2009. február 23., hétfő

pomo d'oro

=aranyalma

ez 1 olasz étterem neve, ami az arany jános utcában talál6ó. nagggyon menő, mint kiderült.
itt jártunk pénteken. felkészülve mentem, már benne voltam a költekezésben, ugyanis kész lett az új szemüvegem, huszonhatezer, megvettem a 3. pár adidas spezial cipőmet, tizenkilencezer, és tudtam, hogy ez az étterem sem lesz olcsó, de nem érdekelt. költsük a pénzt, míg van értéke.
asszem jól tettem, hogy nem biciklivel közelítettem meg a helyet. bár lehet díjazták volna.
kivételesen éhesen és nagy reményekkel telve késve indultam el otthonról. éhes voltam, mert kibicikliztem magam aznapra. (szerencsére nem ittam meg 1 fél rumot a jóhangulat reményében, mert anélkül is megvolt, sőt...)
szeretettel fogadták a kis hármasunkat, kék filccel jelölték a vendégkönyvben, hogy megérkeztünk. a pincérek vették el a kabátot, udvariaskodtak, lesték a szavunkat. mindezt kedvesen, és cseppet sem úgy, hogy kellemetlenül érezzük magunkat.
fura volt azért- nem nagyon szoktam vendéglőzni, éttermezni, pláne ilyen színvonalas helyen.
jött az étlap. mindenképpen tésztásat szerettem volna enni. így a választás a parmezános tökpürével töltött tortelloni tejszínes parajjal c. alkotásra esett. lefojtva 1 búzasörrel- ha már...
n. és f. is tésztás ételt választottak, csak húsosat.
és akkor kihozták. gyönyörű zöld-narancssárga színkombináció a fehér tányéron. 1ből eszembe jutott a frikus zöld-narancssárga jellegzetes színe, és apuka :)
nem volt nagy mennyiség, de ez nem lepett meg. így szokás. végül is felesleges túlenni magunkat. áttértünk a minőségi étkezésre a mennyiségiről. pont elég volt, hogy ne legyek éhes. szerintem nagyon rewndben volt ez az étel. kíváncsi voltam, mit tudnak kihozni a sütőtökből. amikor felszolgálták a főételeket, jött 1 pincér (biztos van külön neve), és kérdezte, kérünk -e frissen reszelt borsót. igent mondtam, gondolván biztos illik hozzá, ha ajánlgatja. és illett. ezért n. vette észre, hogy a sütőtökpürének fagylalt íze van. mert ő pont azt a részt kóstolta, ahova nem hullott bors. és valóban. enyhe vaniliaízt véltem felfedezni. bár lehet nem az volt, csak az ugrott be. borsosan is jó volt, vaniliásan meg 1xűen isteni. meg a spenóóót. áhh, 1 élmény volt.
desszertnek sajtortát málnaöntettel választottam. sokáig gondolkoztam atiramisun, de végül is maradt a sajtorta. helyes döntést hoztam. bár f. tiramisujának megkóstolása után világos volt, hogy ha én is azt rendelek, akkor is jó döntést hozok.
annyi izé volt, mintha megfeledkeztek volna a desszertről. nem tudtam mire vélni. de hát sokan is voltak, gondoltam, sok a dolog a konyhán is.
itt bátran megkérdezhették, hogy ízlett -e minden. és ha nem, üssük meg a séffet, ott van, a felesége is ezt szokta :)
szóval itt törődnek a vendéggel. én nem jártam még ilyen helyen. és nem csak a "sztárokkal" (mert megérkezett szilágyi jános, majd fridi, később bochkor). na, hát boldog voltam, annyit mosolyogtam, hogy már az egész arcom fájt.

ezek után bemenni a toldi moziba, vissza lépésnek ígérkezett.
mind1, lenyomtam a húsvét előtti utolsó söröket. és még haza is gyalogol6tam. ez viccesre sikeredett, mert megállított 2 srác, hogy hol van a nádor utca. elmondtam. ők mennek bulizni, menjek velük. annyira jó ez a szemüveg, szimpatikus vagy. táncolunk meg minden. na hát nemet mondtam. a macskafogóba mentek. arról sok jót nem hallottam... 3 táclépés megtétele az utcán zene nélkül közlekedési zajra. jött másik lány sietve, ő is elmondta merre van a nádor utca. én rossz helyen kanyarítottam volne le őket. őt is hívták bulizni. majd mind továbbálltunk. én még beszélgettem a lánnyal, amíg külön nem váltak útjaink. hát vicces volt.
pihent az arcom egész éjjel.

mivel a futármeló nem jött össze, így főzéssel és takarítással meg magammal foglalkozva töltöttem az egész napot.
a ciabatta sikerült. vettem normális sütőpapírt, ami nem ragadt rá a tésztára. a csirkemájból májkrémet készítettem, a maradék szívekből meg szárnyból pedig húslevest. ez kerül majd a rizottóba. remekeltem. életem 1. májkréme nagyon finom lett. este b-val és á-sal jól bezabáltunk belőle, és az 1 kiló lsiztből készült ciabattának 2/3-át megsemmisítettük. öröm főzni, ha mindannyian ilyen jóízűen eszünk.

vasárnap megsütöttem újra a mézes-narancsos-csokis kekszet. sajnos az utolsó tepsivel odaégettem, ami jelentősen rombolta az ízélményt. de kényszeresen felettem este a maradékot. hát salaktalanítok. ennyi süteményt se szabadna ennem. mi lesz így?
újrakezdtem a gyógytornát. újjászületés lesz....

Nincsenek megjegyzések: