2014. szeptember 30., kedd

újjászületésnap

1 éve nem volt ilyen jó kedvem...
igen, 1 év telt el a baleset óta.
nem összegzek. az élet 1 folyamat.
csak annyit mondok: csönd ám! haha. ez vmi középiskolás izé volt.
szóval csak annyit mondok: gyorsan eltelt. fél év biciklimentes volt, fél év meg biciklis. voltak nehéz pillanatok (percek, órák, napok), amire már alig emlékszem. működik a gyógyító feledékenység. aztán csak jobb lett minden. fura, hogy a testi fájdalmat mennyivel könnyebb kiheverni, mint a lelkit. a lélek gyógyító feledékenysége nem működik. vagy a lélek ideje lassabban telik, mint a testé. nem tudom, ez csak úgy eszembe jutott. ilyen lehet -e 1általán?
1 ideje kicsit alábbhagyott az az öröm, hogy de jó, hogy biciklizhetek. megszoktam volna? máris természetes, hogy biciklizek, mintha mindig így lett volna, és örökké így maradna. örülök meg minden, csak most már nem jut eszembe hálát adni minden 1es reggel, amikor nyeregbe pattanok.
végül is nem volt hiábavaló mindez.
bár attól tartok, nem tanultam belőle annyit, amennyit lehetett volna. ez van. kis 6ékonysággal működök. valamit a genetika számlájára is ír6ok.

az ünnep örömére ma lesz torta. pizza. és bor. a tortát és a pizzát annussal sütjük, a bort vettem.
 ________________________________________________________________________________

erről (annuska) jut eszembe: a faluban volt 3 testvér. így hívták őket: márika, gyulaka, annaka. szerintem ááállat nevek!

apa gyerekkori története. a nemtom milyen néni macskáját munyucipónak hívták. munyucipó bemászott a sporheltbe, majd addig fészkelődött, míg becsapódott az ajtaja. később begyújtottak, s elkezdett langyosodni a sütő. amikor munyucipó talpát inkább égette, mint dédelgette a meleg, elkezdett nyávogni. szerencsére meghallották, mert a sporhelt hangszigetelése csekély, így megmenekült az élve sütéstől.

sporhelt. múltkor orsival a kálvinon hesszeltünk, amikor odajött 1 idegenajkú leány, és kérdezte, beszélünk -e angolul, ui. azt a feladatot kapta, hogy az utca emberével magyaráztassanak meg magyar szavakat angol nyelven. odajött, s rábökött a sporheltre. namondom, húgom, szerencséd van, hogy velem találkoztál, én ezt bizony meg tudom magyarázni. elébb lerajzoltam. akkor vágta, miről is van szó, és örült. aztán megerőltettem az agyam, és 2 rövid mondatban elmagyaráztam, hisz ez volt a feladat.

nálunk sporhelt, nem sparhelt. pedig spar-os vagyok. sparosan szép az élet/étel. spárizsi.

több biciklis történetet kéne leírnom. 3 teljesítménytúrát. de van amelyik (kettő) 1 hónapja volt. abból mire emlékszem? csak a jóra. ezen felül érdekes tapasztalat volt, talán megér 1 külön bejegyzést.
idén sok volt a teljesítménytúra, hála balázsnak. ő mindig szól, hogy mi van. ha ilyen ütemben gyűjtöm a kitűzőket, akkor 40 éves korom előtt valóra válik az álmom: a plafontól a padlóig lesz 1 filccsík, amire szép sorban (oszlopban) kitűzöm a teljesítménytúrás kitűzőimet- direkt nem hűtőmágnest kérek. ha 1 db-nak kell 35 mm hely, akkor 3000/35= 85 kitűző születik. ez 85 7vége. minden nyáron (plusz tavasszal és ősszel) mondjuk 20 7vége. 4 év alatt ez 80 7vége. még van esély... vagy megnövelem a kitűzők közti távolságot, haha.

Nincsenek megjegyzések: