víztorony

a hosszú 7vége víztoronyban gazdag volt. 2 víztorony/4 nap. ez jó, nem? margitszigeti és a gázgyári.
a víztorony.hu-n utánanézhettek ennek a 2 víztoronynak. meg a többinek is. érdekes elfoglaltság köztük böngészni.

képek

margitszigeti
jó, hogy április elején ránéztem a viztorony.hu -ra, mert megláttam  bejegyzést, amelyben a szerző arra buzdított, hogy az április 28-án tartandó margitszigeti ingyenes (!) víztoronylátogatásra jelentkezzen a kedves olvasó. ó, de boldogság, a lépcsőzőizmaim máris megfeszültek, és nekiálltam kombinálni. én biztos megyek, tesómékat is megkérdezem, ha már összegyűlünk családilag. ha nem akar senki, én akkor is megyek. az ingyenes szócska is fontos, mert mint kiderült, 1.400 ft lesz majd a belépő a hivatalos megnyitó után.
lalala.
eljött az április 28. délután 3 óra. jöttek a szüleim, nagynéném, tesómék 4en meg én. a látogatás előtt felhívtam a szervezőt, aki megerősítette, hogy minden a tervek szerint fog menni. ehhez képest fél órát késett, és ott főttünk a melegben, és nem is telefonált, és a telefont sem vette fel, és 1re mérgesebbek lettünk rá. a víztorony tulajának képviselője beadta a derekát: akkor felmegyünk nélküle. mihelyst megszületett ez a döntés, megjelent a szervező is.
irány a torony!
150 lépcső.
de ez nem gond, hiszen több pihenő is van, és a csigalépcső 1 olyan csodálatos találmány, hogy azon sokkal kevésbé lehet elfáradni, mint a hagyományos lépcsőn. erre mindig rácsodálkozok. jó lenne, ha lenne 1 saját, különbejáratú csigalépcsőm. ill. nem is kellene saját, csak valami magas csigalépcsős épület a közelben, amit meg lehet mászni naponta akár többször is. barátnőm ulmban lakik, és ott van a münster. katedrális. az elég magas (161 m). én oda bérletet vennék, és ott edzenék minden nap. minden áldott nap. minden nap, nem mindennap. emlékeim szerint régen nem írtuk egybe a minden napot.

a toronyban elég sötét és baromi meleg van. elsötétítették, mert bent vetítenek. mindenféle színes krix-kraxokat, az 1. emeleten bp. híres épületeit, a 2-on sztem az ember tragédiájából részleteket. érdekes elgondolás. nekem amúgy tetszett. úgy is boldog lettem volna, ha bokáig járunk a galambszarban, ám erre nem került sor, ui. elszállíttattak 2 teherautónyit (ennyit?), és még ki is meszelték a tornyot belülről.
sajnos a legtetejébe nem mehettünk fel, csak az erkélyekig. jólesett kilépni a szabad levegőre a nyomasztó melegből. itt volt huzat.
megláttuk a szabadtéri színpadot is. én kb. tavalyig nem tudtam, hogy ez itt van, azzal meg csak most szembesültem, hogy milyen nagy. nem volt ott dolgom, na...

vicces volt további 2 víztornyot látni a víztoronyból

van, aki minden előadást ingyen néz

 jaj, már 1 hete volt. mást nem tudok róla írni. örülök, hogy bejut6tam végre 1 víztoronyba. oké, nem panaszkodom, 1x munkából kifolyólag voltam az eötvös útiban is, csak akkor még nem voltam szerelmes a víztornyokba :) micsoda nagyszerű az is. körbekerüli 1 út. minden     nap arra kéne edzenem.
azon gondolkoztam, mi indít6ta el bennem ezt a víztornyos lelkesedést. nem emléxem. talán az, hogy olvastam valami hírben, hogy megépült az új budafoki víztorony, és rácsodálkoztam, hogy ez milyen érdekes. és akkor így...

gázgyári

30-án balázzsal tekertünk 1et a városban. javasoltam, hogy keressük fel a gíroszos a pünkösdfürdő utcánál, hiszen idén még nem jártunk ott. és előtte 1 hhh, hogy valami erőlködés legyen a kalóriabombáig.
rengeteg hely van budán, ahol még sosem jártam. a hhh megerőltetései után (13 perc kereken. a kereszteződéstől. onnan mérem, nem a kolosytól) óbuda felé vettük az irányt. hát fantasztikus volt. nulla forgalom (autós és emberes 1aránt), ezer fok meleg, szárazság. mintha valami francia hegyi faluban lettünk volna. fent még virágzott az orgona, és a vastag virágerdő ontotta ki magából az illatokat. fenséges volt.
majd legurultunk a gíroszoshoz. balázs eléhezett- kért tőlem 1 müzliszeletet mielőtt kiadták a gíroszt. amiből 2 db-ot is megevett. én csak 1et, és lenyomtam 1 tekerős fagyit a szomszédban. valamint megtöltöttem a kulacsainkat vízzel a mosdóban.
miután kiültük magunkat, továbbálltunk. balázsnak áradoztam a gázgyári víztoronyról meg a körülötte lévő lakótelepről, hogy milyen nagyszerűek. kérdezte: megnézzük? aha. 180 fokos fordulat, irány a torony és környéke.
én nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy kb 100 éves, és nem működik.
a közelébe érve megláttuk a fémkerítést (alumínium? hát nemtom. azt ellopnák, nem?), ami nyitva volt. akkora rés volt 2 elem között, hogy simán befértünk. 1. körben bejutottunk. a tornyok körül még 1 hasonló szerkezet volt. balázs arrébb tolta és bementünk. az "omlásveszély" feliratú tábla nem tartott minket vissza, ám a "kutyával őrzött terület" 1 pillanatra elriasztott.
-mit kell csinálni, ha jön 1 kutya?
-nemtom. ordítani. meg magad elé tenni a biciklit. az utóbbit tesómtól tanultam. az ordítást meg a neten olvastam
-jó, de mi van, ha 2 jön?
-...
a fákkal, gazzal, bokrokkal dúsan körbenőtt ösvényről lefordultunk balra, és átverekedtük magunkat a növényi akadályokon. rögtön a nagy toronynál találtuk magunkat. bemenjünk? menjünk, ha már idáig eljöttünk. letettük a bringákat, és sisakban (védőeszköz) elkezdük a csigalépcső megmászását, ami kezdetben elég galambszaros volt, de sokkal kevésbé, mint amit sejtettem. és a rozsda se ette meg annyira, hogy veszélyesnek érezzem a felmenetelt. én kb. a felénél jár6tam, amikor balázs az elején, és közölte, hogy neki tériszonya van. lenéztem, jesszum, csak görcsöt ne kapj, inkább botorkálj le, ne gyere fel, csak a telefonodat add ide, hogy fényképezhessek. inkább lemegyek érte. szerencsére nem lett semmi baja balázsnak, bár elég rosszul nézett ki, ahogy rátapadt a korlátra, és alig kivehető sebességgel mozgott lefelé.
én visszamentem a tetejére. egészen addig, amíg tartott a csigalépcső. onnan befényképeztem az órákhoz. feljebb nem mertem menni. innen már 1enes létra vezetett a magasba.
átmentünk az 1ik  kis toronyba. ezek ramatyabb állapotban van, úgyhogy nem merészkedtem fel a csigalépcső tetejéig. festékszórót nem hoztunk, hogy otthagytuk volna a nyomunkat a falakon.
a képeket nézzétek meg.
fantasztikus ez a víztorony. az a sok tégla. mesés. 2 év alatt építették meg az egész komplexumot. és egy részét -ami nem műemlék- az önkormányzat vagy ki már értékesítette: a graphisoft vette meg. zép munkakörnyzetet teremtett a dolgozóinak, az biztos. szívesen dolgoznék azon a környéken és laknék a gázgyári lakótelepen.
miután kigyönyörködtük magunkat, kiosontunk a belső kerítés mögül, és a duna part felé vettük az irányt. az óbudai sziget csücskében fürödtek a lovak meg a kutyák, az emberek strandoltak. bámultuk, és dumáltunk, körbejártuk a bontási terület környékét, amely lát6óan nem csak minket érdekelt, mert megjelent 1 srác az autójával -namondom, téglát gyűjt?- elővette a műanyag zsákjait, és nekiállt bontott téglákat belepakolni... aztán feltűnt a biztonsági örni. mit keresünk mi itt? ez 1 magánterület. ki van írva. tényleg? észre sem vettük. nekem valahogy nem merült fel a fejemben, hogy ha kerítés van meg kutyával őrzött terület táblák, akkor oda nem ildomos belépni :) örültem neki, így legalább nyugodtan illegálkodtam. ezerszer elmondta, hogy mennyire balesetveszélyes, látja, hogy nem fémtolvajok vagyunk, magánterület, itt bontás van, milyen nagy szerencse, hogy ő van itt, nem a kollégái, akik elengedik a kutyákat...
akkor hogy jutott be az autós? mert keresztezniük kellett 1más útját. meg kinyitni a kerítést. csak nem lefizette? :)
fontso emberünk még 100.000x elismételte a mondókáját, majd leléptünk. körbenéztünk a gázgyári lakótelepen. mind a 2n. van 1 a dunaparton meg 1 beljebb is. mesebeli. olyan szép, mint a wekerle. van ott 1 gázgyári sporttelep is.
aztán megmutattam balázsnak, melyik az 1ik kocsma, ahova sziget előtt be szoktunk ülni. kértünk 2 radlert, kifizettük, 330/üveg. balázs megkérte a pultost, hogy töltse tele az 1literes kulacsát vízzel. azt mondja a nő, ok, de fizetni kell érte. fizetni? a csapvízért? hát, ez nekik is költség, a wc sincs ingyen. mégis mennyit? 100 ft. az egész?-s már nyújtja is a kulacsot balázs. nem, decije. ó, akkor köszönjük, elég lesz a sör is.
öcsém. a klotyóért semmilyen helyen nem kell fizetni a fogyasztó vendégeknek, és ez is van kiírva az ajtóra- ismerem a helyet. ezresért kapott volna 1 liter vizet. az eszem megáll. megittuk, és továbbálltunk a raktár utcába. tán az volt a baja, hogy nem adtunk borravalót?

a raktár utcai bódénál nem volt gond, vizet sem akartunk már inni. itt figyeltem fel arra, hogy a korsó és pohár sör decije ugyanannyiba kerül. régebben, ha leosztottuk, akkor a pohár fajlagosan többe került.
jaj de jó lenne milliárdosnak lenni. megvenném ezt a víztornyot, felújítanám, lenne benne minden jó, és abban laknék. és sokáig bírnám a lépcsőzést, mert mindig kanyarognék rajta.
szóval vicces volt ez az illegálkodás. valószínű mostanában nem megyek oda...
a naiv fejem...

képek itt