rendszám

már írok vmit.
van ilyen kényszerem időnként, hogy ha előttem van 1 autó, és meglátom a rendszámát, akkor a betűkből nekiállok szavakat csinálni. a sorrend meglegyen. pl: JGH-526 --> joghurt. BHA-015 --> bolha stb.
másik kényszerem ha pl. babot válogatok, 1ből számolni kezdem a szemeket. vagy amikor zöldbabot darabolok, számolom, hányba vágtam el. mákot pucolni nem szoktam :)

és miért van az, hogy amikor arcot mosok, mindig csak a jobb szemembe folyik bele a szappanlé, és csak a jobb szememet csípi?

pénteken volt a prosectura zkr 20 éves jubileumi koncertje. az 1. 10 év dalaival. miért kellett ilyen kicsi helyre tenni, azt nem értem. iszonyú tömeg volt, majdnem plakát lettem a falon, annyira összepasszíroztak. jó hogy fogytam. többen izzadtak. ahogy elsúrlódott mellettem vki, a pólóm bal ujja csupa víz lett az ő izzadt karjától, úúúúúú.
felavattam a csodálatos új fülbevalómat is. n. szerint eddig ez a best. hát igen. hogy fogom magam túlszárnyalni? nehéz lesz nagyon.
amúgy a koncert nagyon jó volt. végre csak arégi számaikat hallottam. minden kedvencemet. viszonylag józanul éltem meg ezt az időtartamot. a lealjasodás a biciklisbuliban kezdődött meg. azt se tudom, hogy értem haza (nem újdonság...). kérdéses volt, h tudok -e jegyet kérni a pénztárostól a déliben. sikerült. legalább sokat aludtam a vonaton. jól befűtöttek, 1 élmény volt így utazni. sütött be a nap. áhh. elkezdtem olvasni a sport és jóga c. könyvet, teljesen fellelkesedtem, h a jóga segítségével mindent megváltoztatok magam körül. önmagam körül. megtanulom a jógalégzést. ez 2 hónapos folyamat. nem szabad 1etlen alkalmat sem kihagyni. de csak nyerhetek vele. muszáj lesz megcsinálnom. és akkor bekebelezem a világot, jeeee.

a családi partin nem remekeltem, mert a kevés alvás és a sok pia nyomottá tett. mutter elküldött aludni, azonban nem sikerült. később az unokahúgommal 1ütt dőltem el, aki elküldte e-t, és tovább pörgött, rendezte a plüssállatokat, végül az édesanyja=e. elvitte. kis sírás után ő is elszunnyadt. csodás ébredés volt, nem mondom.
ha kialudtam volna magam valamennyire, akkor tán még inni is tudok, de ez nem jött össze. mindenesetre örültem a családnak. viszont furán éreztem magam. mintha csak áramlottam volna köztük. néha rámjön ez, hogy még a családban is idegennek érzem magam. máskor meg nincs bennem ilyen kívülálló érzés, hanem a fordítottja. ki érti ezt?