bedugggulva

nemcsak a város, hanem a füleim is. nyomás alatt van a fejem. tengernyi ész mellé tengernyi (takony párosul, s ez a kétfajta anyagszerűség dúl a fejemben. feszít mindent. az ész gázrészecskéi valamelyest bemennek a takony folyadékrészecskéi közé, de túltelítődik az oldat hamarosan. nagy a feszültség a fejemben, mint az országban.

és olyan régen írtam. annyi dolog történt.

pl. beteg voltam. nyomtam az ágyat, beléfájdult a hátam is. felfekvéseim keletkeztek. kiolvastam 1 könyvet (regény. ezzel nem kellett megküzdenem), meghallgattam több rádióműsort. a betegségben az a szar, hogy nincs kedvem olvasni, mert fájnak a szemeim, melyeknek jót tesz 1 hidegvizes arcmosás, amire nagyon nehéz rászánnom magam, ugyanis a szemeimnek jót tesz, az arcom többi részének viszont 1 kínzás.
...
(fantasztikus: úgy hörgök, mint 1 disznó, akit épp most szúrtak le, hahahah)

pl. jöttem ki olaszról, fel abiciklire, tekerés esőben a bajcsin. nagyon fura volt a bringa, nem értettem, mi történt vele álltában. az alkotmány utcánál gyanút fogtam: biztos defekt. lenézek, valóban. namonmdom, ennyit a szuper belsővédelemmel ellátott, agyondícsért continental gumiról. hát leszálltam, és hazatoltam. 3 metrómegállónyi csak az út. gondoltam, otthon megjavítom, nem állok neki az esőben. mondjuk 1 csoda volt: az 1. kereket érintette a defekt, nem a hátsót.
mire hazaértem, elállt az eső, a gyaloglásra ráuntam. kikötöttem a gépet, az első kereket kiszedtem, a lakásban nekitámasztottam az ajtónak, és nekiálltam vacsorát főzni.
onnan volt 1 metrós elrohanásom n-hoz a trafóba. aki épp megfejelt 1 betonbigyót az erzsébet híd alatt. a bukója behorpadt, és az arca is találkozott a betonnal. már gyógyul. reméljük a legszebbeket. viselni kell azt a sisakot, mert sose lehet tunnyi... és kerülni a bicikliutakat, mert ez ott történt. nem is tudom. amióta elkezdték a szabadság híd felújítását, azóta alig tettem a kerekeimet arra a budai bicikliútra. örültem annak is, hogy a szabadság hidat újítják, legalább ne kell használnom. nem szeretem. így szoktam rá a petőfire. á, előtte is petőfi párti voltam. a margitkát se szeretem, csak este 1 után vagy reggel jó korán. szóval tudatosan kerülöm azt a bicikliutat. az autók között sokkal jobb.
amikor a gerbeaud termelőjében voltam gyaxin (szerémi út eleje), és 6-ra jártam be, az nagyon fasza volt. üres utak, lehetett nyugodtan rakni a margit hídon, a fő utca az enyém volt, mindenütt csak a csend meg az üresség. egy lámpánál se kellett megállnom, zsinórban tettem meg ezt a 11 km-es utat. szép idők voltak, ahh.

hazatérésem után nekigyürkőztem a defektjavításnak. oakészítettem mindent eszközt, szerszámot, lecsavarom a szelepsapkát, hát a prestaszelep bigyócskája kitekerve. leeresztett ./? de hogy? nem csavartam volna vissza a múltheti pumpálás óta? lehetetlen. valaki megtréfált? lehetséges. mind1. sosem fog kiderülni, pedig érdekelne. apait, anyait beleadva felpumpáltam a kereket, és félretettem. reggelre sem eresztett le, tehát megnyugod6tam.

különösebb események nem voltak. ill. dehogyisnem!

elkezdődött a titanic filmfesztivál. ezt úgy harangozom ide, mintha én volnék a kultúra nagykövete. pedig 1általán nem. aki ismer, az tudja.
a toldimoziból elhoztam még múltkor egy infos füzetet, és abból kinéztem vagy 15 filmet, amit érdekesnek találtam. ennyit anyagiak és idő hiányában nem néztem volna meg, de válogattam.

eddig 2n vagyok túl. az 1ikre csak azért mentem, mert gy. megbetegedett. az is jó volt.
de az ember a magasban. ez fantasztikus, lenyűgöző, optimista, nagyvonalú, felemelő, lelkesítő, forradalmi, kedves, meg6ó, örömkönnyekre fakasztó (mint tesómék esküvőjén a házasságkötőnéni). sajnos már csak ma játszák. ha valki ezt időben olvassa, akkor du. 5re menjen a toldiba. én nem hiszem, hogy odaérek.
ha én 1 filmet képes vagyok 2x megnézni, az nagy szó. tehát ilyen jelentős műalkotás ez.

tegnap ck-ra vigyáztam délelőtt, amíg tesómék pakoltak. annyira szórakoztató volt! hogy lehet 1 kisgyerek ilyen cuki? hogy lehet, hoyg én így tudok lelkesedni 1 kisgyerekért? nem gondoltam volna magamról sosem. de hát változunk. kifejezetten hasznos a számomra.

blél. szülinapi buliján én voltam az 1etlen józan ember. vagy legalábbis az 1etlen, aki nem ivott alkoholt. nem éreztem magam rosszul, sőt kifejezetten jól éreztem magam.
jesz.
sikerült a torta is. nagyon sikerült. annyi dícséretet kaptam. tökjó. de nemtom kezelni 1 idő után. már az i sbaj, ha dícsérnek? hahahah

a toldimoziban megkérdeztem amozis srácokat, hogy van -e esetleg a csirke, a nemtommi meg a királyrák c. film plakátjából. srác mondja, megnézi, holnap du menjek be. ok, pont jó. megnéztem az ember a magasbant, s utána odaslattyogtam, megkérdeztem, hogy sikerült -e. persze, tessék. ez mind? aha. kössssz. azzal akezembe nyomott egy kb. 25 plakátból álló tekercset. megvan a tapétám... beszorítottam a hátizsákba, és emelkedett hangulatban távoztam.

ma regel meg tömeggel jöttem, én balga. bár lehet, hogy nem túl jó a huzat ennek a fejnek. és lehet mégsem vagyok akkora balga.

közzéteszem.