mivel kisgyerek, sőt csecsemő látogatóba indultunk, ajánlatos volt egészségesnek lenni. természetesen bennem volt a stressz vagy nemtommi, így betaknyosodtam, fájt a torkom. ja, de ezt már írtam. lesavaztam magam grapefruitttal, 2000 mg c-vitaminnal, savanyúkáposztával. sőt, tanácsra köptetőt is vettem. meg 1 új doboz glykoseptet, mert a régi elfogyott. a homeopátiás oscillococcinumról (így kell írni?) nem is beszélve. teljesen kiborultam, hogy mennyit költöttem magamra.
egész gyorsan haladtam a tökéletes egészség felé. megittam sok liter teát, gyakoroltam a jóga légzést (ez iránti lelkesedésem és bizodalmam pár órája vesztettem el, ugyanis barátnőm azt mondja, hogy a jógalégzést mesterrel érdemes elkezdeni, nehogy elbasszunk valamit, és többet ártsunk magunknak, mint használjunk)
annyira jófej voltam, hogy péntek reggel felvétettem magam afülorrgége szakrendelésre, hogy a doktornővel bebizonyítassam, hogy nem fertőtök, mehetek ulmba. hiszen 1,5 hónapja megvettem a vonatjegyet, nem ezen akarok elcsúszni. ő megállapította, hogy nem fertőzök, ne puszilgassam a kisbabát, jó utat kívánt, de előtte még felírt 1 antibiotikumot receptre meg 3 másik dolgot, amit szerezzek be. az antibiotikumon elcsodálkoztam. azt mondja, arra az esetre, ha mégis rosszabbul lennék. mondom, az kizárt. szerinte is. ok, akkor ha nem fontos, feleslegesen nem költök rá. többire sem, de ezt már nem mondtam neki. a többiekért azért nem kellett pénzt kiadnom, mert alternativ formáikkal már rendelkeztem.
délután megsütöttem a hagymás pogácsát 1 kiló lisztből. ipari mennyiség keletkezett. és mindig szendi gáborra meg az ő könyvére gondolok, ha ultrabrutál szénhidrát adaggal bombázom magam... áhh. persze ettől függetlenül vállon veregettem magam, hogy milyen finom lett. és valóban: mindenki ezt állította, aki evett belőle.
vonatút oda
az utolsó vagonba kerültünk. 1 öregasszony meg a lánya voltak az útitársaink, akik mannheimbe mentek, így ulmig 5en osztoztunk a 6 helyen. vártuk e. szüleit, hogy hozzák a cuccokat, amit a lányuknak küldenek. elég stresszesre sikeredett, mert kb. 19.02-kor jelentek meg, és 05-kor indult a vonat :)
a pléd, ami az 1ik szatyorban volt, jó szolgálatott tett, ugyanis a vonat is úgy működik, mint a fűtés: éjjelre lejjebb veszik. úgyhogy 1 db-on kabátban utaztam, és szidtam magam, hogy miért nem hoztam több melegebb ruhát. és ulmban hidegebb lesz, mint bp-en.
amúgy szórakoztató volt az utazás, elbeszégettünk a nőkkel. megkínáltam őket pogácsával, viszonzásul linzert kaptunk. szóval nevettünk 1 csomót. az éjjelt nehezebben viseltem én. ui. nem voltam álmos, fejtettem a rejtvényt, a többiek meg durmoltak. n-val nyelvet gyakoroltunk. ő a portugált, én az olaszt. mondtam magyarul 1 szót, s mind2en az idegent is hozzá. ez elég szórakoztató volt. az lett volna az igazi, ha legalább 1 db portugál szót megjegyzek. de nem állt rá a fülem. igaz az elején az olaszra sem.
azért ez a tízórás vonatút kikészített. talán ha 1,5 órát aludtam. úgyhogy a vasútállomástól a házig való gyaloglás kifejezetten jót tett a testemnek. a fülbevalómat természetesen elhaygtam. nem nehéz, mert ha sál van rajtam, akkor az a lelógó fülbevalót megemeli, ami hopp, kipottyan a fülemből. a lányokra bíztam a uccaiamt, s elindultam visszafele abban a reményben hogy a) megtalálom b) nem tévedek el visszafele. idő volt bőven, de azért nem szerettem volna, ha avasútig kell visszagyalogolnom. nagyon hamar megtaláltam, ám visszafele eltűntek a többiek a szemem elől. amikro gyanúsan ismeretlenné vált a terep, akkor jöttem rá, hogy valamennyire túlmentem. behúzódtak valahova. én meg már majdnem 2ségbeesetem, hoyg a nyíl1enesen is eltévedek, vagy nem is volt nyíl1enes, csak ennyire nem emléxem.
megérkezés
e-t n. megcsörgette, s beengedett minket. 6. emelet. még rémlett. felgyalogoltam. érdekes ez a lift, hamarab fent voltam gyalog, mint a többiek lifttel. valamennyi alkalommal.
öröm volt bőven meg lotyogtunk. a férj és a bébi nyugodtan aludtak. e. sajátsütésű süteményét nagy mennyiségben fogyaszottuk, miközben a pogácsás zacskó térfogata is csökkent. már előre láttam, hogy 1 7ig böjtölhetem majd ezt a 2 napot...
a ház úrnője és dzs. is nyugovóra tértek. n-val úgy ültünk ott a konyhában, mintha gödöllőn a trafóban várnánk az 1. HÉVet. mondtam neki, hogy nyugodtan lefekhet, ez mégsem teljesen az. végül nemtom mi lett. szerintem nem dőlt ki, hanem rágcsáltunk meg beszélgettünk, míg fel nem kelt mindenki.
minden más
én nagy izgalommal tekintettem a délelőttre, hisz elérhető közelségbe került a münster a 163 m magas tornya. ennek a katedrálisnak van a legmagasabb teteje a világon. 1x már volt szerencsém megmászni, de akkor még nem voltam ennyire lépcsőmániás. most sejtszinten igénylem. a., a férj nagy sportember, ő megígérte, hogy feljön velem. így is lett. addig a lányok elmentek szétnézni a boltokban. a. megnézte az órát. akkor most rekordot döntünk. sajnos már az elején lelassítottak minket a szembejövő turisták. hamar letettem a rekorddöntésről annál is inkább, mivel nem volt feljegyzett időpontunk, így max. rekordot másztunk volna. gondolom a karácsonyi vásár meg bulik miatt volt ennyi ember a toronyban. kanyarogtunk balra a csodálatos csigalépcsőn ellenáramban. az utolsó 1/5-ön pedig meglepetééés: le vannak fagyva a lépcsők. nagyon csúszott. éppen abban a cpőmben voltam, ami kifejezetten száraz aszfaltra ajánlott. (itt kitérek az öltözékemre. hogy indultam el: az utolsó pillanatban meggondoltam magam és nem a fekete adidas cipőmet vettem fel, hanem a rózsaszín tornacipőt, ui esőt ígértek, és ez utóbbi 2 perccel később ázik be. viszont jobban csúszik a talpa. utólag már bántam, mert nem mond6nám, hogy szeretem ezt a cipőt
tehát le volt fagyva. óvatosan araszoltunk felfele, néha belelaputunk a falba, hogy az ellenáram tudjon mozdulni. jó szolgálatott tett a kesztyűm, amin mégis maradt 1 lyuk a kötésen, amit a vonaton vettem észre (nagyon jól látok varrni), s az 1ik utastársam már fel is ajánlotta cérnát meg a tűt, hogy nem gond, varrjam meg. elfogadtam, végül visszaadtam, mert az már igazi foltot igényel, amit tegnapelőtt rá is varázsoltam- köszönöm nemtomkinek a nemezdarabot, amit tavaly születésnapomra kaptam. bunkó módon belevágtam, s azzal foltoztam meg. ez legalább nem foszlik. nagyon szép lett.
szóval le volt fagyva. felértünk. az olasz diákok ott szöszmötöltek. mit fényképeztek, amikor akkora köd volt, hogy alig lehetett ellátni valameddig?
a fagynak hála nagyon szép jelenséget láttunk: a szél a korláton, tornyon megtapadó vizet folyamataosan fújja, ami így recékké fagy. ezek vízszintesen borítják be a vizes részeket. a szélvédett oldalon nincs semmi, oldalt aleghosszabbak a tüskék. van ahol pedig úgy fagyott meg avíz, mintha vasreszeléket szórnánk amágneshez, "mágneses erővonalak" alakultak ki. később jobbat találtam ki: mintha állati szőr borította volna a nagyobb felületeket. sok pici szarvas háta. ilyet plusz 20-ban nem láttam volna. megérte felmenni. a lejövéás is katasztrófa volt. szerencsére a jeges szakaszon nem sokan jöttek szembe,
a. szólt a pénztárban, hogy csináljanak valamit a lépcsővel, mert ez balesetveszélyes. rögtön továbbgondolta, mi van, ha valaki leesik, megsérül, aztán fizethetnek majd a felelősek. bölcs.
ennyire tudok németül: ulmban a verebek (der Spatz) nagy jelentőséggel bírnak. több verébszobor van a városban, és a münster főhajójának a gerincén is elhelyeztek 1et. a. mutatta, h der spatz, amikor lenéztünk a toronyból. mondom SPATZieren (spazieren) :) a-a, az nem ugyanaz :)
bementünk ulm legjobb csokiboltjába, ami teljesen megvadított mindenkit. kerestük a legbrutálisabb étcsokit. n. meg is találta. 99 %-os. az árát kivételesen figyelmen kívül hagytam és megvettem. belekóstoltam tegnap egy 88 %-osba, hát azon már én is éreztem a keserű ízt. izgalmas lesz a 99... csoda dolgok vannak ebben a csokoládéüzletben. darius kincsét is el lehetne költeni ottan. mmmmmm.
a münster körül van a karácsonyi vásár (wihnachtsmarkt). a legnagyobb forgalom természetesen az élelmiszerek környékén van. árulnak csodás pereceket (laugen brätzel), illatos kürtőskalácsot, bon-bont, cukrokat és nem utolsósorba forraltbort (glühwein) meg annak a felturbózott változatát (
ahhoz képest, hogy egész éjjel meg reggel ettem, elég hamar a fejembe szállt az ital. 2 adag elég volt ahhoz, hogy a világot a cipőmnél is rózsaszínűbbnek lássam. a münster megmászása nem vett ki belőlem sok energiát.
este mit csináltunk? az nincs meg... halas tésztát ettünk, ez biztos. beugrott. vásároltunk, visszaváltottunk. gyász, hogy a parmigiano reggiano feleannyiba kerül, mint itthon...
helyes város ez az ulm. szeretem azt, hogy ott tisztaság van meg rend. a piac is annyira jó. de szeretem ezt a mocskot is :)
vasárnap
én 2 éjszakát kellett, hogy bepótoljak. szarul ébredtem.
viszont sütött a nap. a münsterből messze el lehetett látni ellentétben a szombattal. mind1. még e-ék ablakából látszik egy régebbi víztorony, amit majd következő alkalommal feltétlen meglátogatok. kíváncsi vagyok, mi van benne, hasznosították -e. ezt most megnézem a http://viztorony.blog.hu/ oldalon, hátha rajt van... nincsen.
az volt a terv, hogy a-dal elautózunk az allgäuba. ez van hozzájuk legközelebb. mint hegy. kb. 1órás autóút tekeregve mindenféle autópályán. ott természetesen már leesett a hó. szép időnk volt, nulla szél, pont gyalogolnivaló. e. kabátját és túrabakancsát igénybevettem. ha a tornacipőmben próbálkozom, akkor még mindig küzdenék felfelé. nem vettem számításba, hogy a. 1 hegyi ember, és tuti kivisz minket az allgäba. azt mondja, még mindig jobb ha csak 1 órácskát is, de a hegyekben lenni, mint nem lenni semennyit. hát ja. ő itt nőtt fel. látnod kellett volna az arcát, amikor megvette a kedvezményes síbérletet, amit a szezon végéig használ. csak úgy sugárzott az örömtől.
e-től kaptam sapkát is, ami a fülemet védi a hidegtől, ui. abiciklissapka erre nem alkalmas. az iratainkat elvittük, hogy ha valami van, hát igazolni tudjuk magunkat. csodálkoztam az autóban, hoyg hova tehetem a füzetalakú személyimet. emlékeztem rá, hogy eltettem. hát amikor levettem a fejemről a sapkát, látam, hogy benne van aszemélyim :) és fel sem tűnt...
egyszer a neuschwansteini kastélyba mentem a-dal. volt egy gyalogút a kastéylhoz, eligazító táblák. írták, hogy másfél óra. szerintem nekünk max. 30 perc kellett. majd kiköptem a tüdőmet, mire megérkeztünk. ilyen a tempója :)
nem gyalogoltunk sokat, de legalább átszellőztettük a tüdőnket, leültünk a hütte mellé a padra befalni a sok édességet, amit a mikulás hozott.
olyan szép a hó. kár hogy az emberek nagy része zsigerből utálja. erőteljesen olvadt amúgy, lehetett hógolyót gyúrni. remélem idén tudok hóembert építeni. majd a főcukinak építek. lesz valami cél. a cél fontos. meg6ározza az utat.
jó bandukolni ész nélkül, amikor nem kel figyelni semmire, még arra sem, hoyg el ne csússzak. és iylenkor túrabakancsban mutatkozik meg agyaloglás 1etlen előnye a biciklizéssel zemben: nem fázik a lábfejem miközben megyek. bezzeg a cangán, majd szét-fagyasztja a menetszéllel kombinált hidegség. mondjuk nem tanácsos 5 percnél hosszabb ideig pihenni avyg ácsorogni gyalog sem, mert a melegség hamar elhagyja a testemet.
hazafelé bementünk 1 sajboltba, ahol vettem allgäui hegyi vajat meg sajtot. leteszteltem itthon a vajat, még mindig a fehérvári a nyerő számomra. nemtom mit csinálnak vele, de valahogy annak érzem az ízét igazán. lehet beletesznek valamit?
az út szélén láttunk 1 nőt 2 kutyával. elsodálkozunk, hogy úristen, mekkorák. a. monsja, mint 2 birka. én: igen, először birkának néztem őket én is. annyira jó volt. nagyon nevettünk.
este e. hokkaido tök levesét fogyasztottuk, majd jött vmi húsos-zöldséges cucc.
megjelent c, a. munkatársa már korábban. ő is kijött vacsorázni. dzs. kérdezte tőle, hogy van -e családja. á, nincs, még túl fiatal ehhez. (jaigaz, kinézett vagy 23-nak). nóra megkérdezi, miért, hány éves vagy? 31.
háháháháhá. ez vicces volt.
vacsora után végre angolul is beszélgettünk. amit én is értek. a-ra jellemző, hogy elkezdi angolul, folytatja németül, közben rámnéz, pedig tudja, hogy az én némettudásom elég gyengécske, gyak. nem tudok. már nem is szólok neki, hogy in english please. a német nyugdíhójrendszer és a nagytőke kizsákmányoló ereje is szóba került, dzs-vel vázoltuk a magyarországi helyzetet. majd a. elment. a feszültséget búzasörrel oldottuk, majd amikor a. visszajött, és mondtam, let's talk about the hungarian problems, elmosolyintotta magát, tekerte a fejét, intett a kezével, és kiment. ezek szerint besokallt. mi meg majd szétpukkadtunk a nevetéstől. ez is helyzetkomikum volt, amit írásban aligha tudok visszaadni bármennyire is igyexem.
este megzabáltuk a maradék cantuccit is meg lotyogtunk. n. és dzs. kidőltek, én az anyukával beszélgettem. a kisbaba kikövetelte magának az állandó szoros anyai jelenlétet. azért beszélgetni lehetett mellette.
vonat vissza
a vonat 0.12-kor indult ulmból. végül is a. kivitt minket a pu-ra, mert esett az eső. a felvezető gyaloglás elmaradt. a ház előtt valaki kétségbeesetten próbálta beindítani az autóját. lerohadt az akksi v mifene. kiszállt a vezetője, 1 fogyatékos ember. éjjel egy fogyatékos ember az utcán. a. mondta neki, hogy mindjárt kjön és segít, csak minket kidob az állomásra. közben belefutottunk a yardba is, akik az eset iránt nem mutattak túlzott lelkesedést és megértést. gondolom a-nak sikerült aztán beindítania a srác autóját.
a vonaton nem voltak sokan, kerestem magamnak 1 üres fülkét, és én is aludtam elég sokat.
már nagyon vártam, hogy hazaérjünk, mert a salak ki akart jönni.
amikor a ház elé értünk, mondom dzs-nek, remélem, van víz. azért fejeztem ki reményemet, mert elkezdték az utcában csinálni a csatornát, és ilynekor ki tudja, mikro zárják el a vizet. és valóban. nem volt vííz. áhh, szerencsére e klotyótartályban uye volt 1 adag, meg maradt a kulacsomban víz illetve natúr tea, amik alkalmasak kézmosásra és ivásra :)
szóval nem közölték, hogy elzárják a vizet. szitkozódott is a lakóözösség. hát aminimum lenne, hogy kiírnak 1 papírt, hogy srácok, ez van, erre számítsatok.
most befejezem az ulmot. majd talán lesz pár fénykép is. meguntam az írást. még 1 másik bejegyzést írok, ami már a pesti léttel kapcsolatos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése