meglátogattam b-t meg az ő pereputtyát.
hű
annyi mindent akartam írni. azt hittem, úyg fognak száguldania gondolatok a fejemben, mint tegnap este. de visszatértem a valóságba.
a deák téren köröztem a 105 busz megállóját keresve. elmentem mindenféle irányba, végül 2 járókelő segítségét kértem, akik útbaigazítottak. este volt, vagy 3/4 8. szép csendesen esett. régen voltam ilyen elfogadó az esővel szemben. kifejezetten kellemes volt. a közvilágítás csillogtatta a vizes juharleveleket a fákon. a felmelegedett reflektorokra hulló csapadék elpárolgott és gőzként gomolygott a világítótestek fölött. gőz és eső egyszerre. ahogy bámultam az esőt a földön, különös jelenségre lettem figyelmes: a lámpafények kifele táguló koncenrtikus körökben világítottak. na ezt nem tudom érthetően megfogalmazni. én meg vártam. így vár6ott a kisherceg a rókára. volt bennem valami nagy általános bolfdogság meg nyugodtság, ami majdnem szétfeszítette a bőrömet. gondoltam, a gellérthegyet is arrébb tudnám tolni. egész nap ez ment. ilyet még nem éltem át. egy kb. 2 éve nem látott barátnőmmel találkoztam este, s ahogy közeledett az idő, 1re jobban örültem. ezt a napot kell majd mindig felidézni, ha valami szomorkodnivalóm akad. néha abiciklizésnek is annyira tudok örülni, hogy majd kiugrok a bőrömből. de zet múltkor biztos írtam. sebaj, ez nem változott pár nap alatt.
belegázoltam bokáig vmi 1 nagy tócsába, ám ez sem zavart. nem volt hideg.
elmúlt ez a nagy öröm...
ma meg ki kell hagynom a jógát, mert beszerveztem 1 mérést... amatőr vagyok. legalább biciklizhetek többet mint a meló oda-vissza. nem mintha bárki megakadályozna abban. hoyg csak úgy biciklizgessek kedvemre a városban, de nekem fontos, hogy legyen valami valós cél. legalább az élet 1 területén legyen célom.
szeretem az időjárást. ez kissé értelmetlen, viszont jól hangzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése