2014. szeptember 18., csütörtök

vakfigyelem

rémisztő rémisztő, hogy egyesk mit csinálnak:
tegnap jövünk le az istenhegyin tesómmal, ő elől, én kb. 100 m-re mögötte, gurulunk, nem 20-szal nyilván, senki nem megy ott gyökkettővel, meg minek is, hisz lehet többel menni.
szóval istenhegyi # galántai.
látom, h se index, se semmi, 1 autó balra (nagyívben?) bekanyarodik tesóm előtt a galántaira!!! ááá. majdnem elütötte. centiken múlt! baszki, aki nem lát, minek ül autóba?! én még azt is el tudom képzelni, hogy észre se vette ez a gyökér, hogy mit csinált. nekem is remegett a lábam még 1 db-ig attól, amit láttam...
utána kellett volna mennem. most már nagyon bánom, hogy nem tettem. mostanában már kiabálok a gyalogosokkal is. olyan szinten leszarják az emberek 1mást és magukat, hogy hihetetlen. tőlem saját magátleszar6ja mindenki, de másokat azért ne. csak ált. az van, hogy ha magadat is leszarod, akkor válogatás nélkül másokat is.a szülők nemtom mégis mit csinálnak gyereknevelés helyett? hogy ilyen szarmócsingok mászkálnak az utcán, nyilván nem a gyerekek hibája.  mondjuk nem kötelező szülni, a fogamzásgátlás olcsóbb, mint gyereket vállalni és felnevelni.

tegnap mondta viki barátnőm- várandós, karácsonykor szül, tehát elég nagy a hasa- hogy utazott a buszon a minap, minden hely foglalt volt, ő állt és kapaszkodott. meleltte két 16évesforma suhanc pöffeszkedett. szólt 1 idősebb nő nekik, hogy adják át a helyet a kismamának, mire az 1ik angolul visszaszólt, hogy nem érti. viki annak ellenére, hogy be volt dugva a füle, hallotta és értette, mit pusmognak magyarul. a gyerekek leszálltak, és a nő még 1x utánuk szólt a helyátadás kapcsán, mire ez volt az 1ik reakciója: miért, és velem ki törődik?!

tudok ám jót is írni. alapvetően kezd helyreállni a kedv a fejemben. talán visszatér az éveleji állapot

pl: ebben a minutumban küldött 1 sms-t 1ik középiskolai osztálytársam, hogy világra jött a kislánya.
milyen jó kifejezés: világra jött. elhagyta a sötét anyaméhet, kijött közénk a fényre. és mennyi árnyoldala van a fénynek. és a méhbeli sötétség meg alapvetően jó. én legalábbis meg vagyok győződve erről. akkor közkinccsé teszem az elméletemet magammal kapcsolatban. szerintem engem tesóm tuszkolt ki (ikrek vagyunk), magamtól nem születtem meg volna. ő mint másfélszer nagyobb (nehezebb) volt nálam, tehát erősebb is meg minden, biztos könnyebben kijött volna. azonban látta, ha ő lesz az 1., akkor én bent maradok, ezért előre engedett. amikor megszületünk, otthagyjuk a meleg, biztonságos anyaméhet. ikerség esetén otthagyjuk a testvért is, osztozkodni kell a testvéren a többiekkel a kinti világban ezután. eddig csak mi voltunk, ezentúl én, ő és mások. ez az osztozkodás most jutott eszembe. eddig csak annyt gondoltam, hogy ez meglátszik az egész életemen: mindig azt várom, hogy vki megmondja, mit csináljak, nincs 5letem, és tovvábbszőve, lehet ezért se tudok rögtön reagálni, csak nézek (a 100.on jut eszembe, hogy lent felejtettem a kulcsot), és negyed óra múlva 20x átgondolva a hejj-zetet, már tudom, mit kellett volna mondani. most is szeretem a kényelmet, biztonságot, 1 helyen megrekedek, és nem szívesen mozdulok onnan ki, ha jól érzem magam, még akkor se, ha ez hosszútávon nem biztos, hogy annyira jó nekem, mint rövidtávon.
...közben eltelt a minutum...sok-sok minutum

Nincsenek megjegyzések: