bárány

apa még nyáron hozott 1 bárányt, aminek 1 része rögtön a bográcsban végezte, a többi ment a fagyasztóba. azt a báránygulyást vagy pörköltet vagy mi volt, nagyon elszúrtuk, ui. feltettem főni, otthagytam, közben apa tett rá fedőt, és mindenki ott hagyta a kaját, hogy úgysem kell megkeverni, majd 2 óra múlva ránézünk. a fedő volt a végzetes hiba, ui. kurva sok levet eresztett, és emiatt nem tudott elpárologni, híg lötyi lett az egész... nem is értettem, hogyan ízlett ez bárkinek is. szerintem majdnem szörnyű volt.
ezek után a fene sem kívánta a bárányhúst.
de nem áll6 évekig a hűtőben, ezért a vasárnapot jelöltük ki bárányhús fogyasztásra. nosza, keressünk receptet. szerencsére meghalt az otthoni rozmaring bokrunk, így a hagyományos rozmaring-vonalas recepteket kilőttem. nem sokféle maradt a nosaltyt tanulmányozva. végül emellett döntöttem. az imént újra elolvastam a receptet. látom, hogy véletlenül is hagytam ki hozzávalót (szegfűszeg) meg kényszerűségből is, ui. nem volt otthon annyi gyömbér, és tettem hozzá curryt (kurkumát?) meg 1 kis szerecsendiót.
halljátok, annyira isteni lett, mindenki odáig volt érte. bárányt ezentúl csak sütve! vmi azt sugallta, hogy krumplipürét csináljak hozzá, és ez is jó választás volt. fénykép nincs- mint régen hehe

halloween
alleycat nem volt részemről, csak szórakozás az r33-ban. sok mindent nem tudnék róla írni, mert nem hagytam magam szomjazni az est, éjjel és hajnal folyamán. azt bizonyos, hogy a srácok tüzet raktak, és kint ácsingózott a nép a félmelegben. az őszi/téli időszak beálltával 1előre semmit nem érzek abból, hogy a szórakozóhelyek füstmentesek. múltkor is annyira büdös lett a hátizsákom gondiban, hogy kénytelen voltam rövid prg-on kimosni, mert azt hittem, kifordul a szagától a gyomrom. most meg a természetes tűz természetes füstje. ami nyilván el bírta nyomni a cigiszagot. volt 1fajta szagom a vonaton. 4-kor értem haza, al6tam vagy 50 percet, és kelnem kellett, hajmosásról szó sem lehetett.
sebaj, azért bizonyára jól éreztem magam, ha 4-kor pottyantam (teleportáltam) haza :)

krumpli
nagynéném 7végén elmondott 1-2 régi dolgot a vasárnapi ebéd után. most jutottak eszébe. ugye krumplipürét ettünk, és mondta, hogy amikor apát etette krumplipürével, akkor arról ábrándozott, hogy majd meghagyja, és megeheti a maradékot.
és hogy: talált mindenféle fura alakú krumplit, és azokkal ijesztgette apát. hahaha.
tiziano
életét olvastam múltkor. nagyon tanulságos és érdekes volt a könyv. olyan dolgokat tudtam meg a középkorról - ha jól emlékszem, 1536-ban halt meg-, amik elképesztettek, ahogy szoktak.
volt 1 modellje (1ben szeretője is), violante. amikor már nagyon megelégelte, hogy tiziano 1folytában dolgozik, ezt mondta róla:

Ő nem alszik: fest. Nem eszik: csak fest. nem gondolkozik: fest. Nem lélegzik: fest. Nem él: fest.
évekkel később tizianonak eszébe jutott violante ezen kijelentése, elgondolkodott, és az ő szemszögéből így fogalmazott:
Ha festek, gondolkozom. Ha festek: érzek. Ha festek: lélegzem. Ha festek: élek. Ha festek: létezem.
állat, mi?

játék
múltkor kamilla tök jó játékot talált ki: betett 1 ruhazacskóba pár db játékot, és tapogatással kellett megmondani, mi van bennük.

mindenszentek
kimentünk a temetőbe.
világosban.
régen félhomályban meg sötétben mászkáltunk, és jobban időzítettünk. 1 időben a pinkai rokonok is pont akkor mentek, amikor mi, és mindig jókat diskuráltunk meg rötyögtünk a temetőben. szép dolog ez a halottainktól, hogy létrehozzák a kapcsolatot az élő rokonok között.
családilag tehát a húsvét és a mindenszentek a legjelentősebb ünnep.
a temető és a templom közösségi térré válik.
...fú, most születnek a nagy gondolatok a fejemben...
a halottak ugyanis 1 nagy területen, a temetőben vannak elhelyezve. ezért mindenki odamegy emlékezni. összegyűjti a népet. kénytelen vagy találkozni a másikkal.
húsvétkor meg a templom. amikor megszentelik az ételt. és már jó idő van, lehet az utcán beszélgetni mise/szertartás előtt és után. kis szerencsével a közösségi megfontolásból a templom közelébe helyezett kocsma is nyitva van, és ott tovább lehet erősíteni a családi kötelékeket.
mostanában ebben elég gyenge vagyok. mindig azt látom, hogy az alkohol szerepe túl van hangsúlyozva, és ettől nagyon ritkán tudok elvonatkoztatni. vissza kéne térnem a régi kerékvágásba. önmagam kirekesztése ez. nem azt érzem, hogy fejlődnék. néha meg pont az ellenkezőjét gondolom. mert előre látok. látom az eljövendő nehézségeket.
lehet a vallás-egyház-szokások bermudahármoszögre másképp kellene tekintenem. meg kéne látni benne a természetet, a körforgást, a megszületést, a kiteljesedést, az elmúlást. vagy most ideát gyártok azzal, hogy a vallást a természettel párhuzamos valaminek tekintem? az van a fejemben, hogy szép falusi lét, munka, szabadidő, hagyományok, szokások, rituálék, amit az idősek adnak át a fiataloknak, akik játszva tanulják meg az élet dolgait. segítenek nekik a kikelő vetések, az aratás, a farsang, a húsvét, a böjt, stb.
van családom. vannak barátaim. mégis gyakran gyökértelennek érzem magam. hogy lógok a levegőben és nem tartozok sehova.
na, hát ezen kár volt ennyit is agyalni.
persze én már rájöttem erre, kikristályosodott bennem, hogy mi az az alapmotívum, ami végigkíséri az életemet. vagy: alapvető tulajdonságom, ami velem született, itt munkál mindig, és nem látom esélyét, hogy valaha is megszabaduljak tőle.szabaddá váljak.
szóval szóval. ezt most közzéteszem, mielőtt meggondolom magam, hehe.