nincs ihletem túl sok. unalmasnak érzem az írást, és az eredményét is.
azért nekikezdek, hátha olvas6ó lesz.
a fényképező
met még mindig nem vittem el a szervizbe, így azt sem tudom, hogy vajh javít6ó -e vagy kuka... következésképp nem tudom dokumentálni a körülöttem lévő dolgokat. pedig igazán csinos szaloncukrokat készítettem. meg mást is. a lakást feldíszítettem karácsonyra. felkerültek arany és ezüstszálak, lufik, mézeskalács, kicsi gömbök, és szoszidzs 16 év után betölti karácsonyi funkcióját: karácsonyfaként függ a plafonból alá- hiszen ő 1 plüss karácsonyfa.
a nagy készülődéseim éjszakába nyúltak, ami miatt én kis kinyúltam. a péntek esti puzsér megmozdulásból nem sok mindenre emléxem, mert minimum 3x elaludtam, azt se tudtam, hol vagyok. pedig érdekeseket mondott a csávó. még sosem láttam őt. szerintem képen sem. bírom, ahogy mindig kiabál. vajon képes suttogni?
a szüleimmel meg a gyerekekkel elmentünk gyerek programozni, amíg a gyerekek szülei dolgoztak illetve tanultak. szép időben tekertem ki a wekerlére: esett. ma lebaszott a tibor, hogy minek megyek az üllőin, amikor ott van a bicikliút? nem tudom neki megmagyarázni. szerinte kacsázok. hát ezt kötve hiszem. szombat reggel józanul miért kacsáznék? csak túldramatizálja. mindig azt vízionálja, hogy majd leviszi a fejemet 1 kisteher visszapillantója. szeretem ezt a nagy pozitivságot..
szóval hideg, szutykos idő volt szombaton is. nem az a tipikus decemberi. napot már napok óta nem láttunk :)
fáztam, hiszen fáradt voltam. rájöttem, hogy a fáradtságomat a fázás jelzi legelőször. lassan kiismerem magamat. elég lassan :)
no, volt ilyen kis papírdobozokból kialakított labirintus kifejezetten kisgyerekeknek tervezve. én lapjával fértem el a kapukban, guggolva. nem ment gyorsan a fogócska a lányokkal. a 2 labirintus rész között volt 1 folyosó, na ott elfértem kényelmesen.
láttam 1 számomra új ügyességi játékot. van 1 tábla, azon 1 ábra meg 1 csomó lyuk. a tetején 1 kis lyuk 1 vonalban. ezekbe kell belevezetni 1 golyót/kupakot 2 madzag segítségével. húzod 1re feljebb, és nem szabad, hogy az 1éb nagyobb lyukakba beleessen.
aztán volt trambulin 1 másik helyen. virág megbokrosodott, és nem akart kamillával ugrálni, hiába kérlelte 1000x. annyit sikerült elérni a néniknek, hogy ő is húzott a cipőjére ilyen bigyót, és akkor bejött játszani.
kamilla meg vigyorgott és ugrált. 1 db-ig néztem, aztán elnyomott az álmosság. leültem virág mellé a játszószőnyegre, majd eldőltem. elaludtam.
1x csak arra lettem figyelmes, hogy anya ébreszt, keljek fel, mert körém csoportosultak az emberek, hogy mi lehet velem... hahaha. azt hitték, valami baj van. vicces. pedig csak elaludtam. és ne égessem már, keljek fel. ahelyett, hogy örült volna neki, hogy így figyelnek az emberek :)
kamilla mindig megkérdezi, nálunk vacsorázol, andi? olyan cuki. meg virág is. hát. gondolom, minden nagynéni meg szülő azt gondolja, hogy neki a legcukibb a gyereke. és rácsodálkozik a máséra, hogy ő nem is annyira cuki, mint a sajátja. ez van, a vért nem tagad6juk meg.
virág mindig ezt éneklni: lemegyek a pincébe vajat csipegetni. rá van kattanva erre a mondókára.
sajnos én alig ismerek ilyeneket meg dalokat is. amit szerettem, és punk, azokból is alig tudok valamit. nehezen jegyzem meg a verseket, dalokat. csak a prosecturának a jól bevésődött számait ismerem.
köd
tegnap akkora köd volt... fúha. meg ma reggel is. olyan érzésem volt, mintha valami hegyi városban lennék.
sötétség.
lustaság.
izé. olvasom a könyvet, hát öcsém, mindig elalszok. azt hiszem, hogy na, ma befejezem, de nem sikerül. amikor 10edszerre is ugyanazt olvasom, leteszem a könyvet, lámpaoltás, alvás. kíváncsi vagyok, mi lesz a vége, hogyan lesz vége?
tegnap plázáztam 1 kicsit. érdekes volt, alig lézengtek, semmi tolongás. akkor azért lehet valami igazság a nehéz anyagi körülményekben.
szét-csúsztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése