index blabla

írok már valamit.
az olasz-osztrák biciklizésünkről kéne produkálnom valamit, mielőtt a semmibe vész a sok élmény...

reggel elmentem "edzeni". azaz 1x feltekertem a kékgolyó - istenhegyin. felküzdöttem magam az erzsébet kilátóhoz is. aztán le, haza. kb. 36 perc volt felfelé. a mérési pontosságon még van mit javítanom. nyilván az időn is.
régen volt már amikor 1sebességessel (42/16) 3x felmentem az istenhegyin a költő utcáig sima cipőben. a tornacipőre nem esküszöm meg, lehet, hogy akkor már spd-t használtam.
a legszarabb rész a költő utca környéke.
jó hogy ezt írom: legszarabb. mintha csak szenvedés lenne a biciklizés. 1 részt az is. mint bármi, ami megerőltető. de ha edzettebb leszek, jobban bírom majd.
érdekes, hogy külföldön 1 hasonló emelkedő sokkal elviselhetőbb számomra. pedig az istenhegyi útminősége jónak mond6ó. főleg 1 hhh-szépvölgyi felső szakaszához képest. ezeken a szar utakon nincs kedvem biciklizni. lefelé 1 rémálom némelyik.
...
nem mondanám, hogy agyon vagyok motiválva...
sajnos elfelejtettem elvinni a cuki jegyzetfüzetemet a túrára. pedig annyira pozitivan előrelátó voltam, hogy kettő is vettem az elkövetkezendő túrákra.
szóval ne kanyarogjak ö-v.
most nem a túráról írok, hanem ilyen általános fröcsögés következik.
csüt hajnalban sikerült felkelnem, és felmenni ugyanazon az útvonalon. talán nem lihegtem úgy, mint vasárnap (vasárnap gáborral tekeregtünk 1et a városban, s az istenhegyi is szóba került. meg a hhh. az 1 kínszenvedés volt.).
most 35:17 perc lett. pedig jobbank éreztem magam. és azért sikerült 1 percet javítani, mert az eötvös úton a víztorony után  tekertem is, nem csak gurultam. és jobban megnyomtam a buszvég után.
de ez így nem lesz j, még mindig túl sokat eszek. nekiálltam multivitaminozni, hátha valamit pótol, és majd kevésbé kívánom a kaját...

utak
még mindig meg vannak őrülve az emberek. nem írok kizárólag autóst, mert épp annyi elképesztő gyalogos is van. hazafele a szabadság hídon szoktam menni, és folytatom a bringagyászon az erzsébet hídig. onnan ki az útra. nagyon szar helyzetnek kell lenni, hogy én tovább merészkedjek a bicikliútra. ám így is állandóan fogom a fejem: minek jöttem én ide? hogy lehetek ilyen bugyuta? mikor nagyon jól tudom, hogy ez a bringagyász valóban az ami: bringagyász. mindig megfogadom, hogy soha többé, aztán mégis használom.
tegnapelőtt is megyek az én sávomban. itt már szét van választva bringa meg a gyalog. jön velem szemben 1 másik bringás csaj, és erre előzi 1 3. ember, úgy hogy szinte 1más arcában vagyunk. csak pillogtam meg rákiabáltam.
akkor az üllőin jobbról kerültem a kocsisort (előttem 1 másik bringás is ezt tette. jól van, 50 m-en én is kibírom jobb oldalt), erre kinyúl belőle 1 faszi, meg vmit kiabál. nagyon megijedtem.

most már 2 biciklizés leírásával is adós vagyok, ui. orsival szombaton csináltunk 1 alföld-kört.

most beszúrom ide piry tortáját. ezt a múlt 7en csináltam. ki nem találjátok, hogy születésnapja volt :)

 elrejtve jegyzem meg, ha már a sütésnél tartok, hogy a wekerlei sós sütőversenyen nem lettem helyezett. a közönség közt kevés volt az ismerős, és még a rokonok sem szavaztak :), a zsűri meg talált az enyémnél jobbat is. belátom, ilyen megosztó kajával nem lehet babérokat aratni, valami populárisabb íz kellett volna, nem a szalonnás-zöldbabos-krumplis, hanem spenótos, mint ahogy azt még a verseny előtt a 111. érzékem megsúgta. de ez csak utólag derül ki, hogy mi volt az 1. gondolat, hogy mit kellett volna tenni. én ebben erős vagyok. utólag eszembe jut minden, amit mondani/tenni kellett volna, azonban a szituációban nem. jó lenne, ha javulnék ez ügyben kicsit, de a 34 év azt mutatja, hogy ez olyan tulajdonságom, amit örökké a magaménak tud6ok. legalább rájöttem, hogy ez van. ez sem 15 év volt...

na, megpróbálok biciklis beszámolót írni. addig itt van ez, ni :)