2012. október 24., szerda

rejtély

a szőlőlekvárral. pár hete 7végén gergőéknél szőlőlekvárt főztünk. én javasoltam, hogy csináljunk azt a sok izabellából, mert tavaly sem tudtak mit kezdeni vele, annyira sok termett. idén az esőhiány miatt jóval kevesebb szőlőt adtak a tőkék, de azért volt bőven. a lekvárcsinálás felért 1 keresztúttal.
reggel 10 körül leszedtük a szőlőt. kb. 2/5-ét tettük félre lekvárnak. megmostuk, leszemeztük. a házban a sporlhelten főztük, tehát izzadtunk a tűz mellett szakadatlan. volt 1 nagyobb fazekunk és 1 bográcsunk, aminek szerencsénkre lapos a feneke. ezekbe adagoltuk a leszemezett szőlőt. elkezdett rottyanni a cucc, és még töltöttünk hozzá. közben krumplinyomóval nyomogattuk, hogy miné inkább szétmenjenek a szőlőszemek. a kocsonyás belseje hamar kiugrik a héjból, viszont elég nehezen folyósodik el. amikor már elég 1nemű volt a massza, következett az átpasszírozás ágó mamájának a 100éves passzírozójával. mint a húsdaráló, olyannak képzeljük el. azaz következett volna, ugyanis a dög darálta a magokat, és mindenhonnan folyt belőle a szőlőlé.
így működésbe léptek a mérnök agyak. mivel lehetne helyettesíteni? találtunk szűrőket, és azokon passzíroztunk több fázisban. nagyon vicces volt meg fárasztó és unalmas, valamint főleg hosszadalmas. ekkor már ki tudja, hány óra lehetett.
passzírozás után vissza kellett tenni besüríteni a lét. ez is órákat vett igénybe.
most azon gondolkozom, hogyan is volt a sorrend. mert valamikor nekiálltunk a slambucnak is, és azt kint ettük meg az udvaron. de nyilván éjfél előtt. akkor félbehagytuk a lekvárfőzést vagy olyan korán végeztünk vele? mind1, úgysem ezt akartam leírni, csak érzékeltetni akartam, mennyi munka volt ezzel a ... szőlőlekvárral.
édesítését kristálycukorral végeztük. ez volt a nagy kísérlet. 2 éve otthon rengeteg szilvalekvárt főztünk, ám ahhoz befőzőcukrot adtunk. ezt okoltam később az elbaszott lekvárért: ugyanis a lekvárban apró kristályocskák keletkeztek. élesek, laposak, amik élvezhetetlenné teszik az amúgy ízletes lekvárt. gondoltam biztos keveset főztük a cukorral, és amiatt van az egész.
erre ma felbontottam 1 üveggel a friss szőlőlekvárból, és ugyanazt tapasztaltam. kristályos. ez nem is kristáyl nyilván, hanem valami amorf cucc. talán ebben kevesebb van, mint a befőzőcukrosban. ez rettenetes. ezért dolgoztunk ennyit? nem tudom, mi lehet az oka, milyen reakció játszódik le a szőlő és a cukor között? hogy lehet kiküszöbölni ezt? 1általán ki lehet -e küszöbölni? ezért nem csinál senki szőlőlekvárt? mondjuk irreálisan sok meló van vele. lehet célszerűbb mustból csinálni. jaj de szeretem a piros mustot. és leginkább: megszüntethető -e ez a jelenség a kész szőlőlekvárban?

paprika+padlizsán
tegnap bedobtam a sütőbe a padlizsánjaimat meg pár paprikát. padlizsános lecsót csináltam. ami a mai napon hideg állapotában paprikás padlizsánkrémre módosult, és kijelenthetem, sokkal jobb így, mint tegnap.
recept: padlizsánt és a paprikát megsütöttem grillen. paprikát sütés után műanyag zacskóba tettem negyed órára- így könnyen lejön a héja. padlizsánról lehúztam a bőrét. vöröshagymát olivaolajon megdinszteltem, utána jött a fokhagyma. rádobtam a héjatlan padlizsánt, sütöttem kicsit 1ütt, sóztam, borsoztam. a héjától megszabadított paprikát is rádobtam, összekevertem, és kész. szóval paprikás padlizsánkrém. hogy én mennyire imádom a sültpaprikát. főleg a pirosat. olyan íze van, ami semmihez nem fog6ó. fagyiba simán elmenne, mert úgyis édes. ezt 1x kipróbálom. most úgyis tele van a piac gyönyörű kápia paprikával. ha jól emléxem, ilyentájt a legolcsóbb.


bicikli
a túráról nem írtam beszámolót. 1 maradandó epizód: az első nap már az első big nagyon kemény volt. szidtam magam, amiért nem cseréltem le a hajtóművet 1 kompaktra. izomból nyomtam szinte végig. azért beszúrok ide 1-2 képet bizonyítékként, hogy mennyire megérte feltekerni. gáborral 1xre álltunk meg. én már nagyon kivoltam, minden tartalékom elfogyott. végre találtunk 1 olyan helyet, ahonnan el is lehet
indulni. ettünk, pihentünk kicsit, és indultunk tovább. én betoltam a biciklit e ház mellé, és úgy szándékoztam lendületet venni. a ház mellett 1 kb. 1 méter magas kőkerítés futott, amin 1 olló hevert. ez pont jól jött, ugyanis a nw nadrágomból évek óta lóg ki 1 szál, amit már rég le kellett volna nyisszantanom. így fogtam az ollót, elvágtam, és visszatettem a kerítésre :)

más körülmények, de biciklis. kimentem budaörsre pénteken. baromi jó idő volt, tehát jól tettem. már bent voltam a templom tér előtt. a buszmegállóból jött ki 1 busz, lelassítottam, hogy kiférjen, és előttem távozzon. erre 1 terepjárós asszonyság elhúzott mellettem balra, pedig nem is a szélén lassítottam direkt. elhúzott mellettem 10 centire. nyilván ezt 1általán nem érzékelte. az a durva, hogy autósok terén én is kezdek hímsoviniszta lenni. hogy ha valamelyik autós csinál vmi hülyeséget, az nagy %-ban nő. tehát amikor benézek, s meglátom, hogy nő, magamban mondom, hogy sejtettem. ez gáz, mi?
másik szépség: mentem a lehel piac felől a gogol utcában. kerékpársáv mind2 oldalt, s a viegrádi utcából jövőknek elsőbbséget kell adniuk. mentem szépen, mögöttem még 2 bringás. jött ki a visegrádiból 1 nő mercivel. éreztem, hogy nem fog elengedni. látszatra úgy tűnt, hogy igen, mert nem száguldott ki onnan, hanem lassan jött, lassított. megérzésem helyesnek bizonyult, így kényszerültem balra kanyarodni, s vele 1ütt a visegrádi utcában folytatni utamat. miért nem anyáztam?! nem láttam a reakcióját, de biztos nem érezte magát hibásnak. bekanyarodtam a thurzó utcába, majd rá a pannóniára. a biciklis ismerős épp akkor ért oda. meglepődött, hogy nem anyáztam, minimum megkarcol6tam volna spd-vel az oldalát :)  hát ennél sajnos lassúbb és bárgyúbb vagyok... aszongya, az 1ik ismerőse hasonló szituációban lerúgta a visszapillantót, és beadta az ablakon, hogy tessék, minek neki, úgysem használja :)



Nincsenek megjegyzések: