z arcába a nápolyit meg a sütiket. félig-meddig dugiba. valami nincs rendben a lelkekkel. most magamba nézek... az enyémmel sem. de legalább nem mondom azt, hogy nem szoktam édességet enni meg alig eszek, és mégis hízok. na hagyjuk
ház
pénteken eljöttek a kőművesek, hogy a melléképületeket is olyanra fessék, mint a ház. csüt este lecsiszolta apa az ablakok alatti párkányokat, kiszedte a szúnyoghálókat, festették az ablakokat.
én a házban takarítottam. pihenő alkalmával kinéztem a garázsra. látom, hoyg befestették a tetőnek a szélét. ami fehér. ahol a cserepek végződnek. nemtom hogy hívják ezt. kérdezem, ez meg mi? hát lekenettük, mert hogy néz ki, hogy olyan szürkés, kopottas, mohás, amikor frissen van festve a fal... csak csóváltam a fejem: hogy néz ki így, hogy 1befolyyik, nincs semmi kontúr? és amúgy a tető attól még régi maradt...
később kimentem az udvarra, hát lekenték a faház oldalán lévő CK-lapokat is. ezen ősrégi rajzaim (nem is lepődtem meg nagyon, hiszen a mutter múltkor rávett arra, hogy szelektáljam a rajzszakkörökön és felvételiken alkotott festményeimet meg rajzaimat. és megtettem. a szarabbakat kidobáltam, a többit biztonságos helyre tettem. kicsit fájt a szívem, hogy mi lesz, ha esetleg híres művész leszek és a fiatalkori kísérleteim sehol nem lesznek...) voltak meg a kamillával firkál6tunk volna ide, mint azt megtettük a múltkor.
a nyúlházat lefestették.
később is kimentem, hát látom, hogy az ablak alatti párkányokat is lekenték. ez meg mi? ezt miért festettétek le? apa mondta. neee. komolyan mondom, ekkora hülyeséget kitalálni...! és még hallgattak is rá... most is felmegy tőle a vérnyomásom.
ezek után vérrel-körömmel... vérrel... foggal-körömmel ragaszkodni fogok ahhoz a házszámhoz. az éj leple alatt fogom felnyomni sziloplaszttal a házfalra akkor is, ha nem tetszik nekik.
a gyerekszerepből kitörni lehetetlenség... jól mondta tegnap b.: "te elméletben élsz"
mikor növök fel?
macska
1ik reggel apa mondja, h elütöttek 1 macskát. de nem a mienk? nem tudja. kinézett az utcára, hát látja, hogy a 2. szomszéd éppen felnyalábolja a tetemet 1 vasvillára vagy lapátra, s behajítja 1 6ározott mozdulatra a velünk szemben lévő kukoricásba. ő (apa) hátralépett, nehogy meglássa a 2. szomszéd, és zavarba jöjjön tettének végrehajtása közben és után. apa reménykedett, hogy az a sunyi vörös macska az áldozat, amelyik mindig hozzánk jár. hát hiába, ugyanis később megláttam a sunyit végigosonni az udvarunkon. előjött a vöri is, a mi macskánk. megnyugtató, hogy nem azt vasalták ki. mostanság jó formában van a macskánk. szép a szőre, megfelelően kövér és keresi az emberi kapcsolatokat. persze állandóan követ, láb alatt van, de amikor ebédidőben kiviszem neki a kaját és kurjongatok, a jóüistennek sem jön elő.
a macskánk nem tudom mióta van nálunk. lehet odaszokott. évekig em volt neve, csak a macska- így hívtuk. aztán elkereszteltem, hogy személyesebbé váljon a viszonya a családdal. már pár éve meg is lehet simogatni, sőt igényli is. otthon ugye nem foglalkozott vele senki, eléggé elvadult volt a lelkem. mióta (imre pilóta) van unokahúgom, azóta a macska még szociálisabb lett. nagyon vicces, amikor kergetőznek a tiszafa körül. vöri szivatja a kisgyereket. de lát6óan mind2en élvezik a dolgot.
költözés
ez nem a mi háztartásunkat érintette, hanem unokatesóm barátnőjjéét.
képzeljetek el 1 olyan társasházat, amiben a lakások 3 emeletesek. na, 1 olyanból kellett kipakolni. 3emeletes lakás! őrület! ki találta ezt ki?! felmész, jobbra szoba, balra szoba. még 1et, balra szoba, jobbra konyha...
e. mondja, hogy e-éknak van vagy 50 pár cipőjük. e. apja: miért? mik ők? 100lábúak? ez volt a nap poénja.
a kőszegi élményeimről majd akor írok, ha birtokomban lesznek a slmbucról készült fényképek.
most abbahagyom.
takarítgattunk, kerteztünk. konkrétan dolgoztunk reggeltől estig. nem volt olyan feszített a munkatempó, de azért elfáradtam.
ugye leszigetelték a házat, új színt kapott ez megnyugtatott, mert amikor csak alapozóval volt lekenve, nagyon rosszul nézett ki.
beleszólásom nem volt a dolgokba. házszámot nem tudtam venni még, ezért el6ároztam, hogy magam készítem el. így legalább lesz olyan dolog a felújítás kapcsán, amiben én dönthetek. ez van mindig: megkérdeznek, de véletlenül sem csinálják azt, amit én javasolok. mind1. talán a mamától ered. azon tépelődnek, hogy mi legyen másnap a kaja. mondok valamit. ok. azért még beszélünk róla fél órát, erre nem valami lesz, hanem más. ezért minek kérdeznek meg, hogy mit szeretnék enni?! feltettem a kérdést a családnak, de ez csak költői kérdés maradt. a válaszom 1értelmű szokott lenni a mit főzzek c. kérdésre: zöldbabfőzeléket. de azt most ették 3 napig. nem értem, minek kell 3 napra való ételt főzni. ha látják, hogy már nem zabál úgy a család, mint régen, akkor miért nem főznek kevesebbet?
és a másik újdonság: a fatter szinte rá-szokott az édességre. kekszet eszik. mindenki dugiba tolja z arcába a nápolyit meg a sütiket. félig-meddig dugiba. valami nincs rendben a lelkekkel. most magamba nézek... az enyémmel sem. de legalább nem mondom azt, hogy nem szoktam édességet enni meg alig eszek, és mégis hízok. na hagyjuk
ház
pénteken eljöttek a kőművesek, hogy a melléképületeket is olyanra fessék, mint a ház. csüt este lecsiszolta apa az ablakok alatti párkányokat, kiszedte a szúnyoghálókat, festették az ablakokat.
én a házban takarítottam. pihenő alkalmával kinéztem a garázsra. látom, hoyg befestették a tetőnek a szélét. ami fehér. ahol a cserepek végződnek. nemtom hogy hívják ezt. kérdezem, ez meg mi? hát lekenettük, mert hogy néz ki, hogy olyan szürkés, kopottas, mohás, amikor frissen van festve a fal... csak csóváltam a fejem: hogy néz ki így, hogy 1befolyyik, nincs semmi kontúr? és amúgy a tető attól még régi maradt...
később kimentem az udvarra, hát lekenték a faház oldalán lévő CK-lapokat is. ezen ősrégi rajzaim (nem is lepődtem meg nagyon, hiszen a mutter múltkor rávett arra, hogy szelektáljam a rajzszakkörökön és felvételiken alkotott festményeimet meg rajzaimat. és megtettem. a szarabbakat kidobáltam
a nyúlházat lefestették.
később is kimentem, hát látom, hogy az ablak alatti párkányokat is lekenték. ez meg mi? ezt miért festettétek le? apa mondta. neee. komolyan mondom, ekkora hülyeséget kitalálni...! és még hallgattak is rá... most is felmegy tőle a vérnyomásom.
ezek után vérrel-körömmel... vérrel... foggal-körömmel ragaszkodni fogok ahhoz a házszámhoz. az éj leple alatt fogom felnyomni sziloplaszttal a házfalra akkor is, ha nem tetszik nekik.
a gyerekszerepből kitörni lehetetlenség... jól mondta tegnap b.: "te elméletben élsz"
mikor növök fel?
macska
1ik reggel apa mondja, h elütöttek 1 macskát. de nem a mienk? nem tudja. kinézett az utcára, hát látja, hogy a 2. szomszéd éppen felnyalábolja a tetemet 1 vasvillára vagy lapátra, s behajítja 1 6ározott mozdulatra a velünk szemben lévő kukoricásba. ő (apa) hátralépett, nehogy meglássa a 2. szomszéd, és zavarba jöjjön tettének végrehajtása közben és után. apa reménykedett, hogy az a sunyi vörös macska az áldozat, amelyik mindig hozzánk jár. hát hiába, ugyanis később megláttam a sunyit végigosonni az udvarunkon. előjött a vöri is, a mi macskánk. megnyugtató, hogy nem azt vasalták ki. mostanság jó formában van a macskánk. szép a szőre, megfelelően kövér és keresi az emberi kapcsolatokat. persze állandóan követ, láb alatt van, de amikor ebédidőben kiviszem neki a kaját és kurjongatok, a jóüistennek sem jön elő.
a macskánk nem tudom mióta van nálunk. lehet odaszokott. évekig em volt neve, csak a macska- így hívtuk. aztán elkereszteltem, hogy személyesebbé váljon a viszonya a családdal. már pár éve meg is lehet simogatni, sőt igényli is. otthon ugye nem foglalkozott vele senki, eléggé elvadult volt a lelkem. mióta (imre pilóta) van unokahúgom, azóta a macska még szociálisabb lett. nagyon vicces, amikor kergetőznek a tiszafa körül. vöri szivatja a kisgyereket. de lát6óan mind2en élvezik a dolgot.
költözés
ez nem a mi háztartásunkat érintette, hanem unokatesóm barátnőjjéét.
képzeljetek el 1 olyan társasházat, amiben a lakások 3 emeletesek. na, 1 olyanból kellett kipakolni. 3emeletes lakás! őrület! ki találta ezt ki?! felmész, jobbra szoba, balra szoba. még 1et, balra szoba, jobbra konyha...
e. mondja, hogy e-éknak van vagy 50 pár cipőjük. e. apja: miért? mik ők? 100lábúak? ez volt a nap poénja.
a kőszegi élményeimről majd akor írok, ha birtokomban lesznek a slmbucról készült fényképek.
most abbahagyom.
2009. október 19., hétfő
galambok, 7vége stb.
galambok
ma reggel különösen pofátlanok voltak. nem győztem fékezgetni meg hajolgatni miattuk. fujj, utálatos állatok. nem tudok beletörődni az ostobaságukba meg különösen abba, hogy állandóan az utamba vannak.
a 7vége igazán eseménydús volt. hol kezdjem?
szombat-vasárnap
fél meglepetés buli/ebéd a 70éves nagynénémnek. sikerült. én a tortával készültem. ezt szándékoztam megsütni.
szóval a meggyes csokitorta. már legalább 2x megsütöttem eddig. tényleg odabasz. a krémhez először is össze kell melegíteni a tejszínt meg a csokit. direkt gőz fölé tettem, addig habosítottam a cukrot a tojássárgával. majd 1beborítottam, és továbbra is gőz fölött főztem tovább. ha már 1x ott volt a gőz, akkor használtam, nehogy odakapjon. amikor elég sűrű lett, félretettem hűlni, és csináltam mást. majd belenyomtam az ujjam, hogy elég hideg -e. ez volt a szerencsém, ugyanis megkóstoltam így a krémet, aminek égett íze volt. először azt hittem, hogy keserű, hát keserűcsoki kellett bele. de az utóíz hamisítatlan füstíz volt. kissé ideges lettem, megkóstoltam még 1x, de hát nem változott semmit :( szerencsére maradt még vagy 3dl tejszín meg csoki raktáron, így utánanéztem a rigójancsi krém készítésének. olvasztottam újra csokit, majd nekiláttam habbá verni a tejszínt. természetesen nem lett belőle hab, mivel nem hűtöttem 24 órán át. kipakoltam mindent a fagyasztóból, be a tejszín, majd elkezdtem takarítani meg pakolászni, felhívtam n-t, hogy inkább fél 8, mert sehol nem tartok. megnyugtató volt, hogy ő is hívni akart, hoyg később találkozzunk, hehe.
az új tortakarikában (beszerzéséről részletesan majd később) készülő piskóta is inkább 6, mint 5 tojást nyel el, de ezzel akkor szembesültem, amikor az 5 tojásból készült piskótamasszát kentem bele a karikába... ennek megfelelően tragikus lett a keresztmetszete, amikor elvágtam. sebaj, a krémmel ki lehetett tölteni az űrt.
közben a tejszín is elfogad6óvá vált, és habbá vertem úgy-ahogy, majd bele a csookit, amit előtte nem kevertem át, így nem homogén krém szletett, hanem darabos valamint vérszegény is (halvány). mind1, betöltöttem, kirakosgattam meggyel, majd kurva gyorsan bejeztem be a takarítást. így sikerült elindulnom olyan 19.28-kor...
szerencsére n. is késett, előttem fél perccel ért oda. az oktogonhoz. a burger king elé. hoyg találkoztak régen az emberek, amikor nem volt minden sarkon burger king, tesco meg franctuggya milyen bolt?
elmentünk az indiaiba. ez az andrássy úton van. kb. 5 éve indultunk ide. és tessék, valóra váltottuk. nem fizettem keveset, de rettenetes jól laktam, majd szét-pukkantam. finom volt azért.
végül is a toldimoziba mentünk lefojtani a rengeteg kaját. s. azzal fogadott minket, hogy sokáig nem leheteünk, mert zártkörű buli lesz. sebaj, azért 1 fröccs belefér. kértem is, majd hosszas pénztárca keresgélés után megkértem n-t, h fizessen már helyettem. majd 1re nagyobb izgalommal szórtam ki az 1etlen szabad kanapéra a hátizsákom tartalmát (fényvisszaverő csík, kakaó, tortakarika, polikarbonát lap, ruhák...), és lesújtva állapítottam meg, hogy ha akartam volna, se tudtam volna fizetni, mert pénztárca sehol (ezt délelőtt is eljátszottam, amikor a gyógyszertárban olyt kértem, amit készíteni kell, s a gyógyszerész rákérdezett, jó lesz -e ha majd átvételkor fizetek. ó, persze. és amint visszatettem a lakatot a sáskámba, akkor derült ki, hogy máskor nem si tudnék fizetni, mert a pénztárcám valahol otthon pihen a konyhában. ha már idekanyarodtam időben, akkor azt is leírom, hogy hazamentem érte, hisz a gyógyszertár után a másik fontos elintézendő volt a sisakvásárlás, azt meg pénz nélkül nemigen lehet, bármekkora nagy barátságban is vagyok aboltossal. na barátság nincs, azonban mindig nagyon jól elbeszélgetünk meg nevetünk. szóval haza a lóvéért, majd vissza a kálvinhoz. még a pannónia utcában hirtelen könnyűvé vált a tekerés: leesett a lánc. 1etlen taknyos zsebkendőmet áldoztam fel, hogy ne legyek csupa olaj, csak kicsit. utána már scak aszéldszekim ujja maradt zsebkendőnek. kicsit szipogtam, de azt eldöntöttem magamban, hogy nem vásárolok pzs-t. nem is kellett). 1 viszonylag gyors sprinttel mentem vissza az indiaiba: biztos a tálcán hagytam. de hát a sisakomba vágtam bele a sodexhoval 1ütt! a gizellát csak afalhoz támasztottam, s rohantam is befele. a pultoscsávó amint meglátott, már vette is elő a pultból a pénztárcámat. huhh. nézzem meg, minden megvan -e. nem akartam. mondom ha ilyen bátran mondja, akkor biztos megvan minden. nem akartam megnézni, h lássa megbízok benne. végül átforgattam. 1000x megköszöntem, és örömmel távoztam vissza a toldiba.
jöttek később a srácok is, és elhúztunk a karma pointba.
ittam bloody maryt egészen ízlett. meg beszélgettünk. szóval szerintem jó volt meg vicces, ahogy mindig.
már 2.45-kor otthon is voltam. hajmosás, fürdés. hajat szárítani nem szoktam. most rátaláltam a középiskolás sapkámra, és azt húztam a fejembe. így reggelr emindig megszárad. sose fáztam meg emiatt.
9-kor szólt a telefonom. alig bírtam feltápászkodni, pedig be se rúgtam az este. nekiláttam a torta lezselézésének. a hüyle szelatinlap kevés volt ahhoz ameggyléhez. pedig direkt töbet tettem bele, mint ami írva volt a használatin. az idő közben telt, én megkóstoltam, majd elmentem klotyóra. kicsit nekiálltam izgulni, amikro másodszor is. mi ez? a zselatin fosat? de hát még jó volt! ez csak zselatin. biztos a bloodymary az oka. mi van ha mégsem? íg ytipródtam, mire megérkeztek a szüleim a tortáért, és én nem tudtam mit csináljak, rákenjem a zselatint vagy sem? végül is mutter megnyugtatott és rákentem. nem lett senkinek semmi baja. ízlett a torta, sztár voltam.
sisak
megvettem. ez most nem 20eezr volt, csak 15... + a szórakozás amiben részem volt a boltban.
birsalmasajt
a birslekvárhoz birsalmának kb 2/3-át használtam fel. a maradék szombatra jobban beérrrett, így kihasználtam az időt, s elkészítettem a sajtot. kevergettem az átpasszírozott gyümölcsöt, és vártam, hogy mikro lesz barna. de az inkább kifehérdett, mint bebarnult. aztán hozzáborítottam acukrot, namondom, most biztos bebarnul, ahogy karamellizálódik acukor. ám acukor nem karamellizálódott, s túlfőzni sem akartam (mert túl lehet), levettem a tűzről és kiadagoltam tálkákba, tányérakba. most akonyhaszekrény tetején pihennek, és bízom arokon előrejelzésében, miszerint idővel be fog barnulni (oxidálódik). mert hát mégiscsak jobban néz ki vrösesbarnán, mint sárgán.
tortakarika
ez hasonlóan hosszú lesz. olyan megmosolyogtató volt az egész délütánom. mintha mindenki szövetkezett volna az érdekemben.
a csepel művekhez kellett kitekernem a cukrászbolthoz: écsy kft. a szabadkikötő úton alig volt autó, jól lehetett haladni. a csepel művekhez egyből odataláltam, ám az écsyékhez nem. elkavartam a központi úton rossz irányban. ezt nem bántam, mert jó volt az út. majd rápillantottam a házszámokra, s ekkor jöttem rá, hogy rossz irányba tartok. vissza. ratyi macskakő, hiányos, szar út. 1x csak vége van a központi útnak. találtam 3 embert akik azt mondták, ők se tudják hol van, de legrosszabb esetben a postások megondják, s elmagyarázták, hol a posta. köszönte (szépen) , majd elkezdtem visszafele araszolni. rá is leltem az écsy táblára. a bolt meglepően kicsi volt, a főnök dolgozott, elnézést kért. 5 centis tortakarika nincs, csak 6-os. jó lezs? akkor ad kedvezményt. ha már 1x idejöttem a nagyvárad térről. vettem még habkártyát meg habzsákba csövet. áhh, akkor már ad ezekre is. kerestem deklit. az most nincs, tudja ált. megrendelésre csináltatunk ilyeneket. de ott volt 1 cégnek 1 mellékterméke, amit a főnök hozott be, hogy hátha tudnak mit kezdeni vele. egy műanyag kerek lap volt, ami ránézésre deklinek tökéletes. csak a d= 22 cm-höz nagy. az écsy úr felhívta a céget, elintézte nekem, hogy fogadjon a főnök. így legalább lesz ingyen deklije, mert amúgy 1 rozsdamentes acél vagy 1000 forintba kerül. köszöntem szépen, boldog mosollyal távoztam, mindenki nagyon kedves és elégedett. én a háziasszony jelzőt kaptam :)
a csepel művek terültén belül bolyongtam tovább. gyorsan odataláltam, csak bemenni nem tudtam. nézegettem az ajtót. hát rettenetes béna voltam, mint későb kiderült, amikor a telefonhívásom után kijött a főnök és lazán nyitotta az ajtót... indítványoztam a tegeződést, hisz kb. 1korú lehet velem a srác.
bementem a műhelybe. az écsy úr tévesen mondta azt, hogy gyógyszergyártással kapcsolatos cuccokat gyártanak (szerintem a műanyag korongon található védőmatrica tévesztette meg: bayer. hát én is így tudtam meg, hogy a bayer cég a tágabb vegyiparban is érdekelt, nem csak a gyógyszergyártásban...), mert ez 1 fémesztergályos műhelynk nézett ki leginkább. olajok, porok, forgácsok, lemezek, szakik.
szóval megmutatta a műanyag lapot. hááát ez nagy. levágja? hát igen, ha nem gond. oké.
azzal elkezdte keresni a cuccokat hozzá. különösen a kést. azt mondta, rendetlen, ha megtalálná, nem lenne ez macera. 10 perc után szóltam, hogy emiatt ne szivassa magát, jó lesz a korong úgy, ahogy van. nem, ha már megígérte, megcsinálja. jó. közben bámészkodtam és vigyorogtam. mit lehet ilyenkor tenni? amikor itt sorra szívességet tesznek nekem. még most is felhúzom a szemöldökömet és csóválom a fejem, hogy jééé.
