2014. december 25., csütörtök

dobogókő - fix

mi ez?
sokan átélhettük a 7végi melegséget. pénteken szabadságon voltam, s akadt 1-2-3-4 elintéznivalóm. mivel jórészt a karácsonyi bevásárlással voltak kapcsolatosak, nem repdestem az örömtől. azonban annyira szépen sütött a nap, hogy nem bántam, hogy ö-v kerekezhetek a városban. ráadásul cél-lal. a boltozás sikeres volt, s elég rövid idő alatt letudtam.
az beárnyékolta a napomat, hogy a gubacsi síneket keresztezve ledobta a láncot a fix. szerencsére van 2 fékem, így szépen leálltam és visszatettem. bementem a szervizbe, hogy múltkor igazították meg, én nem bírom feszesebbre húzni, kész. mire: ennél feszesebb nem kell. kösz, de attól még leesik. nem értem én ezt. nem szeretem ezt, amikor a síneket max. 20-szal keresztezhetem, különben ledobja a láncot.

szóval a lényeg, hogy szombatra is jó időt mondtak, s eldöntöttem, hogy elmegyek dobogókőre fixivel. amikor volt a párkány-bp verseny, s többen 1sebességessel jöttek, elkezdett bennem motoszkálni, hogy ezt nekem is illene tudni megcsinálni... ha majd hajlított kormányom lesz, le is tesztelem magam, addig azonban nem.
mint beszámoltam róla, az 1enes kormány ember- és nekem kézkínzás.
nyilván nem pilisszántó felé indultam :)
bp-pomáz-pilisszentkereszt-dobogókő.
azzal kezdtem, hogy 11 után ébredtem fel. jesszus, amióta edzésre járok, igencsak megnőtt az alvásigényem. azt mondom, hogy november óta már minden 7re jut 1 >8órás alvás. ez szombaton kb. 10 volt.
2 előtt indultam el otthonról. jó, hogy vittem magammal lámpát, mert p.szt.kereszten már láttam, hogy a nap igencsak lefelé igyekszik. szidtam is magamat, hogy lehettem ilyen felelőtlen, hogy csak ennyi világítással meg fényvisszaverővel indultam útnak. ekkor már senki nem ment fölfele, csak lefelé guruló bringásokkal találkoztam.
meleg volt, sütött a nap. 1 hosszúujjú aláöltöző meg 1 vastagabb hosszúújjú mez volt rajtam. 1 réteg nadrág. vastag zokni, kamásli nem. rövidujjas kesztyű, hosszú a zsembemben. vékony sapka.
pomázig nem újdonság fixivel az út, hiszen az olívaolajosig ki szoktam tekerni. onnantól se volt igazán nehéz. nem álltam meg, ittam az energialötyit, az elég volt a tetejéig. 39/16. a nyeregből kiállást váltogattam az ülve tekeréssel. nem mond6nám, hogy nagyon szenvedtem. izzadtam, s kezdtem fázni a végefelé. és a pilisszentkereszttől az elágazásig szakasz a mumusom, ez fixxel sem volt rosszabb,mint váltóssal. szóval elvoltam, nem akartam lefordulni a bringáról a lassú tempó miatt. már fogalmaztam magamban az sms-t, amit tesómnak küldök a tetejéről: üdvözlet dobogókőről. feljöttem fixxel, remélem, le is tudok menni :)
ezt végül nem írtam meg, mert nagyon hideg volt fent. leküldtem 1 energiaszeltetet, pótoltam a vizet, felvettem a vékony széldzsekimet meg a hosszúujjas kesztyűt, s már zúztam is le.
igen kíváncsi voltam a lejtmenetre, ui. az a tapasztalatom, hogy hajlított kormánnyal fixivel lefelé sokkal nehezebb,mint 1enessel. túlságosan előrekerül a súlypont, s lábbal nehéz fékezni. ezért mi maradt? igen lassú ereszkedés, csak lábfék használata, kézifék teljes mellőzése. a városban is igen ritkán használom a kéziféket a hajlított kormány óta. mivel szinte az egész testemet igénybevette a lejtőzés, hamar nem fázott már a lábam. néha éreztem, hogy robotos a mozgásom. a kevésbé meredek szakaszokon már neki mertem engedni, s jól megpörgetni. az elején ugye ez lehetetlen. időben kell kezdeni fékezni, mert később már igen-igen nehéz. először óbudán álltam meg, ui. budakalászon csörgött a telefon, s gondoltam, megnézem, ki keresett. a hév síneket kis utcákon szoktam kikerülni. előttem az 1ik kereszteződésben balra kanyarodott 1 autó (én is azt akartam), s aztán hirtelen elkezdett tolatni. elkaptam a kormányt, s mentem 1enesen. baszki, nehogymá 1 tolató autó üssön el :)

dobogókő felé haladva nézegettem jobbra-balra, mi ez a nagy fakivágási kedv? amikor jobban megnéztem a fákat, láttam, hogy jórészük el van törve. ekkor esett le, hogy a fagykár ezt a részt is érintette. elég döbbenetes volt, hogy mennyire gallyra vágta az erdőt. kivilágosodott a két bükkfa nyereg környéke. fel lehet látni a szerpentinre.

pomázon már koromsötét volt. izgultam, hogy elégé lát6ó vagyok -e.

hazaérve már nem kívántam több biciklizést aznapra. nem a tekerés miatt. hanem: beöltözni, kimenni budatéténybe közbe megizzadni, átöltözni, s ugyanez hazafelé is... ááá. marad a vonat, költök rá 300 ft-ot azt jónapot.
a nyújtást ennyi fixizés után nem felejtettem el. ez a 6-7 perc is nagyon jót tett. konkrétan másnap semmi bajom nem volt.

fényképező
csoda történt: el6ároztam, hogy elviszem a szervizbe a fényképezőgépet. feltöltöttem az akksiját, betettem. na mondom, azért bekapcsolom. erre behúzta a lencsét! háh, de jó! azóta is működik. ezért itt (ott, fent) van 1 rejtvény. mi ez?

december 14-én balázzsal gyalogtúráztam a börzsönyben. 25 km. erről is kéne írnom, de lusta vagyok. igen jó volt, de nekem ez sok. a cipő se jó, meg nem bírok ennyit. és nem is volt akkora sár, mint amivel ijesztgettek minket 1esek :)

remélem, szép a karácsonyotok. akinek nem, annak üzenem, hogy ez is hamar elmúlik, és jönnek a dolgos 7köznapok, s azok se lesznek szebbek, hehehe.
most megy le a nap. ezt az aranyat szeretem a legjobban.
tegnap felöltöttem a szerintem ünnepi ruhát, mire apa nekiállt röhögni, hogy úgy nézek ki, mint 1 strucc :)

Nincsenek megjegyzések: