vége...

szóval vége a szmogriadónak. hát el sem tudom hinni. olyan sötét és büdös van...

tegnap az életemre tört 1 autós:
a váci útra gurultam le a felüljáróról. rühellem abban az irányban, mert nehéz sávot váltani, és jönnek ezerrel, meg a szemüveg miatt a periférikus látásom sem túl jó. na mind1, arra volt dolgom, nem kerülgettem. sikerült a besorolás. ugye a vácin folytattam az utam. a westend után vártam, hogy zöldre váltson a lámpa. ugye ez a sáv, ami a váci út szélső sávja lesz (balra kanyar), egyben lehetőség (egyenesen tovább) is a lehel úton tovább menni. én indultam elsőnek, direkt a sáv közepén, időben kitettem a kezem balra, hátranéztem, erre vmi bordó kocsika jön mögöttem szorosan. először azt hittem, hogy annyira vak, hoyg nem látja, én balra megyek előtte, és belémjön, mert ő meg egyenesen menne. hát ő is balra jött. indexelni persze luxus. hű, annyira ideges lettem, tapostam neki, hátha utolérem valahol, de felment a piac parkolójába, oda nem követtem. most jövök rá, milyen hülye vagyok, a legkönnyebb lett volna ott megtalálni. mind1. remélem, nem lesz legközelebb.
és akkor a pistabácsival elbeszélgettünk este, aki karácsoyn előtt elcsúszott a fürdőkádban, jól lezúzta magát. nosztalgiával mesélte, amikor ivott, soha nem lett semmi baja, akárhogy esett-kelt is. na ez az. mondom, én is így vagyok vele.

bakancsot kell vennem, jaaaajjjjj

szmog...

erről beszél az ország. csak tépik a szájukat. hiába. tegnap még (+)an nyilatkoztak, h az autósok egész jól önkorlátozták magukat, ma reggelre ebből semmi nem látszott. az emberek azt hiszik, hogy az önkormányzatnak tesznek szívességet azzal, hogy visszafogják az autókázásaikat. a kis agyacskájukig el sem jut, hogy önmagukért, a gyerekükért, öreganyjukért, ... teszik (tennék) áhh, csak felidegesítem magam mindig.
és vasárnap jött el az az idő, amikor már engem is zavart ez a mocskos levegőszerű képződmény körülöttem. viszonylag toleráns vagyok. tényleg elgondolkod6ok, hogy mit keresek itt. bár lehet a többi nagyvárosban sem jobb a helyzet, mert mindenhol rengeteg autó van. még hogy szegénység van. én ezt 1részről el sem hiszem, másrészől meg tényleg. még mindig a dzsentrikorszakot éljük.
most lenyugtatom magam 1 kis kamillateával...
aztán elolvastam ezt.

no amióta van bérletem (melóhely jóvoltából), azóta már többször használtam. pl elmentem moziba tömegközlekedve. aztán a nagynénémhez. és tegnap kocsmába. dilemmáztam 1 db-ig, hogy bicikli vagy tömeg, a józanész végül is azt mondta, itt az esély, hogy ne megint részegen biciklizzek, hanem kicsit szabályosabban, azaz részegen gyalogoljak.
fura érzés érvényes bérlettel a zsebemben metrózni. szinte most is figyelem az ellenőrarcokat magam körül.
és kicsit rossz érzés is, hogy ilyen könnyen le tudom tenni a biciklit. monnyuk hideg van. meg tényleg ezek az ittas biciklizéseim. szóval ez felelőtlenség. pedig részegen még sosem estem le, nem volt semmi bajom, bezzeg józanul! olyan mintás a térdem, hogy csoda.

ki hinné ebben a gyönyörű napsütéses időben, hogy szmog van a városban?
áhh
még mindig le vagyok lassulva. nagyon nehezen érek be a melóba. újra kell építenem azt a kevéske izmot, ami rajtam volt. ehhez nem ártana normális ételeket fogyasztanom.
remélem, legalább fogytam valamennyit, és innen indít6om a fogyókúrámat. több mozgás (hiába kaptunk éves bérletet, megpróbálom minél kevesebbet használni. úgyis csak idegeskedek tömegközlekedés közben), az édesség lehetőség szerinti kiiktatása. úgy érzem, a csokit teljes egészében képes vagyok mellőzni. eddig sem ettem túl sokat. ha sütemény nincs a közelben, akkor azt sem eszek. itt 1edül a sütemény a kritikus pont. vagy a legkritikusabb?

aztán nekiállok rizottóból kiképezni magam, ha már 1x hozott a jézus 1 ilyen jellegű szakácskönyvecskét. szerenncsére németül van, így németül is tanulok valamennyit.
és beiratkozok olasz tanfolyamra. tiszta izgi. kell tornáztatni az agysejtjeimet. ráadásul ez más lesz mint a szagmérnöki v a cukrászsuli, mert rendszeresen kell tanulni. utoljára ilyet középiskolában tettem. legalább nem iszok annyit, hanem értelmes dologgal töltöm az időt. majd minden elalvás előtt koncentrálok arra, hogy jól belemenje az olasz a fejembe. hátha felpörgök tőle 1 kicsikét.
meg rajzolni is kéne, mert unikatesóm mindjárt 31 lesz, és már így is 1 évet csúszok a születésnapi ajándékával... tegnap nekiálltam már. de többet nem írok, hátha olvassa ezt.
ide is jó lenne rajzolni. mindig csak ezek a sivár betűk.

első bejegyzés folytatása

dec 31
hahh, azt se tudom, mit írtam tegnap.
a szilveszteri tekerésen résztvettem. gy-nek hála, én is szerepeltem a tévében. ennyi tévésre nem számítottam. sőt, tévésre 1általán nem számítottam. követtek minket, mint az árnyék. azért vcces volt. szitkozód6tam terjengősen, mert annyira fázott a kezem, a lábam. el is 6ároztam, hogy nem tekerem végig a távot, mert a) szét-fagyok, b) annyi időm nincs, ugyanis csak odavágtam a linzertészta hozzávalóit a tálba, azt is be kell gyúrnom, meg összepakolni, nehogy este 10-re érjek oda a bulliba, s akkor 2 óra alatt kell megtennem azt, amire kb 5-6 órát szántam.
oszt az ügyeletes tévésztár barátnőm meghívott szerény hajlékába, így a karolinán leszakadtunk a tömegtől. tényleg tömegnek volt tekinthető a csapat. én utolsó péntekeken sosem láttam még ennyi bringást összeverődni. szóval fél üveg fehérbort gyűrtem le kisebb kínok közepette. ezt kiegészítettem gy-től kapott 1 pár zoknival, s kijelentem, hogy nem fáztam hazafele. a mockba téren a dombocskát is könnyedén másztam meg az új (1sebességes) biciklivel. (meddig használom még az új bicikli kifejezést erre a bringára?) mellesleg tökjót beszélgettünk. ez idő alatt még 500x telefonálgattam a barátaimmal, akik megnyugtattak, nem kell sietni. pontosabban csak n. mivel ő is kótyagosan szorongatta a telefont a kezében az öltözőben.
mondanom sem kell, remek volt hazaérni, és kapkodni, csapkodni. a tészta összeállt, megpakoltam a deutert. harisnyát is vettem fel. kezembe vettem a buszjegyeket, s alászállottam a mélybe, az év utolsó metrózásához. olyan mákom volt, hogy épp jött, meg a 100valahányas busz is.

a szilveszteri buliról vannak emlékeim- így mondanám.
sütöttem 1 szuper ribizlislepényt, és főztem 1 szuper lencsefőzeléket. több babérlevelet is lenyalogattam. most karba tett kézzel ülök, és várom, hogy rámköszöntsön a szerencse. az a kérdés, magázzam -e vagy tegezzem. ezzel mindig lehetnek problémáim, mert pont abban a korban vagyok, amikor a magázós és tegezős oldal is = aráynban fordul elő körülöttem. példa:
bemegyek 1 boltba. eladót velem egykorúnak saccolom.
én: helló
eladó: jó napot kívánok. segíthetek valamiben
én: nem, köszönöm. egyelőre csak nézelődők
ezek után megpróbálok úgy kommunikálni, kérdezősködni, hogy nehogy kiderüljön, hogy magázom vagy tegezem. dolgom végeztével köszönök, kisétálok:
én: viszontlátásra
eladó: helló (tudtam, hogy le fog tegezni a dissznó. mindig ezt csinálják)
alapvetően szeretek magázódni. örülök, hogy megvan ez így szépen elkülönülve a tegeződéstől a magyar nyelvben.

no, visszatérve a szilvihez. játszottunk a tabu n. társasjátékkal és forraltunk bort. meg eszegettük n. finom tallérjait és istentuggya miket. a himnusz után közvetlen az első gondolatom az volt, hogy szlovákiában már euróval fizetnek. még több gondolatom is támadt az éjjel folyamán, melyet inkább csak valószínűsítek. a jótékony homály... valamikor aztán kidőltünk mind...

2009. jan. 1.
fel-kukorékoltam (trombitáltam) akit csak tudtam 10 körül. e. kiosztotta a maradék forrlatbort, még töltöttem magamnak tisztán bort, lenyomtam 1 tányér lencsefőzléket, hoyg tovább biztosítsam a szerencsés 2009-es esztendőt. na, asszem sikerült mindenkit kiakasztanom másnapos fejjel, tehát sikeres reggelt tud6tam magam mögött. sajnos kissé 6almába kerített az italozás utáni üresség érzése. ez rosszabb mint a fejfájás.
alig vártam, hogy hazaérjek, s a zuhanyzástól reméljek megváltást zsibongó fejemre. természetesen hiába, így maradt az extradekoncentráltság érzése fejfájással fűszerezve. cuccaim összerendezése tripla annyi ideig tartott, mint színjózan állapotban. mivel autókázás várt rám, jobbnak láttam bevenni 1 algopirint. lefeküdtem. a fejfájás meg is szűnt, de miután újra felkeltem, nekiállt a gyomrom furcsán viselkedni, s szájon kiadtam azt, amit lehetett. ezt a hányást a gyógyszerre fogom, mert én másnaposan még sosem hánytam, s a gyomrom is kb.
5-6 éve fájt utoljára alkoholtól. na, mind1. meglepődtem ezen. de legalább lenyugodott a szervezetem.
cukikeresztgyermekemhez házhozszállítottak l. és i. jó kis út volt ez.
annyira rendben éreztem magam, hogy megbontottam 1 üveg pezsgőt is. ez már a keresztgy-nél történt. aztán a hosszas ülés és beszélgetés alatt lassan bemondtam az unalmast és nyugovóra tértem. megváltás volt a józanon alvás. ez pihentet.

jan 2
én nem is tudom mit csináltam. játszottam a gyerekekkel meg ettem. és megnéztem a jános vitézt. 1általán nem emlékeztem rá. nekem nagyon bejön ez a fajta rajzolási stílus, ahoyg el van készítve. áramlik az a sok izé meg 1másba alakul....
este elvitt a család saárvárra az állomásra. ez nagy könynebbség volt, mert >0,5 órát kellett volna várni a hűtött váróteremben, ha busszal megyek. meg így akkor több időt lehettem velük.
kőszegen a család női tagjai mind elém jöttek, vártak, tábla, gyertya, hacacáré (ez mit jelent?)
a gyomromat néhány lángossal és sörrel újratöltöttem. meg persze kedélyes bezsélgetés. e-ék új házában. nagyon otthonos. gyönyörű karácsonyi azaz rózsaszín alapon színes virágos terítővel fedték be az ovális konyhaasztalt. ilyen anyagból szeretnék szoknyát. ez elgondolkodtató. 30 környékén ezek szerint én is meghülyülök, mert nem idegenekdek a rózsaszíntől, sőt kedvelem, és magamon is el tudom képzelni, sőt 2 rózsaszín nadrágom már van. döbbenet. öregasszony kromban meg majd rózsaszínre festem a keskeny számat is. huhh. valamivel ki kell tűnni. ha szépséggel és fiatalsággal nem lehet, akkor színnel, haha.
szóval játszottunk is. mivel gyerekszoba falat festeni mentem, volt nálam festék és ecset. nekiálltunk m., e. és én festegetni. megállapítom, hogy a felnőtteket is nagyon jól leköti a festegetés, nem csak a gyerekeket. terápiás céllal mindenkinél alkalmaz6ó. persze erre előttem már rég rájöttek.

jan 3
remek kialvás után kihúztam magam az össznépi reggeli alól, mivel nem szoktam, és 1ébként is fogynom kell. 1 kis édesköményteát leloccsantottam, amit a bébi hagyott meg, meg hozzá 1 almát. ezek után a gyereksétáltatás kellős közepén z-val betértünk panciba, ahol minden győzködése ellenére nem sört választottam magamnak, hanem forraltbort. túlzottan nem lepődtem meg, amikor 1 unicum társaságában tette le elém az asztalra. ez roppant vicces: kocsmaudvaron mínuszban italozni, közben a gyermek a babakocsiban édesdeden alszik.
nem mondom, hogy 6ástalan volt a bor és az unicum 1ütt. erre rátekéztem vagy 60 dobásnyit + 1 sör. majd z. szüleinél 1 töltöttkáposztaebéd du. 3 magasságában természetesen 1 kupica pálinka elfogasztása után. így nem csoda ha hülyeségeket locsogtam a szülőknek meg mindenkinek, aki hallotta. bár magam roppant jót szórakoztam, ők nem tudom, mit gondol6tak felőlem. persze nem tudták az aznapi fogyazstásomat. a káposzta kitűnő volt, kenyeret sem ettem hozzá. és nem csak töltelékből állt, hanem volt mellé még káposzta. mmmmm. e. adagját is megettem. emelkedett hangulatban hagytuk ott a lakást.
mivel gyerekszobát festeni mentem unokatesómékhoz, így nekiálltam a konkrét munkának. ekkor már mesterséges világítás kellett a festéshez. kb. pedig ennek a háznak van 1 olyan kiváló adottsága, hogy egész nap beragyogja a nap. csak úgy aranylanak a falak.

este az ovális konyhaasztalt körbeülték a felnőttek, és e. előkereste az unicumot, amit mind elpusztítottunk. én másodszorra is becsíptem a pezsgőtől és a 3 unicumtól. nem is szeretem, de azért megittam.
szenvedéseim:
(mert ha az ember beteg, arról olyan részletesen bír beszélni, mintha mindenki számára érdekfeszítő lenne, mint 1 girbegurba éjszaka vagy egy 1hetes biciklitúra)
éjjel felébredtem. olyan hányástmegelőző gyomorfájásforma kerülgetett. meglepődtem, mert be nem rúgtam. az unicumot nem bírná a szervezetem? figyeltem magam. nem akart elmúlni. sejtettem, hogy hányás lesz belőle, ám nem nagyon akaródzott felkelni, mert t. és a. szobája a fürdő mellett van, és ciki mások előtt hányni, zavarni őket.
de muszáj volt felkelnem, mert visszaaludni sem sikerült. betaláltam a klotyóba rendesen. rettenetes volt, mint minden hányás. gondolkoztam is, hogy bírják a bulimiások hánytatni magukat rendszeresen? a fogmosás csak a szájüregben segít valamit. pont találtam még 1 rágót, és ezáltal mentolízű nyál ment le torkomon, ami elviselhetőbbé tette a továbbiakat. figyeltem magam. a rókák meg csak jöttek. szerencsére 1re hígult a cucc és kevésbé lett rosszízű. az a lényeg, hogy sokat kell inni, mert akkor van mit kihányni.
a háziasszony édesköményteája nem segített. a háziúr rettenet nemtommilyen gyógyszere sem. ez vmi édeskés por, amit vízben kell feloldani. sajnos 2 adagban tudtam csak kihányni. ugyanolyan rettenet volt kifele is mint befele. az éjjel újdonsága volt, hogy képes vagyok úgy is rókázni, hoyg nem nyomom le az ujjamat a torkomon, jön az magától is. kicsit az ember sebesebben szalad a budiba, beleng a gyomortartalom, ezáltal még nagyobb inger támad a hányásra. ez a tapasztalat. akár gyomron is üthettem volna magam lassú séta közben.
miután 1 műszakot lehúztam hányással, nem sok erőm maradt. a vége fele már röhöfnöm kellett, vajon a. és t. minden alkalommal felébredt, mit gondol6tak? a. később elmondta, hogy ne haragudjak, de ő már nevetett. nem gáz, legalább így is tudok szórakoztató lenni.
a bajaimat tetézte, hogy a tekétől olyan izomlázam lett, hoyg úgy mozogtam, mintha saját öreganyám volnék. nem ember voltam, hanem 1 rongy.
az ebédből is kimaradtam.
a vacsorából is.
csak a főttkrumpli meg a tejja. cukros citromos tea. hogy pótoljak valamit. ízesítés nélkül meg se bírtam volna inni.
egy nulla voltam. festeni se tudtam.
mellesleg mindenkinek izomláza volt. a tekézéstől fenéktől a comv végéig tartó izomláz. ami úgy múlt el, hogy utoljára a combom belső feléből távozott. érdekes volt megtapasztalni. ezt a tekegolyót elég nehéz 1enesen elgurítani. úgy csapkolódott neki a falnak, mintha ő is részeg lett volna. nem nagy teketehetség vagyok, az látszik.

na, ismét meguntam az írást, így pedig nem lehet folytatni. mert ha én unom, akkor mindenki unja. annak meg mi értelme?
nagyon jó volt kőszegen. szórakoztató.
ja a hányás valószínűleg 1 villányi romlott cézár salátától következett be, mint l. 1ből arra tippelt.
még valami eszembe jutott. de ki is ment... ehh

első bejegyzés az évben

... hű, most aztán gondban vagyok. rengeteg idő eltelt, mikor utoljára írtam. utoljára írtam tavaly. azaz 1 éve, haha. eltelt dec. 19. óta 1, 2, 3, ... 19 nap. azóta 2x irgalmatlanul berúgtam, 1x annyira nem, 3x becsiccsentettem, s 1x nem rúgtam be, de mutter szerint berúgási tüneteket produkáltam, pedig 1 csepp alkohol sem folyt le a torkomon.

akkor részletesebben:
megpróbálom időrendben.

már javítok is: ui. az irgalmatlan berúgások 1ikéről már tavaly beszámoltam. 1re csökkent. dícséretes ahogy javulok. és nem csináltam semmit. höhhö

dec 18-án
nem tudom mi a fenét csináltam. meglepődnék, ha esetleg alkoholmentesen telt volna.

dec 19-én
volt a munkahelyi karácsonyi buli. hogy én mennyire szeretem a töltöttkáposztát! itt csak mértékkel fogyasztottam.

itt nagyjából a következő beszlgetés hangzott el (összevonva):
én: mostanában hullik a hajam
j: biztos b-vitamin hiány. egyél sok élesztőt. azt nem mondom, hogy gyál sok sört, mert úgyis iszol eleget.
én: hm, mostanában nem, mivel hideg van, inkább borozok.
n: nincs vashiányod?
én: á, annyi bort iszok, hogy nem lehet.
no akkor mi okoz jobban hajhullást? a b-vitaminhiány vagy a vashiány?

este a magyar sörözőben kv-vel beszélgettünk és iszogattunk. már nagyon régen jártam ott, amióta felújították nem is. szép a klotyóban a csempe. örömmel nyugtáztam, hogy senki nem dohányzik, legalább itt nem leszek füstös. tartott ez addig, míg meg nem érkeztek a tinédzserek. honnan van nekik ennyi pénzük cigizgetni? elszégelltem magam. alkalmazom a kettősmércét. nekem meg inni volt pénzem középiskolában. igaz a vonatjegyen kívül nem nagyon költöttem semmire, mert a kollégiumkaja tulkép elég volt, de néha azért lecsúszott 1-1 kakaóscsiga is, tehát belefért az a pár kisfröccs (akkor még nem ittam meg a sört). meg hát 1 doboz cigiből 2 üveg sör kitelik (jah, a boltban). 1 doboz cigi meg tovább tart, mint 2 üveg sör. na mind1, jó, hogy nem tetszik, amikor utálom a dohányfüstöt. mit szépítsek rajta? nem cigizek, utálom a cigit. nem füvezek, utálom a füvet. iszok, nem utálom az alkoholt. de nem utálom az antialkoholistákat sem. sőt.

szóval a magyarban megalapoztam azt, hogy könnyedén feltekerjek a petőfi hídra, s célba érjek az a38 fedélzetén. kb. még 2 biciklis kolléga lehetett ott rajtam kívül.
valamiféle elektronikus zenei lemezbemutatóra mentünk, és rakták neki különféle dj-k. én ezekben nem vagyok járatos. de szakasztott oylan érzésem volt a koncert közben, minha a szigeten feküdnék az ambiente sátorban.
este 11-kor még csak lézengtek az emberek, 1 óra múlva szinte tömeg volt a helyen.
szomorúan nyugtáztam, hogy a bejárattól balra eső helyiséget bezárták, így mindenki a koncertteremben foglalt helyet. iszonyatosan befüstölték a termet. furcsa volt, mert eddig ott nem lehetett cigizni, aki megpróbálta, azt elzavarták. az elelvás veszélye sem fenyegetett, mert ott a fldre lehet csak ülni, azt meg nem akartam. a falra halakat vetítettek, ami elég szórakoztatónak bizonyult félrészeg állapotban. az ilyen 1xű dolgok is nagy boldogságot okoznak. mondja valaki azt, hogy pesszimista vagyok... haha.
a koncert nagyon jó volt. ital nélkül is tetszett volna.
kb. 6 sört fogyasztottam el n-val 1etemben, de valahogy nem éreztem a súlyát.
koncert előtt meghagytam, hogy ha részeg vagyok, ne engedjenek biciklire ülni. az a38-tól az erzsébet hídig toltam is. onnan hazatekertem. mindenre melékeztem utána. megnyugodtam.
így 2 7 távlatból már nem tudom, hogy voltak az eemények azután.

a máv sztrájk bekavart az életembe valamelyest. nekem mindig az egekben jár a máv-tól az adrenalinom (lásd lejjebb, jan 6.).
végül is busszal utaztam haza, de csak 21-én reggelre kaptam jegyet. a népligetben rengeteg ember állt sorba meglehetősen türelmesen. 1 nő volt kikelve magából, de ő is csak azért -szerintem-, mert meginterjúvolták a tévések.

így
dec 20-án
gyönyörűen elintéztem minden bevásárlást, eljátszottam a családi biciklisfutár szerepét, majd meglátogattam a punkkarácsony c. rendezvényt a vörösyukkal 1benyitott kékyukban.
1órás késésem eredményeképpen a prosecturáról lemaradtam, de szerencsémre a ruhatárban még épp volt hely a cuccaimnak ellentétben gá-val, aki szinte kétségbeesetten tekergőzött fel-alá a helyszínen, hogy hova tegye a kabátját, mert már mind2 ruhatárban elutasították. hát így tele volt ez a vörösyuk. kb. 2x annyian voltunk, mint amit elbír a hely. a zenekarokat alig lehetett hallani. látni pedig 1általán nem. nem vagyok az a keménymag, aki régen, csak a háttérből szeretem szemlélni a színpadi eseményeket.
ezek a tömegbulik veszélyesek. ilyenkor mindig eszembe jut, mi van, ha tűz üt ki? itt halálrataposnánk 1mást. arra kinek van szüksége? a józan ember sem képes baj esetén fegyelmezetten viselkedni, nemhogy az a sok részeg vagy beszívott. van még fejlődnivalónk e téren is.
csak néztem ezt a sok punkot. szinte idegennek éreztem magam köztük. annál is inkább, mert csak 2 sört engedélyeztem magamnak, ui. annyi pénzt elittam előzőleg, hogy rettenet.
mind1, azért szeretek eljárni ezekre a punkkoncertekre, mert legaláb itt összefutok pár régi ismerőssel, és az annyira jó. 1fajta állandóságot hoz ez az életembe.
természetesen a koncertekből gyakorlatilag nem érzékeltem semmit, azaz 2000-ért elmentem 1 jót beszélgetni.
kipróbáltam milyen bakancsban biciklizni (esett az eső, így kénytelen voltam azt felhúzni) az új bringával azzal aszar pedállal. nagyon jó volt. akkora örömem telt a hazafele tekerésben, hogy nagyon sajnáltam, hogy negyed óra alatt otthon voltam. a punkok a biciklimet sem hányták le, ez külön öröm.

dec 21-én
hazautaztam. olyan ráérősen készülődtem, hogy a népligetig végigizgultam a metróutat, le ne késsem a buszt, mert akkor meg-őrü-lök. a sofőr szemékyesen löködte be a csomagjainkat a csomagtartóba. amikro felegyenesedtem, megláttam unokatesómat bediggott füllel a sorára várni. hát csatlakoztam, megböködtem, s 1ütt utaztunk.
sok volt a nép, állóutasok is akadtak bőven, mint a régi szép időkben. 1 idő után olvasással ütöttem el az időt, amikor már közénk is utaok furakodtak. mert a folyosó 2 oldalán ültünk 1más mellett. mikszáth kálmán 2 koldusdiákját olvastam. nagyon tetszett, emiatt:

"Ami magát Pestet, a mi mostani gyönyörű fővárosunkat illeti, melynek láttára ma sebesen dobog minden magyar szív, biz azon nem sok néznivaló volt.

Leopold uralkodása idejében az egész akkori város nem állt egyébből, mint a belvárosból. Falak- és bástyákkal övezve csak három kapuja volt: a váci kapu, a mai Váci utca végén, a hatvani kapu, a mai Hatvani utca végén, s a kecskeméti kapu, a mai Kálvin tér táján.

Az emeletes ház ritkaság: a piaristák épülete volt a legszebb, legnagyobb háza Pestnek; a többi számos kolostor alig jöhetett figyelembe. A mai megyeháznak még semmi nyoma, a Károly-kaszárnya helyén üres tér volt, ahol tavaszkor pocsolya állott, melyben kedvükre kuruttyolhattak a békák. A plébánia-templom már akkor is megvolt, és a fennhéjázó »Kathedrále« nevet viselte. A jámbor nyárspolgárok abban a hitben éltek, hogy ez a legszebb épület a világon.

Lipótot nem szerették a magyarok, s ha Pest mégis ilyen nagy pompával fogadta, annak bizony nem volt más oka, mint a polgármester, Nesselroth Tamás uram, aki minden áron ki akart magáért tenni.

Dicsvágyó, gonosz ember, akit gyűlöltek a polgárok, s mikor a tanácskozások folytak a városházán (mely éppen azon helyen állt, ahol a mostani városház), hogy miként kellene fogadni a császárt, úgy, hogy meg legyen lepetve, a népnek is öröme legyen, és sok pénzbe se kerüljön (mert bizony a város egész jövedelme nem volt több ezen időben, mint 13 430 rhénusi forint), fölszólalt az egyik bátor magyar polgár:

- Ezen plánumhoz képest, uraim, a legcélravezetőbb lenne, ha polgármester uram őkegyelmét fölakasztanák a váci-kapura, ahonnan őfelsége jönni fog; elérnénk mindent, mert őfelsége nagyon meg lenne lepetve, a nép roppant örülne neki, és nem is kerülne sok pénzbe."

hát könnyesre röhögtem a szemeimet. a szomszédomnak is megmutattam. aki felvilágosított, hogy nem akkor ér be szhleyre a busz, amire én azt gondolom. szinte 2ségbeestem, de fatter elautókázott értem. hálából t-éknál pálinkáz6ott, továbbvezettem a tütüt.

a karácsony környéke 1 nagy sütéshalmaz volt, mait örömmel végeztem. sajnos mindent elbasztam, kivéve a vaniliás kiflit. az nagyon szép lett és finom. nehezen álltam meg, hogy kevésbé mértéktelenül egyek belőle.

átlapoztam a műsorújságot. hogyaszongya. ha már itthon leszek ilyen sok időt, nehogymá' ne nézzek meg 1 filmet sem. de ünnepkor a rokonokkal kell törődni, nem lehet tőlük tévét nézni, így elmaradt. szentreste délutánján ugyan próbálkoztam a muppet show karácsonyi különkiadásának megnézésével, de 3/4 óra után feladtam, mert még 3/4 óra lett volna, annyira meg nem értem rá. pedig nagyon cuki volt az egész meg vicces. csak siettünk. mondtam mutetrnak, majd én felmosok. szeretek felmosni. á, ne, majd ő, én készülődjek. végül apa mosott fel. ő ajánlotta. csak néztem. még sosem láttam felmosni. elcsodálkoztam. igaz most sem, mert amíg ő házimunkázott, addig én tisztálkodtam. de sikeresen végrehajtotta a feladatot. visszatérve a tévéhez. a menőmanónak 1etlen részét sikerült megtekintenem. nem volt olyan nehéz ezt a 3 percet összehozni. aki ezt kitalálta, 1 igazi zseni volt. szenzációs! 6almas!

trötty, trötty, az ünnepek teltek, zsírjaim szaporodtak, nem gyógytornáztam, fürödtem a rokonokban és a karácsonyfaillatban.

dec 27-én
nagybátyámat köszöntöttük. én voltam a sofőr, így nem i6tam. de íyg is annyira jól éreztem magam, és úgy nevettem, hogy magam is elcsodálkoztam. hazafele az autóban mutter azt mondta állítólag, olyan mintha be lennék én rúgva. én erre nem emlékszem. de nagyon jókedvem volt. dec 29-én
megdöglött a disznó. nem önkezével/önlábával vetett véget az életének, hanem erőszakos halál következtében múlt ki.
semmi különös nem volt ebben a disznóvágásban. már előtte nap betöltöttük a kolbászt, mert ahhoz külön vettünk húst. ezt 1 isteni sugallatra tettük, de jól, mert még éjfélre se végeztünk volna a sok munkával,pedig mostanság 8 körülre az aznapi teendőket mindig le szoktuk tudni. de most az én javaslatomra zsömlés hurkát is töltöttünk, a szülők meg kenőmájast akartak, így elhúzódott a betöltési folyamat. én főztem ki a hurkát meg a májast. apa úgy bedurrantott nekik, hogy nem győztünk utánatölteni hidegvizet, nehogy szétvesse a lobogó víz a kenőmájasokat meg a hurkákat. 2 kenőmájas így is a főzővizet gazdagította. voltak vagy 30 centisek, és kiömlött a tartalmuk, ezáltal a bél kb. 10 centisre zsugorodott. azt hurculászta a macska az udvaron. a zsömlés hurkába én sütöttem előző nap a kenyeret mindenki megelégedésére. na ezek a fene zsömlés hurkák nem akartak elsüllyedni vízben, pedig annyi helyen megbökködtem őket. a májasokat is. lehet ez volt a baj.
nagybátyám nem szereti a káposztát, így disznóvágáskor különös szeretettel ajánlgatjuk neki, hogy vigyen belőle. mire ő: miért? káposztát vágtunk, nem disznót?

dec 31-én
megtartottuk a szilvesztert.
futkostam mint pók a falon, hogy időben odaérjek a szilveszteri tekerésre.
...
na, itt abbahagyom, nincs kedvem tovább írni. a javát áttesszük holnapra

még beszúrok 1 képet valahova, hogy etettem gyereket tegnap :)