ház, macska, ...

jó darabig nem voltam pesten, de azért otthon sem állt meg az élet.
takarítgattunk, kerteztünk. konkrétan dolgoztunk reggeltől estig. nem volt olyan feszített a munkatempó, de azért elfáradtam.
ugye leszigetelték a házat, új színt kapott ez megnyugtatott, mert amikor csak alapozóval volt lekenve, nagyon rosszul nézett ki.
beleszólásom nem volt a dolgokba. házszámot nem tudtam venni még, ezért el6ároztam, hogy magam készítem el. így legalább lesz olyan dolog a felújítás kapcsán, amiben én dönthetek. ez van mindig: megkérdeznek, de véletlenül sem csinálják azt, amit én javasolok. mind1. talán a mamától ered. azon tépelődnek, hogy mi legyen másnap a kaja. mondok valamit. ok. azért még beszélünk róla fél órát, erre nem valami lesz, hanem más. ezért minek kérdeznek meg, hogy mit szeretnék enni?! feltettem a kérdést a családnak, de ez csak költői kérdés maradt. a válaszom 1értelmű szokott lenni a mit főzzek c. kérdésre: zöldbabfőzeléket. de azt most ették 3 napig. nem értem, minek kell 3 napra való ételt főzni. ha látják, hogy már nem zabál úgy a család, mint régen, akkor miért nem főznek kevesebbet?
és a másik újdonság: a fatter szinte rá-szokott az édességre. kekszet eszik. mindenki dugiba tolja z arcába a nápolyit meg a sütiket. félig-meddig dugiba. valami nincs rendben a lelkekkel. most magamba nézek... az enyémmel sem. de legalább nem mondom azt, hogy nem szoktam édességet enni meg alig eszek, és mégis hízok. na hagyjuk

ház
pénteken eljöttek a kőművesek, hogy a melléképületeket is olyanra fessék, mint a ház. csüt este lecsiszolta apa az ablakok alatti párkányokat, kiszedte a szúnyoghálókat, festették az ablakokat.
én a házban takarítottam. pihenő alkalmával kinéztem a garázsra. látom, hoyg befestették a tetőnek a szélét. ami fehér. ahol a cserepek végződnek. nemtom hogy hívják ezt. kérdezem, ez meg mi? hát lekenettük, mert hogy néz ki, hogy olyan szürkés, kopottas, mohás, amikor frissen van festve a fal... csak csóváltam a fejem: hogy néz ki így, hogy 1befolyyik, nincs semmi kontúr? és amúgy a tető attól még régi maradt...
később kimentem az udvarra, hát lekenték a faház oldalán lévő CK-lapokat is. ezen ősrégi rajzaim (nem is lepődtem meg nagyon, hiszen a mutter múltkor rávett arra, hogy szelektáljam a rajzszakkörökön és felvételiken alkotott festményeimet meg rajzaimat. és megtettem. a szarabbakat kidobáltam , a többit biztonságos helyre tettem. kicsit fájt a szívem, hogy mi lesz, ha esetleg híres művész leszek és a fiatalkori kísérleteim sehol nem lesznek...) voltak meg a kamillával firkál6tunk volna ide, mint azt megtettük a múltkor.
a nyúlházat lefestették.
később is kimentem, hát látom, hogy az ablak alatti párkányokat is lekenték. ez meg mi? ezt miért festettétek le? apa mondta. neee. komolyan mondom, ekkora hülyeséget kitalálni...! és még hallgattak is rá... most is felmegy tőle a vérnyomásom.
ezek után vérrel-körömmel... vérrel... foggal-körömmel ragaszkodni fogok ahhoz a házszámhoz. az éj leple alatt fogom felnyomni sziloplaszttal a házfalra akkor is, ha nem tetszik nekik.
a gyerekszerepből kitörni lehetetlenség... jól mondta tegnap b.: "te elméletben élsz"
mikor növök fel?

macska
1ik reggel apa mondja, h elütöttek 1 macskát. de nem a mienk? nem tudja. kinézett az utcára, hát látja, hogy a 2. szomszéd éppen felnyalábolja a tetemet 1 vasvillára vagy lapátra, s behajítja 1 6ározott mozdulatra a velünk szemben lévő kukoricásba. ő (apa) hátralépett, nehogy meglássa a 2. szomszéd, és zavarba jöjjön tettének végrehajtása közben és után. apa reménykedett, hogy az a sunyi vörös macska az áldozat, amelyik mindig hozzánk jár. hát hiába, ugyanis később megláttam a sunyit végigosonni az udvarunkon. előjött a vöri is, a mi macskánk. megnyugtató, hogy nem azt vasalták ki. mostanság jó formában van a macskánk. szép a szőre, megfelelően kövér és keresi az emberi kapcsolatokat. persze állandóan követ, láb alatt van, de amikor ebédidőben kiviszem neki a kaját és kurjongatok, a jóüistennek sem jön elő.
a macskánk nem tudom mióta van nálunk. lehet odaszokott. évekig em volt neve, csak a macska- így hívtuk. aztán elkereszteltem, hogy személyesebbé váljon a viszonya a családdal. már pár éve meg is lehet simogatni, sőt igényli is. otthon ugye nem foglalkozott vele senki, eléggé elvadult volt a lelkem. mióta (imre pilóta) van unokahúgom, azóta a macska még szociálisabb lett. nagyon vicces, amikor kergetőznek a tiszafa körül. vöri szivatja a kisgyereket. de lát6óan mind2en élvezik a dolgot.

költözés
ez nem a mi háztartásunkat érintette, hanem unokatesóm barátnőjjéét.
képzeljetek el 1 olyan társasházat, amiben a lakások 3 emeletesek. na, 1 olyanból kellett kipakolni. 3emeletes lakás! őrület! ki találta ezt ki?! felmész, jobbra szoba, balra szoba. még 1et, balra szoba, jobbra konyha...
e. mondja, hogy e-éknak van vagy 50 pár cipőjük. e. apja: miért? mik ők? 100lábúak? ez volt a nap poénja.

a kőszegi élményeimről majd akor írok, ha birtokomban lesznek a slmbucról készült fényképek.
most abbahagyom.