most ír6ok a bicikliről.
nagyvárad tér --> váci út # megyeri út megállás nélkül. du. 5 körül
váci út # megyeri út --> móricz zs. körtér megállás nélkül. este 7 körül
kiszórakoz6tam magam igazán. tényleg csak arra mentem, hogy el tudok -e jutni a-ból b-be lábletétel nélkül. ez idő tájt vannak úgy beállítva a lámpák, hogy nagy eséllyel kivitelezhető a project olyannak, aki nem tud trackstandelni, azaz pl. nekem.
ki kell cserélnem a nyerget. foszlik az 1ik oldala, és ez foszlatja a nadrágjaimat is. este vikivel és zolival ettünk-ittunk. jó volt. nem szomorkodtunk, hanem nevettünk sokat.
a körtéren vmi ételbárban. megvan a kaja, keressünk helyet. leülnénk, de a pad ülőfelületére ki van ömölve vmi. keresünk 1 másik helyet. mondom szólok valakinek, hogy takarítsák fel. szólok. takarítónő közöni szépen, ja az a klíma, mindig folyik... leülünk. mindig folyik... miért nem csináltatják meg? az ész megáll...
amúgy igazad van, egyangyalka.
nem volt olyan szar ez a 3/4 év. sőt. örülök neki, hogy így volt. sokat tanultam és fejlődtem is. most már elhiszem nem csak mások szájából, hanem a sajátoméból is. nem cserélném el semmivel. így kellett lennie. mostanában kicsit megborult az egyensúly, és azért érzem/éreztem olyan tragikusnak az egészet. pont múltkor olvastam, hogy csak abból tanulunk, ha vmi rossz dolog, katasztrófa történik velünk. attól, hogy pozitiv dolgok történtek valakivel, még senki nem lett jobb ember. miért felejtem el, hogy szép részek is voltak? az ember bánatában felhősen lát mindent... sőt több volt a szép, mint a nemszép.
ez van. ez vagyok. ilyen vagyok. változok. mint a világ. semmi sem állandóbb, mint a változás
holnap költözés... elszorul a torkom. most már úgy vagyok vele, hogy mihamarabb el innen. az utolsó pár nap és pár óra nem az hogy elviselhetetlen, de már csak nyűg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése