7vége nyugaton

a kínai piacos történetből kihagytam a legviccesebbet:
1ik árudnál 1 kartonpapír darabra akövetkező volt felírva:
csóró sarok, olcsóság van.
neeeee, hát komolyan, megál az ész :)

vasárnap templomban voltam. konkrétan misén. próbáltam koncentrálni, odafigyelni, de nem ment. jó hogy ki nem vetett magából a templom. kívülállóként figyelem mindig a miséket, mert én egyszerűen nem tudom átérezni. valószínűleg nem is akarom. ellenkezik az elveimmel. vagy inkább a gondolkodásmódommal. ám sokaknak jelent valamit. legalább összetalálkoznak az emberek. bár napjainkban biztos nem akkora közösségformáló a hit/vallás/1ház, mint régebben (nagyanyáink idejében). 1részt ez szerintem szar is, mert segített eligazodni valamelyest a sok szertartás meg régebben a népszokások, most meg itt vagyunk anayg független ugyanakkor gyökértelen mivoltunkkal. valamit valamiért.
szóval a misén mondja a pap, hogy "... és teljesüljenek vágyaitok..." és pont az 1sebeséges bicikli járt a fejemben. ó, mondom, szuper, teljesüljön. kb. egész misén ezen gondolkoztam. és hogy hiába tetszik nekem a tehénmintás fizi:k nyereg, biztos nem fog illeni a biciklimhez, lehet már nem is kap6ó, s a közepén nincs lyuk, olyat meg nem szeretnék használni...
az is eszembe jutott, hogy amikor fiatalabb voltam, és jártam templomba, amikor jön az a rész, hogy béke veled, mindig örültem, hogy olyanokat lehet így letegezni, akiket a templomon kívül csókolommal köszöntök. ez most is beugrott, amikor kezet fogtam 1ik nővel.

hú, és otthon mi volt? dióskalács, mutter új sütije, 6lapos meg vajkrémes torta... jól beletrafáltak abba, hogy mit nem kedvelek annyira. nem baj, legalább nem ezektől híztam, hanem mástól. bár a dióskalács egész jó volt.
mellesleg főztem 1 szuper vadpörköltet szuper krumplifánkkal. annyi, hogy talán a borókabogyóval bán6tam volna szűkmarkúbban is. nna, tudok főzni. a gyümölcsrizsEt is megemlíteném. jól sikerült.

noés cukikamilla unokahúgom is édes volt. én nem gondoltam volna, amíg nem volt a közvetlen környezetemben kisgyerek, hogy ilyen nagy 6ással lesz rám meg az egész családra meg mindenkire, akivel találkozik. imádjuk, imádják.

születésnap

tegnap volt 1 meglepetésparti a 3 x végett.
annyira jó. nemtom leírni mennyire...
oda vissza fontosak vagyunk 1másnak.
na, hát jó rövid lesz. ilyen rövid még sosem volt.
világgá kürtölöm, hogy köszönöööööööööm!!!!!!

中國市場 (kínai piac)

kikészültem. a kínai piacon jártam. a józsefvárosin. utoljára és először kb. 10 éve voltam a barátnőmmel. akkor kesztyűt (hahh, megint előjött) kerestünk neki. tél volt vagy talán késő ősz ilyentájt, mint most. csak akkor hideg volt, nem 1000 ágra sütő nap. kesztyűt természetesen nem vettünk, viszont baromira elfáradtunk. akkori benyomásaink 6ásosnak bizonyultak: többet oda sosem. állandóan ezt kiáltozták: vigyá kocsi, kocsi, vigyá kocsi. éhesek lettünk a túra végére, de ott nem mertünk enni.
*most már bátrabb vagyok: mernék enni. ha mindenki azt zabálja, csak nem lehet rossz
*inni is mernék, ugyanis az 1ik büfében 250-ért lehet kapni 0,5 l-es Heinekent.
*ebédidőben érkeztem, a kicsi kinaiak tolták az arcukba a meleg ételeket. az a szag és illatkavalkád 1 életre megmarad bennem
*az ebédidő elelnére voltak akik már aludtak a kis kuckójukban a portékák között, ám a felkészültebbek nyugágybanpihentek
*úgy látszik ez holtszezon volt, mert némelyek kártyázással ütötték el az időt vásárlók híján
*többek tanácsára a helyszínt részben tömegközlekedve közelítettem meg. nincs 2 u-lakatom, hogy biztonságba tudjam drágaságos konakázméremet. miközben az orczy téren vártam a 28-as villamost, kiszúrtam 1 nőt, hogy ő tuti ellenőr. és másik 2t is. a sötét ruházat (és tekintet), a válltáska teljesen előretolva, az övtáska a vállra dobva jelzik a veszélyt. igaz a 24-esre szálltak fel, de inkább fogtam magam és elgyalogoltam a bejáratig.
*a bejárat előtt 1 "indián" lány (az indián nyárban) valami parfümöt akart rámsózni. mondom, nem érdekel. szagoljam meg, az ingyen van. köszöntem. nagyon nehezen tudtam lerázni. az ilyenekről el bírom képzelni, hogy ha nem veszek semmit, megvernek vagy megveretnek
*mindjárt a bejáratnál viperát és gázsprayt kínáltak, valamit 1 arab srác pörgette az euro-s köteget a kezében.
*nem tudom, hogy ezen sírni kell-e vagy nevetni. már az egészen ami ott van.
*vártam, hogy hegyekben állnak majd a reeboak, nikee és adios termékek, de szinte nagyítóval kellett keresni az ilyesmit. vagy fél órát bolyongtam, mire az 1. diesel feliratot megpillantottam. ezek szerint a kínaiaknak már saját márkáik vannak, nem címkézgetnek ilyen neveket. az is lehet, hogy vmi jogszabály tett be nekik. ki tudja?
*találtam XXXXXXL-es (nem vicc) harisnyát. elszörnyülködtem, mégis ez kinek való, hol van ekkora ember? hamar megoldottam a rejtélyt: annakidején az 1ik turkálóban láttam 1 tökjó kínaias beütésű szoknyát, megnéztem a címkéjét, hát XL-es. na neeee. nálunk ez XS-es lett volna. a kínai emberek valóban sokkal kisebbek, mint az európaiak. így lehet jó nekem a sok XL-es harisnya.
*európai szemmel még többX L-es ruhák is voltak nagydarab férfiaknak. hiába, ezek a kínaiak mindenből felkészültek, tudják mi kell tőlük nyugatra a nagyzabálók testére. a vicces az volt, hogy óriási próbabábukra voltak ráhuzva ezek a göncök. én nem láttam még ekkora próbababákat
*és próbababát is lehet kapni. ilyen műanyag torzókat. meg óriási tekercs tixot. komolyan mondom, szinte kisgyereknek éreztem magam a sok színes holmi között.
*1 megvásárolnivaló dolgot láttam: kordbársony térdnadrág alul passzéval. na az jó volna biciklizni. persze ennek sem kérdeztem meg az árát.
*képzetem -miszerint a kínai piac mennyire olcsó- szertefoszlott, amikor megláttam, hogy a jó reggelt-et 100 ft-ért kínálják.
*a betonon sétálgatás továbbra sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. szerintem ez készített ki igazán. nem bírja a derekam. ideje lenne végre felkeresni a csontkovácsot. amikor fiatalabb voltam, így 6ároztam meg a felnőttséget: felnőtt az, akinek már rendszeresen fáj a háta vagy a dereka esetleg mind2. felnőttem?
*ja és nem vettem semmit. megérte...

több kínai piacos tapasztalat nem jut eszembe. nem valószínű, hogy szaporítani szeretném őket a továbbiakban. hogy fogok én este inni, ha már most 2percenként ásítozok?

kesztyű

francba. eltűntek a soraim. kénytelen voltam ctrl+alt+del-t nyomni, s ez az eredmény.
szóval ma reggel ráeszméltem, hogy nincs bicikliskesztyűm. annyira nem aggódtam, ui tegnap a közgáz könyvtárban voltam, s amikor eljöttem onnan, nem volt a kezemen. reméltem, hogy a szekrényben felejtettem a ruhatárban. azért kicsit izgultam. nem hiányzott a többezer forintos kiadás a hülyeségem miatt. igen, mert folyton elhagyom a kesztyűket. ez a pár is 2 pár volt erdetileg, csak végre úgy hagytam el őket, hogy pont 1 jobbos és 1 balos maradt meg.
letelefonoztam, hogy személyesen be kell fáradni, s ott kérdezősködjek. még de. benyargaltam. félve mentem oda a ruhatárosnénihez. és akkor... és akkor... odaadta a kesztyűmet. boldogság. megkönnyebbülés.
(olyan nehéz begépelni ezt a kesztyű szót. kesztyű kesztyű kesztyű. sok betű van benne a bal oldalon. vajon mi más miatt? én meg csak 2 ujjal gépelek. és bámulom a billentyűzetet. vagy a ty betű az oka. ritka betű ez. tyúk, tyűha, rotyog, szivattyú, töpörtyű, ketyeg, kotyog, kutya, potyog, pötty, ... más ty betűt tartalmazó szó hirtelen nem jut eszembe)

reggel nagyon meleg volt. a 7en a legmelegebb. erre pont ma vettem fel 1 rövidujjút a hosszúujjú alá... nem mondanám, hogy nem izzadtam. tehát mit állítok?

mazsola... spenót

1ik du iszonyú éhes voltam. hazaértem, előszedtem 1 megkezdett mazsolát a konyhaszekrényből. arra nem emléxem, h beleborítottam -e a tenyerembe valamennyit és úgy ettem meg, vagy belenyúltam, s csak betömtem a számba. ennek van jelentősége. ugyanis:
a zacskót ezután a az asztalra helyeztem magam elé. ránéztem. és ott tekerőztek benne a kukacok...
hát kivágtam a kukába 1ből. és vártam, hogy milyen 6ással lesz ez rám. jelentem, semmilyenre. csak 50 % az esélye annak, hogy ettem kukacot is. nem éreztem semmit. a cseresznyével is hányat elfogyasztok. direkt nem választom ketté. ami nen látszik (kukac), az nincs is. és még 1ik évfolyamtársa mondta annakidején a kollégiumban: ki tudja, emmyi csótányt szívunk be, míg éjszaka alszunk. vannak kivédhetetlen dolgok.

jelentem, tudok sütni is. a penótos-kecskesajtos pogácsám odabaß.

megettem 1 nap alatt 1 üveg sárgabaracklekvárt. éhes voltam... haladok a fogyókúrával apránként.

végre ismét voltam uccsó pénteki tekerésen. egész jó volt. bár mindig kívülállónak érzem magam az ilyen (tömeg)rendezvényeken. lehet legközelebb berúgva érkezek majd, s akkor eltársalgok bárkivel. kezd kiveszni ez a képességem... bezzeg régen. áhh, régen sem mindig. alapvetően nemtok mit mondani az idegeneknek. vagy az a bajom, hogy nem tudok elkezdeni 1 beszélgetést. mondjuk ha vmi gáz van, az emberek 1ből bírnak kommunikálni 1mással. pl ha késik a vonat vagy kigyózik a sor.

iggen iggen jó idő tombolgat odakint. rövid(térdigérő)nadrágban jöttem ma. azért felvettem 1 ilyen általános iskolás koromban kapott feszülős nadrágot alá, hogy a térdeim védve legyenek. hah, ez mekkora divat volt. nekem is kellett ilyen. bazz, pedig akkor se volt alkarvastagságú combom... most már felveszem túrára a feszülős biciklisnadrágot, nem izgat, hogy nézek ki benne. az osztrák mamik is ebben nyomják + szőrnyereg. fel kell venni a stílust. meg 1 hosszúujjú mez. épp elég volt. azt sajnálom, hogy ilyen hamar beérek a munkába.

az inforMITIKUSOKKAL (tényleg rájuk illik ez a kifejezés) beszélnem kellene. állítólag van ilyen prg, ami átalakítja a kézzel rajzolt izét, hogy a számítógépen is jól lehessen látni. gondolom drága. meg minek is nekem? csak úgy. szórakozni természetesen. persze szeretik visszatartani az információt. ők a 6almasok.

jó hogy 7vége volt. annyi minden történt. a legjobb:
tesóméknál voltam, és kiterültem hason a szőnyegen. talán lóbáltam a lábam 1 keveset. erre kicsit később jön kamilla (unokahúg), s elkezdi hajtogatni a lábam. fel-le. majd a másikat is. hát annyira vicces ez. meg jó is. nagyon aranyos :)