warmshowers

hát nem erőltetem meg magam, mint lát6ó. nem nagyon van kedvem írni, pedig sok érdekes dolog van

pauline et arnaud
a francia fiatal házaspár, akik föld körüli biciklitúrájuk vége felé járnak. nálam aludtak 4et. igazán remek napok voltak. tandemmel jöttek. 15 hónapja úton vannak. úgy szervezték, hogy melegben tekerjenek, így majdnem végig szandálban nyomták. szépek és egészségesek voltak, betegség és technikai problémák nélkül vészelték át ezt a hosszú időszakot. vészelték át? ezt túl komoran hangzik. leginkább jókedvvel tekertek. jaj, annyi mindent mondtak. mi tudnék visszaadni?
pauline igazán cuki volt, esténként 1ütt hajkurásztuk a ronda éjszakai lepkéket. 1et puszta kézzel agyoncsapott. fúúj- mondtuk mindketten és nevettünk.
1. estéjükre májat főztem, amire rácsodálkoztak, hogy ők még sosem ettek ilyet. erre én csodálkoztam rá, hogy lehet, amikor franciaország híres a libamájról. igen, az ott is drága, ritkán eszik. elmondtam az összeesküvés-elméletet, miszerint franciák szponzorálják a 4 mancsot, aki időnként baszogatja a libásokat, hogy a töméssel kínozzák az állatot. állítólag nem is, be van ez bizonyítva. meg a libák amikor tömés van, (liba)sorba állnak, és szinte követelik maguknak a takarmányt. arnaud aszongya, fro-ban is baszogatják az állatvédők a libásokat.
amúgy ők agrárban dolgoznak, ezen szemszögből is nézték a világot, csinálnak 1 filmet is, amit kíváncsian várok. jó lenne, ha angolul is lenyomnák. majd meglátjuk.
nagynéném a máj hallatán kérdezte, miért nem csináltam inkább rakott krumplit nekik.
erre pauline rakott krumpli-szerűséget csinált 2. este. azt mondták, most ők főznek vmi franciát, ha még nem felejtették el :) ez az étel azonban sokkal könnyebb volt, mint a mi paprikás csumpink. az egész jénaival megettük hárman. nagyon finom volt, jobban ízlett, mint a mienk. olyan jó szaftos volt.
a királyfürdőben lelazították magukat.
utolsó nap elvittem őket a daubnerbe. ez van legközelebb, a vári cukit kihagytuk, azt múltkor orsival látogattuk meg az alföldi biciklitúránk alkalmával. ez nagyon jó döntés volt, mert kipróbáltam 1 új fagyit: rózsalekváros-csipkebogyó. azt hiszem, ennek majdnem sikerült túlszárnyalnia a karamelles-ánizsos körtét.
no a daubner tetszett nekik, majd átnyargaltunk a gül babához- ez kihayg6alan, minden külföldit elrángatok oda általában záróra környékén. eddig 1x voltam ott sima cipőben, az a megvetemedett macskakő nem 1 biztos és kényelmes talaj az spd-cipő alatt.
utána p.zoliék koncertjén voltunk, a fából faragott királyfin. ez tsiztán énekes produkció volt. fantasztikus.  csak csodálkoztam, hogy lehet ilyet kitalálni. a közönséget betették a kör közepére. a külső emberek székeken ültek, a hajlékonyabbak pedig belül párnákon a földön. a közönségkört cikkekre osztották, az énekkar pedig kívül állt fel, de mozgott is. időnként bejöttek, szólóztak, továbbálltak. nagyon szép hangélmény volt. sosem hittem volna, hogy valaha tetszeni fog nekem 1 ilyen cucc. péntek este is volt az öntödei múzeumban 1 kultúrfürdős koncert, ami kellőképp felvillanyozott a szerdai produkcióra.
a franciák is le voltak nyűgözve.
mindennek tetejébe elvittem őket a szimplába, hogy 1 kis pesti romkocsma érzést is tapasztaljanak. ez kötelező program. ettől is el voltak ájulva :)
jó órákat töltöttünk 1ütt, bírom a búrájukat. meg vagyok hívva brötányba (nemtom hogy kell írni).

szilvadzsem
történt az hogy kedden kitekertem az ikeába, hogy végre megvegyem a hőn áhított piros-fehér pöttyös ágyneműhuzatot. meg 1 fanglit. bent kujtorogva láttam, hogy kell vennem még 1 műanyag tárolót is.
és mi történt? a vásárlók elhordták az összes ágyneműt és műanyag tároló sem volt. fanglit találtam.
mérgemben bementem a piacra, hogy veszek vmi kaját. találtam 200-ért szilvát meg 300-ért igen vonzó kék szőlőt. vettem valamennyit, majd kint megettem egy kb. félkilós fürt szőlőt csak úgy a falnak támaszkodva.  annyira finom volt, hogy bementem még 1 adagért, és halmoztam 1 kis szilvát, hogy akkor lesz belőle lekvár.
hátizsákom tömve volt, roskadoztam a súlya alatt.
eránál jól elment az idő, s közben már bosszankodtam, hogy megvettem a szilvát, most dolgoz6ok vele, ez vagyok én: ha nincs semmi dolgom, csinálok magamnak. ráadásul későn értem haza, és nem akartam zavarni a franciákat a főzéssel.
erre mire értem haza? pauline épp akkor kezdte el a vacsoracsinálást. mire felbuzogtam, s nekiálltam a szilvalekvárnak. tehát bőven 9 után kezdtem magozni. hirtelen 5let: betettem a kuktába a szilvát, s főztem 20 percet. jól megpuhult, viszont nagyon vizes volt, mert -én hülye- még tettem is alá vizet, nehogy odaégjen, és persze a szilvában is volt víz. átöntöttem 1 lábasba, hogy elfőzzem a fölös vizet. puffogás után már nem sokáig főztem, belevágtam 1 kis cukrot, adtam még neki 20 percet, és éjfélkor már üvegekben volt a lekvár. összement rendesen a szilva. pauline segített ebben is. meg mosogatott rendesen. igazán házias teremtés :)

borrrcsááá
és kálmán csütörtökön este megérkeztek angliából. örömhír. boldogság. előtte kicsit elszomorodtam, amikor jógán kiderült, hogy a jógaoktatónk 1 db-ig felhagy a tanítással, és más lesz helyette. nagyon remélem, hogy legalább olyan színvonalon tartja majd az órákat, mint ernő. hát nézzük pozitivan: 1 évig jr6tam az óráira, tanultam sokat, fejlődtek a hátizmaim, ha a zsír el is takarja :) bár talán a hátamon nincs úgy zsír...
szóval nagy örömmel mentem a hévhez borcsa elé, és el se akartam hinni, hogy jön, amíg meg nem láttam.
jó sokat beszélgettünk.
pénteken meg tgy-ben voltunk. én nem sokáig, pedig igazán remek este volt. ui. szombaton elmentem 1 biciklis teljesítménytúrára balázzsal.
erről holnap. jelentem, meguntam az írást.
fénykép sincs...