és én csak 1 deklit akartam venn az écsyéknél...
srác kérdezte, mennyit szeretnék. tulajdonképpen csak 1et akartam, de ha má összekészítette a gépet, akkor lehet több is, hogy az egy korongra jutó fajlagos munkát csökentsük. amikro vagy 6ot megcsinált, mondtam, hogy ennyi elég lesz. meg hoztam még pár nagyobb átmérőjűt is. hogy háláljam meg? sehogy, ha még arra biciklizek (mert ezt az écsy úr is kihangsúlyozta, hogy 1 háziasszony biciklivel:), és kell, akkor menjek be nyugodtan. millió köszönet, áldás békesség, szuperek az emberek!
hát így jártam. ilyen rendes emberek vannak :)
ezek után már nem mentem el kesztyűt vásárolni, mert készülnöm kellett az esti vendégfogadásra.
palóc rizottó
ez az 1. hústartalmú rizottóm. nem sikerült a fénykép... ezért nem írok róla semmit. ha majd 1x sikerül, akkor közzéteszem a receptet. amúgy nagyon finom lett.
a vendégeimnek örültem, nagyon jó volt, mint mindig. azt hiszem, mindenki boldog volt.
ma reggel különösen pofátlanok voltak. nem győztem fékezgetni meg hajolgatni miattuk. fujj, utálatos állatok. nem tudok beletörődni az ostobaságukba meg különösen abba, hogy állandóan az utamba vannak.
a 7vége igazán eseménydús volt. hol kezdjem?
szombat-vasárnap
fél meglepetés buli/ebéd a 70éves nagynénémnek. sikerült. én a tortával készültem. ezt szándékoztam megsütni.
szóval a meggyes csokitorta. már legalább 2x megsütöttem eddig. tényleg odabasz. a krémhez először is össze kell melegíteni a tejszínt meg a csokit. direkt gőz fölé tettem, addig habosítottam a cukrot a tojássárgával. majd 1beborítottam, és továbbra is gőz fölött főztem tovább. ha már 1x ott volt a gőz, akkor használtam, nehogy odakapjon. amikor elég sűrű lett, félretettem hűlni, és csináltam mást. majd belenyomtam az ujjam, hogy elég hideg -e. ez volt a szerencsém, ugyanis megkóstoltam így a krémet, aminek égett íze volt. először azt hittem, hogy keserű, hát keserűcsoki kellett bele. de az utóíz hamisítatlan füstíz volt. kissé ideges lettem, megkóstoltam még 1x, de hát nem változott semmit :( szerencsére maradt még vagy 3dl tejszín meg csoki raktáron, így utánanéztem a rigójancsi krém készítésének. olvasztottam újra csokit, majd nekiláttam habbá verni a tejszínt. természetesen nem lett belőle hab, mivel nem hűtöttem 24 órán át. kipakoltam mindent a fagyasztóból, be a tejszín, majd elkezdtem takarítani meg pakolászni, felhívtam n-t, hogy inkább fél 8, mert sehol nem tartok. megnyugtató volt, hogy ő is hívni akart, hoyg később találkozzunk, hehe.
az új tortakarikában (beszerzéséről részletesan majd később) készülő piskóta is inkább 6, mint 5 tojást nyel el, de ezzel akkor szembesültem, amikor az 5 tojásból készült piskótamasszát kentem bele a karikába... ennek megfelelően tragikus lett a keresztmetszete, amikor elvágtam. sebaj, a krémmel ki lehetett tölteni az űrt.
közben a tejszín is elfogad6óvá vált, és habbá vertem úgy-ahogy, majd bele a csookit, amit előtte nem kevertem át, így nem homogén krém szletett, hanem darabos valamint vérszegény is (halvány). mind1, betöltöttem, kirakosgattam meggyel, majd kurva gyorsan bejeztem be a takarítást. így sikerült elindulnom olyan 19.28-kor...
szerencsére n. is késett, előttem fél perccel ért oda. az oktogonhoz. a burger king elé. hoyg találkoztak régen az emberek, amikor nem volt minden sarkon burger king, tesco meg franctuggya milyen bolt?
elmentünk az indiaiba. ez az andrássy úton van. kb. 5 éve indultunk ide. és tessék, valóra váltottuk. nem fizettem keveset, de rettenetes jól laktam, majd szét-pukkantam. finom volt azért.
végül is a toldimoziba mentünk lefojtani a rengeteg kaját. s. azzal fogadott minket, hogy sokáig nem leheteünk, mert zártkörű buli lesz. sebaj, azért 1 fröccs belefér. kértem is, majd hosszas pénztárca keresgélés után megkértem n-t, h fizessen már helyettem. majd 1re nagyobb izgalommal szórtam ki az 1etlen szabad kanapéra a hátizsákom tartalmát (fényvisszaverő csík, kakaó, tortakarika, polikarbonát lap, ruhák...), és lesújtva állapítottam meg, hogy ha akartam volna, se tudtam volna fizetni, mert pénztárca sehol (ezt délelőtt is eljátszottam, amikor a gyógyszertárban olyt kértem, amit készíteni kell, s a gyógyszerész rákérdezett, jó lesz -e ha majd átvételkor fizetek. ó, persze. és amint visszatettem a lakatot a sáskámba, akkor derült ki, hogy máskor nem si tudnék fizetni, mert a pénztárcám valahol otthon pihen a konyhában. ha már idekanyarodtam időben, akkor azt is leírom, hogy hazamentem érte, hisz a gyógyszertár után a másik fontos elintézendő volt a sisakvásárlás, azt meg pénz nélkül nemigen lehet, bármekkora nagy barátságban is vagyok aboltossal. na barátság nincs, azonban mindig nagyon jól elbeszélgetünk meg nevetünk. szóval haza a lóvéért, majd vissza a kálvinhoz. még a pannónia utcában hirtelen könnyűvé vált a tekerés: leesett a lánc. 1etlen taknyos zsebkendőmet áldoztam fel, hogy ne legyek csupa olaj, csak kicsit. utána már scak aszéldszekim ujja maradt zsebkendőnek. kicsit szipogtam, de azt eldöntöttem magamban, hogy nem vásárolok pzs-t. nem is kellett). 1 viszonylag gyors sprinttel mentem vissza az indiaiba: biztos a tálcán hagytam. de hát a sisakomba vágtam bele a sodexhoval 1ütt! a gizellát csak afalhoz támasztottam, s rohantam is befele. a pultoscsávó amint meglátott, már vette is elő a pultból a pénztárcámat. huhh. nézzem meg, minden megvan -e. nem akartam. mondom ha ilyen bátran mondja, akkor biztos megvan minden. nem akartam megnézni, h lássa megbízok benne. végül átforgattam. 1000x megköszöntem, és örömmel távoztam vissza a toldiba.
jöttek később a srácok is, és elhúztunk a karma pointba.
ittam bloody maryt egészen ízlett. meg beszélgettünk. szóval szerintem jó volt meg vicces, ahogy mindig.
már 2.45-kor otthon is voltam. hajmosás, fürdés. hajat szárítani nem szoktam. most rátaláltam a középiskolás sapkámra, és azt húztam a fejembe. így reggelr emindig megszárad. sose fáztam meg emiatt.
9-kor szólt a telefonom. alig bírtam feltápászkodni, pedig be se rúgtam az este. nekiláttam a torta lezselézésének. a hüyle szelatinlap kevés volt ahhoz ameggyléhez. pedig direkt töbet tettem bele, mint ami írva volt a használatin. az idő közben telt, én megkóstoltam, majd elmentem klotyóra. kicsit nekiálltam izgulni, amikro másodszor is. mi ez? a zselatin fosat? de hát még jó volt! ez csak zselatin. biztos a bloodymary az oka. mi van ha mégsem? íg ytipródtam, mire megérkeztek a szüleim a tortáért, és én nem tudtam mit csináljak, rákenjem a zselatint vagy sem? végül is mutter megnyugtatott és rákentem. nem lett senkinek semmi baja. ízlett a torta, sztár voltam.
sisak
megvettem. ez most nem 20eezr volt, csak 15... + a szórakozás amiben részem volt a boltban.
birsalmasajt
a birslekvárhoz birsalmának kb 2/3-át használtam fel. a maradék szombatra jobban beérrrett, így kihasználtam az időt, s elkészítettem a sajtot. kevergettem az átpasszírozott gyümölcsöt, és vártam, hogy mikro lesz barna. de az inkább kifehérdett, mint bebarnult. aztán hozzáborítottam acukrot, namondom, most biztos bebarnul, ahogy karamellizálódik acukor. ám acukor nem karamellizálódott, s túlfőzni sem akartam (mert túl lehet), levettem a tűzről és kiadagoltam tálkákba, tányérakba. most akonyhaszekrény tetején pihennek, és bízom arokon előrejelzésében, miszerint idővel be fog barnulni (oxidálódik). mert hát mégiscsak jobban néz ki vrösesbarnán, mint sárgán.
tortakarika
ez hasonlóan hosszú lesz. olyan megmosolyogtató volt az egész délütánom. mintha mindenki szövetkezett volna az érdekemben.
a csepel művekhez kellett kitekernem a cukrászbolthoz: écsy kft. a szabadkikötő úton alig volt autó, jól lehetett haladni. a csepel művekhez egyből odataláltam, ám az écsyékhez nem. elkavartam a központi úton rossz irányban. ezt nem bántam, mert jó volt az út. majd rápillantottam a házszámokra, s ekkor jöttem rá, hogy rossz irányba tartok. vissza. ratyi macskakő, hiányos, szar út. 1x csak vége van a központi útnak. találtam 3 embert akik azt mondták, ők se tudják hol van, de legrosszabb esetben a postások megondják, s elmagyarázták, hol a posta. köszönte (szépen) , majd elkezdtem visszafele araszolni. rá is leltem az écsy táblára. a bolt meglepően kicsi volt, a főnök dolgozott, elnézést kért. 5 centis tortakarika nincs, csak 6-os. jó lezs? akkor ad kedvezményt. ha már 1x idejöttem a nagyvárad térről. vettem még habkártyát meg habzsákba csövet. áhh, akkor már ad ezekre is. kerestem deklit. az most nincs, tudja ált. megrendelésre csináltatunk ilyeneket. de ott volt 1 cégnek 1 mellékterméke, amit a főnök hozott be, hogy hátha tudnak mit kezdeni vele. egy műanyag kerek lap volt, ami ránézésre deklinek tökéletes. csak a d= 22 cm-höz nagy. az écsy úr felhívta a céget, elintézte nekem, hogy fogadjon a főnök. így legalább lesz ingyen deklije, mert amúgy 1 rozsdamentes acél vagy 1000 forintba kerül. köszöntem szépen, boldog mosollyal távoztam, mindenki nagyon kedves és elégedett. én a háziasszony jelzőt kaptam :)
a csepel művek terültén belül bolyongtam tovább. gyorsan odataláltam, csak bemenni nem tudtam. nézegettem az ajtót. hát rettenetes béna voltam, mint későb kiderült, amikor a telefonhívásom után kijött a főnök és lazán nyitotta az ajtót... indítványoztam a tegeződést, hisz kb. 1korú lehet velem a srác.
bementem a műhelybe. az écsy úr tévesen mondta azt, hogy gyógyszergyártással kapcsolatos cuccokat gyártanak (szerintem a műanyag korongon található védőmatrica tévesztette meg: bayer. hát én is így tudtam meg, hogy a bayer cég a tágabb vegyiparban is érdekelt, nem csak a gyógyszergyártásban...), mert ez 1 fémesztergályos műhelynk nézett ki leginkább. olajok, porok, forgácsok, lemezek, szakik.
szóval megmutatta a műanyag lapot. hááát ez nagy. levágja? hát igen, ha nem gond. oké.
azzal elkezdte keresni a cuccokat hozzá. különösen a kést. azt mondta, rendetlen, ha megtalálná, nem lenne ez macera. 10 perc után szóltam, hogy emiatt ne szivassa magát, jó lesz a korong úgy, ahogy van. nem, ha már megígérte, megcsinálja. jó. közben bámészkodtam és vigyorogtam. mit lehet ilyenkor tenni? amikor itt sorra szívességet tesznek nekem. még most is felhúzom a szemöldökömet és csóválom a fejem, hogy jééé.
és én csak 1 deklit akartam venn az écsyéknél...
srác kérdezte, mennyit szeretnék. tulajdonképpen csak 1et akartam, de ha má összekészítette a gépet, akkor lehet több is, hogy az egy korongra jutó fajlagos munkát csökentsük. amikro vagy 6ot megcsinált, mondtam, hogy ennyi elég lesz. meg hoztam még pár nagyobb átmérőjűt is. hogy háláljam meg? sehogy, ha még arra biciklizek (mert ezt az écsy úr is kihangsúlyozta, hogy 1 háziasszony biciklivel:), és kell, akkor menjek be nyugodtan. millió köszönet, áldás békesség, szuperek az emberek!
hát így jártam. ilyen rendes emberek vannak :)
ezek után már nem mentem el kesztyűt vásárolni, mert készülnöm kellett az esti vendégfogadásra.
palóc rizottó
ez az 1. hústartalmú rizottóm. nem sikerült a fénykép... ezért nem írok róla semmit. ha majd 1x sikerül, akkor közzéteszem a receptet. amúgy nagyon finom lett.
a vendégeimnek örültem, nagyon jó volt, mint mindig. azt hiszem, mindenki boldog volt.
2009. október 16., péntek
hideg lett
az aláöltözet nadrágom, aminek a felsőjét annyira dícsérte 1 faszi, kurvára nem jött be. ebben+bársonygatya eléggé fáztam 6 fokban. ezért ma reggel felvettem a dekkatlonos futónadrágomat. betekertem a nyakam sállal. szerintem ez volt a hiba, mert eléggé leizzadtam, mire beértem. bent maradt a levegő, nem tudott szellőzni. de nem fáztam. az a szar, h van amikor már annyitól is fázok, h megállok apirosnál kimelegedve, s mire zöldre vált a lámpa, lehűlök, s elindulásnál fázok. sebaj, majd hozzászokok a télhez. eddig már 2x (vagy 3x?) megtettem.
7végén birsalmasajtot fogok főzni.
a lekvárt tegnap kipakoltam a polcra. szép sárga. a-tól megtudtam, hogy ez be fog sötétedni...
most nincs türelmem többhöz
7végén birsalmasajtot fogok főzni.
a lekvárt tegnap kipakoltam a polcra. szép sárga. a-tól megtudtam, hogy ez be fog sötétedni...
most nincs türelmem többhöz
2009. október 14., szerda
áháháhhá. eszter78 remélem ismerős a kép.
amikor még fiatalabbak voltunk mi unokatestvérek, akkor készül ez a kép. kukoricát főztünk. és a padláson talált rongyokba öltözködtünk. most röhögök.
1letet alapítottunk, tagdíjat szedtünk, kivonultunk a 6árba kerti szerszámokkal bungit csinálni. úristen, annyira jó volt. mosolygok magamban. úgy visszamennék az időben. na majd jövő 7en pár történetet leírok abból az időszakból , amikor a legszorosabb unokatestvéri kapcsolat volt 4ünk között, és így tettünk nagy meg kozmor dolgokat :)
2009. október 13., kedd
lótuszülés
de előbb
gyógyszertár
bemegyek. meglepődtem, mert 1 idős csávó volt a pultban, nem a megszokott nők.
-jó napot kívánok
-jó napot kívánok. tessék.
-gézt szeretnék venni.
-mennyit?
-kettőt. a szélesebből
...kiszolgál. poénosan a szememre hányja, hogy nincs kétszázasom (190-be került). majd:
-itt van a gyerek a kórházban?
-(vigyorogva)öö, nincs gyerek, teához szoktam venni. köszönöm, viszontlátásra.
-viszontlátásra.
hát ez nagyon vicces volt.
lótuszülés
tegnap jógán hárman voltunk plussz mukes, az oktató. ha nem említettem volna még, ő indiai. áutentikus teljesen. elboldogulok valahogy. bár a beszédének kb. 75 %-át nem értem. igaz mindig mutatja, odajön, kijavít, very good, more up, shoulders down, minden a fejben dől el stb...
az óra elején mondja, hogy a lótuszülés az alap. megtanuljuk. na mondom, ezt meg hogy? és váó! sikerült tök simán. ez az óra döbbentett rá, milyen különbözőek vagyunk testileg. van aki itt hajlik, van aki ott hajlik jobban. az 1ik lány pl úgy megcsinálta a hidat, hogy a sarka meg a keze összeért, de a lótusszal szenvedett. én meg hídba nem tudtam felmenni. gyengék a karjaim. mindig is azok voltak. de a kezeim erősek. szerintem.
na hát iylen jó dolgok történtek.
birsalma
jógára már gyalog mentem. onna tovább arokonghoz, mert a szüleim küldtek fel vele cuccokat. amikro megláttam a zsák birsalmát, ezt sóhajtottam: apa kibaszott velem. mennyit dolgoz6ok vele. végül is dzs. segített, és nagyon hamar kséz voltunk a pucolással, darabolással. előfőztem kicsit, és majd ma olasz után befejezem. még üvegeket kell mosni, átpasszírozni, tovább főzni. úgy csináltam, hogy a kockára vágott birset főztem citromos vízben. gyönyörűen kivilágosodott tőle a gyümölcs. itt szúrom közbe, hogy a citromos víz sokkal jobb, mint a citromsavas. eddig úgy tűnik, nem barnul meg az ezzel kezelt gyümölcs. acsodálatos eperlekvárjaim már színüket vesztették pár hónap alatt...
szóval amikor megfőtt az alma, leszűrtem róla a levet 1 fazékba- majd megiszom. azonban botmixerezés után amikor főztem, el kellett kezdenem visszapótolni a levet, mert 1re vette fel. szerintem még többet is kell beleöntenem, hogy ne sajtot csináljak belőle. mert a sajt a 2. sarzsból fog készülni, ezek a birsek még érelenek, talán 7végére beérnek.
1 kis bicikli
reggel örömmel vettem tudomásul, hogy nem esik az eső. így biciklivel jöttem. nagyon fasza volt, végig hátszél. lehet hazafele is szerencsém lesz, mert meg szokott fordulni a szél. már süt a nap. mondjuk areggeli 8 fok elgondolkoztatott, elfelejtettem, milyen ruhát kell iylenkor felvenni. előkerült a horgászkesztyű, a szélálló zokni is. ez utóbbi már tegnap reggel, amikor megtaláltamaz rp kamáslimat. biciklitúra előtt kerestem égen-földön ezt a szélálló zoknit, ideges voltam, hogy nem találtam; hát a kamásli mellett kellett volna keresni.
ma szeretek élni.
gyógyszertár
bemegyek. meglepődtem, mert 1 idős csávó volt a pultban, nem a megszokott nők.
-jó napot kívánok
-jó napot kívánok. tessék.
-gézt szeretnék venni.
-mennyit?
-kettőt. a szélesebből
...kiszolgál. poénosan a szememre hányja, hogy nincs kétszázasom (190-be került). majd:
-itt van a gyerek a kórházban?
-(vigyorogva)öö, nincs gyerek, teához szoktam venni. köszönöm, viszontlátásra.
-viszontlátásra.
hát ez nagyon vicces volt.
lótuszülés
tegnap jógán hárman voltunk plussz mukes, az oktató. ha nem említettem volna még, ő indiai. áutentikus teljesen. elboldogulok valahogy. bár a beszédének kb. 75 %-át nem értem. igaz mindig mutatja, odajön, kijavít, very good, more up, shoulders down, minden a fejben dől el stb...
az óra elején mondja, hogy a lótuszülés az alap. megtanuljuk. na mondom, ezt meg hogy? és váó! sikerült tök simán. ez az óra döbbentett rá, milyen különbözőek vagyunk testileg. van aki itt hajlik, van aki ott hajlik jobban. az 1ik lány pl úgy megcsinálta a hidat, hogy a sarka meg a keze összeért, de a lótusszal szenvedett. én meg hídba nem tudtam felmenni. gyengék a karjaim. mindig is azok voltak. de a kezeim erősek. szerintem.
na hát iylen jó dolgok történtek.
birsalma
jógára már gyalog mentem. onna tovább arokonghoz, mert a szüleim küldtek fel vele cuccokat. amikro megláttam a zsák birsalmát, ezt sóhajtottam: apa kibaszott velem. mennyit dolgoz6ok vele. végül is dzs. segített, és nagyon hamar kséz voltunk a pucolással, darabolással. előfőztem kicsit, és majd ma olasz után befejezem. még üvegeket kell mosni, átpasszírozni, tovább főzni. úgy csináltam, hogy a kockára vágott birset főztem citromos vízben. gyönyörűen kivilágosodott tőle a gyümölcs. itt szúrom közbe, hogy a citromos víz sokkal jobb, mint a citromsavas. eddig úgy tűnik, nem barnul meg az ezzel kezelt gyümölcs. acsodálatos eperlekvárjaim már színüket vesztették pár hónap alatt...
szóval amikor megfőtt az alma, leszűrtem róla a levet 1 fazékba- majd megiszom. azonban botmixerezés után amikor főztem, el kellett kezdenem visszapótolni a levet, mert 1re vette fel. szerintem még többet is kell beleöntenem, hogy ne sajtot csináljak belőle. mert a sajt a 2. sarzsból fog készülni, ezek a birsek még érelenek, talán 7végére beérnek.
1 kis bicikli
reggel örömmel vettem tudomásul, hogy nem esik az eső. így biciklivel jöttem. nagyon fasza volt, végig hátszél. lehet hazafele is szerencsém lesz, mert meg szokott fordulni a szél. már süt a nap. mondjuk areggeli 8 fok elgondolkoztatott, elfelejtettem, milyen ruhát kell iylenkor felvenni. előkerült a horgászkesztyű, a szélálló zokni is. ez utóbbi már tegnap reggel, amikor megtaláltamaz rp kamáslimat. biciklitúra előtt kerestem égen-földön ezt a szélálló zoknit, ideges voltam, hogy nem találtam; hát a kamásli mellett kellett volna keresni.
ma szeretek élni.
2009. október 12., hétfő
nyomtatás
tanítson meg vki kommunikálni
annyira elegem van 1rsézt abból, hogy az emberek össze-vissza pazarolnak, másrészt meg abból, hogy nem tudok nekik ész érvekkel, nyugodtan előhozakodni, hogy miért is ne tegyék.
amióta van nyomtató meg számítógép, több papír fogy, mint előtte. az emberek 1 része (nemtom, hogy a többség -e, de gyanítom, hogy a többség, mert pesszimista vagyok) csak megnyomja a gombot és már nyomtatja ki a sok fölösleges dolgot. olyan kibaszott egyszerű így. semmi felelősségérzet nincs bennük. nem az ő pénzük... én megérteném, ha szigorúbban vennék a papírfelhasználást. ott van atetüs zámítógép, mindenki emailezik, el lehetne küldeni 1 csomó mindent így, de szarnak rá vastagon. utálom ezt apazarló rendszert.
nem tudok ebbe belenyugodni.
"... én nem szarakodok vele, hogy összetömörítsem, azért van a nyomtató, hogy nyomtasson, dokumentálni kell, nem látom,... "
ráadásul esik.
mind1, végül is hónapok óta nem esett. vagy nem tűnt fel nekem. azért jó volt biciklivel jönni dolgozni. szegény goizellát már szombat este is eláztattam. ezért takarítottam le. nem sikerül tolyan szépre, mint múltkor. de legalább van új pedál. 1előre csak atáskámban. nem mertem nekiállni átszerelni, mert esélyesnek tartom, hogy p. elbaszta a hajtókarban a menetet, és akkor meg itt maradok esőben fél pedállal. majd ha száraz idő lesz, átszerelem. és ha nem stimmel, akkor eltekerek, s vágatok 1 új menetet. remélem, sikerül. mert ha nem, hajtókart kell cserélni. arra most nem szeretnék költeni, elég lesz a sisak és a kesztyű is.
annyira rég nem volt eső. felújították a közelünkben lévő parkot. csináltak szép játszóteret agyerekeknek, letérkövezték. na a kockákba rajzoltak a gyerekek krétával, és csak vasárnap esett annyi eső, hogy lemossa. mostantól rajzol6nak újra.már jó régóta ott volt. mondjuk az aszfaltrajz végett vár6ott volna még az eső, mert rengeteg hely volt újabbaknak. na mind1. ezt figyeltem 1 ideje, hogy mikor újul meg a térkő.
kezd világosodni.
jó lenne, ha tudnék bicajjal menni jógára. megyek szétcseszni a forgóimat. ezt lehet meg kéne bezsélni a reumatológussal. hoyg énnekem kivannak a csípőforgóim. a gyaloglástól is. ennek utánajárok biciklis körökben...
annyira elegem van 1rsézt abból, hogy az emberek össze-vissza pazarolnak, másrészt meg abból, hogy nem tudok nekik ész érvekkel, nyugodtan előhozakodni, hogy miért is ne tegyék.
amióta van nyomtató meg számítógép, több papír fogy, mint előtte. az emberek 1 része (nemtom, hogy a többség -e, de gyanítom, hogy a többség, mert pesszimista vagyok) csak megnyomja a gombot és már nyomtatja ki a sok fölösleges dolgot. olyan kibaszott egyszerű így. semmi felelősségérzet nincs bennük. nem az ő pénzük... én megérteném, ha szigorúbban vennék a papírfelhasználást. ott van atetüs zámítógép, mindenki emailezik, el lehetne küldeni 1 csomó mindent így, de szarnak rá vastagon. utálom ezt apazarló rendszert.
nem tudok ebbe belenyugodni.
"... én nem szarakodok vele, hogy összetömörítsem, azért van a nyomtató, hogy nyomtasson, dokumentálni kell, nem látom,... "
ráadásul esik.
mind1, végül is hónapok óta nem esett. vagy nem tűnt fel nekem. azért jó volt biciklivel jönni dolgozni. szegény goizellát már szombat este is eláztattam. ezért takarítottam le. nem sikerül tolyan szépre, mint múltkor. de legalább van új pedál. 1előre csak atáskámban. nem mertem nekiállni átszerelni, mert esélyesnek tartom, hogy p. elbaszta a hajtókarban a menetet, és akkor meg itt maradok esőben fél pedállal. majd ha száraz idő lesz, átszerelem. és ha nem stimmel, akkor eltekerek, s vágatok 1 új menetet. remélem, sikerül. mert ha nem, hajtókart kell cserélni. arra most nem szeretnék költeni, elég lesz a sisak és a kesztyű is.
annyira rég nem volt eső. felújították a közelünkben lévő parkot. csináltak szép játszóteret agyerekeknek, letérkövezték. na a kockákba rajzoltak a gyerekek krétával, és csak vasárnap esett annyi eső, hogy lemossa. mostantól rajzol6nak újra.már jó régóta ott volt. mondjuk az aszfaltrajz végett vár6ott volna még az eső, mert rengeteg hely volt újabbaknak. na mind1. ezt figyeltem 1 ideje, hogy mikor újul meg a térkő.
kezd világosodni.
jó lenne, ha tudnék bicajjal menni jógára. megyek szétcseszni a forgóimat. ezt lehet meg kéne bezsélni a reumatológussal. hoyg énnekem kivannak a csípőforgóim. a gyaloglástól is. ennek utánajárok biciklis körökben...
2009. október 9., péntek
aqua
olaszon.
kettoszlik a csoport. abba a felébe kerülök, akinek ki kell vonulnia a teremből. várjuk a tanárt. csoporttárs mondja, milyen jó, akkor most elmegy inni.
a nyelviskolában van 1 vízautomata műanyag poharakkal. ingyenes, csak megnyomod a gombot, és már folyik is a víz.
jön vissza a csoporttárs, hogy nem volt phár, úristen, mindjárt szomjan hal. mondom, a csapból is jön a víz. de ezt eleresztette a füle mellett, én meg annyiban hagytam. minek kötözködjek?
de fájt nagyon. és még mindig...
kettoszlik a csoport. abba a felébe kerülök, akinek ki kell vonulnia a teremből. várjuk a tanárt. csoporttárs mondja, milyen jó, akkor most elmegy inni.
a nyelviskolában van 1 vízautomata műanyag poharakkal. ingyenes, csak megnyomod a gombot, és már folyik is a víz.
jön vissza a csoporttárs, hogy nem volt phár, úristen, mindjárt szomjan hal. mondom, a csapból is jön a víz. de ezt eleresztette a füle mellett, én meg annyiban hagytam. minek kötözködjek?
de fájt nagyon. és még mindig...
2009. október 8., csütörtök
málnasapka
a képernyőn a hátterem 1 halom málna. nagyon jól néz ki. szeretnék 1 sapkát, ami úgy néz ki, mint 1 málnaszem. biztos jól állna. olyan fejrehúz6ó formája van. a gizella málna-vaj színű lett volna, ha dizájnosra akartam volna megcsináltatni. akartam valamennyire, de aztán győztek a mocskos anyagiak. a szép festéshez már szép alkatrészek kellettek volna. így az álomszínkombinációt az életem más területén fogom érvényesíteni. a sapka kivitelezésén még gondolkodom. ha megcsinálom, sok munka lesz. és nem biztos, hogy hordani fogom. úgy járok vele, mint a műanyag táskákból varrt esőkabáttal: kurva sokat dolgoztam vele, iszonyú ronda lett, minden csak nem vízálló. érleltem a fiókban 1-2 évet, majd ki akartam dobni. tesóm azt mondja, ne, ő majd elhordja. aztán gyorsan meggondolta magát, hogy inkább mégsem, hátha megverik az aluljáróban... hát igen. cseppet színes volt. az a régi skálás reklámszatyor, amin nők vannak karácsonyi cuccban. akkor a sárga-fekete centrumos zacskó. ilyeneket kell elképzelni.tegnap majdnem bőgtem. az utolsó csepp a pohárban 1 taxis volt. gondoltam, szabad utat engedek a dühömnek és bőgve megyek haza, az időmbe belefér (gyalogoltam), nem lát senki. erre megszólalt a telefonom. így kénytelen voltam az önsajnálatot befejezni, és felvenni. keserűen vettem tudomásul, hogy a hívó lelki nyomorúsága sokkal nagyobb és folyamatos. még ha ezt viccesen is adja elő...
mostanában alig írok. pedig iszok is...
nehéz az olasz. rengeteget kéne tudni. rengeteg szót. mi ennyit nem vettünk az előző 2 tanfolyamon. ráadásul k. nehezen értem. szóval nemtom mi lesz így. elég szarul állok. megint az aljába tartozok... ami engem ugye sosem motivál jobb teljesítményre.
szanfransziszkó! 4felé törik a dió de úgy ám, hogy mind a 4 negyed bentmarad, ütvefúróval kell kiszedni.
hogy pucolnak diót? hogy maradnak egyben a diók? nekem sosem sikerült. baromi ideges voltam emiatt. ugyanis ha sokszor kevés bent marad, az 1x sokká dagad, és máris elkeserítő a hejjzet. áááááá
2009. október 5., hétfő
czifray...
hát megvettem a könyvet.
a metrón kivételesen nem olasz mondatokat fogalmaztam, hanem beleolvastam. vicces. teljesen eltérő a nyelvezete a maitól. jópár szót nem is értek. a régiek nem voltak túl konkrétak, ahogy elnézegettem a recepteket. bár néhányat azért tudnék reprodukálni. sok morzsit és írós vajat használ a czifray. azonkívül érdekes, hogy abban az időben (1800-as évek közepe) még ettek teknősbékát, vidrát, hódot, fenyőrigót. hihetetlen. szórakoztató élmény olvasni ezt a szakácskönyvet. valamit majd csak meg tudok főzni/sütni belőle. komolyan mondom, változatosabbank tűnik az akkori konyha, mint a mai. bár nem tudom, kiknek írta. nem hiszem, hogy czitrom héj minden falusi háztartásban rendelkezésre állt...
fú, annyira kiszáradt a bőröm, hogy olivaolajjal kentem le zuhany után. jön az ősz, a hideg --> állandóan lehet hidratálni a bőrt, 1etlen alkalmat se kihagyva :(
fenyőfő
6fős baráti társaságunk (mondjuk annak) fenyőfőn 7végézett. csodás időnk volt nappal. estére, éjjelre már erősen lehűlt a levegő. elszörnyedve gondoltam az következő hónapokra: mennyit fogok majd fázni. lefagy a talpam, a kezem. hűt a menetszél, szinte reménytelennek tűnik a helyzet a szélálló zoknival is. szomorúan gondoltunk a hajléktalanokra, akik aluljárókban és ki tudja merre töltik az éjszakáikat ilyen és ennél sokkal durvább hidegekben. itt van 1 történet. nagggyon dúúúrva. milyen könyen kicsúsz6 az ember lába alól a talaj. remélem, ez a férfi nem jutott hajléktalan sorsra.
csodás ez a bakony.
jó volt a társaság is.
a gyaloglás vasárnap már nem esett annyira jól. meg untam is. éreztem a forgóimat. erre ma rágyúrok 1 kis jógával. lehet érdemes lenne beszedni a condrosulfot az ízületi gyengeségeimre. ha már 1x ez van... vagy porcgyengeségemre vagy mimre.
slambuc
kicsit izgultam, ugyanis a bicskei sparban vásárolt szalonna messze színvonalon aluli volt. ezt már a megvételkor láttam, dehát kolozsváriból nem lehet slambucot főzni. a parasztkolbász úgyszintén gyanús volt. a szalonna ízbeli rettenetessége akkor derült ki, amikor péntek este a túrós tésztához sütöttem ki. nem akartak megpirulni a szalonnakockák. a zsír szépen kisült. fú, és amikor bőségesen megszórtam a tésztát utólag a kockákkal...! nem kellett volna. ezek után izgultam, hogy mi lesz a slambuccal. á. jó sok vöröshagymát megpucolt. gondoltam, ez majd ellensúlyozza a szalonna rettenetességét. a kolbászból is kiizzasztottam a nagyja zsírt, biztos ami biztos. a lebbencstészta nagyon hálás kis hozzávaló, ugyanis a krumplira kellett várni, és nem főtt széjjel. no és a csodálatos alföldi porpaprika annyira gyönyörűvé varázsolta az egész kompozíciót, hogy még! szóval arettenetes szalonna és gyanús parasztkolbász ellenére is kitűnően sikerült a slambuc. azért elszomorító, hogy milyne különbségek vannak a szalonnák között. a mienk pl. annyira finom, hogy ha kisütöm, akkor szinte desszertként ropogtat6om el a szalonnakockákat. van íze. van színe.
múltkor írtam, hogy nem képesek belepakolni a pénztárosok a kezük alá helyezett bevásárlókosárba. erre azóta már 2x hajlandóak voltak. mostantól számolom.
itt iszonyú hideg van. hozom hamarosan a gypjzuh zoknimat.
éjjel össze-vissza álmodtam mindent- a szokásos. éreztem, hogy ki kéne mennem budira, de annyira fáradt voltam, hogy átfordulni sem bírtam. ezt párszor átéltem az ébredések után. majd végül erőt vettem magamon, és kimentem. fú, annyira hideg volt, hogy zoknit húztam utána. szeretek dunyhával takarózni, mert jó nehéz és meleg. csak azt sajnálom, hogy ilyen izé lábam van, hogy októbertől áprilisig zokniban kell laudnom, mert annyira zavaróan hideg a lábfejem. de legalább rájöttem, hogy ez a megoldás. laza zoknit kell felvenni, az nem kényelmetlen. ennyi. ez van.
a metrón kivételesen nem olasz mondatokat fogalmaztam, hanem beleolvastam. vicces. teljesen eltérő a nyelvezete a maitól. jópár szót nem is értek. a régiek nem voltak túl konkrétak, ahogy elnézegettem a recepteket. bár néhányat azért tudnék reprodukálni. sok morzsit és írós vajat használ a czifray. azonkívül érdekes, hogy abban az időben (1800-as évek közepe) még ettek teknősbékát, vidrát, hódot, fenyőrigót. hihetetlen. szórakoztató élmény olvasni ezt a szakácskönyvet. valamit majd csak meg tudok főzni/sütni belőle. komolyan mondom, változatosabbank tűnik az akkori konyha, mint a mai. bár nem tudom, kiknek írta. nem hiszem, hogy czitrom héj minden falusi háztartásban rendelkezésre állt...
fú, annyira kiszáradt a bőröm, hogy olivaolajjal kentem le zuhany után. jön az ősz, a hideg --> állandóan lehet hidratálni a bőrt, 1etlen alkalmat se kihagyva :(
fenyőfő
6fős baráti társaságunk (mondjuk annak) fenyőfőn 7végézett. csodás időnk volt nappal. estére, éjjelre már erősen lehűlt a levegő. elszörnyedve gondoltam az következő hónapokra: mennyit fogok majd fázni. lefagy a talpam, a kezem. hűt a menetszél, szinte reménytelennek tűnik a helyzet a szélálló zoknival is. szomorúan gondoltunk a hajléktalanokra, akik aluljárókban és ki tudja merre töltik az éjszakáikat ilyen és ennél sokkal durvább hidegekben. itt van 1 történet. nagggyon dúúúrva. milyen könyen kicsúsz6 az ember lába alól a talaj. remélem, ez a férfi nem jutott hajléktalan sorsra.
csodás ez a bakony.
jó volt a társaság is.
a gyaloglás vasárnap már nem esett annyira jól. meg untam is. éreztem a forgóimat. erre ma rágyúrok 1 kis jógával. lehet érdemes lenne beszedni a condrosulfot az ízületi gyengeségeimre. ha már 1x ez van... vagy porcgyengeségemre vagy mimre.
slambuc
kicsit izgultam, ugyanis a bicskei sparban vásárolt szalonna messze színvonalon aluli volt. ezt már a megvételkor láttam, dehát kolozsváriból nem lehet slambucot főzni. a parasztkolbász úgyszintén gyanús volt. a szalonna ízbeli rettenetessége akkor derült ki, amikor péntek este a túrós tésztához sütöttem ki. nem akartak megpirulni a szalonnakockák. a zsír szépen kisült. fú, és amikor bőségesen megszórtam a tésztát utólag a kockákkal...! nem kellett volna. ezek után izgultam, hogy mi lesz a slambuccal. á. jó sok vöröshagymát megpucolt. gondoltam, ez majd ellensúlyozza a szalonna rettenetességét. a kolbászból is kiizzasztottam a nagyja zsírt, biztos ami biztos. a lebbencstészta nagyon hálás kis hozzávaló, ugyanis a krumplira kellett várni, és nem főtt széjjel. no és a csodálatos alföldi porpaprika annyira gyönyörűvé varázsolta az egész kompozíciót, hogy még! szóval arettenetes szalonna és gyanús parasztkolbász ellenére is kitűnően sikerült a slambuc. azért elszomorító, hogy milyne különbségek vannak a szalonnák között. a mienk pl. annyira finom, hogy ha kisütöm, akkor szinte desszertként ropogtat6om el a szalonnakockákat. van íze. van színe.
múltkor írtam, hogy nem képesek belepakolni a pénztárosok a kezük alá helyezett bevásárlókosárba. erre azóta már 2x hajlandóak voltak. mostantól számolom.
itt iszonyú hideg van. hozom hamarosan a gypjzuh zoknimat.
éjjel össze-vissza álmodtam mindent- a szokásos. éreztem, hogy ki kéne mennem budira, de annyira fáradt voltam, hogy átfordulni sem bírtam. ezt párszor átéltem az ébredések után. majd végül erőt vettem magamon, és kimentem. fú, annyira hideg volt, hogy zoknit húztam utána. szeretek dunyhával takarózni, mert jó nehéz és meleg. csak azt sajnálom, hogy ilyen izé lábam van, hogy októbertől áprilisig zokniban kell laudnom, mert annyira zavaróan hideg a lábfejem. de legalább rájöttem, hogy ez a megoldás. laza zoknit kell felvenni, az nem kényelmetlen. ennyi. ez van.
2009. szeptember 28., hétfő
csiszol
csiszoltam a kerítést tegnapelőtt. nem tartott sokáig, de az arcom fekete lett, és a ruhazsepit fel kellett váltanom papírra, mert feketét fújtam ki 1 db-ig. tesóm mondta, hogy maikor annakidején asztaloskodott, minden fától más-más lett a taknya. de szééép szó.
Czifray István szakács mester magyar nemzeti szakácskönyve
megrendeltem. juhéjj. antikvár példány 4500-ért... szív6om a fogam, de hát ez ritkaság. először az 1800-as évek végén adták ki. ez 1 reprint, de gondolom, nem változtattak rajta semmit.
bolt és kosár
régen amikor bementünk 1 abc-be, a pénztárnál 2 kosár volt. az üresbe átpakolta a pénztáros a megvásárolni kívánt cuccainkat, közben ütötte be az árakat.
mi van ma?
kipakolom a szalagra, odateszem mellé a kosarat, de baszik belepakolni. ott az üres kosár, és nem képes beletenni a cuccot. pedig ha 1x megfogja, azzal a lendülettel bele tehetné a kosárba. és akkor nem kéne a szerencsétlen vevőnek fizetnie és ugyanabban az időben pakolnia is, hogy jöhessen az újabb vásárló. miért felejtették ezt el a pénztárosok?
a legjobb az, amikor le kell tenned a kosarat a kassza előtt és nincs 2 fakkos rész a szalag után (pl. profi). nem gurulós kocsival jössz, de veszel pár dolgot, és akkor logisztikázz a különböző méretű, halmazállapotú cikkekkel meg fizess. hát milyen barom 1 rendszer ez? miért nem jó úgy, h a kosarakat a kasszák után szedik össze, s aztán visszatolják a vásárlótérbe?!
múltkor a smatchban vásároltam, ott meg már csipog, ha kiviszed a kosarat. vagy az intersparban? mind1.
ennyit a fogyasztóbarátságról
engem ez baromira zavar. utána fogok járni, hogy ezt vajon tanítják -e vagy csak így fejezik ki utálatukat a vásárlók iránt.
roman polanski
amikor hallottam a hírt, hogy letartóztatták meg az előzményeket is, elcsodálkoztam, hogy 30 évig nem bírták elkapni a csávót. 1 ilyen híres embert, aki nem hsizem, hogy bujdokolt. a kossuthon volt 1 kis háttéranyag tegnap este. így már összeállt a kép. roman polanskinak az a legnagyobb hátránya, hogy híres.
idióták...
útépítés táblák
na ezektől az egész ország ki van akadva. péntek délután 3-kor már 1 teremtett lélek se dolgozik az útépítéseken, de kint hagyják a 30-as, 40-es, 20-as sebességkorlátozó táblákat a rohadékok ahelyett, hogy letakarnák vagy befordítanák őket. s a yard meg kijön büntetni. nem lehet feljelenteni őket? biztos dolgoznak már valakik az ügyön. 1xűen ez is felháborító.
valami pozitivat is írjak már...
jól gurult tegnap a gizella. meg ma is. nem győzök csodálkozni. állandó hátszélben tekernék? úhh, ez a céklalé éhgyomorra megfeküdte a gyomromat. a rövidet sem bírom. erre szombaton jöttem rá. nekiállt tőle iszonyúan fájni a gyomrom. ezért szenvedtem én a lagziban. öregszem vagy mifene... no sebaj. a bor még lecsúszik.
Czifray István szakács mester magyar nemzeti szakácskönyve
megrendeltem. juhéjj. antikvár példány 4500-ért... szív6om a fogam, de hát ez ritkaság. először az 1800-as évek végén adták ki. ez 1 reprint, de gondolom, nem változtattak rajta semmit.
bolt és kosár
régen amikor bementünk 1 abc-be, a pénztárnál 2 kosár volt. az üresbe átpakolta a pénztáros a megvásárolni kívánt cuccainkat, közben ütötte be az árakat.
mi van ma?
kipakolom a szalagra, odateszem mellé a kosarat, de baszik belepakolni. ott az üres kosár, és nem képes beletenni a cuccot. pedig ha 1x megfogja, azzal a lendülettel bele tehetné a kosárba. és akkor nem kéne a szerencsétlen vevőnek fizetnie és ugyanabban az időben pakolnia is, hogy jöhessen az újabb vásárló. miért felejtették ezt el a pénztárosok?
a legjobb az, amikor le kell tenned a kosarat a kassza előtt és nincs 2 fakkos rész a szalag után (pl. profi). nem gurulós kocsival jössz, de veszel pár dolgot, és akkor logisztikázz a különböző méretű, halmazállapotú cikkekkel meg fizess. hát milyen barom 1 rendszer ez? miért nem jó úgy, h a kosarakat a kasszák után szedik össze, s aztán visszatolják a vásárlótérbe?!
múltkor a smatchban vásároltam, ott meg már csipog, ha kiviszed a kosarat. vagy az intersparban? mind1.
ennyit a fogyasztóbarátságról
engem ez baromira zavar. utána fogok járni, hogy ezt vajon tanítják -e vagy csak így fejezik ki utálatukat a vásárlók iránt.
roman polanski
amikor hallottam a hírt, hogy letartóztatták meg az előzményeket is, elcsodálkoztam, hogy 30 évig nem bírták elkapni a csávót. 1 ilyen híres embert, aki nem hsizem, hogy bujdokolt. a kossuthon volt 1 kis háttéranyag tegnap este. így már összeállt a kép. roman polanskinak az a legnagyobb hátránya, hogy híres.
idióták...
útépítés táblák
na ezektől az egész ország ki van akadva. péntek délután 3-kor már 1 teremtett lélek se dolgozik az útépítéseken, de kint hagyják a 30-as, 40-es, 20-as sebességkorlátozó táblákat a rohadékok ahelyett, hogy letakarnák vagy befordítanák őket. s a yard meg kijön büntetni. nem lehet feljelenteni őket? biztos dolgoznak már valakik az ügyön. 1xűen ez is felháborító.
valami pozitivat is írjak már...
jól gurult tegnap a gizella. meg ma is. nem győzök csodálkozni. állandó hátszélben tekernék? úhh, ez a céklalé éhgyomorra megfeküdte a gyomromat. a rövidet sem bírom. erre szombaton jöttem rá. nekiállt tőle iszonyúan fájni a gyomrom. ezért szenvedtem én a lagziban. öregszem vagy mifene... no sebaj. a bor még lecsúszik.
2009. szeptember 25., péntek
5/3 folytatás + húrkaszerűség
(van ital, van esemény...)
tehát akkor az esküvőt kielemeztem. jön a
CM
m indig nagy dilemmák vannak bennem a cm-mel kapcsolatban. csak biciklis stratégiai szempontból látogatom most már. elszállt a lelkesedésem. most pont kapóra jött, hogy az olaszóra nem 16.30-kor, hanem 18.10-kor kezdődik, így nem tudtam ott lenni rajta. a nyelviskolához a városháza park nagyon közel van, csak átcsorogtam a ... kocsmába. én onnan nézhettem végig a maradék eseményt. najó, 1x nz-val kimentünk és emeltünk. azt is csak azért, mert szét kellett lakatolni a bringákat, ugyanis tesóm távozott. ez az este igazi élmény volt. jókedvében talált mindannyiunkat szeptemer 22. sajnos kiesik 1 csomó dolog, de szárnyaltunk, sokat nevettünk. igazán megmarad6ott volna valami a fejemben... a fránya sörök. olyan természetességgel csúsztak le a torkomon, mintha a legfinomabb pejsli lett volna. nem tudom szöveggel visszaadni. képpel sem. meg zenével sem. akkor hallgassuk meg charlie winstont.... szerintem ez kicsit ideillik. ennek az estének volt-han-gu-la-ta.
sajnos b. letörten érkezett meg közénk, eltört a mécses, meg más is... :)
de azért próbáltunk bele jókedvet erőltetni. az élet 1 ünnep. milyen szépen hangzik. bárcsak így érezném mindig. olyan erőt merítettem a ködfoltokkal tarkított estéből, hogy pár pillanatig azt hittem, meg tudok mindent csinálni. jó volt. mindent azért nem tudtam, mert a terheléses vizsgálaton a 200 wattot még csak kipörgettem, a 225 is ment, de 250-nél kidőltem. nagyon sajnáltam, azt hittem, ennél többre leszek képes, dehát az előző napok italozása romboló 6ással volt rám. ez szépen látszik. az alkohol valaóban tönkretesz. még 22-én elgondolkoztam, hogy majd nem iszok sokat, csak 1 sört, nehogy szarul teljesítsek másnap. de már hangosan ki se mondtam ezt a többieknek, éreztem, hogy más lesz.
a kocsma üvegfalán túl szintén 1 biciklis társaság italozott. jól lát6tuk őket. azt is, hogy g. és az én biciklim körül vannak. néztünk, mit csinálnak. g.: nem ám lehányják a biciklinket! odahajoltam, nem volt semmi gyanús. ők is észrevették, hogy mi ott vagyunk. annyi rémlik, hogy az 1ikük felemelte a sörét, és az üvegfalon keresztül koccintottunk. na ez olyan filmes volt (az 1. alkalom amikor elgondolkodtam 1 videokamera vásárlásán még 1etem alatt volt. elmaradt az analitika labor és n-val pár lyukas órát el kellett valahogy tölteni. ősz lehetett vagy tél, nagykabátos időszak. felsétáltunk a gellérthegyre, nem volt rajtunk kívül 1 teremtett lélek sem. és akkor ide ültünk, oda ültünk, csimpaszkodtunk. azt gondoltuk, ezt mind fel kellett volna venni. na, mindenestre kb. leír6atlan. n., ha olvasod ezt, akkor te biztos vissza tudod idézni, hogy milyen jó volt). majd nem szűntek meg sürögni a biciklik körül, s közben ittak, ezért annyi sör után már volt merszem megkérdezni, mégis mit csinálnak a kerékpárjaink körül? mire ők: térképet rajzolunk az üvegfalra. na, hát ez volt, ennyire emléxem :) jó sok térképet felrajzoltak...
valamikor oszlottunk.
b-val továbbálltunk az instantba, ahonnan végül is 2-kor kiraktak minket. a sok alkoholra nem ártott enni valamit. így a körúton lévő gíroszoshoz mentünk. ide szoktunk régen is. minden toldimozis ivászat után b-val letoltunk 1 gírosz éjjel 1 körül. b. mesélte, hogy 1x napközben evett a helyen valamit, és a pultossrác megjegyezte: nem ilyenkor szoktál jönni. ez mekkora máááár!
3 után már otthon is voltunk. úristen. nehéz volt felkelni. de a biciklizés rendbetett úgy ahogy. a terheléses vizsgálatról meg már írtam.
húúrka
tegnap kipattant az isteni szikra a fejemből: céklás rizottót fogok csinálni. az elmúlt napokban annyi céklás receptet olvastam, hogy megjött a kedvem a céklához. most ezt hallgatom meg 10x. úgy néz ki, mint 1 véreshurka massza nyersen. a fűszerezéssel még kicsit kísérleteznem kell, de jó lesz. a céklát meghámoztam, felkockáztam, megsütöttem. csak nem volt türelmem tovább süni, így nem puhult meg. már a fejemben van, hogy milyen változtatásokat fogok véghezvinni a következő céklás rizottómnál. a balzsamecetet el is hozom otthonról. azért egész fnom lett. langyosan a legjobb, mint minden étel. mostanában nagyon leálltam a forró és hideg evéséről. a szélsőséges hőmérséklet elnyomja az ételek valódi ízét. ez a mondat az idei év nagy megállapítása részemről. erre teljesen önállóan jöttem rá.
jótett-
*jöttem haza tesóméktól az üllőin. az ecseri # után láttam, h srác a jobbrakanyarodóban 1edül tolja az autót. kérdeztem, segítsek? azt mondja, köszi nem.
*a korponai utcában a járdán szoktam menni, mert macskaköves az út, és az nagyon szar. amikor odafele mentem, jött suemben 1 vak ember. visszafele megint szembejött. hát megkérdeztem tőle, keres -e valamit. megköszönte, nem, ez csak a napi egészségügyi sétája.
remélem, elég rövid voltam.
2009. szeptember 23., szerda
5/3
=az elmúlt 5 napban 3x rúgtam be
1. koncert
2. esküvő
3. CM
ennyit az antialkoholizmusomról, ehehe
péntek
koncert okán. csak a koncert maradt el. (szól a charlie)
koncert előtt pulyanézőben voltam. z. már a belépésemkor átadta a welcome drinket- ahogy szokta. a pulya aranyos. mi is azok vagyunk, nagyon jót dumáltunk meg ettünk és ittunk. mostanában annyit járok újpestre, hogy lassan kulcsot csináltat6nak nekem z-ék. nagyon jó kitekerni hozzájuk a béke úton, hát még vissza! este lehet rakni neki ezerrel. olvastam a minap az 1ik origo-s újságírónak a szavait, nyilatkozott a biciklivel való kapcsolatáról, s többek között azt mondta, hogy néha csak azért mozdul ki otthonról valahova, hogy hazatekerhessen, mert az mekkora öröm. na én is így vagyok vele. van cél. lényeg hogy legyen cél. biciklizéshez is. akkor tudjuk a hogyanmerre-t.
szóval a desperados klubot nem lehetett eltéveszteni, mert tele volt a környéke punkokkal.
a bejutás nem volt felhőtlen, hiába voltam felírva a vendéglistára. kipakoltatták a hátizsákomat, amiből -mint később kiderült- kiesett 1 paprika. 1 hús vér paprika. valamit kérdezett az 1ik szekus, és értetlenül néztem rá. a kérdésben benne volt a paprika, én meg nem értettem, honnét tudja, hogy nálam van paprika, amiko r bele se nézett a sáskámba. szóval értetlenkedtem, s azzal belerúgott a paprikába, ami elgurult a sarokba. így tudtam meg, hogy kirántottam a pulóveremmel 1ütt a paprikát.
ezek a szekusok összevesztek a dobos barátnőjével, lett nagy zri, s az lett a vége, hogy a dobos közölte, ő olyan helyen nem játszik, ahol ilyen nácik a kidobók (mert a punkoknak mindenki náci, aki ellenük van)
gondolom felesleges mondanom, hogy 1 koncertet sem láttunk, viszont sokat beszélgettünk nagyon fontos dolgokról, ami a memóriámból szinte teljes egészében törlődött. ki kéne próbálni, vajon alkohol nélkul is ennyire rosszul emléxek, tehát mind1, hogy iszok vagy nem iszok?
ez a desperados-os ivászat nem volt elég, utána elballagtunk atoldi mozihoz, hogy ott még 1 sör belefér. nem tudom, mi lehetett ott, de tengernyi nép szorult be és ki. nem jutottunk a pulthoz, ezért megpróbáltuk a b city pubot. ott érdekes mód volt hely, cigifüst meg alig. de lehet csak annyira le voltam tompulva az italtól, hogy nem éreztem a füstöt. van benne vmi, mert 70x elaludtam kb. nem tudtam, hogy inkább álmos vagyok vagy inkább részeg. f. az utóbbit valószínűsíthette, mert többször felajánlotta, hogy aludjak nála. mondtam, semmi esetre sem, nekem időben fel kell kelnem, összepakolni a lagzira, még éjjel hajat mosni, és különben is ittasan baromira tudok tekerni. igen. felülök a bringára, s azt érzem, kijózanodtam. kicsit hűt a levegő, a menetszél, ááálllaaatttiii. msot direkt figyeltem magam, hogy mit érzek tekerés közben. józanságot. csak az a baj ezzel a józansággal, hogy nekem ez a részegségben pillanatnyi jelen. tehát minden pillanatot úgy élek meg, hogy ez tökjó, emlékezni fogok rá. és nem tudom, mikor rúgok be. akkor nem veszem észre. csak másnap tudatosul bennem, hogy mennyi mindenre nem emléxem. agyelhagyás....
esküvő
reggel 8kor keltem. összepakoltam a ruháimat, cipőt. végül is a fekete viselet mellett döntöttem. ehhez vettem 1 pink/ciklámen harisnyát, hogy mégse temetési öltözéknek véljék.
a vonatúton inkább olvastam, mint aludtam, pedig fordítva szerettem volna csinálni. nem jött álom a szememre.
sárvárról j. bevitt sótonyba. hj. osztálytárs. középiskolai. bl. vőlegény meg hj. meg én igen jó barátságban voltunk. vagyunk is. hj. volt a tanú. hj. eskövőjén pedig bl.
no az érkezés örömére mindjárt le is toltunk 1 pálinkát. vagy 2t.
most közzéteszem, holnap folytatom...
még nincs holnap
szép volt az esküvő. a rózsaszín harisnyámat állítólag sokan megbámulták. szó mi szó, nem 1 visszafogott szín... meg az öntözőkanna formájú retikülömet is.
volt sok ismerős, isteni kaja. persze nem tudtam annyit enni, amennyit akartam. meg megint beállt a gyomrom, s így azt a sok finom sütit is csak részben sikerült megkóstolnom. gyanítom nem tesz jót a gyomromnak a pálinka. mit hibáztatnék a kibaszott fájás miatt. aztán ez valamikor éjjel elmúlt. a sok pálinkának köszönhetően? volt fagy fél liter. ha nem is mind pálinka, de rövid. a totális lealjasodás bekövetkezett, estem- keltem. ez vasárnap délelőtt tudatosult bennem, amikor megláttam a méregdrága harisnyám térdén a lyukat.
fúúú. a vonaton pest felé olyanokat vizionáltam... tuti nem aludtam 1folytában, de jöttek a furábbnál furább látomások. csak 1-1 kép. gondolkoztam vmi mondaton, és tuti nem tudtam volna megfogalmazni. a fejemben megvolt a kép. ennyi. elég szar volt. a gyomrom is. és gyűlölöm amiért a hülye máv kitalálta, h 1 vagon ketté van osztva, s az 1ik fele dohányzó, a másik meg nem. és most annyian voltak, mint az oroszok. átadtam volna a helyem, de totál kész voltam. örültem, hogy nem hányok (újra:)
a gyomrom még 7főn s fájt. hát kellett ez nekem? nem tudok mértéket tartani. minek osztom az észt akkor? de hát azt olyan könnyű. kívülállóként olyan 1xű minden.
mind1, szuper kis lagzi volt ez. nagyon örültem, h l. megnősült. nagyszerű az, ha igazán tudunk örülni a másik örömének. vegytiszta öröm.
most hagyom abba. viszlát holnap
1. koncert
2. esküvő
3. CM
ennyit az antialkoholizmusomról, ehehe
péntek
koncert okán. csak a koncert maradt el. (szól a charlie)
koncert előtt pulyanézőben voltam. z. már a belépésemkor átadta a welcome drinket- ahogy szokta. a pulya aranyos. mi is azok vagyunk, nagyon jót dumáltunk meg ettünk és ittunk. mostanában annyit járok újpestre, hogy lassan kulcsot csináltat6nak nekem z-ék. nagyon jó kitekerni hozzájuk a béke úton, hát még vissza! este lehet rakni neki ezerrel. olvastam a minap az 1ik origo-s újságírónak a szavait, nyilatkozott a biciklivel való kapcsolatáról, s többek között azt mondta, hogy néha csak azért mozdul ki otthonról valahova, hogy hazatekerhessen, mert az mekkora öröm. na én is így vagyok vele. van cél. lényeg hogy legyen cél. biciklizéshez is. akkor tudjuk a hogyanmerre-t.
szóval a desperados klubot nem lehetett eltéveszteni, mert tele volt a környéke punkokkal.
a bejutás nem volt felhőtlen, hiába voltam felírva a vendéglistára. kipakoltatták a hátizsákomat, amiből -mint később kiderült- kiesett 1 paprika. 1 hús vér paprika. valamit kérdezett az 1ik szekus, és értetlenül néztem rá. a kérdésben benne volt a paprika, én meg nem értettem, honnét tudja, hogy nálam van paprika, amiko r bele se nézett a sáskámba. szóval értetlenkedtem, s azzal belerúgott a paprikába, ami elgurult a sarokba. így tudtam meg, hogy kirántottam a pulóveremmel 1ütt a paprikát.
ezek a szekusok összevesztek a dobos barátnőjével, lett nagy zri, s az lett a vége, hogy a dobos közölte, ő olyan helyen nem játszik, ahol ilyen nácik a kidobók (mert a punkoknak mindenki náci, aki ellenük van)
gondolom felesleges mondanom, hogy 1 koncertet sem láttunk, viszont sokat beszélgettünk nagyon fontos dolgokról, ami a memóriámból szinte teljes egészében törlődött. ki kéne próbálni, vajon alkohol nélkul is ennyire rosszul emléxek, tehát mind1, hogy iszok vagy nem iszok?
ez a desperados-os ivászat nem volt elég, utána elballagtunk atoldi mozihoz, hogy ott még 1 sör belefér. nem tudom, mi lehetett ott, de tengernyi nép szorult be és ki. nem jutottunk a pulthoz, ezért megpróbáltuk a b city pubot. ott érdekes mód volt hely, cigifüst meg alig. de lehet csak annyira le voltam tompulva az italtól, hogy nem éreztem a füstöt. van benne vmi, mert 70x elaludtam kb. nem tudtam, hogy inkább álmos vagyok vagy inkább részeg. f. az utóbbit valószínűsíthette, mert többször felajánlotta, hogy aludjak nála. mondtam, semmi esetre sem, nekem időben fel kell kelnem, összepakolni a lagzira, még éjjel hajat mosni, és különben is ittasan baromira tudok tekerni. igen. felülök a bringára, s azt érzem, kijózanodtam. kicsit hűt a levegő, a menetszél, ááálllaaatttiii. msot direkt figyeltem magam, hogy mit érzek tekerés közben. józanságot. csak az a baj ezzel a józansággal, hogy nekem ez a részegségben pillanatnyi jelen. tehát minden pillanatot úgy élek meg, hogy ez tökjó, emlékezni fogok rá. és nem tudom, mikor rúgok be. akkor nem veszem észre. csak másnap tudatosul bennem, hogy mennyi mindenre nem emléxem. agyelhagyás....
esküvő
reggel 8kor keltem. összepakoltam a ruháimat, cipőt. végül is a fekete viselet mellett döntöttem. ehhez vettem 1 pink/ciklámen harisnyát, hogy mégse temetési öltözéknek véljék.
a vonatúton inkább olvastam, mint aludtam, pedig fordítva szerettem volna csinálni. nem jött álom a szememre.
sárvárról j. bevitt sótonyba. hj. osztálytárs. középiskolai. bl. vőlegény meg hj. meg én igen jó barátságban voltunk. vagyunk is. hj. volt a tanú. hj. eskövőjén pedig bl.
no az érkezés örömére mindjárt le is toltunk 1 pálinkát. vagy 2t.
most közzéteszem, holnap folytatom...
még nincs holnap
szép volt az esküvő. a rózsaszín harisnyámat állítólag sokan megbámulták. szó mi szó, nem 1 visszafogott szín... meg az öntözőkanna formájú retikülömet is.
volt sok ismerős, isteni kaja. persze nem tudtam annyit enni, amennyit akartam. meg megint beállt a gyomrom, s így azt a sok finom sütit is csak részben sikerült megkóstolnom. gyanítom nem tesz jót a gyomromnak a pálinka. mit hibáztatnék a kibaszott fájás miatt. aztán ez valamikor éjjel elmúlt. a sok pálinkának köszönhetően? volt fagy fél liter. ha nem is mind pálinka, de rövid. a totális lealjasodás bekövetkezett, estem- keltem. ez vasárnap délelőtt tudatosult bennem, amikor megláttam a méregdrága harisnyám térdén a lyukat.
fúúú. a vonaton pest felé olyanokat vizionáltam... tuti nem aludtam 1folytában, de jöttek a furábbnál furább látomások. csak 1-1 kép. gondolkoztam vmi mondaton, és tuti nem tudtam volna megfogalmazni. a fejemben megvolt a kép. ennyi. elég szar volt. a gyomrom is. és gyűlölöm amiért a hülye máv kitalálta, h 1 vagon ketté van osztva, s az 1ik fele dohányzó, a másik meg nem. és most annyian voltak, mint az oroszok. átadtam volna a helyem, de totál kész voltam. örültem, hogy nem hányok (újra:)
a gyomrom még 7főn s fájt. hát kellett ez nekem? nem tudok mértéket tartani. minek osztom az észt akkor? de hát azt olyan könnyű. kívülállóként olyan 1xű minden.
mind1, szuper kis lagzi volt ez. nagyon örültem, h l. megnősült. nagyszerű az, ha igazán tudunk örülni a másik örömének. vegytiszta öröm.
most hagyom abba. viszlát holnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)