2009. november 18., szerda

biciklizgetés

tegnap megnéztük az albit a wekerlén. hát nem jött be. sötét volt, gyatra közvilágítás, ugató kutyák... a házban alig bútor- mondjuk ezt tudtuk, sufnit nem lehet használni, mert telepakolták. mondtam, hogy legalább 3 biciklit kell elhelyeznünk.
ha iparkodok, alig késve odaérek olaszra. de ez csak azután tudatosult bennem, miután kijöttem a lidl-ből, s észleltem, hogy 18.36 van, és 19.40-kor van vége az olasznak. az óra végére be akartam menni, hogy legalább a házit leírjam. namondom, félidőben már nem állítok be, mit csináljak hát?
kitaláltam: eltekertem nagynénémhez budára. a szabadsághíd-fő utca kombinációt választottam. sajnos a csalogányról túl korán kanyarodtam le. onnan célszerűbb rákanyarodni az erőd utcára, mert akkor van lendület, nem kell elsőbbséget adni senkinek, míg ha végig az erődön jövök fel, akkor a csalogányosoknak elsőbbséget kell adnom, és akkor elvész a lendület, nem bírok feltekerni az erődön. a vége meredek eléggé.
szóval így mehettem a járdán felfele. meert a b. utca 1irányú. épp pakoltak a cba-ba, de rendes volt a békás tag, mert amikor meglátott, helyet adott nekem. jó hangosdan megköszöntem.
nagynéném után átrongyoltam a lánchídon, majd a nyelviskolába mentem. kurva jó volt ez a kis utazás. jó, hogy lezárták a margitka hidat, mert így megtapasztal6tam milyen nagy áttekerni a lánchídon. teljesen rákattantam. elég rövid, úgyh igazából nem akadályozom az autósokat, mert aki előttem ment csak 30 m előnyben volt. amikor lehajtottam a hídról, akkor meg úgyis elmentem mindenki mellett. baromi jó volt. élvezem ezt a szlalomozást. bár autóból átélve biztos anyáznék... de 1xűen nem érdekel, annyira jól érzem magam a biciklin. ez lehet önzőség. mind1. én nem akarok meggyőzni senkit sem a biciklizés előnyeiről, rakom magamban és kész. majd rájön mindenki szép sorban. azt olvastam a jógás könyvben, hogy a nyugatiak a test végett sportolnak, míg a jógások összekötik a szellemet a sporttal. namármost. én akkor indiai felfogás szerint jól csinálom, mert nekem ott van a szellemem biciklizés közben. igaz hogy közlekedek és nem sportolok. sokan sportnak gondolják. akkor ringassam magam én is abba a hitbe, hogy sportolok? magwasnak köszönhetem ezt a mondatot (közlekedek, nem sportolok). ez jó szöveg.

reggel munkába menet összefutottam tesómmal az üllőin. kérdezte megállok -e, sikerült olyat válaszolnom, h azt hitte, hogy nem. szerencsére nem tekert túl gyorsan, és még a baross utca elején utolértem, beszéltünk pár percet. elmondta, hogy a főcuki mekkora volt 7főn: kimentek levelet söpörni, főcuki kivitte a labdát, tesóm mondta neki, hogy ha az utcára kigurul a labda, ne menjen utána, mert jöhet autó. erre persze az volt az 1., hogy kidobta a labdát. tesóm még éppen megállította, s megkérte, hogy direkt ne dobja ki. mire főcuki fogta a labdát, letette, odakészült melléje és megkérdezte: rúgni szabad? :) :) :) :)

múltkor olaszra a gyerekkorrról kellett írni 1 rövidet. ezt írta rá a tanárom: "bella infanzia, bella scrittura :)"

Nincsenek megjegyzések: