2011. augusztus 3., szerda

4 BIG, Ausztria, 2011 július

Seebergsattel 1216 m, Pablicevo Sedlo 1339 m, Eisenkappler Hütte 1553 m, Magdalensberg 1059 m
2011. július 11.

képek itt

hol is kezdjem. először megnézem, szoktam -e nagybetűt használni a biciklitúrák leírásakor... vegyes.

előzmények
lelkileg rá kellett hangolódnom a dologra. már nagyon mehetnékem volt, mert iszonyú kedvem volt biciklizés előtt. azt vártam, hogy majd a biciklizés meghozza a jókedvet. így is lett.
gábor vasárnap este 8 körül érkezett meg szokása szerint teli kézzel. hozott nekem defektvédő szalagot vagy felniszalagot vagy miaszöszt, mert az enyém szétment, és defektet csinált a hátsó keréken. 
jesszum, 1 vagon kenyérből csináltunk szendvicset. tesóm csak szelte a nagy, háromkilós lipóti kenyeret, én sajtoztam, lekvároztam, kolbászoztam.
viszonylag időben kellett nyuguvóra térnünk, ui. 5 órai indulást terveztünk.

ebből 5.10 lett. tesómmal meglepődve tapasztaltuk, hogy hajnali fél 5-kor éhesek vagyunk. ennünk kellett.
zolit 5.20-kor vettük fel, és igazán nyugatnak vettük az irányt. reggel még reggel volt, kicsit csípős, pulóvert is vettem magamra. utaztunk. nem sok mindenre emlékszem, az út nagy részét átaludtam. nem volt ez baj, mert kicsit kivoltam, jót tett ez a kis pihenés.
fél 9 körül érkeztünk meg bad eisenkappelbe. innen 3 BIGet lehet megmászni. a seebergsattel és a pablicevo után terveztük a kocsihoz avisszajövetelt, további táplálék magunkhoz vételét.
kinyújtóztunk. bicikliösszeszerelés. a szokásos dilemma: vigyek térdmelegítőt vagy sem? eddig elhoztuk a "kocsi elbírja" alapon, de a továbbiakban már nincs kedv a cipeléséhez. végül az autóban maradtak a térdmelegítők. azért királyság volt ilyen melegben tekerni és nem 1 egésznapos cuccal, csak 2 hegynyivel.
illetve a királyság még nem kezdődött el. tesómmal ellentétben én nem találtam alkalmas helyet a pakoló melletti bokrok között, ezért már csillagokat láttam, alig bírtam felülni a biciklire, 1 rendes erdőre vágytam. de végül is jobban alakult, mert a városban haladva megláttam 1 wc feliratú táblát, és lekapcsoltam magam, csá fiúk, a tetején találkozunk. hú, megkönnyebbültem, s immár boldogan folytattam (kezdtem el) az utamat.
2 kulacsom volt, ami elkelt, mert nagy meleg ígérkezett. zolit az 1. forrásnál értem utol. épp vizet csöpögtetett a kulacsába. ez valami vallásos emlékhely volt. szép volt az út, nem nagyon kellett erőlködni. a seebergsattelre vezető útról ágazik le a pablicevora vivő mellékút. a közelében van 1 forrás, amit kinéztem magamnak, hogy ott pótlom majd a vizet. nem mondanám különösen érdekfeszítőnek ezt a délről a csúcsra vezető utat. bemelegítésnek nem volt rossz. nem hagyott bennem maradandó nyomot.
amikor felértem, tesóm meg gábor természetesen ott voltak. vártuk balázst, akivel az volt megbeszélve, hogy 10-kor a seebergsattelen találkozunk. ő a szombatját és a vasárnapját isszlovéniában biciklizéssel töltötte. elég pontos volt a fiú :) aztán begurult zoli is. balázstól hall6tunk időjárásjelentést miszerint vihar lesz. ezt szomorúan nyugtáztam, hiszen eddig kánikula volt, nehogymá pont most romoljon el az idő, ráadásul lefele esőben országútival, amikor szarrá kop6 a fékpofa- mindig ezek visszhangzanak az elmémben. du. 3-ra vártuk (vártuk?) a vihart. addig még sok időnk volt.
nem sokat teketóriáztunk odafönt, még átnéztünk szlovéniába 1 nagy havas hegyre, majd legurultunk. a forrásnál vizet vételeztünk. ekkorra még csak 1 kulacs vizet ittam meg, de a régi, vasaljai vizet kiborítottam, mire tesóm megjegyezte: nem vagy elég lokálpatrióta.
...
folytatom. közben 1 szlovák és 1 szerb big is befigyelt...

a Pablicevo Sedlo-hoz vezető út lejtővel kezdődött. ezt nem szeretjük, mert akkor a végén mászni kell. érdekes módon lefele gurulva olyan érzésem van, hogy milyen szar és hosszadalmas lesz visszamászni, ám amikor ténylegesen felkapaszkodok, nem tűnik hosszadalmasnak.
szóval megvolt a lejtő. következett 1 meredekebb rész. balázst utolértem, mert megállt fényképezni. erőlködtem rendesen, s 1x csak észrevettem, hogy nekem van még 2 tartalék fokozatom :)
már jó régen volt ez a túra... nem volt semmi különös fölfelé. erdő és ennyi. a tettjén meg 1 6árátkelő.
tesóm megpróbált a gyerekeknek áfonyát gyűjteni, de leszedték gyak. az összeset. elég nehéz megtalálni az áfonyát. van vmi speciális fésű, amivel szedik ezt a drága gyümölcsöt... nem róla találtam semmit így hirtelen.
vártunk zolira, addig balázs zokniban mászkált, mert már elege volt a cipőből. meg ettünk.
majd legurultunk bad eisenkappelbe. csak elfelejtettem az utat. jó hogy gábor közel volt, mert rámszólt, hogy rossz irányba megyek. én még röhögtem is magamban, hogy lám, milyen gyorsan újítják az osztrákok az utat, amikor felmentünk még nyoma sem volt, most meg már gőzölög a friss aszfalt. segítséggel odataláltam az autóhoz :) hiába, lány vagyok, nehezen megy a tájékozódás. előbb is rájöhettem volna, hogy a "lány vagyok"-kal kimenthetem magam bizonyos helyzetekben...
a srácok betértek a közeli sparba. feltöltöttük készleteinket, s megcéloztuk az eisenkappler hüttét.
jó hely ez a bad eisenkappel, hogy 3 biget is meg lehet csinálni innen.
araszolgattunk szépen.eltűntünk 1más szeme elől. voltak elég meredek részek. aztán az 1ik kanyarban ey útelágazódás. emlékeztem rá, hogy tesóm sorompóról beszélt. tettem 1 kört és megbizonyosodtam felőle, hogy a sorompó mögé kell bejutni. bánatos voltam, hogy le kell szállni a nyeregből. leszálltam, és amikor toltam át, akkor kinyílt a sorompó... legalább tesóm átjutott leszállás nélkül. hogyhogy ő utánam jött? kereste az áfonyát meg a málnát.
a sorompó utáni kb. 2 km elég kemény volt. később elkezdett szűkülni az út, belát6atlan kanyarok. namondom, ez jó lesz lefele, 1folytában fékezni, mert ki tudja, mikor jön szembe valaki.
araszolgattam, 1x csak megláttam gábor hátát. kérdeztem, eléhezett -e. azt mondta, nem, csak kifáradt. végül is összeszedte magát, és előttem ért célba. a végén az aszfalton volt a kopottas festés: 1000 m. innen számoltam vissza. aztán csak felértem én is. a srácok már falatoztak meg itták a 3,2 euros sörüket. csatlakoztam. 1500-on már nem volt vmi hűdemeleg, és balázs figyelmeztetett minket, hogy 3-kor esni fog, ezt hallotta a tévében. vártuk a vihart. nagyon pontos volt. kicsit hűlt még a levegő, majd elkezdett szemerkélni az eső, ami elől behúzódtunk 1 fedett részre. még 1 kis sztorizgatás meg várás és regenerálódás következett. tesóm és balázs előbb megkezdték a gurulást, mi gáborral ültünk még 1 kicsit. néztük a fenyőfákat. valami nagy betegségben szenvedhettek. messziról úg ytűnt, mintha 1 csomó pormacska lepte el volna a tűleveleket. vastagon, mint a hó. ez a csúcs már szebb látványt nyújtott, mint az előző 2.
közbe-közbe jobban megeredt. végül továbbálltam én is. nem örültem a látványnak, mert vizes volt az útburkolat. nem sokáig kellett várnom, hogy szivacsig áztassa a felcsapódó eső a nadrágomat. a sárhányót a csomagtartóban felejtettem... izgultam a fékezés miatt, de végül is nem volt gond, bár a szokásos majdnem fejreálltam érzés megvolt többször is. forgalom nem volt, de ezt ugye előre nem lehetett tudni, csak sejteni, hogy ha 1 teremtett lélekkel sem találkoztunk fölfelé, akkor lefelé is hasonló helyzet vár ránk. a sorompó megint nem nyílt időben, meg kellett állnom. gábor valamivel mögöttem jött, így legalább ő megállás nélkül gurul6ott tovább. az eső lent győzedelmeskedett inkább, én már csak alulról kaptam a vizet ellentétben tesómmal, akinek vagy 10 percre le kellett állnia, mert annyira esett. 1 cseresznyefánál találkoztunk 4en. tesóm megállt az erdei gyümölcs felhozatalt bővíteni. frissen még sosem láttam a kombinációt, csak joghurtban meg étteremben vmi kajához, de az is tuti fagyasztott volt, nem friss. málna, áfonya, szamóca, cseresznye.
visszaértünk a kocsihoz. balázs kölcsönvette a papucsomat és tesómmal átsétált a sparba. mi gáborral dumáltunk meg  kitettem a gatyámat száradni. zolit vártuk.
tesóm hozott isssteni mákoskalácsot a sparból. hogy az mennyire finom. k.péter jól rászoktatott. (most már magyaro-on is lehet kapni :)
végül zoli is befutott.
pakolás, irány pischeldorf, irány az utolsó big.
a faluban a rendőrség melletti helyen tettük le az autót, melyet zoli gondjaira bíztunk. ő nem jött fel velünk. izgalmasnak ígérkezett, mert folyamatosan dörgött, csúnya viharfelhők vettek minket körbe, és elég jó hátszelünk volt. az út eleje igen könnyű volt, mond6nám gyanúsan könnyű. balázs mondta, hogy lesz majd 1 tizenvalahány %-os rész, amit el sem akartam hinni. ez az út volt a legszebb a 4 közül. különösen széppé varázsolta, hogy egy távolabbi esőnek köszönhetően dupla szivárvány ragyogott az égen, melynek látványa egészen  a csúcsig elkísért minket. érdekesség (ilyet valóban ritkán lát6unk): láttuk a szivárvány egyik végét. hogy nő ki a földből. ettől mindjárt jobb kedvem lett. gáborral 1ütt küzdöttük fel magunkat, így társaságunk is volt. 1ik kanyarban megláttuk a templomot, na oda kell felmenni? igen. gyanús lett a dolog, hog ymég mindig alig emelkedik, biztos durva lesz a vége.
elérkeztünk 1 vendéglőig, ahol ott volt piros háromszögben a 16 %. az eleje még rendben volt. akkor volt kraft. aztán eltűnt az erdő, jöttek a bokrok és a belát6ó kanyarok, a kacskaringózó út meg erős szél, ami csak akkor volt áldás, amikor a hátunkba fújt, de 1 kanyar után már arcba kaptuk az egészet. úristen, ezt hogy fogom kibírni?! gábor még 1-2 szóval bíztatott, én megszólalni sem bírtam, csak lihegtem, néha kiálltam a nyeregből, aztán a végén már azt sem. van olyan meredek rész, ahol képtelen vagyok megküzdeni a gravitációval, és csak ülve próbálok hajtani. a körkörös tekerés az alföldé, nem a 16 %-é. cikk-cakkoztam az úton, hogy könnyebb legyen. a hányinger szakaszt is elértem. gábor is tudatta, hogy kivan a gyomra. aztán felértünk. megváltás. baromi nagy szél volt, szinte viharos, éppen nem fújta le a fejünket. az ismerős gondolat újra átsuhant az agyamon: úristen, ezen le is kel menni.
nem sokat teketóriáztunk, picit szétnéztünk, széldzseki fel, és irány lefelé. az elázásnak még mindig volt esélye. jó volt ez a gurulás. a szivárványból még 1 töredék maradt nekünk a lefele út megszépítése érdekében. 2 kereszteződés volt, ahol el lehet menni, ott bevártuk 1mást.
az autónál zoli azzal fogadott minket, hogy itt volt a yard, és benézett a csomagtartóba meg akadékoskodott. ilyet...
a pakolást gyorsan csináltuk, mert igencsak lógott az eső lába. mihelyst beszálltunk az autóba, nekiállt esni.

a hazaút elég rettenetes volt. hárman nyomorogtunk hátul, és azt se tudtuk, hogy üljünk. az én seggem eléggé fájt, meg folyton feszült a lábam, hogy ne ütközzek a 2 szomszédommal. ez beárnyékolta a szép napot, amit a szabadban 1ütt töltöttünk.
balázs észrevett 1 várat, visszanézett. ez volt a szerensce. ui. észlelte, hogy zoli bringája kb. dülöngél, majdhogynem leesik. még 1 alagút előtt tesóm kiállt, megnézték, és rögzítették a biciklit. aztán 1 folytában a tetőcsomagtartót lestük besötétedésig. meg vicceket gyártottunk.
már nem emléxem, hogy mit ettem és mennyit, de épp elég volt. meg aztán nagy könnyebbség volt, hogy nem 1 nagy kört tettünk meg, ahova egész napra kell pakolni, hanem kicsiket mentünk.

 képek itt. vagy fent vannak a neten :) ennek a túrának ez volt e jelmondata.

Nincsenek megjegyzések: