húsvét

hát ez is megvolt. véget ért a böjtöm. és megkezdődött a régi élet. régi élet kezdődött tényleg vagy valami új?
a következőképpen:

először is
azt nem értem, miért van az, hogy keresek 1 szót a szótárban, és nagyjából jó helyen ütöm fel a szótárt, kisebb lépésekben haladok, figyelem az ábc-t, de a keresett szóhoz mindig lapozni kell 1et.

hazafele a vonaton nem sok utas akadt. kialudtam magam. rám s fért, mert az előző esti japppán film megviselte az idegrendszeremet. szerencsére legalább ingyen volt. teljesen másként artikulálnak meg gesztikulálnak a japánok. és a hangjuk... az döbbenetes. torokból hörögnek vagy mi. mintha 1folytában kiabálnának vagy haragudnának 1másra. az arcukról nem tudtam leolvasni semmit. angol felirattal ment magyar alámondással. a fülest igénybevettem, mert számítottam rá, hogy a fehérbetűs felirat alatt nem lesz fekete csík, és nem fogom tudni elolvasni. számításom beigazolódott. az alámondó nőci is valószínűleg az angol feliratot fordította, nem a japán beszédet, mert időnként ő is kihagyott. rettenet. mikor oldják meg ezt a feliratkérdést?! régen volt fekete csík, el lehetett olvasni. most meg folyamatosan kibasznak az emberrel. nem sokat takar a vászon alján ez a feketeség, hogy ki kelljen hagyni.

vicces
amikor huzigálja mindenki ezeket a kerekes, nyeles bőröndöket maga után. meg nevetséges is. bár bizonyára praktikus, ám számomra van benne valami visszataszító.

nálunk nagyszombaton van mise (10 éve nem járok. tesómmal, amikor még otthon lakott, mindig elrendeztük addig aházat, amíg acsalád templomban volt. felmosás, megterítés). megszenteli a pap a kalácsot és a többi(ke)t. mise->körmenet->ételszentelés. ez jó hosszú. idén kitalálta apüspök, hogy este 8-kor kezdődjön szerte a megyében. kis számolgatás után: ez fél 11-es befejezést ígér. és mi családilag esszük este a szentelt cuccot. márpedig este 11-kor nem fogunk vacsorázni.
így hát felhívta amutter a rokont, hogy p-n (nem ír6ok teljes településnevet, mert olyan infok jönnek később, amik miatt így biztonságosabb) mikor van mise. ő elmondta, hogy csak szentelés lesz (max. 20 per, hihi) fél 5-kor. remek. az A terv az volt, hogy elviszem a muttert autóval. én B tervre módosítottam. miszerint napos, szuper idő van, menjünk inkább biciklivel (ennyi templomozást én is kibírok). 1etértettek. ennek tudatában kezdtünk el főzni, takarítani, tevékenykedni. délután felvettük a viszonylagos ünneplőt, azaz felvettem aviszonylagosat. átkarikáztunk. csak 3-4 km. a hátizsákban lapultak a megszentelnivalók meg a rokonéknak a pezsgő, és a gyerekeknek csokinyulak és az én csodálatos pirostojásaim.
a bicikliket ledobtuk az udvarra a többi mellé, majd flhajtottunk ezt-azt. én 1előre csak vizet. irtány a templom.
húsvétkor p-ra hazakeverednek a pestre és a világ 1éb tájaira szakadt rokonok, s a puskás família (én is ide tartozok) leszármazottaival telik meg a falu. ez mindenszentekkor és karácsonykor is megismétlődik. legalább van élet. persze a temetőben meséljük a legviccesebb dolgokat, és ott nevetünk leghangosabban. dehát ez 1 ilyen család. gyanítom, az ételszentelés rövidsége nem csak falubelieket vonzott a templomba. van 1 ilyen berögződés, hogy aszenteltnek más az íze. ilyen hagyomány ez. nem nagyon érdekel szerintem senkit a körítés, amit adnak mellette a misén. lehet tévedek, és csak engem nem érdekel. (most 1ébként is paprika vagyok az 1házra. hoyg mik mentek régen. rettenetes. hálát ad6ok a jóistennek (jobb mondatba bele sem illeszthetném), hogy nekem nem 100-200-500 éve kellettélni. ilyen szabadságtudattal, amivel a mai emberek (európaiak, amerikaiak, ausztrálok,... ) nagy része rendelkezik, szörnyű lenne elviselni azt a sok korlátozó tényezőt, amit régen avallás és isten nevében felállítottak. az én értelmezésem szerint sok pap a pokolra jut6ott volna a cselekedeteinek köszönhetően.)

szóval én mondom, megérte elmenni. ugyanis olyan szépet láttam, hogy ha van nálam fényképező és használom, akkor én azzal aképpel díjat nyertem volna.
délután. nap süt be a templomba balról. a fénysugarak a fallal olyan 70 fokos szöget zárnak be. jön a pap középen, lóbálja a füstölőt, száll ki belőle atömjén füstje, és a fénycsíkok keresztezik az útjukat. biztos mindenki látott már ilyet. engem ez lenyűgöz. fantasztikus volt az a pár másodperc. elnéztem volna az örökkévalóságig. jövőre fényképezővel megyek.
1x volt 1 hasonló eset. mértünk. a vízművek 1ik pincéjébe kellett lemenni. november volt, ragyogó napsütés, de hideg. a vízműves ürge előttem gyalogolt fel a lépcsőn, felülről vágódtak be a fénysugarak. 4zetalakú lejárónyílása volt a pinyónak. a tag visszafordult, és mondott valamit. a szájából meg gomolygott ki a pára. és a pára találkozott a fénynyalábbal. akkor sem volt nálam fényképező. akkor még nem volt ilyen divat/elterjedt. csodás volt.

a szertartás után meg kellett volna kérdeznem a templomba lévőket, hogy ki figyelt fel erre a széséges eseményre. mutter igen.

fatter természetesen eltűnt. sejtettem, hogy a kocsmában van. szerintem atemplomot csak kívülről látta. mind1 is.
csatlakoztunk mi is. ez mindig olyan vicces. alapjában véve szeretek apával kocsmába járni/menni.
és a böjt óta először nekilendültem 1 korsó sörnek. annyira nem si kívántam. de valahogy érdekesnek ígérkezett. nem akarom mondani, kb. a fele után már éreztem, hogy vannak szemeim. remek. a részeg biciklizést úgyis rég gyakoroltam. így kezdeni...

hazaballagtunk. a rokonoknak haza. a kapu nyitva, biciklik ugyanúgy hevernek a földön, m. kiveszi a nyitott kocsi anyósüléséről a házkulcsot, és kinyitja az ajtót... igen, vannak még ilyen helyek. a másik kőszeg. ott még tartják a hagyományt: sok ház előtt kint van 1 asztalkán gyümölcs/zöldség/virág, mellette 1 befőttes, meg hogy mennyibe kerül. elveszed, beledobod a pénzt, és odébbálsz. működik. fantasztikus!
a rokonéknál kinyílt 2 üveg pezsgő, meg bor is. én megismertem agyerekeket és az unokatestvérüket, akivel még soha nem váltottam 1 büdös szót sem, pedig rokon ő is. sok pia után kellmes a rokonság. nagyon jó hangulatban telt. jobb 5letem nem is lehetett volna ennél abiciklis sztorinál. az idő gyorsan pergett, szülőket látta elhajtani az 1ik gyerek. utánuk néztem, és kiittam a poharamból a bort, majd biciklire pattantam. érdekes módon nem értem utol őket.

na, hát az amnézia megvolt. nem nagyon emlékeztünk mit beszéltünk tesómmal telefonon. szóval a vacsora is biztos szépen megvolt.
nem tudom visszaadni.
pörgés volt.
vidámság.
ezt szeretem. ilyenkor nagyon tudok örülni a családomnak. amikor vidámság van. ettől él minden.

unokatesómmal tegnap beszélgette, és azt mondta, hogy idén először, harmincegynéhány évesen kezdte úgy az évet, hogy 4 cél világosan lebegett a szemei előtt. hogy ezt és azt akarja. eldöntötte. és lám, már 2 megvalósult belőle. tehát nagyon tisztán kell akarni. minden mellékszál (=úgysem sikerül, szerencsétlen vagyok, miért pont én kapnám meg?) nélkül. a jó jót vonz, a rossz pedig rosszat. egyzseű törvény. gykraban kéne, hogy ezsünkbe jusson.

7fő reggel
azaz ma elmentem tesómmal és g-ral edzeni. 3,5 óra alvás után nehezemre esett felkelni. éjjel többször is felébredtem, és az álmaimba beleszövődött a könyv, amit olvasok. de észhez térítettem magam, és kb. 5.18-kor kikászálódtam az ágyból.
az útvonalam ez volt.
nagyon jólesett ez a biciklizés. oylan egészségesnek és erősnek éreztem magam, amikor beértem amunkahelyre. semmi fáradtságot nem érztem. a hármashatárhegy után biztos jót tett a pesti alföldön való levezető biciklizés.

isteni kegy
ben is részesültem: budán nem virágoztak le még a japáncseresznyefák. a legcsodálatosabb fa a világon, amikor virágzik. ez a virágzat rózsaszín, habos, beborítja az egész koronát. nem tudom leírni. nem vagyok író. a bejegyzés elején van 1 kép a fáról, ha valaki nem ismerné.
ez díszfa amúgy. elég sokat láttam. nagy öröm volt, mert ép a múlt 7en sipákoltam, amiko ritt, pesten megláttam 1 lvirágzott japáncseresznyét, hogy lemaradtam róla, és vár6ok 1 évet. pedig ez aedvencem. imádom. japáncseresznyeerdőben szertnék sétálgatni, amikor virágzik.
pár éve jöttem rá, hogy én régről , képről ismerem ezt a növényt. még alsósok voltunk, amikor a nagynénénktől kaptunk 1 kiarkót. valami német ház volt, az előtérben 1 6almas japáncseresznye. utáltuk, mert a kép 1/5-ét elfoglalta a fa, nehéz volt vele boldogulni.
most már rajongója vagyok. több éve. ui. a mű1etem kertjében van jópár japicseri, és mindig lát6tam, ahogy virágoznak. gyönyrű. szombathelyen, a thököly utat is ilyenek szegélyezték 2 oldalról 1 darabon. ám kivágták őket :(
igen. én a szombathelyi időszakomban szerettem meg a japáncseresznyét.

újra eszek húst. rettenetesen néz ki a fejem tőle. a bőröm. nem értem. lehet nem is a hústól van. ki érti ezt? még 60 évesen is pattanásaim lesznek?