2009. november 3., kedd

kulcs

tegnap ismét elkerekeztem a bem moziba, és átvettem a kulcsaimat. ajtón kívül még 1x ellenőrizem, hogy tuti a zsebemben vannak -e. hazafelé lánchidaztam. mostanában igen rászoktam. csak tegnap dudáltak le, pedig raktam neki, mint a fene. persze az én végsebességem véges... jó ez a híd, mert rövid. annyit kibírnak mögöttem az araszolók. és ha nem, akkor meg előzzenek meg. elférnek. szeretek legurulni a pesti oldalra.

eszek 1 kis húrkát. szobahőmérsékleten önmagában a leg-jobb. tegnap sütöttem a sütőtökkel 1ütt, 1 tepsiben. koncert volt a tűzhelyben. a kisülő zsír a kisülő vízzel hangrobbanás kíséretében elegyedett. a májas húrkát jobban imádom, mint a véreset. a mutter pont fordítva. a családban a véres/májasból töltsünk többet kérdésben kisebbségben van, ennek ellenére többször sikerült kibuliznia, hogy véresből töltsünk többet.
a végén mindig marad 1 kis húrkamassza, ami a töltőből nem jön ki, a bazsakása. tesóm szerint nagyon idióta szó ez. keresztapámtól hallottam először a bazsakását kb. 20éves koromban. szerintem vicces. mint a presszbors=préshúrka=disznósajt. a préshurka szó nagyon jól közelíti a valóságot ellentétben a disznósajttal. a disznósajt kissé elvont. a presszbors németes, csak a bors felével nem tudok mit kezdeni.
visszatérve a rizshez. én nem igazán kedvelem a bazsakását megsütve, mert nem sül ki belőle a zsír, mint a bélbe töltött hurkából. hiába döntöm meg a tepsit, attól még a zsír nagyja a masszában marad.
1x tesóm kitalálta, hogy a bazsakásából csináljunk rizsfelfújtat :) szerintem nagy on nagy 5let volt, sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe. kissé bizarr volt, azt bevallom, én finomabbra számítottam.
ettem már piacon is hurkát. mertem enni. ott jöttem rá, hogy mustárral milyen fasza. ám a májas igen gáz volt, iszonyú puha.
van zsömlés hurka is. régen azzal töltötték meg kölessel mert rizs nem volt. 1ik disznóvágáskor sikerült rábeszélnem a családot, hogy töltsünk zsömléset is (mama süteményesnek mondja). persze ez rengeteg plusz munka, így meg is csúsztunk időben. oda akartam magam tenni, ezért saját magam sütöttem a kenyeret hozzá. ezt fel kell szeletelni, kockákra vágni, s az a legjobb, ha sütőben kicsit megpirítjuk, de csak épp annyira, hogy a kenyérkockák kívülről enyhén megkeményedjenek. később erre borítjuk rá a vért. a szárítástól nehezebben szívja be a vért a kenyérkocka. kérge van. a pontos sorrendet nem tudom, a mama a profi ebben. én csak kifőzni szoktam. vajon igaz -e az az állításom, hogy a hurka 1 steril étel? 1. meg kell köveszteni (abálni) a rizst 2. kifőzzük a hurkát 3. megsütjük a hurkát. a botulizmus baktérium toxinjai ezt a 3 hőkezelést már nem bírják?
tavaly készítettünk kenőmájast is. azt hiszem, rosszul kötöttük össze némelyiket, így a tartalmuk a főzővízben diszpergálódtak. később a macska meg a földön huzigálta az üres beleket, amik a kifőzés 6ására tartalmukat vesztve hosszukban harmadukra zsugorodtak. hogy van ez a rizses hurka esetében? a rizsszem megdagad, a bél meg rázsugordik?

nahát, ez nagyon szép lett.

kimértük a fülemet. 31 évesen hozzávetőlegesen 18,5 kHz-ig hallok. az ultrahangos kutyariasztó készülék indította be az érdeklődésünket.
nekem tanulnom kéne.
de csak nyavajgok magamban meg bámulok. tegnap is tanulás helyett firkáltam. meg elaludtam az asztalnál.

a csalántea, a lúgosítópor keverék meg az útifűmaghéj rostpor 1üttes használata nem eredménytelen: kezd normalizálódni az arcbőröm. a jógától meg elkezdek/tem ragyogni. nagyszerű. napként tündökölhetek. jobban is érzem magam. igaz, hogy a kezeim olyan szárazak, hogy alig bírom kinyújtani az ujjaimat. de ez a hidegtől van.

Nincsenek megjegyzések: