2011. augusztus 16., kedd

lassan vége

ennek a másfél éves időszaknak az életemben. lesz átmenet, így könnyebb lesz elviselni, hogy fizikailag eltávolodok a wekerlétől meg tesóméktól.
nem mondanám, hogy semmi nem történik velem meg körülöttem. de nem részletezem, mert túl személyes. és rosszul viselem.
nem tudok semmit írni. csak a biciklizésről tudnék, de nem voltunk.
megvolt az albérletfelszámoló buli. hamar elpárologtak az emberek... asszem kicsit berúgtam. másnap jön a romeltakarítás, aztán az üresség. ilyenkor azt érzem, hogy nem fejlődtem semmit. hogy ez az érzés hozzám tartozik és kiirt6atlan... vagy: most már TUDOM, hogy ez a cél, ezt megszüntetni valahogy. már csak negyed év van a születésnapomig. aztán jön 1 szebb korszak. valahogy kibírom, ha kibírtam ezt a kilenc hónapot.
amikor sok kis vég van vég nélkül, azt hiszem, hogy valóban örökké tart. persze tuti vége lesz 1x, csak belülről elképzelhetetlennek tűnik.
mondjuk az megnyugtató, hogy 30 fölött is lehet barátokat szerezni. köszi, orsi :)

1 megjegyzés:

egyangyalka írta...

Én köszönöm, hogy megismertelek :) nem fogok itt nekiállni "csöpögni" úgyis tudod mit gondolok! ;) csak pozitívan a jövő felé.

A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerem: minden ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.” (Kurt Tepperwein)