...
már észrevettem magamon -különösen azóta mióta megjelent tamás az életemben-, hogy kifogásokat keresek meg magyarázkodok. ő meg mindig tud valami előremutatót mondani. meg ha nem is mondja ki nyíltan, de az én kifogásaimra jól megfelel. legalábbis én így látom. nincs kibúvó, enyém a felelősség. ezt eddig is tudtam, de valahogy ... hát nemtom hogy. kicsit zavaros ez. kitöröljem? rajtam kívül érti valaki?
a sikert ez jelenti:
szóval beküldtem ezt a meggyes máktorta receptet, és sokan megnézték (márc 13-án ez lett a legnézettebb:). ennek örülök, juhúú
elég sok dolog kavargott a fejemben, de kiürült az agyam. holnap írom meg mindet. hátha addigra újra összeáll a 7vége meg a gondolatok 1sége.
semmelweis
elolvastam semmelweis ignác életét morton thompson tollából. ahogy ígértem. gyorsan faltam a betűket. érdekes volt. tudtam koncentrálni a vonaton az olvasásra. nagyon nehéz erre szavakat találni. itt volt ez a kiváló orvos, a világ kezébe adta a gyermekágyi láz elkerülésének kulcsát, ott voltak a tények, és mégsem hittek neki. nem csoda ha beleőrült a végén negyvenegynéhány éves korára. szar így regényt olvasni, amikor sejted, hogy nem hepiend lesz a vége. vagyisö... én nem tudtam, hogyan halt meg, csak kevés információm volt az életéről. gondolom a köznép -velem 1ütt- annyit tudott róla, hogy semmelweis az anyák megmentője és összefüggésben van a klórral. egy tudós elme, akit megint csak holtában dicsőítenek.
érdekes és 1ben szomorú volt olvasni, hogy a világ, az emberi kapcsolatok semmit nem változtak, régen is helyezkedni kellett a tudományos életben, hogy előbbre juss, akkor is pozíciókért harcolt pár ember, akinek nem volt elég tudása, csak 6alomvágya. akik nem nézték a fejlődést, valami életidegenhez ragaszkodtak, hogy megőrizhessék pozíciójukat. ilyen negatív környezetben csoda, hogy eddig is kitartott szegény semmelweis. megdöbbentő olvasni, hogy az 1800-as évek derekán olyan kijelentéseket tesznek miszerint a tudomány már nem tud újat mutatni, itt vége, a jód orvosi alkalmazása elképzelhetetlen. miközben sorra jönnek elő új kutatásokkal, kémiai elemekett, gázokat fedeznek fel stb. és akkor van 1 ember, aki a mostoha magyar kórházi körülmények között 0 %-os halandóságot produkál a rókusban a szülészeten, míg más európai nagyvárosokban a szülő nők 20-100 %-a meghal, és basszus, nem hisznek neki. nem próbálják ki. kb. kuruzslónak tartják semmelweist az orvosok. de közben a bábákat is annak tartják.
nekünk 160 év távlatából annyira logikusnak tűnik, hogyan történt a gyermekágyi láz kialakulása, míg semmelweis évek alatt jött rá a megoldásra. a végén 1 véletlen segített neki. de a kutatásai attól még ugyanúgy a folyamat részei. és most döbbentem rá, hogy mennyire fontos a statisztika. ha nem gyűjt adatokat meg elemez, akkor talán rá se jön a ygermekágyi láz nyitjára.
szóval nagy tisztelet semmelweisnek a mennyországba innen a földről.
mostanában nagyon kifinomult vagyok, záporoztak a könyeim a könyv végén. közben is elfátyolosodott a tekintetem, de a vonaton nem sírunk, mert elkenődik a szemfesték...
majd lehet idézek jónéhány sort a könyvből. ez bizonyíték arra, hogy a módszerek változnak, az alapelvek ugyanazok maradnak már ami az emberi viselkedést illeti.
holnap írok még a gyermekágyi lázról. bár a neten utána lehet olvasni, úgyhogy nem fárasztom magam.
annyira szomorú, hogy a tetü orvosok leszarták a kismamákat, nem érdekelte őket 1általán az élet, lelkiismeret-furdalás nélkül végezték a dolgukat. olyan felháborító ez. úristen, felmegy a vérnyomásom, hogy milyen emberekben bíztak meg vagy emberekre voltak utalva a szülő nők. most talán különb a helyzet. vagy csak más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése