velence 10x 2012

elolvastam a 2009-es bejegyzésemet, s most állok neki az idei megírásának. hát...

a bringaboltban hallottam, hogy június 2-án lesz a tókerülő teljesítménytúra. korábban foglalkoztatott a dolog, persze utána nem néztem az időpontnak... így hogy megmondták, máris beindult az agyam, és eldöntöttem, hogy idén is végigcsinálom. ezzel letesztelem az országúti bringát meg a másik cipőt. csak javítok valamennyit.

már a big dayen bebizonyosodott, hogy vmi k. nincs rendben a beállítással, mégsem csináltam semmit. ez nagy hiba volt, ui. 280 km alatt aztán tényleg minden hiba kijön, ami csak lehetséges. tehát megfájdult a térdem. kicsit bemerevedett, és ez nem tett jót a teljesítményemnek. no, tartsuk az időrendet.

9 mm esőt ígértek pénteken szombatra. csüt szombatra pedig csak 2-t. az utóbbi jött be inkább. megbíz6atlanok az időjósok. ugye előre nem tudtam, hogy pontosan mi lesz, csak reménykedtem, hogy kevés esővel megússzuk illetve nem lesz nagyon hideg.
ezért reggel rövidben indultam, és felvettem a lábszármelegítőimet, amik le se kerültek rólam egész nap. a széldzsekit is magamon hagytam volna, de inkább megálláskor vettem fel, hogy ne fagyjak szét, amíg pihenek, kajálok 1 kicsit. mez-nyeregtáska kombináció elég volt a cuccaim raktározásához. tudtam, hogy útközben van pár kék kút meg bolt és kocsma, ha minden kötél szakad. szakadt :)
a vonaton még hárman utaztak rajtam kívül velencére.
nem reggeliztem, bekészítettem magamnak 1 kulacs isostart, gondoltam azzal 2 körig jó vagyok, utána majd eszek.
8-kor indultam. 1 db-ig mentem 1ütt a kezdeti csapattal, de hamar szétszóródtunk, a sukorói emelkedőnél. így fejlógatva vettem tudomásul, hogy 10 óra unatkozás következik, vagy legalábbis némaság- milyen szuper sport ez a kerékpározás, annyira erősíti a közösségi élményt... mondjuk hazafele vonaton vagy autóban igen, de tekerés közben? persze van akinek igen, aki 1forma tempót megy valakivel. én nem megyek 1formát senkivel, így 1edül küzdök a szembeszéllel, a menetszelet se takarja ki előttem senki... 1-2 esetben tudtam a többiek mögött menni, azonban leszakadtam. nem bírok 30-cal menni tartósan.
az eltelt 10 óra alatt többször megfordult a szél, estére csökkent a sebessége, és kisütött a nap is. jobb idő lett. biciklizéshez nem volt rossz idő, 34 fokban nehezebb lett volna végigcsinálni ezt a 10 kört. 2x esett 1 keveset. annyira nem esett, hogy megálljak. a sárhányót nyugodtan letehettem volna a sátornál, ahol adminisztráltak. mindenki otthagyta a fölösleges cuccát.
a tó déli partja unalmas, sík terep. még mindig :) most nem dühöngtem rajta annyit, alig vártam, hogy pákozdra érjek, ahol már néhány hepe-hupa is van. tó mellett menni amúgy is szar. nemtom mit sugároz ki magából, amikor szerbiában tekertünk tavaly, akkor is pont ui. szar volt a nádas mellett araszolni. nekem ez a fejemet nagyon próbára teszi. és a lábamat is.
pákozdon útfelújítás zajlik, az út 1ik felét felszedték és az 1. emelkedő mentén villanyrendőr van. ráadásul ledes- ilyet még nem láttam. ez a szakasz amúgy a legjobb. itt felfele 28-cal mentem, mint síkon. csak sokkal kényelmesebb volt. az északi part megváltás a délihez képest.
az emberek ö-v jöttek, nemtom ki körözött le, ki nem, megállapít6atlan volt. mint utólag megtudtam, 1esek becsaptak 1 lángost vagy gíroszt itt-ott, és jól megpihentek. ez teljesítménytúra, nem verseny, úgyhogy simán belefért 1 kis lazítás mindenkinek. én is ebéd körül pihentem vagy 20 percet. ez a 4. kör volt. meg talán a 6,5. körnél, amikor rájöttem, hogy kevés lesz a kajám, és a sukorói zöldségesnél vételeztem 1 kókuszrudat meg 1 0,33-as kólát és 2 banánt. még 1 csoki kellett volna, csak újra nem akartam megállni.
tekerés közben természetesen szidtam magam, hogy minek csinálom ezt, nem vagyok normális, kapok 1 pipát és kész. magamnak csinálom. hogy képes vagyok rá. én leszek a legjobb női induló. és ha már 1x 0 kört terveztem, nehogymá' ne csináljam meg? ha a big dayt kibírtam 1 pici hsiztivel -pedig az 240 km és >3.000 m szint volt-, akkor ezt is meg kell tudnom csinálni.
asszem a 9. kör végén tekertem 1ütt a vonatos kollégával meg valakivel, és a valaki nekem adott 1 fél energiaszeletet. életet mentett vele. én voltam olyan felelőtlen és feledékeny, hogy nem vettem pénteken legalább 1et. ez nagyon jót tett volna- tapasztalat.
1 félkörön keresztül beszélgettem valakivel, ez jót tett szintén. ide úgy érdemes jönni, ha valakivel 1ütt tudsz tekerni. sokat segít. mégiscsak 10x kell ugyanazt az útvonalat bejárni. unalmas.
a biciklisforgalom elég nagy volt, jöttek családok, turisták, tanárok diákokkal. autó is akadt pár darab. a 7-esen csak 1 dudált rám egész idő alatt. ez nem rossz szám. 2009-ben többen voltak, akiknek nem tetszett, hogy ott megyek/megyünk.
defektet nem kaptam, azonban nem mindenki volt ilyen szerencsés. pl. 1 srác fixxel rakta meg, és az 5. körében defektet kapott a szingójával. tol6ta a bringáját vagy 14 km-en keresztül. ráadásul igazi outis cipőben. amikor melléértem mondtam neki, hogy mezítláb kellett volna jönnie, nem ebben a kopogós cipőben. mire mutatja, hogy félig sikerült is: leszakadt a cipő talpa... leszakadt a pedál, és a kulacstartója is.
hát rájárt a rúd szegényre.
aztán volt még 1 érdekes eset: jön felcuccolva csomagtartóra. ez a műanyagdoboz, mint a motorosoknak. és akkor még hátizsákot is cipel. komolyan nem értem, hogy ha van csomagtartó, akkor minek szenved még vki hátizsákban? örülök neki, hogy leszoktunk a hátizsákos túrákról, és ma már mezben nyomjuk. micsoda kényelmes.
közben nézegettem az órát és számoltam, szinte kezdtem 2ségbeesni: nehogymár rosszabb időt menjek, mint a konával! rosszabbat nem mentem de nem javítottam sokat. 19:24-kor értem be. bruttó idő így 11 óra 24 perc lett. ez 2009-ben 12 óra. ahogy visszaolvasom. nettó idő 10 óra 14 perc 272 km-re. ez 26,5 km/h-s átlag.
én lettem a legjobb női induló. ezt sejtettem már előre. hogy nem nagy a valószínűsége annak, hogy lesz még 1 elvetemült nő, aki letekert 280 km-t. mivel nóra nincs itt, így nem volt veszélyben a pozícióm, haha. kaptam 1 kupát meg matricát, emléklapot és kitűzőt. ezenkívül volt 1 nagy doboz ránézésre csokis, de ízre citromos nápolyi, amiből lehetett falatozni.
vége lett. leszálltam. nyújtottam. persze ennyi biciklizés után ne várjak izomlázmentes vasárnapot. hazavonatoztam. és nagynéném maradék töltöttpaprikáját bezabáltam, majd kinyúltam. egész sokat aludtam ahhoz képest, hogy így kikészítettem magam :)
hazafele a vonaton utazott velünk 1 versenyző is, edzésről jött, duatlonos talán, és őt kikérdeztem erről-arról, kajálásról. mondott jó dolgokat, meg 4en szépen elbeszélgettünk a biciklizésről.
hát ez nem lett túl összeszedett... még 1 bekezdés

kaja
4 banán
6 müzliszelet
1 kókuszrúd
3 kisebb szendvics
fél energiaszelet
0,33 l kóla
0,5 l isostar
víz

az evést elbasztam. későn kezdtem el enni. ugye az említett kóla, 2 banán, kókuszrúd csak később került megvételre. az ideális az lett volna, ha minden körben megeszek 1 banánt meg 1 müzliszeletet a 6. körtől. és az  utolsó (két) körre viszek 1-1 energiaszeletet. azt nemtom, hogy a nátha mennyire játszott közbe, mert 7főn, kedden még eléggé tele volt a fejem vele, és most is, amikor ezeket írom, még orrhangom van, és furákat fújok ki az orromból.
és ha valaki azt megmondaná, hogy miért folyik szakadatlan az orrom, ha biciklizek, az jó volna. ha biciklitúrán vagyok, ha 1naposon, csak ömlik, ömlik. mind1, hogy tavasz van vagy ősz, netán nyár. városon belül, ha közlekedek, akkor ez a jelenség ismeretlen, de mihelyst b i c i k l i z e k, folyik az orrom.

szóval a térdem kikészült. ilyet többet nem csinálok. átstrukturálom a biciklit :) hogy változ6tam meg ennyire?!
jövőre inkább elmegyek a pelsora.