aztán balázzsal szombaton, amikor ezer ágra sütött a nap, hamburgert (erről és az egyéb hamburgeres élményeimről, tapasztalataimról már tényleg jön 1 poszt a 7en) készítettünk, ahelyett, hogy a pompás időben bicikliztünk volna. viszont a vasárnap is üres volt, és akkor balázs kitalálta, hogy menjünk beloianniszba, úgyis régóta tervezzük. az pont fasza, mert hazafele van vonat. (télen ki akar 120-at menni 0-2 fokban?)
vasárnap10-kor találkoztunk a csepeli tescoban (amíg még lehet :)
ekkor szállingózott a hó és sütött a nap, jó esélyünk volt rá, hogy elolvadjon, és szép időben tegyük meg a utat. olyan hátszelem volt csepelig, hogy alig kellett tekerni. remek, semmi erőlködés egész nap, nyílegyenesen délnek a hátszélben!
a tescoban nem a pénztárost választottunk, hanem mi, magunk rendeztük. minek hívják ezt? milyen pénztár? biztos nem gyors, mert 2x lassabbak voltunk. ráadásul külön zacskóba kellett volna raknom a papucsot meg a csigát, mert 1ütt nem tudta kezelni. az van ugyan
is, hogy ráteszed a péksüteményt, s érzékeli a tömeget, tehát nem tudod átverni, hogy 1 kakaóscsigát ütsz be, közben 10 van a zacskóban. megvan: önkiszolgáló pénztár! amúgy is ellenérzésem van ezzel kapcsolatban: én dolgozzak még ezzel, amikor nem elég, hogy kifizetem a vételárat, ingyen dolgozzak a tesconak, miközben a pénztárosnak kevesebb meló jut (alacsonyabb fizetés és munkaerő elbocsátás lehetősége)
na, mind1.
mivel baromira erős szél fújt, s valóban tartottam tőle, hogy besodor az autók közé, szorgalmaztam, hogy a bicikli- illetve kisebb forgalmú utakat pártoljuk.
elmentünk szigetszentmiklósra (integetés az eperföldnek), s közelítettük a dunát. szigetszentmiklós vége nagyon tetszett: kanyargós, keskeny út, max. 30-cal lehet menni. aztán közelítettük a dunát. üdülősor. forgalom nulla, az út is jó volt, még helyközi járat is megy arra. a tököli parkerdő bal oldalánál ért véget az út egy buszfordulóval. a parkerdő elég siralmas, sivár látványt nyújtott. egyforma fák, semmi változatosság, mintha vmi szennyvíztelep menti védőerdő lenne.
tököl végén vakaróztunk kicsit, ui. a duna-menti kerékpárút az egészen nem az volt. elég saras földút vezetet át szigetcsépre. az én biciklimmel különösen izgalmas volt ez a pár km. szerencsére még le volt fagyva a föld, keresztülsüvített a parton a szél, így nem süllyedtem el. a koncentrálás, hogy nyeregben maradjak, elég sokat kivesz belőlem. amikor már nagyon anyáztam, balázs megnyugtatott, hopgy újra kezdődik az aszfalt.
szigetcsép is aranyos. a környéken nagy divat a pampafű. szépen össze vannak kötözve, hogy meg ne tépázza őket a szél illetve a tél. olyan jól néztek ki, ahogy lobogtak, és keresztülsütött rajtuk a nap.
szigetszentmárton (sankt martin) után a HÉV sínek mellett vezetett a műút. volt a vonatnak a felsővezeték meg ugyanazokra az oszlopokra felszerelve a simma villanyvezeték. félelmetes volt, ahogy dobálta őket a szél. lengtek a távtartók is, a vezetés is. hangos volt. közben arra koncenrtálni, hogy ellentartsak az oldalszél miatt, sandítgatni, hátra jön -e autó, amikor éppen meglök. az oldalszélre nem lehet felkészülni. jön egy bekötőút vagy megszűnik a fasor, akkor sejtem, hogy bekavar, de hogy mennyire? az akkor derül ki.
olyan kiszámít6atlan volt az oldalszél, mintha wasabis mogyorót vagy majonézes tormát ennék.
ráckevét elérve a déli haladási irányon kissé változtattunk, kb. keletnek mentünk. ráckevén se jártam még sosem. ezt elmond6om a többi településről is szigetszentmiklós kivételével.
megtaláltuk az utat lórévig. nem volt szar az oldalszél, csak messziről tűnt kegyetlennek. a felszántott, elboronált földekről hordta el a homokot. jó messzire lehetett látni, micsoda munkát végez a szél. tavaszra elhordja a szántóföldet.
lórév faluba éppen csak bementünk, már kint is volt a tábla, hogy rév jobbra. felkaptattunk a töltésen, majd le. innentől megváltozott a táj, igazi ártéri erdő következett. szép volt így is, zölden még szebb lehet, csak tele volt szeméttel. hömpölyögtek a műanyag zacskók, háztartási hulladéklerakónak használt utacskák- szörnyű. annyira sajnálatos, hogy az emberek ennyire igénytelenek, nem törődnek a környezetükkel. milyen jó lene ott sétálgatni, de ilyen dzsuvában kinek van kedve?!
és akkor ott van 1 gyönyörű kápolna a révtől nem messze. sajnos megnézni nem tudtuk, mert a rév indulása előtt kb. 5 perccel érkeztünk meg a dunapartra.
elég félelmetes volt látni, hogy tajtékzik a folyó. a szél iszonyúan felkorbácsolta a vizet, és izgultunk, hogy át tudjon menni a hajó, különben legalább ráckevéig vissza kell tekerni ebben a buzi szélben. szerencsére sikerült. a komp elejébe becsaptak a hullámok, ezért a végén álltunk meg. fagyos hideg volt. jól be kellett támasztani a lábat a megtántorodást elkerülendő. a duna túlpartján nagy és egyforma lemezépületek sokaságát láttuk, meg 1 irányítótoronyszerű valamit. sejtelmünk sem volt, hogy mi lehet ez. leszálltunk a kompról, és kíváncsian lestük a telket, hátha lesz 1 bejárat vagy vmi felirat. balázs tippje igazolódott be: magtár. később megtudtuk, hogy innen pakolják az uszályokba a gabonát és különféle szemes cuccokat.adonyban a buszmegállóban feltöltődtünk: ettünk. megéheztem. tudtuk, hogy ki kell menni a 6-os főútra, ott 1-2 km teljes szembeszélben, aztán az iváncsáig vezető út meg oldalszélben. felvettem a sálamat is.
én nemtom mennyivel mentem, de iszonyú lassan. közben alig láttam. nem sok autó kerülgetett minket, és a pofaszél kiszámít6ó, ha erős is. tehát nem ezen a napon kellett megtanulni elengedett kézzel biciklizni...
a 6-os és iváncsa közötti 2-3 km volt a túra legkeményebb szakasza. dobálta a biciklit a szél. dőltem jobbra, jobbra kormányoztam. de a kiszámít6atlansággal nem tudtam mit kezdeni. fújta ki a taknyot az orromból a szél. már alig láttam. annyi dzsuva rakódott a lencsére, hogy nyáron se szokott ilyen lenni, amikor izzadok 8 órán át. tessék, itt a kép. jól látszik, hogy jobbról fújt, és szembe :)a dombtetőn (mondjuk így) megvártam balázst, s kacskaringóztunk tovább a főúton. jó hosszú falu ez az iváncsa. közben jobbra-balra tekintgettem, hátha meglátom árpit (haver középiskolából), aki nem túl rég költözött ide. küldtem árpinak sms-t, hogy megyünk beloianniszba és meglátogatnánk, azonban -mint később kiderült- 7végén nem nagyon nézegeti a telefonját, ezért nem válaszolt.
végre kiértünk a faluból, s tepertünk tovább. én a leágazásnál megvártam balázst. közben láttam elhaladni 1 vonatot, ami megnyugtatott, hogy a vasútállomás nincs messze.
apró kis kocsma. de azért aranyos. érdeklődéssel fogadtak minket, s ránk csodálkoztak, hogy ebben az időben biciklizünk.
megittunk néhány ezt-azt, beszélgettünk 1mással meg a helyiekkel, közben vártuk árpi hívását. végül is megjelent autóval, és rövid kocsmai beszélgetés után elvitt minket a birtokára. jó kis helyen lakik, élvezi, öröm ránézni.
árpi a kocsmáig visszafuvarozott minket. betértünk újra. elég sokan összegyűltek addigra. felvettem a kamáslimat, s téptünk ki a vasútra. micsoda 1 út volt az is... a szörnyű megszűnni nem akaró szél. igénybe vettük a fűtetlen váróterem szolgáltatásait, s itt bekkeltük ki azt a plusz 5 percet, amit a vonat késett.nagy kedve 1ikünknek sem volt hazatekerni ebben az időben. mondjuk a városban nem volt olyan dúrva a szélhelyzet. én már annyira éhes voltam, hogy embert ettem :)
útvonal kb.
kaja 60 km-re
1 db lekváros papucs
1 db kakaóscsiga
40g kókuszrúd
1 banán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése